Új Ember, 2019 (75. évfolyam, 1/3672-52/3723. szám)

2019-08-04 / 31. (3702.) szám

12. Mozaik 2019. augusztus 4. (Folytatás az 1. oldalról.) A legszebb katedrálisban Először mutattak be szentmisét a Szabadság hídon A lehető legszebb katedrálisban vagyunk - Sajgó Szabolcsnak a szentmise elején elhangzott szavai még inkább megerősítették az ese­mény emelkedett, mégis nagyon egyszerű és természetes alaphang­ját. A névnapját éppen július 28-án ünneplő Szabolcs atya eredetileg egyedül vezette volna a szentmi­sét, de végül csatlakozott hozzá rendtársa, Nagy Bálint, illetve a Fü­­löp-szigetekről származó verbita, Elmer Hernandez és a ghánai szalé­­zi, Michael Karikunnel is, mintegy a világegyházat képviselve. A szent­misén részt vevőket Sajgó Szabol­cson keresztül üdvözölte a kül­földön tartózkodó Erdő Péter bíbo­ros, prímás. A Bangladesben levő Csókay András idegsebész-profes­­­szor pedig a távolból arra kérte a jelenlevőket, imádkozzanak az ot­tani sziámi ikreket szétválasztó nagy műtétjük sikeréért. Szentbeszédében Sajgó Sza­bolcs többször is utalt a nem min­dennapi misehelyszínre. Egy fo­lyó fölött állunk - mondta -, ez az élet, a mi közös életünk jelképe, amely Isten életének végtelen óce­ánjába torkollik. A legnagyobb hídépítő, az igazi pontifex maxi­­mus számunkra Krisztus, akiben leomlanak a falak, a kerítések, minden, ami az embert a másik embertől elválasztja. A Szabadság hídról a Szabadság-szobrot és a Sziklakápolnát is jól látni. Ha végigtekintünk a történelmünkön, láthatjuk, hogy az itt élő nép mennyi mindent odaadott a szabadságáért, sok­szor még az életét is feláldozta érte - hangsú­lyozta Szabolcs atya. A Sziklakápolna fölötti ke­resztre pillantva arról beszélt: a szabadságnak, legyen az földi vagy isteni szempontú, ára van, és ezt az árat éppen a keresztfán fizette meg ér­tünk valaki. A szónok felhívta a figyelmet arra is, hogy a közösségben nagy erő rejlik, melynek forrása mindig maga Isten, a misztérium teljes­sége. A szentáldozás latin neve, a communio is közösséget jelent - tette hozzá. Ezután arra kérte a szentmise résztvevőit, hogy a 13 és fél hónap múlva rendezendő nagy ünnepre, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is készüljenek fel, egyénileg és közösségben egyaránt. „Aki csak erre jár, kapjon kedvet, hogy közénk tartoz­zon!" - biztatott. Katolikus újságíróként nyilván elfogult va­gyok az Egyház iránt, de ezen a szentmisén kicsit valóban úgy éreztem, mintha a mennyei Buda­pesten lennék. A Szabadság hídon bemutatott szentmisén figyelmesen engedték előre egymást az emberek az áldozásnál. Sokan átadták kényel­mes ülőhelyüket a megfáradtaknak, és ismeretlen ismerősökként fogták meg egymás kezét a Mi­atyánk szavai alatt. Erre az imádságra éppen az e napi evangéliumban tanította apostolait Jézus. A könyörgésekben fiatalokért, idősekért, betegekért, cigányokért és nem cigányokért, hajléktalanokért és hajlékkal bírókért egyaránt imádkoztunk. Türel­mesen együtt énekeltük az énekeket a hosszúra nyúlt áldozás alatt, csodáltuk az Ave Maria éneket és a szentmise után a tárogatón eljátszott Boldog­­asszony Anyánkat. Megtelt sza­badsággal a híd. Úgyhogy be­számolómat csak azzal tudom zárni, amit a közelemben álló egyik fiatalember kiáltott a mi­se végén: Juhé! Agonás Szon­ja­Fotó: Merényi Zita

Next