Uj Kelet, 1920. október (3. évfolyam, 68-89. szám)

1920-10-01 / 68. szám

2 oldal utál fl Iio'ozssárl dláHKon; 1 zslJí KUkok - Az Uj Kelet tudósítójától, — Bukarest, szép!. 29. Megirta a* Uj Kelet, hogy a nemrég Kolozsváron megtartott „jjiák­kor^n^szus, melyi'M Oktáfián, miniszter • lofa! hogy a­ rün&n Jiák­' is jelen­tett, kimondó szervezetek és egyesületek nem vesznk zsidókat tagjaik tódba. Ez a határok­­­és imrékeb, amellyel a határozatot alátámasztot­ták, nem esik a zsidó diákság, hanem egész Románia demokratikus köreiben is kínos fel*­tűnést keltett. A bukaresti zsidó sajtó hetek óta felszínen tartja a kérdést. A z°»dó diákok folyóirata, a .Hasmonea“, például ezeket írja a kongresszusról: ... • ’A diákság predémái A kongresszus kezdeményezőinek termé­szetes és közvetlen feladata lett volna a lelki közeledés fül ébresztése a különböző nemzeti­ségű diákok között, Na­gyro­mánia egész terüle­tén. Azután speciális diákkérdésekkel kellett volna foglalkoznia­ a háború által felvetett, különböző, nemzeti,­­szociális és gazdasági prob­lémákkal, a román parasztság és munkásság erkölcsi és anyagi nívójának emelésével és az analfabetizmus megszüntetésével. Az általános diákkongresszus eszméjét tehát­­t mindenki szim­pátiával fogadta. A kolozsvári diákkongresszus azonban alaposan rácáfolt erre az előlegezett, bizalomra. A diákok ugyanis ahelyett apárgy a diákság valóban fontos problémáival fogl­­llot­­tak volna, napokon keresztül azon vitáztak, hogy felvehető-e a román diákegyes­letekbe más nemzetiségű, hallgató ia és végül kimon­dó iák, hogy csak jajromárok lehetnek tagjai a d’ák egyesületein'!?. ' - t: íme, a kolozsvári kongresszus­­nagyszerű munkája. íme, igy értik a román diákok a lelki kapcsok megteremtését a többi nemzetiségű diákokkal. Íme, egyetlen eredménye holnapi vezetőink nap­pali és éjjeli ülésezésének. A nagy és gazdag Románia a nyavalyák és az analfabetizmus alatt nyög és a diákság teljes­en közönyös. Az erkölcstelenség és becs­­telenség aláaknázza­­az ország alapjait és a nemzet lelkes és szerető ifjúsági hallgat Neki semmi sem fáj. Nem fáj neki sem az egyete­mek anyagi hiányai, sem a tanári kar készü­let­lensége. De tévedés lenne­ azt hinni, hogy a ro­mán diákságot semmi sem érdekli és fájával van, minden energiának és housaeret­tnek. Gon-Amint előreláthatóTM1 ATJr?-5SS, bep. A bukaresti Zsidó Diákok h#fe*ülete rend­keli közgyűlést hivott egybe. M~p. A gyűlésen az erdélyi és hekolinni tuidó diákegyesületek igen sok delegátusa jelent meg. A közgyűlés a következő határozati­ javaslatot fogadta el: Beául nes* si­­pe".Az 1920 szept. 26-án rendkívül köz­gyűlésre egybegyült zndó diákok egyesülete, amelyen a csatolt terület zsidó diákságának meghatalmazott képviselői is jelen voltak, fel­háborodással utasítja vissza a román diákság határozatában megnyilvánuló sértő szándékot zsidó nemzetiségű kollégáikkal szembeni A zsidó egyetemi diákság Johanen v­elt Abban az illúzióban, hogy a kolozsvári kon­gresszuson megváltoztatható lesz ma régóta fennálló helyzet. Jól ismeri román kartársai­­nak lelkivilágát, amelyet sem a nagy szociális átalakulás, sem a román nemzet egyesülése érdekében a zsidó diákok részéről hozott ál­dozatok nem változtattak. ■ , , • 1. Ti­ljes függetlenséget a­ román­­diák­­^se­rvezetettől és önálló szervezkedésének jo­­­gosságát. Ezt az elhatározást a román di­ákság határozata provokálta. «* • . 