Uj Kelet, 1921. február (4. évfolyam, 22-44. szám)

1921-02-01 / 22. szám

(ill (Kolozsvár) 1586. seboll 23 Ari pályaudvaron is i-MHI Cenz.: V. Borzeu 1734 Tek. Lejár: ___________________ A portorosei konferencia Felosztják a monarchia vasutanyagát — A középeurópai személyforgalom megjavítása - Az Uj Kelet tudósítójától. — Páris, jart. 30. A monarchia utódállamai, mint ismeretes, a közeljövőben konferenciára ülnek össze Portoroséban. Az utódállamok konferenciájának az a feladata, hogy likvidálja a volt monarchia ügyeit, bizonyos vagyonrészeit és megegyezést kössön az egymás közti érintkezés, elsősorban a forgalom módozataira, így fognak dönteni a monarchia vasútanyagának felosztási arányáról, a hajótér felett való rendelkezésről és az átmeneti forgalom szabályozásáról. A konferenciának egyik fontos feladata lesz, hogy ismét beállítsa és megkönnyítse a középeurópai személyforgalmat, megkösse az utódállamok között a szénegyezményt, megállapodjon a posta és távíró ügyekben és megegyezést keressen a közös érdekű bankügyekben. A konferencián minden utódállam ott lesz. A Duna-államok gazdasági konferenciája Pozsony, jan. 30. (Az Új Kelet tud.) Értesülésünk szerint Jirik osztálytanácsos, a kereskedelemügyi minisztérium Duna forgalmi osztályának vezetője, aki egy idő óta a külkereskedelmi osztály több tisztviselőjével Pozsonyban tartózkodik, Bécsbe utazik, hogy ott Horowetz miniszter helyett, aki Londonba utazott, a Duna-államok gazdasági konferenciájának előkészítő tanácskozásait vezesse. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy ezek a tárgyalások, amelyek több napig fognak tartani, kereskedelempolitikai szempontból nagy fontosságúak lesznek. A bécsi jóvátételi bizottság ezektől a tanácskozásoktól a tervezett gazdasági konferencia meggyorsítását várja. Pastel Rómába megy Bécs, jan. 30. (Az Új Kelet tud.) Basics szerb miniszterelnök, mihelyt elintézte a legsürgősebb kormányzati ügyeket, Rómába utazik, hogy ott Olszország, Jugoszlávia és Csehszlovákia között kötött megegyezésről tárgyaljon. E politikai tanácskozások fontossága mellett szól az a körülmény is, hogy Pasics utazásával egyidőben Benes csehszlovák miniszterelnök is Rómába megy. Parlamenti krízis Olaszországban Bécs, jan. 30. (Az Új Kelet tud.) Ciolitti olasz miniszterelnök értesítette Briand francia miniszterelnököt, hogy a súlyos parlamenti helyzetre való tekintettel, egyelőre nem hagyhatja el Rómát és nem vehet részt az antantállamok miniszterlnökeinek párisi konferenciáján. Csehszlovákia ratifikálta a bolgár békét Prága, jan. 30. (Damian.) A kamara Benes külügyi expozéja után elhatározta, hogy a bolgár békét ratifikálja. A szocialista pártválasztmány konferenciája Bukarest, jan. 30. (Damian.) A szocialista pártválasztmány ma kezdte meg tanácskozásait. Az ülés elején szóvá tették a munkásság helyzetét, ismertették az általános sztrájk következményeit, a sztrájkpereket és ezzel kapcsolatban elhatározták, hogy a szocialista képviselőketerőteljes akcióra szólítják fel a letartóztatott munkások kiszabadítására. A választmány különben gondoskodni fog arról, hogy a felebbviteli tárgyaláson a vádlottak megfelelő védelemben részesüljenek. A sztrájkkal kapcsolatos kérdések elintézése után az Oroszországban járt küldöttek tartották meg beszámolójukat. Chastescu pártkiküldött ismertette az oroszországi helyzetet. Kiemelte, hogy az élelmezés kérdésében még mindig nem történt javulás. Popovics delegált Oroszország őszinte béketörekvéseiről beszélt. Oroszországnak szilárd elhatározása, hogy megkösse a végleges békét Lengyelországgal Oroszország jó viszonyban akar élni a szomszédországokkal és nem is gondol arra, hogy megtámadja Romániát. A beszámolók után a vidékről érkezett küldöttek beszámoltak a vidéi munkásság helyzetéről. A konferencia elhatározta, hogy a szocialista pártkongresszust február végén tartják meg. Végül tárgyalás alá került a csatolt területek munkásküldötteinek az az indítványa, hogy a pártot meg kell tisztítani az államra kártékony elemektől. Benes párisi útja Prága, jan. 30. (Damian.) Benes külügyminiszter a szövetségesek kívánságára február elején Párisba utazik. Utazása összefügg a sztrájkkérdéssel. Benes azonkívül előterjesztést fog tenni Magyarországgal és Jugoszláviával való együttműködés tervére vonatkozólag. jimmidt ubrijf | Fizessék a tisztviselőket! Egészen hihetetlen. Ha nem tudnánk biztosan, hogy így van, el se hinnénk. Pedig sajnos, így van. Nagyrománia tisztviselői éheznek. Éheznek két okból: mert a fizetés olyan kicsi, hogy abból megélni csak a legnagyobb művészettel lehet és mert ezt a kicsi fizetést sem adják ki nekik rendesen. Megdöbbentő tudni, hogy vannak állami alkalmazottak, lisztvselők, rendőrök és egyéb