Uj Kelet, 1922. május (5. évfolyam, 96-117. szám)
1922-05-03 / 96. szám
Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Cluj-Kolozavár, Str. Baron L. Pop, — Brainalotoa 10 Az Uj Kelet telefonja! Szerkesztőség— — — 977 Kiadóhivatal 844 Nyomda 879 Héber osztály--------- 4B5 £». N. Sz. 858 A kéziratok kizárólag a szerkesztőségnek címzen- Jők. — Kéziratokat nem adunk pluza és nem őrizhetünk meg Hajjeszod Centralbr ur Mittel#»*'* »— % Sn›0'*X³ OXiXVlMmX'NlVX›ZU^ i Előfizetési árak Romániában , Egész évre— — — — — 360 lel Félévre ------- 190 lel Negyedévre ---- 100 lel Egy hónapra-- — — 35 lel Egy azám árapály***- -Egy ezdm V. évfolyam, 96. szám Club (Kolozsvár) 5682. Ifar 5. 1922. május 3. Szerda Háborús hírek Párisra bultásai a háború ellen tüntettek május elsején. Nagyszerű erő van ilyen megmozdulásban, kiegyenlítő és megbékítő. Hát mégse lehet játékasztallá aljasítani le azt az asztalt, amely mellett az emberiség sorsáról tanácskozik a fél világ és nem lehet fejre-irásra tenni fel az egész világ nyugalmát. Az izmok, ha megfeszülnek, nem a pusztítás tendenciája érdekében feszülnek meg, hanem a béke és a nyugodt fejlődést követelik akkor. Ujjongva kellene fogadni ezt a visszatiltó megmozdulást, de van benne valami, ami megdöbbent. Hát most sem tipródott még el a háború gondolata ? És úgy él még a köztudatban, hogy tüntetésekkel kell tiltakozni ellene ? De ha már kell tüntetni ellene, mért csak a munkásság, mért nem az egész nép tiltakozik ? Sorsfordító irányzadók ritkán fejezik ki magukat általánosan megértett formulákkal. Rendszerint egy név hirdeti az irányzatot. Most Poincaré nevében duzzadt meg az a rettentő méreganyag, amely megfojtással fenyegeti a béke szent gondolatát. A tüntetés tehát Poincaré ellen irányult. De ez a demostráció nem buktatta meg a francia miniszterelnököt. Azt kellene hinni ezek"Aztán, hogy vagy nincs is igazi háborús akarás a francia diplomáciában, vagy ha van, hát akkor nem Poincaré az igazi szószólója annak. 101 lehet gondolni még egy harmadik feltevést is. Poincaré erősebb, mint a munkásság békeakarása. A francia munkások jelentékeny része valóban még nem szabadította fel magát az imperializmus hatása alól. De akárhogy áll is a dolog, a munkásság komolyabb része mindenesetre az általános emberi érdekekbe kapcsolta bele a maga törekvéseit és ez a törekvés elég erős arra, hogy mind szélesebb rétegeket sodorjon el attól a sovinizmustól, amely az önző elkülönülés princípiumát torzította bele a nemzeti gondolatba. Poincarónak tehát két front ellen kell küzdeni: a francia munkássággal otthon és Angliával Gómuában. Itt talán még azokkal is, akik egyébként szenvedélyes szimpátiával viseltetnek Franciaország iránt. Lloyd George hajthatatlannak mutatkozik. Két fontos követelése van és mind a kettő a béke megszilárdítására irányul. Anglia természetesen még a béke dolgában se megy el a merev dogmatizmusig. Dogmákkal nem lehet a békét biztosítani. Ehelyett a pszichológia lehetőségeiben bízik. Nem eltiltani, csak elszakítani akarja a végeket a háborútól. Felállította a tízéves fegyverszünetelős princípiumát és ezt nem ejti el, ragaszkodik hozzá, mert arra gondol, hogy iít nyugalmas esztendő elég arra, hogy a világot végképpen meggyőzze a háborúk oktalanságáról. A békebiztosításnak ezt a módját még nem aprobálta a tapasztalat, de a kísérlet mindenesetre érdekes és talán bebizonyul, hogy több, mint teória. A második követelés inkább Németországot érdekli, de tagadhatlan, hogy a mai világpolitika ekörül a tengely körül forog.. Lloyd George nem vár befejezett akciókat Gonuától. Egy újabb összejövetelt tart szükségesnek, de olyant, amelynek kevésbé akadémikus a jellege. Nem a nagykövetek tanácsát, nem a jóvátételi bizottságot, hanem a versaillesi szerződést aláírt hatalmakat kívánja összehívni, hogy