2. A legmesszebbmenő nemzeti szoli­daritást egész Nagyrománia zsidó diáksága között. *7 .r fi- 3. Felhatalmazta ezért vezetőit, hogy lépjenek összeköttetésbe a román hivatalos karokkal raindazon jogok elnyerése végett, amelyek fenti elhatározásából következnek.“ A bukaresti diákgyűlés elhatározta még, hogy megteszi az előkészületeket az egész ro­­mániai zsidó diákság kongresszusának egybehí­­­vására, mely határozni fog azon problémák fö­lött, melyekre a mostani gyűlés nem illetékes. A Tár» előtt emléke**et«k meg » Tarbatról. A Tarbat » mi mozgatnank gerince, mert am­aj Jövőt késsiti dő mwmfc c mm­m­ A távozó mlnh­tM 4 Az úl Kelet tudjMföjátot — Bukarest, b*c atembar JD. A kormány át­­szervezésének régóta vajúdó kérdfoá ismét fel­­szinre került. Az a körülmény, hogy flotulor lovagot nem sikerült a^forfMínyba való belé­pésre bírni,­­ ezáltal a kormány belső össze­­állttan a parlamenti szünetapta nem változott, távolról mi jelenti azt, hogy rövidesen nem áll-e be a politikai életben lényeges fordulat. A .Viitorul­ értesülése szerint azokon a ta­nácskozásokon, amelyeket­­a néppárt a nyár folyamán Averescu mi­niszterelnök vetítése alatt folytatott, két kategorikus vélemény csúcsosodott ki. Az egyik, hogy a kormánynak semmi szin­tlatt sem szabad az ellenzéki föderációval együttműködni, a másik viszont, hogy a jelen­legi kormányt alaposan fel kell frissíteni, ha kizárólag a néppárt embereiből.­­ A kormány újjászervezése október fMya­­®án fog megtörténni. Az eddigi értesülések szerint Tar­laoanu Serghe Ni­la, Mocsonyi, Stâr­cea báró minden körülmények között kilép a kormányból és valószínű, hogy Cudalcu és Trancu Iasi miniszterek helyébe is új emberek kerülnek. ■ «* Ezzel egyidejűleg Averescu a néppárt re-­ organizálására is gondol s főleg arra, hogy a csatolt területeken is megnyerj­en a néppárt politikájának néhány ismert vezető embert, kik ['jelenleg más pártok élén állanak.­­ . Az ujjáalakitott Averemt kormány ki fogja jelenteni, hogy nem hajlandó helyét elhagyni mindaddig, mig a kényszerbérletbe adott föld­birtokokat fel nem osztja a parasztok­­között s tető alá nem hozza az uj választójogi törvény­javaslatot. * • -· A készülő választójogi törvényj­ava­llatról egyébbkérnt újabb hi el­­kerigenének. Állítólag­oj megyebeosztás fogja megelőzni a törvényt és minden megyét öt kerületre osztanék. Ezzel összefügg a közigazgatási reformokat előkészítő parlamenti bizottság m­i tanácskozása Argetoi­­anu belügyminiszter elnöklete alatt, mely­­ el­határozták a községi autonóm­ia életbeléptetését. "rr- Szó van arról is, hogy a képviselőhöz, megnyitását egy hónappal elhalas­tják, mely esetben a választójogi javaslatot mindjárt a megnyitáskor fogják a parlament elé terjeszteni. S dőljünk csak arra, mekkora düh­vel a magyar egyetem felállítás ■ millió magyar nemzetégű reménnyel várt. Gondoljunk cs lelkesedéssel zárták ki egyesül német és szláv diákokat, akik*­kel tiozzgyártatnak a gpkott fent­art­ásához. Konstatálja tehát: ' * Zsuzsanna re­gény (20) Írta: Kaczér Illés .. • ' • Az Uj Kelet számára Jólelkek, akik aludni tudtok szép­ jó éjtsza­­kát mondanak nektek az égiek. Ég jó nektek aggok, akik fuldokolva horkoltok az álom pok­rócon, fel-felriadtok, mert fojtogat az aggság, de a házatokra fordultok és nyitott szájjal alusz­tok