Új Ember, 2021 (77. évfolyam, 1-52. szám)

2021-01-03 / 1. szám

2021. január 3.Küldetés UfÍitfaL11 A szeretet az első, a többit meg lehet tanulni Egy katalán iskolaigazgató Esztergomban Igazgató bácsi! - kiabálják mindenfelől a gyerekek, ami­kor Espasa-Sancho Ramon megjelenik az udvaron. Köré sereglenek, egymás szavába vágva kérdezgetik, és mesél­nek neki. Ő pedig a nevükön szólítja őket, válaszol a kérdéseikre, meghallgatja, megdicséri őket. Érkeztünkkor ennek a jelenetnek vagyunk a tanúi az esztergomi Mind­­szenty iskolában. Katalán származású marista szer­zetesként került Magyarországra húsz évvel ezelőtt. Hogyan kezdő­dött a története? - A Mária Iskolatestvérek rend tagjaként főiskolát vé­geztem Madridban, majd ma­tematika, biológia és kémia szakos tanárként, valamint hitoktatóként több mint tíz éven át tanítottam Katalóniá­­ban, a rend iskoláiban. 1998- ban érkeztem Magyarország­ra, hogy egy nyári táborban dolgozzak, aztán itt marad­tam. Az iskolatestvérek a rendszerváltás után segítettek Győrben az Apor iskola elin­dításában. Ott kezdtem ma­gyarul tanulni. Egy évvel ké­sőbb Esztergomba kerültem, ahol egy új projektet készítet­tünk elő a hátrányos helyzetű gyerekeknek, fiataloknak és családjaiknak. Itt találkoztunk a Mindszenty iskola tantestü­letével, amelynek tagjai közül több fiatal tanár önkéntes munkát vállalt nálunk a roma gyerekek felzárkóztatásában. Bár a mai napig szoros kap­csolatot ápolok a renddel, már nem vagyok aktív tagja. Esz­tergomban megnősültem, és a családommal a Szent Anna Plé­bánia területén lakom. 2005-től tanítok a Mindszenty iskolá­ban, 2010-től igazgatóként dol­gozom itt. Az iskolában szeptemberben új épületszárnyat adtak át. Az új­ságíróknak tartott bejáráson magam is részt vettem, és számos különleges, Magyarországon nemigen alkalmazott megoldást láthattam. A tantermek ajtajai például üvegből vannak. - Igen, Magyarországon más iskolákban még én sem találkoztam üvegezett tante­remajtóval, Spanyolországban azonban ez teljesen megszo­kott dolog. Egyrészt azt fejezi ki, hogy az iskola nyitott a külvilágra, másrészt azt, hogy ami odabent történik, nem va­lami titkos szertartás, hanem közös munka, mások is bele­tekinthetnek. És persze a fe­gyelmezés is könnyebb úgy, ha a gyerek tudja, hogy az igazgató bármikor benézhet a tanterembe. A közelmúltban egy katalóniai iskolában jár­tam, ahol a tanterem falai is üvegből voltak. Nálunk a ta­nárok és a hozzánk érkező vendégek véleménye is meg­oszlik az üvegajtókkal kapcso­latban. Vannak, akik nem tart­ják jó ötletnek ezt a megol­dást, másoknak nagyon tet­szik. Spanyol hatás az is, hogy próbáltunk több színt bevinni az osztályokba, minden tante­rem más és más színű, sárga, kék, zöld, és minden színnek két-két árnyalatát használtuk a falakon. A gyerekekkel szemközti fal kicsit sötétebb, mint a többi. Ez elvileg fokoz­za a tanulók figyelmét. Mivel gazdagítja az iskola életét a marist­a pedagógia? - Nincsenek különleges pe­dagógiai módszereink, válto­zatos eszközökkel igyekszünk testvéri közösségeket építeni. Ami leginkább marista sajátos­ságnak tekinthető, az a családi­as légkör, a közvetlenség. A szerzetes testvérek úgy élnek az iskolában, mintha saját ott­honuk lenne. Mi is szívesen bent maradunk tanítás után, a hétvégéken is többen eljönnek rendet rakni, kertészkedni. Mindent