Uj Kelet, 1921. július (4. évfolyam, 140-166. szám)

1921-07-01 / 140. szám

2 Chajim Nachmann Bialik Legtöbbet ez a nevét említik a ma élő között. A harag dalai — Siré hazaam a zsidó lira, ami eddig költő tolla Okos és a poézist megbecsülő a kolozsvári Celre Cion agilis !, hogy a mester első feltűnést megjelenésének harminc esztendős Bialik-Ünnepséggel akarja emlétenni. Ez alkalomból elmondunk itt mást a költő életpályájáról Jim Nachmann Bialik 1878 ban született egy Stadi nevű oroszországi faluban. Szülei jómódúak voltak; apja háromszáz hold földet bérelt, korcsmáros volt, nagy gazdasága. Az öreg egész nap dolgozott, este sem pihent, mert legalább három órát a Talmud olvasásával töltött. A falu völgymedencében feküdt, csodás természeti szépségekkel övezve, a közelben tiszta tengerszem. Az öreg Bialik gyakran vitte ide kis fiát, akit korán megtanított héber nyelvre. A fogékony lelkű gyermek a meleg időben soha nem akart a szobában tanulni. Kiment a természetbe, itt tanult egy ideig, ezután a pásztorok társaságát kereste, tiltakozott, eljátszadozott a bárányokkal. Habrédha-A ló citi költeménye kedves visszaemlékezés a gyermekkorra, amelynek minden ártatlan hangulatát nagy művészettel tudta beilleszteni a költemény leírásos részébe. Hét éves volt, amikor szülei nagy anyagi csapások után városba kényszerültek költözni A munkához és jóléthez szokott apa Zitonikrba költözött, ahol bizonytalanul, szomorú, tengő életet élt, ami energiájától megfosztotta. Egy könnyű hülcs az ellankadt embert ágynak döntötte és nemsokára meghalt. Az anya kénytelen kenyérsütésből fönntartani a családot. Ezt Sirati — Dalom című költeményében siratja meg későbbi éveiben a költő. A fiú nagyapjához kerül, aki hhéderbe küldi. Chnjtrr* ^hpann nem jó tanuló. A szigoru jegyeimet, a hajnalban valo , « mplamed botozánát nem bina. Kifakad ellene, naeltoTá^«nafr d*r*'*AP VlSMtaVApt *10* intő figyelmeztetést. Zsugyffpja egyszer nagyon megverte, mire magába harapta fájdalmát, elvonulta» folytatta életét, nem járt ki a szabadba, hanem olvasással töltötte minden idejét. És mindent olvasott, minden könyvet, ami keze ügyébe került. Nem ismert rendszert, mohón tanult mindent, természettudományt, matematikai ismereteket, irodalmakat, történetet. Szokatlan tehetsége megkönnyítette számára a dolgok megtanulását anélkül, hogy megfelelő előismeretei lettek volna. Ez a kaotikus tanulás nem sokat használt a fiú képeségeinek, de szükség volt rá, hogy lecsapolja lelkében az izgalmakat, amiket az életben észrevett fonákságok okoztak. A fiú besz hamidrasba kerül. A waloschini besz hamidras nevezetes volt türelmes szelleméről. Bialise azonban itt nem világi ismereteket szerzett, hanem talmudot tanult nagy intenzivitással. Annyira megszerette a talmudot, hogy egészen megfeledkezett a célról, amiért ezt a jesivát választotta. Később azonban szellemi fejlődése új irányt vett, oroszul tanult és akkor ismerkedett meg Frug költészetével. A poémák nagy hatással voltak rá, kezdte az irodalmat alaposan tanulmányozni és maga is írogatott. „ Bialik 1891-ben cionista eszmék szolgálatába lépett és azokat erősen propagálta. Egyesületet alapított és a „Hameliz” című lapjában egy hatalmas cikkben (Leraajon Hajisuv, az újjáépítés gondoltáról címmel) kibontja a cionista zászlót. Sem a kor, sem egyéb körülmények nem kedveztek akkor a cionizmusnak. Bialik szomorúan, de nem szárnyaszegetten elhagyta működése szintérót és Odesszába költözött. Itt ismerettségbe lépett írókkal, akik munkával támogatták és 1892-ben kiadhatta első