Uj Kelet, 1921. szeptember (4. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-01 / 193. szám

Arabok akkora területen élnek, mint fél Európa, szunyi emberrel, mint amenn­yi Franciaország­ban él. A Perzsa-öböltől a Gibraltár- szorosig övék a trópusi föld egészen a Ráktérntőig, sőt itt-ott mélyen alatta­­. A hatalmas arab­­- sziget, a klasszikus Egyiptom, Kirenaika, Tripo­lis, Tad­az, A­gir és Marokkó: mindez a ha­zájuk Csaknem mindenütt id­­en uralom alatt élnek, csak legtágabb otthonukban, Arábiában van egy két független országuk. A független­­séget itt is másként értelmezik, mint bárból a kulturföldön: állandóan civakodnak és harcban állnak egymással a törzsim, lévén az arab ere­dettől fogva verekedő nemzet, amelynek gaz­d­ag, virágos nyelvében ezer kifejezés van a bábomra. Azért békével köszönti az idegent, mint a legtöbb kvcti nép, mert szívélyes,­­vendéglátó, nagylelkű és udvarias, ő a kalét franciája. Nem lehet rá rosszat mondani. A nép maga tudatlan­­gba sülyedt, műveletlen, mint a talaj, amelyen él. Valami távoli auviz­­m­us motoszkál benne a régi dicsőségből, a világhódító ar­tb kultúráról, amelyet — örök hibája a katolicizmusnak — virágában törtek le, szorítottak vissza és semmisítettek meg Európa ozmángyülök népen, az igényei kicsi­nyek, megél, mint a kuli, néhány datolyával és egy-év marék kölessel; nem is vet egye­bet, mint kölest, nem is plántál mást, mint datolyát és fügét. Ahol kivételesen kávéja te­rem vagy narancsa, sán­áa, indigó és cukor­nád, ott a klimája oly áldott, hogy még az ő totális lustasága se tudta elmeddositani. A kecskepásztor Jullah­a a kóbor beduin két külünfrikju fia ugyanígy népnek. Az egyik jámbor, a másik harcias. Az egyikben a sza­­badságveretet elronyh­at, a mainkban túlteng —­ve kezd­ni el, se tud iota somrr.it. Noha kitör és fegyellem­ii.it követel: tegnapelatt Egyiptomban, tegnap L­évóban, ma Algírban vagy Marokkóban, a ■ news annyi kitartása, hogy végig tudja vinni. A harci kultúrája nem olyan tökéletes, hogy az európai népekkel bír­jon, a szervezettaoge is pungoe. Túlságosan elszórva él a negyvenmilliós arabéiig, semhogy egyetlen egységbe tömörülhessen. Nem is na­gyon volt az­ eddig ltervezkedés él, bár az utóbbi években ez is megkezdődött. A neme­sebb lökést hozzá a ciouizmus adta m­eg. Azért nem mondhatni, hogy valami nagyon hálásak volnának érte arr­b testvéreink. A negyven millióból Palesztinába­n mintegy félmillió él, ez a félmillió arab különböző izgatásokra és buj­­tógam­bokra kezdte észrevenni a zsidó „hódító” munkát, kezdte belátni, milyen nagy erő van a nemzeti szervezkedésben. Itt kezdődik el a pánarab mozgolódás, amely hovatovább moz­galommá növekszik. A mongo­lova nem főkép zsidóellenes, de ang­ol okt­,HB-francia és spanyol­­ellenes. Angliát Egyiptom határáig érdekli, in­nen az Atlanti óceánig ,a többi déleurópai né­pet. Anglia a maga ercek­­opájában azzal az ügyes pár­ti savai védekezik ellene, hogy ahol csak­­éhet, függetlenséget és szabadságot ad az araboknak. Így keletkezett az angol mandátum alatt levő Mezopotámiában, a pompás Eufrates- Tigtis közében, Irak-Arabián, Fayzul emirrel az élén, az új arab állam. A független Irak, csaknem egészében a cionista munka és mozgalom hatása, helyes és örvendetes. Az arab propagandát azonban ez nem némítja el. A Páriában és Szíriában szított gyűlölködés tovább dolgozik: francia frankon utazgatnak a kelet franciái kenttól nyugatra, küldöttségek jönnek-mennek a különböző poli­tikánknál, harcias sejkek lengetik a damaszkusi neézt, hogy igy-ügy­ök nem tűrik a zsidókat Pslatimm­ban. A félmillió amib nevében beszél­­get­ esek pareze nem azonosítják magukat velük. Mert nekik igenis életszükség a zsidó­­ vétalkozókedv, a zs­idó munka és a zsidó kultúra: ahol víz m­egjelenik, ott az elszegényült arab egyszerr* kiemelkedik a kulturátlanság penészéből és piszkából: kenyeret, munkát és nívót kap. Az angol vezető politiks tisztán látja est­én merevott elzárkózik az izgága­­küldöttek* követelései elöl; ha nem ezt tenné, kiszolgál­tatná a félmilliós néptömeget egy felelőtlen bedumcsingnek, amely a fejlődés lehetőségei helyet, a hanyatlást és a ne­génységet hozza. . A zsidó politikának az angol tisztánlátás mellett­­ is résen kell lennie. Nem szabad hagynia, hogy idegen intrikák és érdekek veszélyeztessék az eddigi munkát és az ezentúl következőt, ne ail szabad tűrnie, hogy a zsidó tömegek bevándor­lása csökkenjen és hogy az ott élő, taljonnan elkesett zsidóság jövevényeknek tekintessék s az ország belső dolgaiban szava ne legyen A zsidó nem lehet jövevény, a saját országában,­­ ha távol ia volt jó ideig, most csak hazatér. Nem irigyli a hazatérés és országépítés áldásait az arab néptől sem, amellyel békében akar együ­ttélni s amelynek a függetlenségi törekvéseit mindenütt támogatni fogja, de Palesztinában soha. Ha az arab sejkek azt hiszik, hogy itt volna a legkönnyebb talajuk, meg kell velük értetni, hogy súlyosan tévednek. Véres összeütközések Nyugatmagyarországon Fölfegyverezett civilek ellentállanak a bevonuló osztrák csendőrségnek — Az antant dexnarsa a magyar kormányhoz — A kisantant szerepe — Az Uj Kdet md­i.