Új Ember, 2019 (75. évfolyam, 1/3672-52/3723. szám)

2019-08-11 / 32. (3703.) szám

2 Vatikán 2019. augusztus 11. I Isten hív, meglep és végsőkig szeret bennünket Május 5-én, húsvét harmadik vasárnapján a Szentatya az egyik legnagyobb szófiai téren mutatott be misét, bul­gáriai látogatása első napjának délutánján. Ferenc pápa magyarra fordított homíliáját teljes egészében közöljük. Kedves testvéreim, Krisztus feltámadt! Hrisztosz voszkresze! Gyönyörű a köszöntés, amellyel országotokban a ke­resztények a feltámadt Krisz­tus örömét kívánják egymás­nak ebben a húsvéti időszak­ban. Az imént hallott egész je­lenet (Jn 21,1-19), mely az evangéliumok végén találha­tó, abban segít, hogy fürödni tudjunk ebben az örömben. Az Úr arra hív, hogy „fertőz­zünk meg" másokat ezzel az örömmel: három csodálatos valóságra emlékeztet bennün­ket, melyek tanítványi éle­tünkhöz tartoznak: Isten hív, Isten meglep, Isten szeret. Isten hív. Minden a galileai tó partján történik, ahol Jézus meghívta Pétert. Arra hívta, hogy hagyjon fel halászmes­terségével, hogy emberek ha­lászává váljon (vö. Lk 5,4—11). Most, az egész megtett út után, azután, hogy látta meg­halni a Mestert, és feltámadá­sának meghirdetése ellenére Péter visszatér korábbi életé­hez: „Megyek halászni" - mondja. És a többi tanítvány sem marad el tőle: „Megyünk mi is veled" (Jn 21,3). Úgy tű­nik, hogy visszafelé tesznek egy lépést; Péter újra kézbe ve­szi a hálókat, amelyekről le­mondott Jézusért. A szenve­désnek, a csalódásnak, sőt az árulásnak a súlya a tanítvá­nyok szívéről nehezen elhen­­geríthető kővé vált; még sérül­tek voltak, a fájdalom és a bűn terhét hordozták, és a feltáma­dás jó híre nem vert gyökeret szívükben. Az Úr tudja, men­­nyire erősen megkísért ben­nünket, hogy visszatérjünk a korábbi dolgokhoz. Péter há­lói, mint az egyiptomi húsosfa­zekak, a múltba való vágyako­zás kísértésének szimbólumai a Bibliában, annak jelképei, hogy vissza akarunk kapni va­lamit abból, amit el akartunk hagyni. Amikor kudarcot, fáj­dalmat élünk át, sőt amikor azt tapasztaljuk, hogy a dol­gok nem úgy alakultak, ahogy reméltük, mindig alig észreve­hető és veszélyes kísértésünk támad, hogy csüggedni kezd­jünk, és megadjuk magu­nkat. Ez a sírbolt lelkiállapota, amely csüggedtséggel von be mindent, ragaszkodunk egy­fajta édeskés szomorúsághoz, amely mélyként emészti fel minden reményünket. Így ölt formát a legnagyobb fenyege­tés, amely gyökeret ereszthet egy közösségben: az élet szür­ke pragmatizmusa, amelyben látszólag minden normálisan zajlik, valójában azonban a hit kiüresedik és jelentéktelenség­be süllyed (vö. Evangelii gaudi­­um apostoli buzdítás 83). De éppen ott, Péter kudarcában érkezik meg Jézus, elölről kez­di, türelmesen kimegy, hogy rátaláljon, és azt mondja neki: „Simon" (Jn 21,15): ez volt a neve az első meghíváskor. Az Úr nem vár eszményi helyze­tekre vagy lelkiállapotokra, hanem megteremti őket. Nem várja, hogy nehézségek, csaló­dások, bűnök vagy korlátok nélküli emberekkel találkoz­zon. Ő maga nézett szembe a bűnnel és a csalódással, hogy segíthessen minden élőnek, és járni hívhassa. Testvérek, az Úr sosem fárad bele abba, hogy hívjon! Ő