Uj Idők, 1929 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1929-11-10 / 46. szám - Rea Lorna: Asszonyok. Regény. Fordította Ruzitska Mária / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Irodalom Gimnazisták — Wilhelm Speyer új regénye magyarul — Nincs talán nehezebb dolog a világon, mint felnőtteknek írni a gyermekekről. A felnőttek és gyermekek között mindig szakadék van, nemcsak néhány esztendő, de sok eszme és sok hangulat szakadékja. Gondolatok beteljesültek és ezáltal elvesztették elvontságukban olyan káprázatos fensőbbségüket, lomtárba került gondolatok lettek újra aktuálissá és ragyognak fel az ideális távolság sugaraiban. Dickens óta alig volt olyan író, aki maradandó módon tudta volna megörökíteni a gyermeki lelket, különösen a serdülő gyermekét. Említhetjük talán Paul Bourget-t, Henry Lavedant, Molnár Ferencet s még néhány nevet, de hamar véget ér a sor. Most egy német író vetíti elénk az ifjúságot, új színekkel dolgozik és egészen új típusokat fest bájos regényében. A régi gimnazista szerette a kalandos regényeket, álmodozott és felfedezőutakat tervelt ki, puszta szigeteken szeretett volna lakni és zsebkendőket meg hajszalagokat gyűjtött, amelyeket ideálja zsebéből vagy hajából csent el. A mai gimnazista, ahogyan Wilhelm Speyer új könyve elénk vetíti, nem sokat törődik a nem reális dolgokkal. Technikai eszközökkel számol, ha valamit el akar érni. Pontos célt tűz ki és kidolgozza a küzdelem minden mozzanatát. Érzéseiről nem beszél, a szerelemről különösen nem. A szerelem valamiképen kimondhatatlanabb, szebb, távolibb dolog lett. . . Tisztább, talán éppen azért, mert vesztett titokzatosságából és mert a lányok nem élnek többé olyan elkülönített más csillagon, mint régen. Egy erdei iskola levegőjében játszik a történet, amely azt bizonyítja, hogy a mai kor hidegnek látszó, talán túlságosan öntudatos és nem érzelmeskedő gyermekének is van szíve, meleg szíve, mint amilyen volt minden kor egészséges gyermekének. Speyer gyorsan híressé vált regényében, amely magyar nyelven a Singer és Wolfner irodalmi intézet kiadásában, díszes kiállításban, illusztráltan most hagyta el a sajtót, a gimnázium ötödik osztályának minden tanulója egy szívvel-lélekkel küzd a város kutyáinak, macskáinak fenyegetett életéért s a végén, mikor döntő harcra kerül a sor, segít nekik az osztály egyetlen leánytanulója, Daniela is, aki hosszú haragtartás után most békül ki velük s dönti el a küzdelmet. A könyv mindenkit érdekelni fog. Utóvégre meg kell ismernünk a mai gyerekeket! Kosáryné-Réz Lola Árny és ezüst Agyagfalvi Hegyi István versei. — A Taine-féle milierelméletet magyarán — szabadfordítással — így is kifejezhetnők: talajíz. Mert ahogy megvan a talajíze a lángoló nedűt adó szőlővesszőnek, ahogy megvan a gyümölcsnek, s ahogy változik a búza acélossága a termőtalaj változatosságával, az emberek lelke is más és más a szülőföld végyelemezetlen összetételei szerint. Hegyi István az erdélyi származású költők talajízével lépett az irodalomba. Az utolsó erdélyi országgyűlés 1867-ben csak a közjogi uniót proklamálta, s csak ezt a közjogi uniót hirdette a dicső és boldog emlékű kolozsvári Unió-utca is. Erdély mindig Erdély maradt, s ma még inkább az, mint volt. Erdélyben más az ősz, más a hegyek árnyéka, más a szél járása, s egészen más a szavak íze is. A székely ember székelyül gondolkozik, székelyül beszél, s székelyül dalol. Erdélyben különös nyelvjárások vannak, különös helyi zamattal, s bájos nyelvtorzításokkal. Hegyi István termékeny költő. Két év termését gyűjtötte össze, s ez a termés vaskos kötetet ad. Kötetének címe szimbólum, a lámpagyújtó szimbóluma, aki „tűzcsókot dob a lámpák holt szívére" s nem aranyfényt gyújt, csak ezüstös mélabút. Már a cím is jelzi, hogy mély filozófia rejtőzik a könyvben, lángolás mellett méla rezignáció, s a barokk pompa helyett a szavak magukba döbbent gyászmenete. A költő már tudja, hogy a tavasz elszáll, a nyár nem áll meg, s az ősz feltartóztathatlanul jön. A sors ma zordonabb, mint boldogabb korszakokban. Megtépáz mindent, s az örömet is fekete tálcán adja. De meleg hangokat penget a boldog családi kör és ezüsttükörben nézi magát az emlékezet. Falu Tamás Pán megváltása — Ritoók Emma új könyve — Ritoók Emma neve bizonyára nem ismeretlen a mi olvasóink előtt. Első, pályadíjat nyert regénye, az Egyetemes Regénytárban jelent meg s talán első megnyilatkozása volt annak a női típusnak, amely azóta komoly munkájával, az új kor követelményeihez alkalmazkodva, mindenütt kivívta és kivívja a tiszteletet és elismerést. Egyenes úton egyedül volt a címe ennek a regénynek. Ritoók Emma azóta is egyenes úton és egyedül járt. Megmaradt egyéniségnek, olcsó, könnyű külső sikerek sohasem csábították. Olyan író ő, akinek első és legszigorúbb bírálója a saját lelkiismerete és a saját éles szeme. Most egymásután két nagy sikert könyvelhet el. Megjelent „Pán megváltása" című misztériuma és megnyerte az Otthon Kör regénypályázatának egyik díját. Bátorságát mutatja ez is. Ha az idősebb író oda mer állani ismeretlenül a fiatalok közé, ez mindig nehéz próba. Ritoók Emma lelkének fiatalságát semmi sem bizonyítja jobban, mint ez a pályadíj. De aki elolvassa Pán megváltását, az látni fogja, hogy ilyen csodálatosan friss lélekkel, ilyen szépségekre szomjas szemmel nem is lehet öregnek lenni. Minél mélyebbek a gondolatai, minél tovább halad azon az úton fölfelé, amely minden gondolkodó ember útja, annál jobban megérti a többieket, a fiatalokat, a bohóbbakat. Nem távolodik tőlük, csak föléjük emelkedik. K. /?. L. 602