Uj Kelet, 1921. május (4. évfolyam, 99-116. szám)

1921-05-10 / 99. szám

DfPif \ I «tér |p ■m demokráciát követelnek ■agyarországon K ^nternálási rendszer megszünte­­' — A munkáskérdés előtérben vesz?máju^9^1*magyar nemzeT­ kmbati ülésén a költségvetés vitája pirden. Andrássy felszólalása után elmélkedett szólásra, üdvözölte HHHHH amely végre költségvetést terjeszt a Ház elé. Ismét kisért Apponyi pártalakítása. Az új pártnak zöme a régi munkapártból terülne ki. Számos volt miniszter és képviselő csatlako­zott a mozgalomhoz, amelynek programja monarchista és nacionalista. A mé­rsékeltek és extremisták közötti szakadás elkerülhetetlen­nek látszik A kisgazdapárt elhatározta, hogy az el­lenzéknek az internálási módszer megszünte­tésére vonatkozó mozgalmát támogatja. A kis­gazdapártban ma egy évet küröztek, amelyben kérik a belügyminisztert, hogy az internálásra vonatkozó rendeletet helyezze hatályon kívül. Az erzsébetvárosi demokratakor Vázsonyi tiszteletére díszvacsorát adott. Ugrón volt bel­ügyminiszter üdvözlő beszédére Vázsonyi vála­szolt­a kijelentette, hogy a belső béke helyre­állításának egyetlen célja a munkáskérdés meg­oldása. A munkásságnak — mondotta­— al­kalmat kell adni arra, hogy véleményét sza­badon nyilváníthassa és szabadon gyülekez­hessen. A román-lengyel szövetség Bukarest, május 9. Varsói jelentés sze­rint a lengyel román aliancéra vonatkozó szer­ződés nyilvánosság elé kerül. Az aliance offen­zív-defenzív jellegű. Lenin engedményei Révai, május 8. (Dami n.) Lenin, hogy az összes nézete téveseket elsimítsa, tárgyalásokba bocsátkozott a szociáldemokratákkal és men­­s­vikiekkel. A két pártnak valószínüleg enged­ményeket fog tenni és a magántőkét bizonyos határig e ismeri. Az osztrák-magyar egyezmény Bécs, május 8. (Damian.) Az osztrák-ma­gyar egyezmény meghosszabitására vonatkozó tárgyalások megkezdődtek. Az építés — Tanulmány — írta: Giszkalay János Ma már, mikor egy elmúlt esztendő tör­ténelmi távlatából tudjuk nézni a közvetlenül mögöttünk álló nagy idők lázas, egymásra tor­lódó, rohanó eseményeit, a maguk, összefüggő nagyságában, — viszonylagosan nyugodtabb megítéléssel tudjuk elbírálni az egyes észlete­ket, — és így a világháborúnak a zsidó nép egészére éreztetett sorsdöntő hatását is. Mert az ma már történeti bizonyosság, hogy a hat esztendős embermészárlásnak, az emberiség szörnyű lerongyolódásán és az egyes ország­határok eltolódásán kívül, két pozitív ered­ménye van: két megszűnt államnak új életre ébredése, két nemzeti életét vesztett nép nem­zeti feltámadása. Az egyik, új életre kelt állam: Lengyelország, a másik: Zsidóország. Az egyik új nemzeti életre kelt nép: a len­gyel nép, a másik: a zsidó nép. Minket a zsidó újjáéledés érint közelebbről. Egy elmúlt esztendő választ el bennünket a föltámadás pillanatától. És egy elmúlt esztendő is elegendő arra, hogy az objektivitásra törekvő ítélet meg tudja bírálni a történteket, észre tudja venni egy új életre támadt organizmus első életműködésében megnyilvánult hiányosságokat, kihagyásokat és konstatálni tudja, hogy ezek a hiányosságok és kihagyások valóban csak az életreeszmélés első pillanatának érthető rend­ellenessége volt-e és hogy volt és van e az új életre támasztott organizmusnak annyi benső életereje, hogy ezeket a hiányosságo­kat a maga életenergiájából pótolni tudja. Ha igen, akkor az új életre támadás történelmi szükségszerűség volt; ha nem, akkor csak külső erők játékos galvanizáló kísérletezése volt az, mely a belső energiák hijján, csak látszólagos életet ad az organizmusnak. A külső erők megszűnésével, vagy gyöngülésével is megszűnik a látszólagos élet is és marad a néptest, az ami volt: világon szétszórt, élettelen, soha föl nem támasztható holt­tetem. A szan­remói békekonferenciát követő napok első meglepetésében valóban úgy