annak a szeret­nek az ereje, amely felborított minden előzetes várakozást, és képes újrakezdeni. Jézus­ban Isten mindig új lehetősé­get igyekszik adni. Velünk is így tesz: mindennap hív, hogy újraéljük szeretettörténetünket vele, hogy újra alapot vessünk az újdonságban, aki ő. Minden reggel ott keres bennünket, ahol vagyunk, és „hív minket, hogy keljünk fel, hogy támad­junk fel az ő szavára, hogy te­kintsünk fel, és higgyük el, hogy a menny és nem a föld számára teremtettünk, az élet magasságai, és nem a halál alacsonyságai számára", és ar­ra hív, hogy ne keressük „az élőt a halottak között" (Homí­­lia húsvét vigíliáján, 2019. áp­rilis 20.). Amikor befogadjuk őt, a legmagasabbra szállunk, legszebb jövőnket pedig nem mint lehetőséget, hanem mint valóságot öleljük magunkhoz. Amikor Jézus hívása irányítja életünket, szívünk újból meg­fiatalodik. Isten meglep­ O a meglepe­tések Ura, aki nemcsak megle­pődni hív, hanem arra is, hogy meglepő dolgokat valósítsunk meg. Az Úr hív, és amikor a tanítványokra üres hálókkal talál, szokatlan dolgot javasol nekik: halásszanak nappal, ami meglehetősen furcsa do­log azon a tavon. Visszaadja bizakodásukat azáltal, hogy mozgásba hozza, újból arra ösztönzi őket, hogy kockáztas­sanak, ne gondolják, hogy bár­mit vagy főleg bárkit is elve­szítettek volna. Ő a meglepe­tések Ura, aki feltöri a bezár­kózás bénító bilincseit, bátor­ságot önt belénk, mely képes felülemelkedni a gyanún, a bi­zalmatlanságon és a félelmen, amely a „mindig is így volt" mögött rejtőzik. Isten meglep, amikor hív, és arra biztat, hogy ne csak a hálókat vessük ki, hanem saját magunkat is a történelem nyílt vizén, és hogy az életet, a többi embert és magunkat is az ő szemével nézzük, olyan szemmel, amely „a bűnben felemelendő gyer­mekeket lát, a halálban feltá­masztandó testvéreket, a szo­morúságban vigasztalandó szíveket. Ne félj hát! Az Úr szereti a te életedet, a konkrét életedet, akkor is, amikor te félsz szembenézni vele, és ke­zedbe venni." (Uo.) Így érkezünk el a mai nap harmadik bizonyosságához. Isten hív, Isten meglep, mert Isten szeret. A szeretet az ő nyelvezete. Ezért kéri Pétertől és tőlünk, hogy mi is ugyan­azt a nyelvet használjuk, amit ő: „Szeretsz?" Péter elfogadja a meghívást, és a Jézussal együtt töltött hosszú idő után megérti, hogy szeretni azt je­­­lenti: felhagyunk azzal, hogy középpontban legyünk. Most nem önmagából, hanem Jézusból indul ki: „Te mindent tudsz" (Jn 21,17), válaszolja. Elismeri, hogy törékeny, meg­érti, hogy nem tud előrehalad­ni úgy, ha csak a saját erejére hagyatkozik. Bizalmát az Úr­ba veti, az ő végig kitartó sze­­retetének erejébe. Ez a mi erőnk, amelyet mindennap meg kell újítanunk: az Úr sze­ret bennünket. A keresztény lét meghívás arra a bizalomra, hogy Isten szeretete nagyobb minden korlátnál vagy bűn­nél. A ma tapasztalt egyik leg­nagyobb fájdalmat és nehéz­séget nem annyira annak megértése okozza, hogy Isten szeretet, hanem az, hogy úgy hirdetjük őt, és úgy tanúsko­dunk róla, hogy sokak számá­ra nem ez [a szeretet] az ő ne­ve. Isten szeretet, olyan szere­tet, mely önmagát adja, hív és meglep. Íme, ez tehát Isten csodája, aki életünkből