Uj Kelet, 1921. december (4. évfolyam, 264-290. szám)

1921-12-04 / 267. szám

Ciot (Folos CTár) m2 felőle? 9 DJ KE « ■««TM1 as1w*mtTre1n«m1wfjyg Raa81Hwga5KB«f v ־ • fürJ MItteleurópa • Ara­pályfutíwroi! is *5־ ti? :91 ס•*׳. v.'L .oemfttar 4 Säschische str. 8. 44 második konferenciához Mögöttünk egy hosszú esztendőnek síi­­vós, fáradságos munkája, előttünk a jövendők ezer lehetőséget rejtegető horizontjának vég­telenje, és Erdély zsidó népe másodszor gyűl egybe Kolozsvár falai között, hogy összegezze a mult eredményeit és kemény kézzel irányt szabjon a maga jövendőjének. És az első szó, melyet istennel eltelt zsidó lelkünk az Erdélyi Zsidó Nemzeti S­rövetség másodszor összeülő konferenciája elé ujjong, legyen az ősi. Az új életre kelt kö.׳ '.öntő ige: Salóm testvérek, akik jöttetek és jöttök az ország minden ré­­széből, nem ie remélt nagy tömegekben, akik minden hitet és várakozást fölülmúló lelkese­­déssel siettek az erdélyi zsidóság második nemzetgyűlésére, — a zsidó nemzet örök gé­­niusza köszönt benneteket. És a béke és sze­retet köszöntő szava mindazoknak is, akik vélról, aggódó figyelemmel és figyelő jóakarat­­tal nézték és nézik k­­i kemény, önfeláldozó munkátokat, akik szerető üzenettel és baráti képviselettel küldik felétek, az erdélyi ,a­dó nemzet választottjai felé biztató kézazoritásu­­kat: igen, a prófétán szent köszöntő szava vigye eléjök hálánkat ז Salóm, salára larachóv völakaróv: bék®, béke és szeretet"~és bála, a távolállóknak és a közelié­veknek egyaránt, a nagyoknak ,z erőseknek, államoknak­­,a testü­leteknek, tőlünk erdélyi zsidó nemzettől. Hála és testvéri szeretet a román nemzetnek, a ro­mán kormánynak, mely képviselője személyé­ben jelenik meg nemzetgyűlésünk megnyitóján, hála és szeretet a hatalmas Angliának, m­­ely konzulját küldötte el, hogy tanácskozásainkat megtisztelje, szeretet és lelkünknek odaadása a Cionista Világszervezetnek, mely Londonból­ küldötte ki képviselőjét konferenciánkra és a közel és távol fekvő országok zsidóságának, akik üdvözlő iratok tömegével keresték föl tanácskozásainkat. Béke, béke velők és hálával volt szívünk szerzete mindannyiuknak, a közelállónak és a távollevőknek egyaránt és mindenek előtt és mindenek fölött: béke, béke veletek és köz­­tetek, erdélyi zsidó nemzet választottjai! Mögöttünk egy hosszú esztendőnek az iven, fáradságos munkája, előttünk a jövendők ezer eshetőségeit rejtő horizontjának végtelenje: íme, íme, az elmúlt esztendő első országrész­­konferenciájának auspiciumai. És mégis, mégis mennyi változás, mennyi tapasztalás, mennyi csalódás, mennyi uj remény, mennyi veszteség és az erőknek mennyi uj, hatalmas növeke­dése azóta. Egységes hatalmas táborban vonult fel egy évvel ezelőtt Erdély zsidósága az első konferenciára és ime, egy év elmúltával, három erős tábor lobogtatja zászlóját és verseng egy­mással az örök zsidó ideál szerettében. És ha más se volna, ha nem volnának mögöttünk praktikus eredmények, ha nem volnának kezünk­ben az egy esztendei munkának kézzelfog­ható 68 zsidó szivet humorba ejtő gyümölcsei,­­ ha nem csicseregnének távolból, Erdély min­den részéből, fülünkbe a héber ovódák pihés fiókai, héber ovódák, melyeket egy év letor­­gása alatt *Ütöttünk fel, ha nem is dobbanna lelkünkbe a