lát­szott, hogy a zsidó nép életrek­eltése, a föld színérül évezredek óta eltörölt zsidó állam föltám­asztása csak külső erők, galvanizáló hatások mesterséges eredménye. A szán remói békeszerződés világgá hirdette, hogy a győztes nagyh­­alm­ak visszaadják a világon szétszórt zsidó népiek az állami és nemzeti élet lehető­ségét. Az idegen népek nagyjából jóindulatú közönnyel állottak e világtörténelmi jelentő­ségű eseménnyel szemben. Maga a zsidó nép egésze azonban minden megértés nélkül, této­vázó, hitetlenkedő elbámulásal fogadta a maga új életének hitét. Valósággal csattanó volt az a hasonlatosság, amely a halottaiból fölrázott nép és az ájulásból fölocsúdott egyén első életmegnyilvánulásai között mutat­kozott. A zsidó nép egésze, mint a mély ájulásból életre hívott ember csodálkozó szem­mel nézett körül, az első pillanatban nem is­­­­ fiú , mi történt vele, belebámult a körülötte állók közönyös, vagy részvevő arcába, szeme meghunyorgott a napsütésben — és nem tudta mire vélni az egészet. Aztán el­érkeztek az organizmus első életműködésének percei. A szív még kihagyásokkal, hiányosan működött. A zsidó nép már megértette, hogy miről van szó: Palesztináról, a zsidó államról. Igen, Palesztina, a zsidó állam, a rajongó cionisták furcsa álma, úgy látszik valóságot öltött. És a néptest idegrendszerén végig lük­tetett a tudat: a cionisták vágya betelesült, a cionisták megkapták Palesztinát és most a világ térképén egy országgal többet fognak jelezni a színes foltok: a cionisák országát. Csak mikor már a fölocsdás első meg­lepetése teljesen oszlóban volt,mikor a föl­é villanó gondolatfoszlányok helyét a gondolko­­­­dás és m­aga érzékelés rendszeres folytonos­­­sága váltotta föl, csak akkor ébredt végleg tudatára a zsidó nép, hogy itt nem is a cio­nisták álmatej­­süléséről, nem is a cionista szervezet országalapításáról van szó, hanem az egész zsidó népre virradt rá az új élet levegős, sugaras lehetősége. És ebben a pilla­natban, az eddig tétlen eternyedésben elterült néptest talpra zökkent. Az ájultan faküdott testben működni kezdettek a belső élet­energiák — és nyilvánvalóvá lett, hogy az új életre támadásnak csak siettetője, megkönnyí­tője volt az ájult orra alá tartott szagos üvegcső. A valódi ok azonban, a belső, a csak elalélt, de még ki nem merült, életenergia. És a zsidó néporganizmus tökéletes egész­ségére vet az világot, hogy ez a teljes tudatra­­ébredés, nem váratott soká magára. Alig néhány hónap múlott el a szanremói békeszerződés aláírása után, a palaszt­­i zsidó ország politikai határait még pontosan meg sem állapították az alkudozó nagyhatalmak, mikor a cionista világ­­szervezet 1920 júniusában Londonban konfe­rencia hívta össze a zsidó népet. A világ különböző országainak zsidósága, összesen mintegy háromszáz delegátussal képviseltette magát. Ez a konferencia, még színtiszta cionista konferencia volt. De mikor, a tárgyalási anyag legfontosabb részéhez, a palesztinai zsidó nem­zeti otthon fölépítésének kérdéséhez értek, épen ez a színtiszta cionista konferen­cia volt az, mely mindenekelőtt megállapította, hogy Zsidóország fölépítése nem cionista ügy, hogy a létesülő zsidó állam nem a cionista állam lesz, hanem az egész, osztatlan zsidó népnek nemzeti otthona. És ez a gondol­t, ez a meg­győződés egy intézményben öltött testet: a Keren-Hajjaszód intézményében. És hogy ez a gondolat, mely a Keren-Hajjeszód intézményében öltött testet, az a gondolat, hogy a palesztinai Zsidóország nem a cionisták kizárólagos ügye, UJ KELET Kedd, 1921. május 10., IV. évf. 99 sz A kurzus a magyar gazdasági életben Fenyő Miksa felszólalása a kereskedelmi minisztérium ankétjén — Az Uj Ketet tudósítóját«» — Budapest, május 9. A magyar­­ kereske­delmi minisztérium legutóbb ankétet hívott össze a gazdasági kérdések megvitatására és a beállott