műalkotást ké­szít, ha engedjük, hogy az ő szeretete vezessen bennünket. Ezen az áldott földön a húsvét sok tanúja valósított meg cso­dálatos, egyszerű hittől és nagy szeretettől ihletett remekműve­ket. Életüket felajánlva az Úr élő jelei voltak, le tudták győz­ni bátorsággal a csüggedést, és keresztény választ adtak a fel­merülő gondokra (vö. Christus vivit szinódus utáni apostoli buzdítás 174.). Ma arra kell néznünk és azt kell felfedez­nünk, amit az Úr a múltban tett, hogy vele együtt a jövő fe­lé lendüljünk, és tudatában kell lennünk annak, hogy sikerek és hibák között is mindig vis­­­szatér, hogy hívjon és a hálók kivetésére biztasson bennün­ket. Nektek is azt szeretném mondani, amit a fiataloknak mondtam a nemrég írt buzdí­tásomban. Egy fiatal Egyház, egy fiatal személy - nem az életkoránál, hanem a Lélek ere­jénél fogva - arra hív, hogy ta­núságot tegyünk Krisztus sze­­retetéről, egy olyan szeretetről, amely arra késztet és készít fel, hogy készek legyünk harcolni a közjóért a szegények szolgái­ként, a szeretet és a szolgálat forradalmának főszereplői­ként, akik képesek ellenállni a fogyasztói és felszínes indivi­dualizmus betegességének. Szerelmesen Krisztusba, az evangélium élő tanúiként e vá­ros minden szegletében (vö. uo. 174-175). Ne féljetek attól, hogy azok a szentek legyetek, akikre ennek a földnek szüksé­ge van, ne féljetek attól az élet­szentségtől, amely nem veszi el erőtöket, nem veszi el életete­ket vagy örömötöket, hanem épp ellenkezőleg, hogy elérjé­tek ti és elérjék e föld gyerme­kei azt, hogy azzá váljatok, akit megálmodott az Atya, amikor megteremtett benneteket (vö. Gaudete et exsultate apostoli buzdítás 32.) Meghívottak, meglepettek és szeretetből el­küldeitek! Fordította: Tőzsér Endre SP Fotó: Vatican News A találkozót augusztus 1- jén a pápa római helynö­­ke, Angelo De Donatis bí­boros által bemutatott szentmisével nyitották meg Medugorjéban. Az idei nemzetközi imafeszti­vál arra hívta a több mint ötvenezer résztvevőt, hogy az evangéliumban olvasható „Kö­vess engem!" felhívásról elmél­kedjenek. A program augusztus 6-án szentmisével zárult, me­lyet Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Taná­csának elnöke celebrált. „Kövessük az Urat, mert hisszük, hogy ő hozza el az életet" - fogalma­zott homíliájában Angelo De Donatis bíboros a harmincadik alkalommal megrendezett nemzetközi ifjúsá­gi imafesztivál nyitó szentmiséjén Medugorjéban. Az Úr követéséhez nincs szükség sem bizonyos életkorra, sem arra, hogy ügyesek vagy sikeresek le­gyünk. Semmilyen feltételeknek nem kell megfelelnünk ehhez, mert a jósá­gos Atya szereti az „agyagkorsót", amik vagyunk. Követéséhez nem kell bemutatnunk az életrajzunkat - hangsúlyozta homíliájában a bíboros. Utalt a napi evangéliumi szakaszra (Mt 13,47-53), s az idézetből kiindul­va Angelo De Donatis három útmu­tatást adott hallgatóságának: tisztít­suk meg elménket, éljünk az igazság távlataiban, és váljunk új emberekké. „Hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely min­denféle halat összefog. Amikor meg­telik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitvá­nyát pedig kiszórják, így lesz