tovább. . . éh, nem, nem az alvóknak jó, hanem az ébereknek, a felzaklatott szíveknek jó, a megvénhedett testnek, amely él, él él még, mert fájdalmak látogatják meg nappal, éjjel pedig az ízekre morzsoló álmatlanság. Meg tudom-e magyarázni, milyen kin volt és milyen jó volt nyített szemmel a sötétbe meredni és látni újra a látottakat, felsebzett szívvel visszahangállk­í­t a nappalba és újraérez­­ni az elmúlt délutánt ? Csak ti tudnátok meg­érteni, fogatlan öregek ... ó de fájdalmasan jóleső vett megszabadulni a fájó fogatoktól! Jólesett, ha csillapult a sajgás, de fájt, hogy az ifjúságtok csontvitézei oly egymásután hulla­nak el, mert ha ők nincsenek, immár védtele­nek vagytok az elmúlás előtt. Hányszor elcislmn­­csogtok és visszasóhajtjátok a rozzant, sziette sárga-fekete rigókat és ha álmotokban fáj a feltépett ínyetek, azt hiszitek, fog van a szátok­ban és boldogan nyögitek a fájást. » .. Ilyesmit * ' " ■ —r— éreztem én, szíjam szuvas fájdalmai újra fáj­tak, szivem, amely oly régen elcsitult, lázado­zott, mint a korhadt gyökér, ha fáját­ valami ,kései vihar ráccigálja. sfeemem a sötétben látta Zsuzsánnát ök­löm és tiz karmos ujjam 'Zachariával viaskodott Tízszer én voltam felül, de a tizenegyedszer é­s a végén én vallottam be, hogy bűnös vagyok, ő nem. Én azért mentem a kertbe, hogy néz­zem Zsuzsán­na meztelenségét, ő nem azért. Nem azért? Miért?­­ Kezdett ez az , én nem azért­ rejtelmes lenni. t *J i­Miért lesett utána az ablakban? Miért jött be a k­ötbe? Hol szerezte a kulcsot és miért szerezte ? T nem azért, nem azért... titokzatos. . . És ha nem azért, miért félt kimenni vilá­gos nappal ? Miért irtózott úgy tőle, hogy meg­látják? Miért osont olyan tolvajmód ki a kert­ből, a házból, hogy még sz uccán is görbült a háta, mintha valami lopott batyu volna rajta. És m­égis, azért nézte, azért, azért, emlék­szem, hogy végig surrant csúnya ábrázatán a kéj, amint ráemelte forró meztelenségére. Ne­kem hiába mondod, te konok, hogy nem azért lelkeltél utána, amiért én, te százszorosan azért. Te galádj, te orromba, te rohadt! Rég elrohadtál és még mertd nézni. És még mere tagadni, hogy azért! -oh Nem tudtam eludni. Éjféltájt olyan mélységes volt tör­ül­ötte­ni a’sötétségé és csend, hogy felültem az ágyam­ban: erőltettem a szememet és a fülemet. Az a tébolyult gondolatom támadt, hogy Zacharia most is ott ólálkodik valahol Joachim háza kö­rül, hogy lássa Zsuzsászfiit. Az ép eszem azt mondta, Zsuzsámra most alszik az u­szonyos­­házban, Joachim karján pihen a feje és mo­sollyal szürcsölget az álom mézes borát. De nem hittem: Joach­imra nem voltam féltékeny nem tudtam olyat gondolni, hogy haragudjak rá, és nem is tudtam róla úgy elgondolni va­lamit, hogy lássam és elhigyjem. Tudtam, hogy a férje Zsuzsánnának, tudtam, hogy két gye­rekük van, az egyik idestova négyéves, a másik alig hogy eltált az anyja emlékétől és mégis, a szívem efelől nyugodt volt, mert nem hitte. Mit nem hitt? Nem hitte, hogy szeretem volna Zsuzsannában Joachimhoz, nem hitte, hogy Joachim megérintette volna valaha is Zsuzsan­nát, ahogy én­­láttam őt a liliomok között, 5 gbs a szüz­ség, és az asszonyok aromás keze alatt is úgy nyuladozott a teste, mint egy érin- I tetten leányé, akinek még fel sem serkentek * J vágyai. . . Most éjjel megint úgy láttam . őt amint . II.­ KELET Pántok, III. évf. 68. *7.

Next