nagymérvű pangás orvoslására. Az érte­kezleten felszólalt Fenyő Miksa, a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója is­. Előter­jesztéséből adjuk az alábbi részletet: " A politikai konszolidáció mellett is el nem hallgatható, hogy az olyan jogfosztó, tu­lajdonjogot semmibe-nem vevő rendelet, mint amilyen a mozirendelet, alkalmas arra, hogy az ipari termelést, kereskedelmi tevékenységet teljesen elkedvetlenítse. Ami a távirat cenzúrá­nál történik, ahol komoly cégek táviratai na­pokig visszatartatnak, óriási gazdasági károkat okoz és növeli a gazdasági idegességet. És mit szóljunk az olyan esethez, mint amelynek a legutóbbi szövetségünk volt aktív részege Egyik legnagyobb magyar iparvállaim­nak főhivatalnokát, ki a vállalat alkalmazásá­ban 1914 óta van, kiutasították az országból, mert L­embergben született. Szövetségünk be­igazolta, hogy dacára szerencsétlen származá­sának, az illető főiskolákat végzett ember, a háborúban a századosságig vitte, kitüntetéseket ért el, súlyosan megsebesült. Beig­zolta azt, hogy a szóbanforgó iparvállalatnak sok milliós gazdasági érdekei fűződnek ehhez a főhivatal­nokhoz, mert szabadalmi ügyeinek, külföldi tranzakcióinak ez az egyedüli ismerője és le­téteményese. . Szövetségünk eljárt a miniszterelnöknél, megszerezte a pénzügyminiszter pártfogását, megszerezte a kereskedelmi miniszter pártfogá­sát, de azt nem tudta elérni, hogy mind e fontos érdekek méltánylásában megengedjék ez embernek az országban tartózkodást. Azután megpróbálta elérni azt, hogy legalább egy át­meneti időre, négy hónapra engedjék meg itt tartózkodását, m­íg a gyáripari cég fontos ügy­leteit lebonyolítja; ezt sem tudta elérni, bár egész tekintélyét, erkszscei súlyát vetette érte latba. Kérdezzük: szabad e ennek előfordulni ? Szabad e, hogy ilyen események károsítsák, akadályozzák az ipari termelést ? A Tisza-pör tárgyalása Budapest, május 8. Szombaton folytatták a Tisza-por tárgyalását. Elsőnek Germán Re­zsőnél, Roheimek alkalmazott­t hallgatták ki, ak­i a villa habjában végignézte a gyilkosságot. Germánna Gärtner személyében felismer­i azt a gummiköpönyeges embert, aki a gyilkosság napján a villában járt. Felismerte Sztanykovsz­kit is, aki a gyilkosság elkövetésekor az ajtó­ban állt. A szembesítésnél Germánia vallomá­sát Sztanykovszkinak a szemébe is mondotta. A tanút vallomására megeskették­ . Utána Vaszili Mirgit és Buti Anna szobalányokat hallgatta ki a bíróság. V­eszeli Margit és Barta Anna jelentéktelen vallomást tettek. Kihallgatásuk után Klein Józsefné, a villa házmesternője és fia, Klein Rezső műszerész vallomására került a sor. Azt val­lották, hogy a katonái a gyilkosság után a villa kerítésén menekültek el. Az elnök figyel­­meztette a tanukat, hogy a vádlottak másként vallottak, Klein megmardt vallomása mellett. Árkossy csendőrőrmester elmondta, hogy a le­fegy­verezés folyamán senkit sem ismert fel. A tárgyalást folytatják. . A fiumei kérdés Belgrád, máj. 8. (MTI). A­­Tribuna," a kormány félhivatalos lapja, a fiv­mei események­kel kapcsolatban a következőket írja: Meg va­gyunk győződve az ol­asz kormány barátságos érzületéről és ezt hisszük, hogy az olasz nép egészséges goidolkoz­ása győzni fog am­a za­vargó csoport felett, amely jelentéktelen kisebb­séget képvisel. Ezért bizalommal várjuk a­z olasz kormánynak azokat az intézkedéseit, ame­lyekkel helyreállítja a rendet F­uméban. A fas­cista mozgalomnak támogatását úgy kellene tekintenünk, mint a békeszerződ­és kijátszására irányuló tendenciát. Az albán felkelés Róma, május 7. (R. T. I.) Albániában a helyzet igen komolyra fordult. A muzulmánok fel vannak fegyverezve. A szerbek nehezen tutnak védekezni a komitássi bandák rajtaüté­sei ellen. K­úja vidékén a felkelés mindinkább terjed. A szerbek szerint a lázadókat bolgár tisztek v­eze­tik.

Next