együtt ünnepelünk, közös lelkigyakorlatot tartunk, kétnapos kirándulásokat szer­vezünk. Ha valaki beteg, min­denki segít. Aki itt dolgozik, úgy érezheti, hogy az iskola az övé is. Ez a szellemiség egyéb­ként már az iskola alapításától kezdve jelen volt a Mind­­szentyben, talán így magya­rázható az is, hogy olyan szí­vesen fogadtak a tantestület­ben. Mi a nevelésen keresztül próbálunk evangelizálni. Sze­retnénk átélhetővé tenni a gye­rekek számára az alkotás, a munka örömét. Pedagógiánk a jelenléten alapul. A gyerekek között kifejtett tevékenysé­günk lényege a mindennapok­ban, a sok-sok apró hétközna­pi eseményben rejlik. Spanyolországban milyen volt a szerzetesi jelenlét az iskolákban? - Mint más európai orszá­gokban, Spanyolországban is kevés szerzetes dolgozik az is­kolákban, intézményenként kettő-három. A legtöbb he­lyen az igazgató is világi sze­mély. A testvérek átadják ne­kik a marista szellemiséget és a vezetést is, mert fontos, hogy a világiak részt vegye­nek az Egyház missziójában. Sok világi ember maga is ilyen iskolákban nevelkedett, és kitűnő szakember lett. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy a közösen végzett munka test­vériséget hoz létre. Mi várható el egy világi pedagó­gustól? Milyen a jó nevelő?­­ A jó nevelő szereti a gye­reket és a munkáját. Minden mást meg lehet tanulni. Az a fontos, hogy mutassa ki a sze­­retetét, valóban ott legyen a gyerekek között, és a szabad­idejéből is adjon nekik, játs­­­szon, beszélgessen velük. Ha jelen van a gyerekek között, akkor nem idegenként tekin­tenek rá, nem félnek tőle, és elmondják neki a gondjaikat, örömeiket. Ha ott vagyunk köztük, azzal sok problémát meg lehet előzni. A keresztény nevelő azt tekinti egyik leg­fontosabb feladatának, hogy segítsen a tanulóknak felfe­dezni a hivatásukat, felismer­ni, hogy mit vár tőlük Isten, mi az ő útjuk. A jó pedagógus tudja, hogy minden gyerek te­hetséges valamiben, és min­den eszközt felhasznál annak érdekében, hogy ezt kibonta­koztassa. A Mindszenty iskola nem küzd létszámhiánnyal, éppen ellenkező­leg, nagy a tanulói létszám. Mi­lyenek az elvárások a felvételin ? - Nem mindig volt így, de a fenntartó akkor is támogatta a munkánkat, amikor kevés volt a gyerek. Beiratkozáskor nem válogatjuk a tanulókat. Felvesszük, aki jelentkezik, ha a szülő elfogadja és lehetőség szerint támogatja, hogy ke­resztény értékek szerint ne­veljük a gyermekét. Azt re­méljük, hogy a tanulókon ke­resztül a családokat is el tud­juk érni. Amikor felkészítjük őket az elsőáldozásra, a bér­málásra vagy esetleg a ke­resztelésre, mindig bevonjuk a családot is. Milyen a kapcsolatuk a szülők­kel?­­ Jó. Ha adódnak olykor problémák, azt mindig meg tudjuk beszélni. Bármikor jö­hetnek hozzám is, és ezt meg is teszik, ha kérdésük van. A legtöbb szülő nagyon nyitott, ahogyan a pedagógusok is. Minden osztályban úgyneve­zett pedagógusfórum műkö­dik, ami jelentősen megkön­­­nyíti a kommunikációt. A szü­lők ismerik az osztályfőnök telefonszámát, és ha valami fontos mondanivalójuk van, akár hét végén is felhívhatják. Mindkét részről kialakult a bi­zalom. Ha válogatás nélkül minden je­lentkező bekerülhet Önökhöz, az azt jelenti, hogy az iskolában na­gyon különbözőek a tanulók. Nagy eltérések lehetnek a gyere­kek között az anyagi, a kulturális és a vallásos háttér