döntsenek Németország sorsa felett, ha ez nem teljesítené a szerződésben vállalt kötelezettségeket. Bizonyos, hogy a szövetségeseknek egymáshoz való viszonyát végképen ez a tanácskozás tisztázhatja. Az is valószínű, hogy ez a terv fűti most olyan izzóvá a francia idegességet, hogy már nem őrzi túlságosan parancsosnak a szövetségi összetartozást és inkább kockázatos különakciókkal akarja megvédeni a maga érdekeit. Ez a szándéka még homályosnak látszik, még nem forrt ki politikusainak állásfoglalásából, de vannak szimptómák, amelyek erre mutatnak. Talán nem is magából a francia hangulatból ütköznek ki ezek a tünetek, hanem idegen felfogásból inkább, amely a francia hangulatot kommentálni igyekszik Ma már arról beszélnek, hogy Franiaország ultimátumban szólítja fel Németországot kötelezettségeinek teljesítésére. Ma ez igaz, úgy ez nem a béke gesztusa. De egy gesztus nem merevül bele a történelembe. Egy gesztust könnyebben lehet visszavonni, mint akár csak egy nyilatkozatot is. Az efajta elhatározások egyébként csak akkor igazán fenyegetőnk, ha lenyűgöző nagy erők sorakoznak mögöte. A mai konstellációkban még az igazán nagy erő sem túlságosan nagy, ha izoláltan marad. Márpedig ma inkább akad olyan erő, amely a béketakaró erővel szövetkezik, mindazzal, amely háborút akar. Mindebből pedig következik, hogy a háború valószínűsége még akkor is nagyon kicsi, ha túlságosan nem szembeötlő is a lehetősége. A levegő tele van kozmikus porral de nem ez a levegő. Az ideológiák is elmorzsolódnak és mindig kavarog valami a régi világi klfogásból az új világfelfogásban. Mert a háború félelme kavarog a levegőben, de a mai emberiségnek nem ez az igazi levegője. Francia ultimátum Németországnak A berlini francia nagykövet Jegyzéket adott át a német kormánynak, hogy Németország helyezze ellenőrzés alá a pénzügyeit, különben a francia hadsereg megkezdi a bevonulást. Poincaré különjegyzéke Lloyd Georgehoz Az Új Kelet tudósítójától Tegnap, május elsején az olasz munkásság általános munkaszünete miatt szünetelt a génuai konferencia is. Tegnapra tervezték a politikai bi Tottiáp teljes ületét, de a nanyfotasságú ülést el kellett halasztani. Állítólag szerdára, de ki tudja, várjon szerdán sor kerül rá. E pillanatban ismét az orosz kérdés tolult az előtérbe. Az úgynevezett orosz bizottság az angol és a francia álláspont heves összecsapásai után már megfogalmazta és vasárnap át is adta az oroszoknak azt a jegyzéket, amelynek a pontjait vagy elfogadja Oroszország, vagy visszautasítja. A további huzavona a Reuter-ügynökség jelentése szerint lehetetlen. Átadták az ultimátumot az oroszoknak Az az albizottság, amely az orosz kérdést tárgyalja, Delacroix bizottsági elnök előterjesztését az angol és francia javaslat alapján elkészült ultimátumot tárgyalta. E javaslat szerint az antant államai a következő kölcsönt adnák Oroszországnak: Anglia 26 millió font sterling, Japán 8 millió yen, Belgium 250 millió frank. Olaszország a nemzetközi kölcsön húsz százalékát, Belgiumban egy magántársaság egymilliárdot ajánlott fel. Az első szakasz kötelezi a szovjet kormányt, hogy a többi államok statusquoját respektálja, elfogadva Bratianu módosítását, mely szerint úgy a politikai, mint a territoriális statusquot kell tekintetbe venni. Az orosz ügyek albizottsága elfogadta az előadói tervezet második szakaszát, amely a különböző orosz kormányok adósságairól szól, különbséget téve a háború alatti kölcsönök és azok kamataira vonatkozólag.A javaslat egyúttal visszautasítja az oroszok által hangoztatott felelősséget az orosz forradalmak idején okozott károkért és hangsúlyozza, hogy az orosz államadósságok mérséklése vagy módosítása az érdekelt államok parlamentjeinek feladata lesz. Az orosz állampolgároknak külföldi adósságaira vonatkozólag a tervezet