Új írás, 1972. július-december (12. évfolyam, 7-12. szám)

1972-12-01 / 12. szám - KÖRKÉP - Dénes Zsófia: Úgy, ahogy volt (Karinthy Frigyesről és Tabéry Gézáról) - Bajomi Lázár Endre: Arpad Duchamp

BAJOMI LÁZÁR ENDRE ÁRPÁD DUCHAMP Kurta kísérlet kis kitérőkkel Ez a becsült cím természetesen csak provokáció. De azért nem egészen értelmetlen, sőt rögvest meg is tudom magyarázni. Előbb azonban egy kis kitérő... Az írószövetség legutóbbi közgyűlésének egyik szünetében, az Akadémia fennkölt folyosóin mini-közvéleménykutatást rendeztem: tíz tagnak dobtam be egy nevet azzal, hogy ki mit tud róla. Az eredmény: nyolc személy egyáltalán nem ismerte; két megkérdezett közül az egyik elég jól tájékozottan válaszolt, a másik lesújtóan nyilatkozott. Ennek a 8:2-re végződő szúrómérkőzésnek a tárgya, illetve alanya Mezei Árpád volt, akiről az egyik megkérdezett azt hitte: Párizsban él. Az igazság az, hogy a nagyon is „tősgyökeres" magyarságú Dorozsmai úton tanyázik, amely Pest pereme és a Nagyalföld széle... Azért nevezem Duchamp-nak, mert ma már félig francia. Ezt persze a szellemiekre értem, nem az illetőségre. Mezei Árpád ugyanis mindig budapesti lakos volt, amióta idestova hetven eszten­deje (1902. július 2.) megszületett e hazában, s többsíkú énjének egyik jeles momentuma, a pszichológus, a Személyiség és tuberkulózis (Akadémiai Kiadó, 1965), továbbá a minap megjelent Az alkoholista beteg személyisége című könyv szerzője, a maga területén ismert és elismert kutató, kinek személyiségtani dolgozatai nemcsak a hazai orvosi és lélektani kiadvá­nyokban látnak napvilágot, hanem francia, olasz, német, angol, amerikai lapokban, sőt leg­eredetibb kutatásterületéről, a Rohrschach-vizsgálat pszichoszomatikus diagnosztikájáról szóló írása 1971-ben egy japán tudományos közlönyben is megjelent, énjének másik fele azonban csak különös echoplazmaként lebeg Zuglóban; valójában Párizsban éli szellemi életét, francia folyóiratokban publikál és francia könyveket ír... Erről a másik Mezeiről, erről a „Duchamp"-ról csak a felfedezés furcsa kíváncsiságával lehet írni, mert mint az imént idézett kis közvéleménykutatásom mutatja: hazájában ő aztán igazán nem próféta! A Duchamp fedőnevet azért is használom, mert — véletlenül! - volt egy igazi Duchamp is, a Marcel, a modernista művészeti törekvések egyik legeredetibb, legtalálékonyabb „ősegyéni­sége", aki már az első világháború előtt feltalálta a ma dühöngő pop-, op- és egyéb artok furfangos fogásait. Róla jelent meg nemrég a Corvinánál Mezei Ottó kis monográfiája. Az igazi Duchamp a formarobbantó művészet élmunkásaként olyan iparban dolgozott, amelynek a mi Mezeink az egyik legszorgosabb kutatója. Ha az ember nem tudja, ki kicsoda­ micsoda, a lexikonokhoz fordul. Ez esetben nem sok eredménnyel: az Új Magyar Lexikonban Mezei gyanánt csak „mezei futás",nyúl", pocok", saláta" és sereg" található. Az Irodalmi Lexikonban sincs benne Árpád (pedig volna rá jogcíme, hiszen az egyik legelső hazai avantgarde folyóiratot, az IS-t szerkesztette, 1924- ben... igaz, hogy ez a lexikon magát az IS-t sem említi...) Megtaláljuk viszont a Művészeti Lexikonban ekképp. .....művészeti író, pszichológus. Az Európai Iskola egyik alapító tagja és elveinek egyik leghatásosabb képviselője volt. Legfontosabb képzőművészeti vonatkozású könyve: Histoire de la peinture surréaliste, Paris, 1959 (M. Jeannal közösen, angolul, németül és olaszul is) Ez bizony édeskevés ! De, nézzük, mit tudhat meg hazai forrásból a mai magyar ifjú Mezeiről. A Gondolatnál 1­968-ban szerkesztésemben megjelent A szürrealizmus című kötetben, ha nem tévedek, háromszor említem a nevét: először a szürrealista festészettel kapcsolatban, mint e piktúra kiváló magyar szakértőjét; másodszor a magyar szürrealizmusról szólva azt az

Next