-üto,az Aj - Nyugatmagyarországot a trianoni és sz­­gerranioi szerződések értelmében, pontosan megjelölt határvonalakig Magyarországnak ki kellett volna Ürítenie. A kiürítés azonban csak részben történt meg, mert bír. A „Neues Achfahrblatt” jelentése szerint az an­ant a legközelebbi órák­ban demar­tot küld Buda­pestre, amelyben felszólítja a ma­gyar kormányt, hogy haladéktalanul távolítsa el a magyar csapato­kat és a civilruhás alakulatokat az átadandó területről. Ha a demars eredménytelen ma­radna, az antant fogja pacifikálni Nyugatma­­gyarországot Ebben az esetben vagy antant­­csapatok érkeznek Nyugatraagyarországba Fel­sősziléziából és a Rajna­ vidékéről, vagy a kis­­antant államai kapnak utasítást a pacifikálásra. Ausztria a maga részéről nem fog katonai lépé­seket tenni, de lehetséges, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia fogja végrehajtani a megszállást. Szó volt arról is, hogy Jugoszlávia, ha Magyar­ország nem tesz eleget kötelezettségének, újból megszállja Baranyát. Általában B­elgrádban nagy izgalommal figyelik az eseményeket. A „Neue Freie Presse” a nyugatmagyar­országi eseményeket Héjjas főhadnagy akció­jának állítja be. Héjjas főhadnagy Sopronban falragaszokon felhívta a lakosságot, hogy negy­venöt évig mindenki jelentkezzék. Héjjasnak ez az intézkedése nagyon is átlátszó: a lakos­ságból csapatait akarja kiegészíteni. Sopronban az elmúlt éjjel igazoltatások voltak, hetven letartóztatás történt. Két férfit stótárlállan főbe­lőttek. Sopron környékén, Szén­­talokon, Gyanafalván voltak összeütközések az osztrák csend­őrök és a fegyveres civilek között Gyanafalvára negy­venhat bécsi és négy páncélautó érkezett osztrák csendőrökkel. Németújváron a „Korres­pondenz Herzog” jelentése szerint Schneidert a bécsi koresztény­ssocialista párt titkárát a harcok folyamán agyonlőtték. Mataja keresz­tényszociális képviselő csak véletlennek köszön­heti, hogy megszabadult az elfogatás elől. Bécs és Sopron között a telefonösszeköttetés megszakadt. Budapesten cáfolják az antant de marsát és általában enyhíteni igyekeznek az ese­mények jelentőségén. A magyar kormány hangsúlyozza, hogy ellent­­állásra nem szervezett csapatokat. Azt azon­ban nem tagadja, hogy bizonyos szervezetek szabadcsapat alakítási kísérleteiről tudomása van. Azok akik ellenlámásra szitának, mondja a magyar kormány, a kormány akarata «Up y­uóre járnak el Hyagntmaiyaronr­y feléré­ssé* i­ufig misdíi, ia«­yar ka­­ca­csüfölmi'jég vas. A magyar kormány a részleges kiürítést­­vel indokolja: arra szükség van mindaddig, míg Magyarország anyagi követelései Ausztriával szemben nincsenek biztosítva. A magyar kor­mány a nyugatmagyarországi magyar ázsiaja­­vak megtérítését azonkívül a régi állami kö­zösségből eredő magyar állami javak megtérí­tését követeli. A teljes kiöm­lést addig nem akarja végrehajtani, míg azokróa a követeléseire biztosítékot nem kap Nyugatmagyarország egy részének kiürítését tehát ezért tagadja meg a magyar kormány. A Bizsik rév kiürítése ázom­­ban szintén csak látszólagos. Ezekről a területekről kivonták ugyan a ma­gyar csapatokat, de megszállva tartják azokat a felfegyverzett civilruhás alakulatok. Vasárnap az átállásra kijelölt idő előtt ilyen alakulatok szállták­ meg Sopron városát Ugyanakkor bever­ult oda Ostenburg csendőr­zászlóalja is. A civilruhás alakulatok Héjjas különítménye. Sigray főko­tmánybiztos rendele­tére a utegyer csendőrség közvetlenül Sopron f­­lőtt megállott, hogy ezt a vonalat tartsa. SZNB tekét k­neses benne a magyar kormány által ki­ürített zónában. Az osztrák csendőrség, mivel látta, hogy az előrenyomulás ellentállásba ütközik, szintén megállott. Mégis voltak harcok Pinkafőnél, Aggfalvánál és a kiürített terület különböző részei. Még meg nem erősített jelentések sze­rint ezekben a harcokba­n több mint százötven osztrák csendőr esett el és sebesült meg. A kiürítés és a megszállás a magyarok ellentál­­lása miatt súlyos komplikációval jár és diplo­máciai zuvarokat idéz elő. A bécsi magyar követ ma megjelent az osztrák kancellárnál és ugyancsak megjelent , ott a francia követ is. Ezekről a tárgyalások-­­­ról azonban egyelőre nem szivárgott ki ljuuiu .

Next