kolozsvári tizenhatosztályu héber főgimnázium, melyet egy év alatt építettünk és fej teszt­ettünk ki, ha Erdély területén kelet­­kezett Zsidó nemzeti, társadalmi, testet és lelkét nevelő intézmények és egyesületek százai is nem hirdetnék a mi egy esztendei munkánkat: az az egy tény, hogy az Erdélyi zsidó Nemzeti Szövetség második országos kunfszene ájara, az eszme differenciálódásának hármas jegyében 1ממ0יי föl Erdély zsidósága,­­* •* egy tény maga is nagyszerű erővel bizonyítaná és mutatná azt ke utat, melyet a szervezett erdélyi zsidóság hétmértfödjáre ezt májában egy év leforgása alatt megtett és ez az út, a haladás útja. Mert minden ami haladás, az együtt jár a differenciálódás­sal és minden differenciálódás, a ki­adásnak útjelzőjר. Eg­étlen, homogén tábor, Cion azereimeseinek­ homogén tábora volt a múlt­esztendei országrészi konferencia. Három tábor vonul föl ma a második konferen­ciára, három tábor, mely kitt­é egyetlen f.­ont­ot alkot és befelé versengésének egyetlen ta­gja az, hog­y melyik tudja jobban szeretni, jobban szolgálni a zsidó nemzeti ügyet. Az erők megnöveke­­désének természetes és örvendetes velejárója e is. Ma már az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövet■ ség kereteiben ott van az erdély­i zsidóság minden rétege és világszemlélete: a c­onfr­­cionisták mellett a mizrachi fölfogl­­ak, a mizrachi mellett a Celic Cion, a szocialista raegfe­­ződésű zsidóság és szent, szent, szent az az eszme és munka, mely az emberi gon­­dolkodás végleteit így egyesíteni tudja. Ám kezdőd­jék a nagyszerű torna, erők és igazságok megmutatása: dologban, Cion szeretőtében, a nemzeti tígvíst való önfeláldo­­zásban mindörökre egységes és homogén ez a hármas egységre differenciálódott tábor — és bármelyik igazság marad igazságnak, senki sem fogja vesztesnek, legyőződnek érezni magát és a bíróknak csak egyetlenegy *nyertese, egyetlen­­sígi győzője lenzen: a zsidó nemzeti ügy. Ti, akik úgy jöttek a zsidó nemzet gyűlésére, mint a zsidó tradiciók hivatott őrei, — ám jertek és b­enyitsátok be azt, amit úgyis és mind­­annyian lelkünk legrejtettebb mélységeiben is hisezünk 68 vallunk: hogy a zsidó tradiciók a zsidó hitvallás, a tóra szentsége szent és sérthetetlen része a zsidóságnak, sértek és bizonyittsátok és latén adjon prófétás erőt a­­ szavatoknak. Nem lesz része és nem lesz árnyalata a zsidó népképviseletnek, mely ne ujjongva köszönten benneteket. . . És ti is, akik az isteni igazságok vele­járóján­ látjátok az emberi igazságokat, akik szociális eszmékkel és e­zközökkel akartak a zsidó nép boldogulásán munkálni, ám jertek és bizonyítsátok azt, amit mindannyian és lel­künk legrejtettebb mélységeiben is hiszünk és vallunk, hogy nemzetregeneráló mankónknak alapja és talpköva a munkának, a zsidó mun­­kának megbecsülő ־, a munkástengerek ereje, a szociális igazság éa haladás, — ám jertek én bisinyitsátok­ és Isten adjon prófétás erőt szavat­oknak, hiszen prófétai igéket hirdettek. Nem lesz vége és nem lesz árnyalata a zsidó népképviseletnek­, mely ne ujjongva köszöntsön benneteket. De ti, akik középütt álltok ti, akik Cion- Dák szerelmes szeretői vagytok és Ch­mhé­­don­nak nevezitek magatokat, legyetek méltók nevetekhez és zászlótokhoz, ti hallgassatok és ügyeljetek. Hallgassatok