a világ végén is" (Mt 13,47- 49). Az evangé­lium szavaihoz kapcsolódva a bíbo­ros így buzdított: tisztítsuk meg el­ménket, hogy be tudjuk fogadni Krisztus gondolatait. Az evangéliu­mi szívhez szabad elmére van szük­ség. A szónok emlékeztetett a Hiszek­egyre, amelyben minden vasárnap megvalljuk: „Eljön ítélni élőket és holtakat." Az utolsó ítélet az igazság örömteli világossága, nem egy tirannosz ítélete. Felfrissülés, és nem terror. A hívő ember számára az iste­ni szeretet győzelme lesz ez, találko­zás a jegyessel - fejtette ki De Donatis bíboros. Azt tanácsolta, hogy Isten ítéletét előrehozva ne csak a mának éljünk, hanem az igaz­ság távlataiban helyezzük el magun­kat. Hangsúlyozta: egy fiatal keresz­tény akkor cselekszik bölcsen, ha igazat mond, s ha keresi és felkínálja másoknak az igazságot. A lelkiisme­ret-vizsgálat és a szentgyónás fon­tos eszközök ah­hoz, hogy növe­kedjünk az igazi bölcsességben - hangsúlyozta: „Minden írás­tudó, aki jártas a mennyek országá­nak tanításában, hasonlít a házigaz­dához, aki kincsei­ből újat és régit hoz elő" (Mt 13,52). Az evangé­liumi részlet alap­ján a pápa római helynöke arra buz­dított, hogy vál­junk új emberré. Az igazi bölcs az, aki ősi dolgokat él meg, melyek min­dig új örömet nyújtanak, és új dolgokat, melyeknek ősi ízük van. A megkeresztelt váljon gyökereivel a keresztény hagyomány­ba kapaszkodó új emberré, vagyis olyanná, aki az életszentség, az Egy­ház évezredes történetének talajából sarjad ki. A hiteles keresztény nem tradicionalista és nem is progresszív, hanem új teremtmény - mondta Angelo De Donatis. Több mint ötvenezer fiatal és négyszáz pap vett részt a nemzetkö­zi ifjúsági imatalálkozón, ame­lyet az érdeklődők több nyelven élőben is figyelemmel kísérhet­tek az interneten. Katekézisek, tanúságtételek, körmenetek és szentségimádások segítették a jelenlévőket abban, hogy Krisz­tus üzenetét helyezzék életük középpontjába. Az eseményen beszédet mondott José Rodriguez Carballo érsek, a Meg­szentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregá­ció titkára; Luigi Pezzuto érsek, Bosz­nia-Hercegovina apostoli nunciusa; Dominique Rey, Toulon püspöke; Giampaolo Crepaldi, Trieszt püspöke; Vlado Kosic, a horvátországi Sisak püspöke, valamint Vinko Puljic bíbo­ros érsek és Henryk Hoser érsek, apostoli vizitátor. * Az idei medugorjei ifjúsági ima­fesztiválra már hivatalosan szervez­tek zarándoklatokat. Május 12-én Lu­igi Pezzuto érsek, Bosznia-Hercegovi­na apostoli nunciusa és Henryk Hoser érsek, a Szentszék különleges apostoli vizitátora a kegyhely plébá­niatemplomában bemutatott vasár­napi szentmisén közzétette Ferenc pápa döntését. Eszerint a Szentatya felhatalmazta az egyházmegyéket és a plébániákat, hogy hivatalosan és ne csak magánjelleggel szervezhessenek zarándoklatokat. Kerülendő azon­ban, hogy ezt a medugorjei Mária-je­­lenésekként ismert történések hitele­sítésének tekintsék, ezeket az esemé­nyeket ugyanis az Egyház még vizs­gálja. A májusban bejelentett hírt a Szentszék Sajtóterme is megerősítette egy közleményében. Forrás: Vatikáni Rádió Fotó: Vatican News Szentszéki jelenlét a medugorjei ifjúsági imafesztiválon

Next