Uj Kelet, 1921. július (4. évfolyam, 140-166. szám)
1921-07-01 / 140. szám
CtaJ (folosíTár) 5681 821f8n 25 itek 1921 lakas 1 Keren H* 33 Für Kltt«l«urópi I 1 X L X 1 f* ftp* s% pomtjk u-HflPHiii* rnrnrnm-. A város mostohagyerek Nagyjában az agrárreformot mi is elfogadtuk. A részletekhez volna nekink is hozzászólnivalónk. A szándék, mint már múltkori cikkünkben kifejtettük, eem rossz, de helytelen az egyoldalú célzatosság, amely mindig-mindenben csak a parasztnak igyekszik kedvezni, az ipari, kereskedői és értelmiségi osztályt semmaibeveszi s mellőzi. Ez a tendencia nyilatkozott meg a pénzügyi és az adójavaslatok tárgyalásán is. A paraszt adóját kormánypárt és ellenzék egyaránt a fúvószttől is óvta. Ha nagyon lehúzzák a szenvedő vagyontételek a háztartás mérlegét, ott vannak a városi tömegek, könyörtelenül rá kell dobni őket a felbillent serpenyőre, ők majd lehúzzák a paraszt nélkül is. És most itt van ez az agrárreform, amely hatalmas ajándékot ad a föld népének, sok százezer holdhoz juttatja a mezei szegénységet s a város, amely a vele született jószívűséggel helyesel, nem is gondol rá, hogy a nagy aolakozás idején neki is adhatnának valamit. Egy erdélyi képviselőnek, Nitzescunak, jutott eszébe, hogy szerény néhány négyzetméter földet kérjen a városok számára is. Volt annyira óvatos, hogy a kérést a faluval ellensúlyozta. »Javaslom, hogy a városok közül hat- százméteres, a falvak közül ezerméteres körzetben sajátítsák ki a földet lakásörtés céljaira őizi?éi a dja trufrwc •Rést-.ísSí -ttxv usimai A v nt entfashja, ama számtalan javaslat példájára, mellyel az ellenzék a földkisajátitó népboldogítást módosítani akarta ? Csak egyet tudunk : Garoflid, földmivelésügyi miniszter hclyteleni► tette az ideát. Kimondta ezzel az illetékes véleményt és megszabta a többségi vélmény lányát. A városok tehát megint nem kapnak semmit. Azaz, hogy kipnak valamit, kellemtlen fricskát. Nincs föld lakásépítő célokra. Pedig a lakásínség van akkora problémája a városnak, mint a földindeg a falunak. Ha a falu nem is kapja meg a Nitzescu kérte ezer méter körzetet, ez neki nem sérelme, hiszen csaknem az egész földet ő kapja és ott építkezhet, ahol akar. De a szűk utcákba préselt város ennyit igazán elvárhatott volna sorsának intézőitől, hogy egy könnyed mozdulattal hatszáz méterrel kitágítsák nyomott mellkasát. Igaz, hogy agrárország vagyunk, de nem lehet egyszerűen nem tudomásul venni, hogy vannak városai, vasúti, ipari és kereskedelmi központjai ennek az agrárországnak, amelyek nélkül néptelen Sibériává válna. A parasztnak mindenben kedvezni, a városinak pedig minden instanciáját ellegyinteni, legalább is oktalanság. A parasztnak tényekkel kedveskednek, a várost, a mostohagyereket, negatívumokkal bosszantják. Az adókedvezmény, a földkisajátítás aktív gondoskodás: a városok sok ügyére bajára csak rossz törvények és erőszakolt rendeletek kínzó flastromját ragasztják, íme a lakáskérdés. Hiába akarják új-meg-új evakuáló-rendeletekkel, lakáshivatalokkal és törvényekkel szabályozni, csak zűrzavarosabbá teszik. Egy mód volna: az építkezés! De hasztalan kiáltja ezt sajtó és közönség, mintha süketnémával beszélne; egészen más feleletet kap, mint amiről érdeklődött , és legtöbbször csak értelmetlen hadonászás a válasz. Annak az erdélyi képviselőnek, aki a lakásépítés céljaira kért földet, megvan az érzéke hozzá, hogy a városok egy nagy és égető problémáját felfogja. Most volna mód és alkalom, hogy ezt a problémát a parasztság nagy és sürgető kérdésével egyidejűleg enyhítsék. Igazin szerény kérés az a hatszáz méter föld, amikor a parasztság a 10 ezerszám kapja a holdakat. De valamelyest ez is segítene. Mert a lakásínség egyetlen megoldása az építkezés. Az építkezés megoldása pedig nagyrészt a lakástelkeken múlik. A város belsejében megfizethetetlenek a telke, és különben is nem az a cél, hogy a város belseje építkezzék, minden városnak kifelé kell terjeszkednie. Nos ezt a kis ajándékot — helytelen a kifejezés, mert csak kedvezmény — könnyű gesztussal kellene megadni a sokat szenvedett, sokat nélkülöző ezer gondal-bajjal és teherrel sújtott városi lakosságnak. Ez person még nem volna mindenfele első jele volna a jóindulatnak, az első segítő mozdulat. Ámdeszofild miniszter azt mondja: „én ellenzem“ s ebben az illetékes ellenzésben benne van az egész kormány felfogása, morálja és városellenes tendeciája. Ők a városnál egyetlen lánc földet sem adnak, csak láncokat, súlyosnál súlyosabb terheket. Lakásínség? Ez ellen szerintük elég egy kemény törvény: muszáj építkez! Az építőanyagok szabad forgalma? a vámmentesség? az adómentesség ? a rekvirálás mentesítése ? Ez mind