Új Idők, 1945 (51. évfolyam, 1-22. szám)
1945-10-06 / 10. szám - Devecseri Gábor: Bor / Versek
Bort ittam , szétfolyt ereimben azonnal a lángja és csupa tűz lettem már magam is, csupa bor. Könnyült léptemet én vittem már és nem az engem, s mindkettőnket emelt egy magasabb hatalom. Ültem a villamoson, de a holdat láttam a földön s emlékeztem rád, édesem, oly igazán, hogy nem is én , de a bor, de a hold, a világ a szivemben zengett már téged. Mert te az életedet hozzákapcsoltad botló létemhez: a pusztán áll a fa és inogott és te fonállal a kis bárányt bármikor eldűlőhöz fűzted, e törzshöz, most hát hajtson a törzs ágakat és levelet. Sarjadjon körülötte mező, táncoljon a bárány s fonja a nap rájuk sárga sugár-lugasát. Rábíztál gyönyörű terhet szúrágta hajóra, melynek a padlata tört és a lapátja repedt? Szálljon hát a hajó és ifjedjék meg az úton, bontott zászlóval járja a tengereket. S majd a vizek végén, hol a semmibe csordul a hullám, ő is aláfordul s tűnik a hajnali ég, kék jég, tarka halak, szólhass: Ez szép utazás volt. S én is szólhassak : Mert a tiéd, gyönyörű. DEVECSERI GÁBOR Szélmalom. Haar Ferenc fényképe. 273