költeménykötetét. A költő később megházasodott és fakereskedést nyitott. Az üzletet sehogysem tudta vezetni, tönkrement és tanítóskodással kereste kenyerét. Odesszában modern dédort nyitott, amely csakhamar egyike volt a leglátogatottab zsidó tanintézeteknek. Bialik egyidőben folytatta irodalmi munkásságát is és „Moria“ néven tankönyvkiadó vállalatot létesített. Később közeli barátságba lépett Achad Haammal, akihez gyönyörű tankölteményt irt. 1899-ben írja együtt legjobb elbeszélését és 1903 ban már "Mtnlma van újra szomorú, megható költeményarag dalai“ címmel költeménykötetet irt, amely megjelenése után az egész világon népszerűvé tette nevét. Most egymást követték a szebbnél szebb költemények és amikor 1909- ben Palesztinába utazott, alja valóságos diadalmenet volt. Visszajövet Oroszországban élt, utóbbi időben nagy nélkülözések között, sz. i. Szonja írta: Szabó Imre(2) Szonja a háziasszony szerepét adta és mindenkinek kiosztotta a kenyereket, sört rendelt, mindenki igyon, ösztökélte az embereket, mindenki, Wuttke is, aki most fejezte be előadását a német faj pusztulásáról. Éppen tegnap olvasott egy alapos értekezést a germán specifikumról, aBiermagenről, és ha általános lesz a sörtől dagadt gyomor, abban a percben a német nép beszünteti nemzeti ellentállását, abban a minutumban és más, kevésbbé magasrendű néppel, szóval bármely más néppel, mert mindegyik alacsonyabb rendű, keveredni fog. A szikár Jenei fölállott, kimagaslott az egész kertben, a mókás, hanyag kézlegyintésében is valami parancsoló volt. — Elrendelem — mondotta tagoltan, ropogós alföldi magyar hanghordozással — elrendelem az általános gyomordagasztást, elrendelem a német nemzeti ellentállás megszűnődését és elrendelem az általános felkeveredést. E rendelet értelmében Wuttke professzor úr először egy szőke kriglit hajt le, majd egy barnát, végül egy feketét! A zene, mintha tust akart volna adni, dobbal, trombitával, síppal, beleharsogott, aztán ellágyult. A vidám gyülekezet énekelt: Waldesrauschen wunderbar Hast du mir das Herz getroffen! Treulich bringt ein jedes Jahr Welkes Laub und welkes Hoffen. Szonjából kihasadt a kin. Előbb könynyükben permetezett belőle a fájdalom, eztán a szivét szorongatta, mint ijesztő, nehéz üdére nyomás fölszállt a keblére és zihálva, görcsös vonaglásokban tört fel. Fejét lehajtotta az asztalra, úgy sirt, sirt, édes emlékek és keserű csalódások rajzoltak benne, szent és szomorú percei egy élet hiábavalóságának. Soha vissza nem hívható napok napfényes derűje suhant át a lelkén a sejtelmes keletről ideszakadt akkordok édesítették pillanatokon fájdalmát, aztán újra marcangoló gyász borult rá, vigasztalan sivárság körmei vájtak a torkába. Jenei kilépett a padból, odahajolt föléje: — Szonyika, drága virágom, hagyd abba ! Lágy, finom erezetű kezét ajkához vette, arcán simogatta, csókolgatta. A müncheni asszony szakértője volt az idegeneknek és e réven a honvágynak is. — Tudom, mi az — szólt bölcselkedve Engem is, istenem, hogy elfogott a honvágy, amikor lánykoromban egyszer Stuttgartba utaztam rokonokhoz, aztán zenés kávéházba vittek, ahol cseh zenekar játszott szomorún. Megtudom érteni a kisasszonyt. Hogyne sírna, ha szegény Tatárországból jött, mongolok és magyarok közül. Hagyják, sírja ki magát! Hagyták kisírni Szonját, mert messziről jött, mongolok és magyarok közül. A jó aszszony váljon honnan szerezte geográfiai ismereteit ? Jenei sem zavarta, inkább Treibelt, a hiú izót csipkedte. — Olvastam kisded remekét a Lombos Helikonban, drága mester. Azt hittem, ókori