Uj idők, 1938 (44. évfolyam, 1-26. szám)
1938-05-29 / 22. szám - Benedek Marcell: Széphalom / "Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok; kisebb elbeszélések"
Széphalom Irta: Benedek Marcell* „Széphalom Sárospatakihoz három, Sátoraljaújhelyihez egy órányira fekszik. Abaújban ugyan, de csak, ötszáz lépésnyire sincs házam Zemplénnek szélébez. A birtok kicsiny, de szép." Széphalom igazi neve: Bányácska. Nem csúnya név ez sem s ha költői lelkű gazdája meg nem változtatja, ma szimbolikus értelmet hüvelyeznénk ki belőle, mert ebből a kis bányából kincsek kerültek napvilágra. 1806-tól kezdve, amikor Kazinczy Ferenc és angyali Sophie-ja odaköltöznek, huszonöt esztendeig Széphalom a magyar irodalom központja. A szív szerepét tölti be, a szónak élettani értelmében. Levelek áradnak szét a kis házból az ország minden részébe, — a postaköltségnek jelentős része van a nyomasztó adósságban, amelyet később Kazinczy özvegyére és gyermekeire hagy! — a leveleket többnyire nemcsak a címzett olvassa, tovább keringenek írók és irodalombarátok között, folyóiratot pótolnak, irodalmi köztudatot teremtenek, nyelvet újítanak, híressé tesznek olyan költőket, akiktől még semmi sem jelent meg nyomtatásban, kritizálnak, dicsérnek, esztétikai elveket gyökereztetnek meg. És érkeznek is a levelek az ország minden részéből, a szívkamrákba friss vér tódul, válaszok, viták, tiszteletteljes jelentkezések, véleménykérések, ujjongó felfedezések, amelyeknek szentesítését a felfedező a mestertől várja ... Igaz, fájdalmas dolog elgondolni, hogy százharminc esztendővel ezelőtt a magyar irodalmi egész lüktetése beleférhetett a széphalmi házba élet és Kazinczy levelezésébe, amelyet azóta huszonkét vaskos kötetben adtak ki. Kevíás volt az író, de még mindig aránytalanul sok az irodalom iránt érdeklődő közönséghez képest. Derűsebb látvány az általános kultúrából kisarjadó, közszükségletet kiszolgáló irodalom, mint ez a kis csoport, amelyet jórészt a műveltebb külföld példája, olvasmányok hatása, a nemzete elmaradottságán való röstelkedés serkent az írásra s amelyet egyetlen ember számontarthat és irányíthat. De ezek a szerencsés irodalmak sohasem teremhetnek olyan tiszta fényben fürdő alakokat, aminő Kazinczy volt. Az „irodalmi vezér" szerepe sehol a világon nem jelenti azt, amit Kazinczy egyénisége és munkássága jelentett. Eddig is érezhettük, de Kazinczyról szólván egészen világossá válik előttünk, hogy a magyar irodalom története szebb, mint maga az irodalom — mert a művészi értékhez, amelyet céltalan és együgyű dolog volna nemzeti hiúságból kelleténél nagyobbra puffasztani, az egész világon páratlan, gyönyörű emberi és erkölcsi értékek járulnak. Mindenütt voltak mártír-költők, akiket koruk nem értett meg; de hol voltak még egész költőnemzedékek, amelyeknek élete és munkája csupa áldozat volt a közönség oltárán? . . . Így válik siralmas és szégyenletes — mert a sors csapásain kívül a magunk hibájából is származó — elmaradottságunk dicsőséggé, a nemzetüket megváltani akaró mártír-költők dicsőségévé. Negyvenhét esztendős Kazinczy Ferenc, amikor Széphalmon megtelepszik. Még csak kétéves hát Benedek Marcell új művének: A magyar irodalom történetének A magyar egyik fejezete ez az önmagában is teljes tanulmány. irodalom történetének megjelenése az idei könyvnap kimagasló eseménye. zaj. De micsoda élet van már a háta mögött! Ezt az életet a Pályám emlékezete lapjairól kellene megismerni. Kazinczy önéletírásának bűvös hatása mindmáig megérzik egy-egy nagy írónkon. Hiába „régies" a stílusa, a maga idejében valami tudatosan új finomságot, csöndes és kulturált nemességet hozott. Ez kapcsolja össze, a stílus évszázados fejlődését áthidalva, ma élő lelki rokonaival. 1759 őszén született Érsemlyénben. Gazdag református nemes család gyermeke. Késmárkon megtanult németül; aztán megtanulta, amire a sárospataki kollégium taníthatta s még többet is, részben tanítói kedve ellenére, a tudománynál is jobban érdekelték a költők. Egy bécsi kirándulás után (amikor megfordult Bessenyei lakásán s először hallotta Báróczi nevét) a pataki könyvtárban fölfedezte Báróczi Marmontel-fordítását. Erről írja híres sorait, amelyet stílusélvezők nem győznek elégszer idézni: „Még ma is bírom a könyvet, még rajta van ifjú esztendeim örömének kedves emléke; még ismerem a helyeket, ahol ékes szólása csodálgatásiban fel-felsikoltoztam." Elhatározza, hogy Báróczi koszorúja után fog törekedni: ez a tizennyolcéves ifjú eljegyzése a stílusművészettel. A sárospataki iskola elvégzése után Kassán, Eperjesen, Pesten járatoskodik. Rövid ideig megyei állást viselt, aztán II. József az elemi iskolák felügyelőjévé nevezi ki a kassai tankerületben. (Főnökének, gróff Török Lajos főigazgatónak leányát vette később feleségül.) Boldog volt, hogy a magyar nép művelésén dolgozhatik. Ebben az időben adta ki az akkor határtalanul népszerű Gessner Idilljeinek fordítását. Erről is, mint a kor nem egy más fordításáról elmondhatjuk, maga a mű már halott, de fordítása előbbre vitte a magyar stílust, tágította nyelvünk irodalmi kifejezőképességének határait. Részt vett a Magyar Museum megindításában és sohasem bocsátotta meg a nehéztermészetű Bacsányinak, hogy visszahúzódásra kényszerítette. Két év múlva maga indított Orpheus címent új folyóiratot. Közben kiadta a Bácsmegyeit. József császár halála évében Budán van és segít Kelemen Lászlónak színtársulata megszervezésében. Kiadja Hamlet-fordítását. Amikor József reformjai sorra megsemmisülnek, ő is elveszti állását és édesanyja mellett gazdálkodik — de többet törődik könyveivel, mint a gazdasággal. Megyegyűléseken szabadelvű beszédeket tart, sajtószabadságról, vallási türelemről. Martinovics híveinek társaságába kerül , mert a veszedelmes „kátét" lemásolta és állítólag másnak is odaadta, az összeesküvés leleplezése után elfogják és halálra ítélik. Az ítéletet a hétszemélyes tábla is helybenhagyja; élete a király kegyelmétől függ. Az uralkodó bizonytalan ideig tartó fogságra változtatja az ítéletet. Kazinczy Spielbergbe, aztán Kufsteinba kerül: ott virrad rá a XIX. század. Amikor a francia seregek elől Munkácsra viszik át a foglyokat, honfitársai együttérzésének s a magyar vendégszeretetnek gyönyörű megnyilatkozásaiban van része. (De az is igaz, hogy még jóval később is sokan elhúzódtak tőle, mint „forradalmártól" s évtizedek múlva ezért nem lehetett az akadémia titkára . . .) Hetedfél esztendei fogság után 1801 nyarán szabadul. Hivatalt nem kaphat, családja rossz szemmel 798-