szempontjából is. Hogyan tudják kezelni ezt a helyzetet? - Szerintem a különböző­ség gazdagságot jelent. Min­den osztály egy-egy minitár­sadalom. A gyerekek megis­merik egymást, megtanulnak együtt élni, tisztelni a más kultúrát, a másfajta családi szokásokat. Megtapasztalják, hogy különbözőek vagyunk, de mindenki értékes. Mennyire nyitottak a családok a vallásos nevelésre? - Mi közvetlenül nemigen tudunk hatni a szülőkre, csak a gyerekeken keresztül. Tiszte­letben tartunk minden csalá­dot. Az a jó, ha maguk ismerik fel, hogy a keresztény közösség milyen sokat adhat nekik. A vallásgyakorlástól távol álló szülők közül is vannak, akik el­jönnek egy-egy plébániai ren­dezvényre, és ilyenkor kapcso­latba kerülnek az Egyházzal. Több család is így kezdett újra templomba járni. Nagy segítsé­get jelent ezen a téren az iskola és a plébánia közötti szoros és együttműködő kapcsolat. Hogy érzi magát Magyarorszá­gon? - Nagyon szeretek itt élni. A magyarok nyitottak, befoga­dók, főleg azokkal, akik igye­keznek megtanulni a nyelvü­ket. Tudom, hogy nem beszé­lek még elég jól, és talán soha nem is fogok, de mindenki bá­torít és értékeli az igyekezete­met. Lenyűgöz a magyar törté­nelem, az, ahogyan a magyar nép minden sorscsapás után talpra tudott állni, újra és újra. Ebből a szempontból sok a kö­zös vonás a katalánokkal. Óri­ási hatású a magyar tudósok és szentek öröksége. Már gye­rekkoromban hallottam Mind­szenty bíborosról. Emlékszem, hogy 1975-ben az iskolában megemlékezést tartottunk a halála napján. Nem gondoltam volna, hogy évekkel később egy olyan iskolában fogok dol­gozni, amely a magyar bíboros nevét viseli. Le sem tagadhatná déli tempera­mentumát. - Ezen nem tudok változ­tatni, de nincs is rá szükség, úgy érzem, a gyerekek és a szülők is elfogadják és szeretik ezt a tulajdonságomat. Fontos számomra, hogy bizalommal legyenek irántam, és nagyon örülök, hogy nem távolságtar­­tóak, nem félnek tőlem. A ma­gyarok sokszor túl pesszimis­ták, pedig nap mint nap annyi mindent kapunk a Jóistentől, olyan sok mindennek örülhe­tünk. Érdemes egy nagy mo­sollyal kezdeni a napot, mert ez segít leküzdeni a nehézsé­geket. Ez a pozitív hozzáállás egyébként nem valami medi­terrán különlegesség. Gárdonyi Géza már száz évvel ezelőtt azt írta: Nem érdemes sírni, az igazi könny ritka.­­ Mosollyal szenved­ni, ez az élet titka. Fogadjuk meg a tanácsát! Trauttwein Éva Fotó: Lambert Attila A napokban jelent meg a Magyar Máltai Szere­tetszolgálat szenvedély­­beteg szülők gyermekeit segítő könyvsorozatá­nak újabb kötete, Gye­rekszemmel a függőségről és a felépülésről címmel. Novemberben a Magyar Kurír is beszámolt arról, hogy ismét kiadták a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szenvedélybeteg szülők gyermekeit segítő köteteit. A Fogadó Pszicho­­szociális Szolgálat (FPSZ) gondozá­sában készült Apa, anya, pia című könyv, valamint a Bolyhos és a Lurkó című mesefüzetek újranyomása után az FPSZ ezúttal új kötettel jelentke­zik. Jerry Moe Gyerekszemmel a függő­ségről és a felépülésről című könyve ezzel az alcímmel jelenik meg: Re­mény, segítség és gyógyulás a családok számára. Frankó András, az FPSZ vezetője kérdésünkre elmondta, hogy a könyv rendkívül pozitív szemléletű, valóban reményt ad a szenvedélybe­teg szülők kiskorú, illetve már fel­nőtt gyermekeinek is. Rugalmasság