úgy intézkedik, hogy azok mint magánadósságok kezeltessenek. Romániának Moszkvába szállított kincseire vonatkozólag a javaslat megállapítja Szovjetoroszország visszatérítési kötelezettségét. Az orosz ügyek bizottsága befejezte-az oroszokhoz intézendő jegyzék részottes vitáját. Jaspar belga delegátus megtagadta a jegyzék aláírását, irm:* V^r’-'jptteág «nutasitottfc a magán-'• *vagyonokra vonatkozó jevtfelataj. trarihtu* hozzájárult a tervezethez a francia kormány utólagos hozzájárulásának kikötésével. A Reuter jelentése szerint a szövetségesek Oroszországhoz intézendő jegyzéke végleges pontokat állapít meg, melyet nem lehet vita tárgyává tenni. A jegyzéket hétfőn adták át. Csicserin levele Barthouhoz Csicserin tegnap este levelet intézett Barthouhoz, amelyben újólag hangsúlyozza, hogy Németország és Oroszország között semmiféle katonai megállapodás nincsen és hogy Oroszország semmiféle olyan kötelezettséget nem vállalt, amely Franciaország érdekeivel, vagy más állammal ellentétben állana. Franciaországra nézve kijelenti Csicserin, hogy Oroszország Franciaországnak négy év óta tanúsított ellenséges magatartása ellenére fentartja előbbi politikai álláspontját és reméli, hogy a két állam igen sok pontban kölcsönös előzékenységgel megegyezésre jut nemcsak az érdekelt államok javára, hanem az egész világ gazdasági életének fellendítésére, így biztosítani fogják a génuai konferencia sikerét. Barthou válasza Barthou közölte Csicserinnel, hogy az első bizottság legközelebb tartandó ülésén válaszolni fog a levegőre, amelyben Franciaországot ellenző magatartással vádolja. Barthou biztosítja Csicserint, hogy Franciaország megőrizze Oroszország irányányában régi lojalitását és barátságát. A hatalmak külön konferenciája A „Petit Párizion “ értesülése szerint Barthouval ellentétben Lloyd George azt követeli, hogy a versaillesi szerződést aláíró hatalmakat május 11. előtt hívják össze. A szignatárius hatalmak fogják megállapítani, milyen intézkedések történjenek, ha Németország kötelességét nem teljesítené. Lloyd George szerint ennek a kérdésnek a megítélésére sem a nagykövetek tanácsa, sem a jóvátételi bizottság nem illetékes. Az új konferencia, melyre csak a szövetséges államokat hívják meg, Riviera lesz, mert erre vonatkozólag minden felvilágosítást megtagadott. A „Journal" és a „Newyork Herald" jelentése szerint a génuai tárgyalásokkal egy időben Riviera partvidéki városkában hívják össze a legfőbb tanácsot, ami Lloyd George engedékenységét bizonyítja. Az egyes bizottságok tovább dolgoznak, sőt esetleg munkájuk őszig is eltarthat, hogy ezáltal az orosz kérdést megoldják. Barthou új utasításokat kapott Barthou ma Párisba utazott. Utazása Poincaré határozott utasítására történt. Barthou a minisztertanácsnak fog referálni.A francia minisztertanács tegnapi ülésén a legszigorúbb utasításokkal látta el a francia delegációt, ezzel szemben Lloyd George a nagykövetek konferenciáját a német-orsz szerződés kérdésében el nem ismeri. Utazása előtt Barthou kijelentette az első bizottságban, hogy útja csak pár napig fog tartani és nem kívánja, hogy a tárgyalások emiatt megszakadjanak. Távollétében Barréres fogja a francia delegációt vezetni. Az angol békejavaslat Az angol delegáció cáfolata dacára az angol békejavaslat az európai államok új szövetséges rendszerét fogja megteremteni. A javaslat szó szerinti szövege nem került még nyilvánosságra, de bizonyos, hogy az katonai intézkedéseket nem tartalmaz, csupán morális megvetéssel sújtja a tíz évet be nem tartó hatalmakat. Németország elfogadja Lloyd George javaslatát, a kölcsönös védelem esetére. A kisantant államok csak abban az esetben kötelezhetik magukat erre, ha Magyarország a Habsburgokat nem akarja trónra emelni. Az „Echo de Paris“ jelentése szerint a francia-angol konfliktus