korongot ad naiv festményekkel, legalább is úgy indult az ősvizekből magasba szökött lótuszvilág meséje, a lótuszé, amelynek kelyhéből az örök szerelem született a napisten képében. Sok hangulatot fecséreltem az apróságra szólt nyegles szerénységgel az író. — Valóban kár volt nem a hangulatért, mert ezt a kincset még megtalálhatja, de az unalomért, amit az olvasóknál okozott és talán még okozhat. — No, no, kedves művész, ne legyünk epések; az írásban sok rejtett tartalom van, szín és forma, korfestés, ami cask másodszori, vagy harmadszori olvasás után buggyan elő Seet ízeiből, akinek ez is alkalom volt egy kis öndicséretre. 81 . ,A festf és az ember, talpig férfi, sarlatánságokat utáló, a művészet rabja, imádója. Az önhitteket úgy érezte magán, mint álmában hasán kapiakáló varangyot, undorral lelökte, vissza a pocsolyába, nem ölte meg. Az ajka szögletét fanyarra biggyesztette, akrantikus és író egy személyben — szólt kegyetlen nyugalommal — miért rejteget a szint és formát? Látja, én észrevettem, f0lyaAHAV,álám,8*n orditott belőle- Finom ókori témából bazán portékát méltóztatott csinálni. íntim4. ' bo*g ^gyújtották a sokszínű, sok formájú lampionokat, a rezesbandát vonós föl, az uzaonyázó vendégek fölcikelődek, a vacsorázók rajokban hullámzottak befelé, a tomboló hejohujázásnak hirtelen vége szakadt, tompított előkelő színek, városi hangulat áradt szét a kertben, a páholyokká lila ernyők fénye jól öltözött, diszkrét viselkedésű vacsorázókra ömlött. (Folytatjuk.) UJ KELET Péntek, 1921. julius 1., IV. évi, 140. sz. a pastifosszfriliK vádlottal a kolozsvári tradukosds előtt — Az Uj Kelet tudósítójától — A kolozsvári VI. hadtest hadbírósága tegnap délután kezdte meg a főtárgyalást az 1919. évi áprilisi erdélyi vasutassztrájk ügyében. A tárgyalást Popescu ezredes vezeti, az ügyész Blanariu, védők dr. Oprea és dr. Román Valér. A vádlottak padján nyolcvanan ülnek, akiket az ügyész államellenes cselekedetre való izgatással vádol. Elsőnek Terhes Gyulát hallgatják ki, akitől az elnök aziránt érdeklődik, kik voltak benne a vasutasok élelmezési szövetségében. Terhes Gyula: A munkásság részéről én és Újhelyi Ferenc, a katonaság részéről Szete főhadnagy. A szövetség a háború előtt is megvolt és a román megszállás után Caciula kormánybiztos beleegyezésével működött. Az elnök: Tud e arról hogy valakit Budapestre küldtek pénzért? Összeköttetésben volt e a csikmegyei székelyekkel? Terhes mindkét kérdésre „nem"-mel válaszol. Azután elmondja, hogy az egész vasutasszervezkedésnek az volt a célja, hogy a Magyarországtól elszakadt vasutasságot önálló testüeletbe tömörítsék. Medgyesi Ferencet hallgatták ki azután. Az elnök: Igaz, hogy a vasutasokat felszólította, ne szolgálják a románokat és hogy a székelyeknek azt üzente volna, támadják hátba a románokat abban a pillanatban, amikor a vörösök előrenyomulnak. Medgyesi: Egyik sem igaz. Tusán Sándor azt vallja, azért szervezkedtek, hogy a műhelyeket megvédjék. Ezután a sztrájk okának tárgyalására térnek át. Heltán Mór következik. Az elnök: A román megszállástól kezdve kapták-e rendesen a fizetésüket? Heltán: Rendszertelenül, sokszor két-három-négy hétre elseje után. Az elnök: Akkor miért zavarogtak? április 1.-ig ki ^X'J^^osztvegy*tábla, amelyen az állt, hogy aki akarja, elhagyhatja állását. Nagyon nyugtalanok voltunk. Élelmiszert se kaptunk, nyugdíjügyünk se volt rendezve, azt hiszem ezért ment el egy emberünk Pestbe, hogy ezekről felvilágosítást kérjen. A tárgyalás benyúlt a késő esti órákba és valószínűleg néhány napig fog tartani.