Uj Kelet, 1920. február (3. évfolyam, 6-9. szám)
1920-02-05 / 6. szám
CLUJ (KOLOZSVÁR), 5680. SEBAT 16. ? .FEBRUÁR 5. 1920. III. ÉVFOLYAM 6. Szír román békeszerződés A román békeszerződésnek a nemzeti kisebbségekre és különösen a zsidókra vonatkozó fejezetét lapunk mai számában közöljük. Ez a szerződés, melyet a végtelenbe nyúló tárgyalások folyamán agyonmódosítottak és színtelenre tompítottak, nem elégíti ki kívánságainkat. Kevesebbet tartalmaz a zsidó jogokból, mint a lengyel, cseh-szlovák és osztrák szerződések. Kimaradt belőle a szombati munkaszünet figyelembevétele, a proporcionalizmus kívánsága és a zsidó iskolák tekintetében sem állapít meg oly kategorikus feltételeket, aminek a modern demokrácia elvei szerint megilletnek bennünket Azt nagyon jól tudtuk és miként Leo Motzkinnak az Új Kelet múlt heti számában közölt nyilatkozatából kivehető, a párisi zsidó békedelegáció tagjai is tisztában voltak vele, hogy ez a békekonferencia nem fogja valóra váltani összes reményeinket, kívánságainkat. Már hosszú hónapok óta nyilvánvaló volt, hogy a békekonferencia egyre jobban távolodik el azoktól az elvektől, melyeknek jegyében összeült: Wilson 14 pontjától. Ám bármennyire is megnyirbálták a nemzeti kisebbségek eredetileg contemplált jogait, mégis sok igen fontos és ránk nézve egy eresen életbevágó intézkedést tartalmaz a Romániának átnyújtott kisebbségi záradék. Ez a szerződés már nem tekinti a zsidóságot csupán vallási közösségnek, hanem hallgatólagosan ma technikai kisebbséget is megkülönbözteti. Mindenekelőtt kétséget kizáró módon szabályozza az állampolgári viszonyokat. Romániában ez a kérdés már hosszú évtizedekóta áll a politikai problémák homlokterében. Aerlini béke rendelkezései írott malaszt maradtak s csak a világháború vége felé jutott ismét felszínre a zsidók polgár jogának kérdése. És ekkor a ratiauti-kormány kávéskanáladagokban próbálta kiosztani a zsidóknak a polgárjogokat. Az 1918. évi „decret-lege" oly körülményes formalitásokhoz kötötte az állampolgárság megszerzését és annyira nem volt demokratikus, hogy az egész román zsidóság unisone visszautasította azt. Nem kért az ilyen egyenjogúsításból. A zsidó szolidaritásnak felemelő példája volt az, mikor sok eze jogfosztott zsidó, kik ha kérvényeznek,megkaphatták volna az állampolgárságot, többi, ugyancsak jogfosztott testvérei kedvéért önként lemondottak a nekik felkínált jogokról. A Bratianu-kormány látva, hogy a zsidókérdés az európai politikában egyre határozottabb formát ölt és hogy a zsidóság, mint politikai tényező tényleg nem mellőzhető többé, kiadta az 1919. évi „decret-leget", mely már lényegesen enyhébb formalitásokhoz köti az állapolgárság elnyerését és lehetővé teszi, hogy a román zsidóság nagy tömegei megszerezzék azt. De formalitások még joindig vannak. A román békeszerződés kisebbségi záradéka ezzel szemben mellőz minden formalitást és fenntartás nélkül kötelezi Romániát, hogy a területén lakó összes zsidóknak adja meg a teljes és korlátozatlan állampolgári jogokat. Nagy jelentőséggel bír, hogy az állampolgári jogok megszerzése nincsen sem formaitasokhoz, sem kifejezett vagy hallgatólagos feltételekhez kötve. Ez azt jelenti, hogy a zsidókat mint zsidókat kell emancipálni és jogokkal felruházni és ezen egyenjogúságért tőle mást,rtint föltétlen állampolgári hűséget, követelni nem lehet. Nem lehet követelni — mint azt a régebbi emancipációknál a nyugati államokban hallgatólagosan követelték, — hogy feladja faji sajátosságát, kultúráját, vallását, nyelvét, szokásait. Az állampolgársághoz nekünk mint zsidóknak is jogunk van. Ezt mondja ki félre nem magyarázható és ki nem játszható formában a békeszerződés. , A kisebbségi záradék második fontos intézkedése, hogy „a vallási és hitbeli különbségek egy román állampolgárnak sem szolgálhatnak hátrányára MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN 1 YVES SZÁMÁRA 2 KORONA