és figyeljetek, mert az a legnagyobb szerelem: a hallgatás és figyelés, a szülőnek, az édesanyának mo­­solyot! könnyes szerelme ez, mellyel méhének gyümölcseit nézi. És csak akkor, ha a ver­sengés heve, a maguk szüretetének megmu­tatása nagyr­a is magával akarná ragadni bár­­melyikét, ha talán az egyik olyan nagyon akarná szeretni azt, arai mindannyiunknak ■zont, hogy a másiknak háttérbe szorulására vezetne, akkor lépjetek közbe a szülők szent szerelmével és öleljétek magatokhoz a vitá­­zókat. Azzal az igével, mely két évezreddel ezelőtt harsad el a próféták száján és amely­­lyel mi köszöntünk m­indannyiotokat: Saláta, salóm, laracbov, völakszóv, béke, béke és szeretet mindannyiunkkal, a közelállókkal, a távollevőkkel és mindenek előtt és mindenek­­fölött: béke, béke veletek és közöttetek er­­délyi zsidó nemzet választottjai. Két hónap múlva kiírják az általános választásokat Averescu a kamarában is visszautasitot ta Bratianuék vádjait — Papojje­­rnek és tanítóknak nem lesz passzív választójoguk —­ A nemzeti párt és a kormány fegyverszünetet köt — Ab Di Kelet tudósítójától — Bratianu újabb rohama a kormány ellen összeomlott. A király előtt megjelent Averescu is és megdöntötte a liberálisok minden vád­pontját. A király meggyőződött róla, hogy Bra­­tianuék hatalontrajutásuk érdekében tudatos ferdítésektől és valótlanságoktól sem riadnak vissza és kérte Averescut, hogy folytassa a parlamenti munkát. I . Averescu deklarációja; a kamarában Avereseu tehát megjelent a kamarában és deklarációt tett azokra a híresztelésekre vo­­natkozólag, melyek az ő kijelentéseit, úgy állí­ tották be, mintha azok a király alkotmányos jogait vonták volna kétségbe. Az ülés m­egnyi­­tása után Zamfirescu elnök mindjárt 8 minisz­terelnöknek adta át a szót. — A kormánypárt értekezletén tartott beszédemmel kapcsolatban — mondotta Ave­­rescu — a sajtó egy része olyan kijelentéseket akar nekem tulajdonítani, amelyek a korona alkotmányos előjogait tagadásba­ veszik. A 110־ róna óa alkotmány iránt mindig a kellő tiszte­lettel viseltettem. A Felség bizalmából kaptam­ meg a hatalmat és azt a jogot­, hogy feloszl­aa­­­am a parlamentet, amely nem képviselte az ország akaratát. Senkinek sincs joga kétségbe״ vonni a korona alkotmányos jogát, hogy kor־ xnányt változtathat, amikor meg van győződve, hogy a korm­á­y nem bírja az ország bizalmát és akaratát. • Azt hiszem, — fejezte be szavait a mi­­niszterelnök — kötelességem volt ezt a kite­­kintést megtennem, hogy véget vessek min־ denféle tendenciózus híreszteléseknek. A többség a miniszterelnököt hosszasan megtapsolta.­­ ןg Ezután M. Ihm­itrescu bizalmi indítványt terjeszt elő és a következőket mondja: Egy kompromittált párt mesterkedéseire válaszol a kamara, amely féltékenyen őrködik mindkét Alkotmányos tényező jogai felett, bizalmát fe­jezi ki a kormány iránt, amely hivatva van folytatni a korona és a nemzet bizalmiból a rábízott munkát. (Lelkes taps.) A bizalmi indítványt felszó­­lalás nélkül 173 sac.zanattal­­ ellen elfogadták. A fikrasztpárt nem vett részt a szavazásban. A szavazás eredményének kihirdetése után szólásra emelkedett Mihalache, aki kije­­efintette, hogy מ pa­ras. ׳.­.»irt az , alkot­mán­yos monarchiát normák történelmi örökségnek

Next