és megküzdés, ezek a kötet kulcsfogal­mai. A Gyerekszemmel... arra tanít, miként lehet túlélni azt az állapotot, amelyben a szerhasználó és a prob­lémákból éppen felépülő hozzátarto­zók élnek. A kötetből az is kiderül, hogy az érintett gyerekek fontos erő­forrásokat találhatnak további éle­tükhöz: éppen a nehéz helyzet túl­éléséből fakadóan különösen teher­bíró emberekké válhatnak. Reményt adhat a könyv azoknak a szülőknek is, akik segíteni szeret­nének a gyermeküknek. Hasznos le­het a kötet az addiktológus szakem­bereknek is, akik a szerhasználó szü­­lő(k) gyermekeivel foglalkoznak. Az a gyermek, akinek a családjá­ban a szülő(k) szenvedélybeteg(ek) - Magyarországon ez zömmel alko­holfüggőséget jelent -, felnövekedve kölöncként hordozza, hogy szer­használó családban nevelkedett. Az ilyen körülmények között felnőtt emberek szégyenérzettel, bűntudat­tal élnek, problémáikat magukba zárják, érzéseiket nem fejezik ki, ne­hezen kapcsolódnak másokhoz, és általában elvesztik a bizalmukat az emberekben. A most megjelent könyv éppen arra hivatott, hogy szembesítse őket a valósággal, azzal, hogy a történtek­ről nem ők tehetnek, és a továbbiak­ban ők is élhetnek boldog életet. Fontos lépés a kiút során, hogy ta­láljanak olyan embert, akiben meg­bízhatnak, és akinek beszélhetnek a még napjainkban is tabunak számító problémáikról. Ebben segít a www. kimondhato.hu honlapunk is - mond­ja Frankó András. A szakember kér­désünkre hozzátette, hogy a két évti­zede működő Fogadó Pszichoszo­­ciális Szolgálatot hetente keresik fel újonnan érkező segítségre vágyók. Munkatársaik felkészülten fogadnak minden hozzájuk forduló embert. (A következő honlapokon további in­formációk érhetők el: https/kimond­hato.hu/apa-anya-pia; http://apaiszik.ki­mondhato.hu/­­ a szerk.) A Gyerekszemmel a függőségről és a felépülésről című új, hiánypótló könyv pozitív üzenete, hogy nem kell szük­ségképpen megtörnie annak, aki szerhasználó családban nevelkedett, vannak kilábalási lehetőségek. Magyarországon mintegy négy­­százezer gyermek él olyan család­ban, amelyben egyik vagy mindkét szülő alkoholbeteg vagy más szen­vedélytől függ. A már korábban is megjelent Apa, anya, pia című önsegítő könyv a szenvedélybeteg szü­lők felnőtt gyermekeinek sebei­ről és erősségeiről, az öngyógyí­tás lehetőségeiről szól. Segít az érintetteknek, hogy gyermekkorukra visszatekintve megtalálják az utat egy elégedettebb élet felé. Reményt ad a változásra, a személyes boldogság megteremtésére. A függőségről szóló hiteles beszámolók mellett játékos teszt és felépülési program ad támo­gatást az önsegítéshez. A Bolyhos és a Lurkó című mese­könyvek a kisgyermekeknek és a ve­lük foglalkozó szakembereknek se­gíthetnek a függőség témájának fel­dolgozásában. (Jerry Moe Gyerekszemmel a függő­ségről és a felépülésről című könyve, a Bolyhos és a Lurkó mesefüzet, valamint az Apa, anya, pia című kötet megvásá­rolható az Új Ember könyvesboltban - Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7-8.; nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, pén­tek 9-17 óráig, szerda 10-18 óráig - vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban: bolt.ujember.hu) K. L. Szenvedélybeteg szülők gyermekeit segítik A Máltai Szeretetszolgálat új könyvéről Jolly Mee Gyere­kszemma l 0 iUOMiégril 4« a fcfípúléír­í! fi ©

Next