szegény emberek, akikkel szemben az állam még a decemberi fizetés tekintetében is hátralékban van. Ezerszám sínylődnek és tengődnek ezek a szegény családos tisztviselők, máról-holnapra élnek, kis előlegekkel erőszakolják végig gondtelt napjaikat. És még jó, ha előleget kapnak, előleget, mily siralmasan nevetséges, hogy az állam, amely a fizetéseket utólag sem adhatja ki, nagy kegyesen előleget ad néha ezekre a hátralékokra. Igen, még jó annak, aki ezt az előlegnek nevezett hálálságot, a keservesen sovány banikat egkapja, a legtöbbnek ez se jut s kénytelen holmiját eladogatni, az ószeresnek adni, vagy kivinni a zsibvásárra, hogy bejárhasson a hivatalba, hogy ott állhasson posztján, hogy teljesithesse kötelességét és enni adhasson éhező ládjának. Nem tudjuk, hogyan történhetett, de megtörtént és így van. Az állam nem fizeti édesen a tisztviselőit, nyilván mert nem tudja ünresen fizetni őket. Ennek pedig nem volna Is a rendszerré válnia, mert ha igen, sosem megbosszulná magát. Ha az állam alkalikollival szemben sem tud eleget tenni fitelezettségének, ha a maga embere előtt lesz a hitele, hogyan várhassa, hogy künn idegen világ előtt hitele legyen. Nem akkor ill kapkodni, lótoi-futni, kölcsönökért szaladálni, amikor idehaza már ott tartanak, hogy állami alkalmazottakat nem tudják fizetni, ilyesmit jóval előbb kell megcselekedni, mert előbb, ha megtudják a kölcsönadók, milyen gomorultul szegény a kölcsönkérő, az utolsó árnát is elkérik, hogy biztosítsák a maguk asait. Egyébként is az a meggyőződésünk, így Romániának, a román államnak belső hásaira, tisztviselői fizetésére nem kellene csönöket kérnie ; ha ezt az országot eneráns, rendszerető és tehetséges kezek vezetik, nem kellene éhezniök a tisztviselőknek és izmok elsejétől elsejéig, hogy az azelőtt hónapitást apró és megszégyenítő tételekban utókiszedegessék. • Egyszer a tanítókról hallunk, másszor a ndörökről, majd a postásokról, ami nem azt anti, hogy akkor, amikor nem halunk róluk, ám. nagyon jóllaknának. Amikor nem hall róluk, csak az történik, hogy szemérmetesböl elnyomják gyomruk korgását, összeszorítk magukon a hírhedt nadrágszíjat, amely hantosan az állam lelkiismeretéhez, mindent ér. Igen, a tisztviselőosztály mint mindig, a kénység és a szégyenlősség négy fal közé bujáii fájdalmával és keserűségével tűri a nyosztó nyomort, vár és remél, bízik ennek az tágnak belső energiáiban, abban, hogy első gazdagságokból végre neki is jutni fog s it, a jólétet, amire családjával együtt mint ■mi megváltásra vágyik. Ennek a javulásnak el kell következnie, szabad késlekednse, nem szabad a tisztlét, se sem ilyen más alkalmazottat ígéreteltáplálni, mert az ígéretek táplálják ugyan őket, de a test közben leromlik, munkaként csökken s ez a csökkenés továbbcsökk az állam erkölcsi és anyagi erőit. Nem megtörténnie, hogy elseje vagy szombat vagy bármilyen bérfizető nap elmúljon túl, hogy az állam ne mutatkozzék biztos Ijőnek, szinte elegánsnak, aki egy könnyed “Mulattal tudja elintézni milliónyi emberének a bérét. Az államban úgy kell bíznia az alkalmazottnak, mint egy mindenre képes dúsgazdag hatalomban, szinte láthatatlan és ismeretlen, szinte felbecsülhetetlen és kifürkészhetetlen, fizet mindig, mert mindig van neki, mert kasszás terve van- nak s ahol kifolyik belőlük valami, ott kétszere- sen folyik vissza az áldás. Ha az állam nem így mutatkozik, hanem olyasvalakinek, aki lyukas cipőben és üres zsebekkel jár, nem fognak nagyon örülni neki a vele egyenlők, azok, akiknek az ő jóvoltából szintén üres a zsebük és lyukas a cipőjük. Lám a vasútnál meg lehetett javítani a közlekedés barbár állapotait, a rossz és rozoga mozdonyok újraéledve kerülnek ki a műhelyekből, az ablaktalan kocsikra, ha tenyérnyi világosság számára is, de üveg is került, s amit üveggel pótolni nem lehetett, pótolták deszkával és a vonatok, — bámulattal és lelkese déssel mesélik ezt idegen utasok — idejében indulnak és idejében érkeznek. Ha van is néhány percnyi késés, mi ez azokhoz az órákhoz, sőt napokhoz képest, ami azelőtt volt. Igen, a vasutak lassan, de biztosan haladnak a javulás sintoin, és ez csak azért történhetett meg, mert kezdik belátni, hogy az alkalmazottakat jól kell tartani nemcsak ígérettel, de fizetéssel is. A vasútnál emelték a tarifákat s a tarifaemelés húsz százalékát odaadják az alkalmazottnak, hogy igyekezzék. És az alkalmazott igyekezik. Már a vonat is. Az állam, amely a nevető szemével nézheti végig ezt a javulást, a másik félszemével simni kénytelen azok miatt az alkalmazottai miatt, akik nyomorognak. Holott a sírás nem, csak a tett segít. A keze, mind akettő üres marad, nem ad és a nera is csinál velük semmit. Ha csinálna valamit, ez legalább biztató ígéret volna.