ilúzió. Erre az új törvény nem gondol. Csak annyit mond : Legyen építkezés! És építkezés, fájdalom, megint csak nem lesz, mert nincs hová, nincs miből, és ha van, nncs ri garancie, hogy az építkezőt máról-holnapra ki nem dobják a lakásból, hogy érvényt szerezzenek a lkáshivatali rendeletnek. Törvény az építkezések megkezdéséről A lakásínség megoldása — A javaslat rendelkezései — ki Új Kelet tudódíjától — Bukarest, június 30. Az orzágszerte, főleg a városokban tűrhetetlenné vált lakásínség nem Románia lokális jelensége. A háború következtében Európa minden államában megszűntek az új építkezések és ennek nyomán Európa mnden városában súlyos lakáshiánytámadt. Azok az átmeneti intézkedések, amelyekkel a lakásínséget eddig csükkékezének elmaradása, természetes tehát, hogy csak a nagyarányú építkezések megindításával lehet a helyzetet megjavítani. Anglia, Svédország, Franciaország, sőt a szomszédos Csehszlovákia és Bulgária is megalkotta erre vonatkozó törvényét, amelyben különböző előnyöket és segítséget nyújtanak minden építkezéshez. Megállapítható, hogy ezek a törvények, ha még nem is oldották meg véglegesen a letkáshány súlyos problémáját, de lényegesen megjavították a lakásviszonyokat. Kissé megkésve bár, de a mi törvényhozásunk is foglalkozik az építkezést elősegítő törvényjavaslattal. A szenátus június hetediki ülésén hetven szavazattal hét ellenében elfogadta Trancu Jisi közmunkaügyi miniszter öt fejezetben 40 szakaszt magában foglaló javaslatát. Az új törvény a törvényes kedvezmények és anyagi előnyök egész sorozatát biztosítja a tőkések számára, ha építkezésekbe fognak, viszont bizonyos kényszerítő rendelkezéseket is tartalmaz, amelyekkel rászorítja az építkezésre azokat, akik a szükséges anyagi eszközök fölött rendelkeznek. A törvény kötelezi az államot, megyéket, városokat és községeket, hogy a birtokukban levő, arra alkalmas üres telkeket (locaillevhrane) az építkezőknek reális és nyilvános árverés útján adja el. A v.felárat tizenöt éven át fizetendő részletekben törlesztik a vevők, ötszázalékos kamat mellett. Ezenkívül az állam kedvezményes tarifák mellett, amennyiben rendelkezésére áll, szükséges építőanyagot szállít, a külföldről behozott anyagot pedig mentesíti a behozatali vámok alól. Mindazok az épületek és üzemek, amelyek 1921. és 1926. között építetnek fel, a most hozott törvény feltételei szerint húsz éven át mentesek mindennemű állami vagy községi egyenes adó alól. Igen fontos és az építkezéseket bizonyára nagy mértékben elősegítő rendelkezést tartalmaz a 16. fejezet, amely kimondja, hogy az új építkezésekbe fektetett vagyon értékének felére nem vethető hadinyereség vagy vagyonadó. Az újonnan épített házak, vagy üzemek fölött pedig a tulajdonos szabadon rendelkezhetik. Azok * ■ "------— • • kötelesek saját részilfert'ak^ arat «‘píteni. Gyárak és más ipari üzemek, amennyiben vagyonuk az 5 millió lejt rughaadja, kötelesek munkásaik számára is lakásokat építeni. A törvény második szakasza kimondja, hogy esik azok a válaszok vagy magánosok részesülnek az új törvény kedvezményeiben, akik ezt kérik és akik kötelezik magukat, hogy egy éven belül az építkezést megkezdik és azt legkésőbb 1927 ben befejezik. Amennyiben egy éven belül az építkezést nem kezdik meg, az üres telekre új árverést írnak ki. Ha az új árverés eredménye az felső alatt marad, a diferenciát az első árverező köteles fizetni, ha nagyobb, úgy a többletet egy létesítendő állami építkezési alap javára fordítják. Amennyiben a vállalatok, vagy magánosok a második szakaszban előírt időben az építkezéseket nem fejezik be, az utolsó szerződésben foglalt eddigi házbér húszszorosát fizetik be az építkezési alapra. Ebből az alapból közintézméineknek az építkezési költségei felét, magánosoknak egyharmadát juttatják kölcsönsegély formájában. Az alap gyarapítása szempontjából magas adókat vetnek ki a magánosok tulajdonában levő üres telkekre is. Az új lakbértörvény a jelen törvény értelmében épült házakra nem vonatkozik. A régi házak helyén épülő új házak befogadóképességének a tégi épületek legalább háromszorosát kell kitennie. A 27. és 28. szakasz pontosan körülírja, hogy mely telkeket kell az új építkezések számára kötelezően átengedni. A törvény utolsó szakaszai a köznunkaügyi minisztériumban felállítandó új adminisztratív szervre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A kamara a szenátus által már megszavazott törvényjavaslatot valószínűleg a birtokreform után fogja tárgyalni. És ha a javaslatból törvény lesz, annak komoly és megfelelő végrehajtása egyedül alkalmas arra, hogy a lakáskérdést végre meg lehessen oldani, vagy legalábbis lényegesen enyhíteni.