Uj Kelet, 1922. május (5. évfolyam, 96-117. szám)

1922-05-03 / 96. szám

Szerkesztőség, kiadó­hivatal és nyomda Cluj-Kolozavár, Str. Baron L. Pop, — Brainal­otoa 10 Az Uj Kelet telefonja! Szerkesztőség— — — 977 Kiadóhivatal 844 Nyomda 879 Héber osztály--------- 4B5 £». N. Sz. 858 A kéziratok kizárólag a szerkesztőségnek címzen- Jők. — Kéziratokat nem adunk pluza és nem őriz­­hetünk meg Hajjeszod Centralbr ur Mittel#»*'* »— % Sn›0'*X³ OXiXVlMmX'NlVX›ZU^ i Előfizetési á­­rak Romániában , Egész évre— — — — — 360 lel Félévre ------- 190 lel Negyedévre ---- 100 lel Egy hónapra-- — — 35 lel Egy azám árapály***- -Egy ezdm V. évfolyam, 96. szám Club (Kolozsvár) 5682. Ifar 5. 1922. május 3. Szerda Háborús hírek Páris­ra bultásai a háború ellen tüntettek május elsején. Nagyszerű erő van ilyen megmozdulásban, ki­egyenlítő és megbékítő. Hát mégse lehet játékasztallá aljasítani le azt az asztalt, amely mellett az emberiség sorsáról tanácskozik a fél világ és nem lehet fejre-irásra tenni fel az egész világ nyugalmát. Az izmok, ha megfeszülnek, nem a pusztítás ten­denciája érdekében feszülnek meg, hanem a béke és a nyugodt fejlő­dést követelik akkor. Ujjongva kel­lene fogadni ezt a visszatiltó meg­mozdulást, de van benne valami, ami megdöbbent. Hát most sem tip­­ródott még el a háború gondolata ? És úgy él még a köztudatban, hogy tüntetésekkel kell tiltakozni ellene ? De ha már kell tüntetni ellene, mért c­sak a munkásság, mért nem az egész nép tiltakozik ? Sorsfordító irányzadók ritkán fe­jezik ki magukat általánosan meg­értett formulákkal. Rendszerint egy név hirdeti az irányzatot. Most Poin­caré nevében duzzadt meg az a ret­tentő méreganyag, amely megfoj­tással fenyegeti a béke szent gon­dolatát. A tüntetés tehát Poincaré el­len irányult. De ez a demostráció nem buktatta meg a francia minisz­­terelnököt. Azt kellene hinni ezek­­"Aztán, hogy vagy nincs is igazi há­borús akarás a francia diplomáciá­ban, vagy ha van, hát akkor nem Poincaré az igazi szószólója annak. 101 lehet gondolni még egy harma­dik feltevést is. Poincaré erősebb, mint a munkásság békeakarása. A francia munkások jelentékeny része valóban még nem szabadította fel magát az imperializmus hatása alól. De akárhogy áll is a dolog, a mun­kásság komolyabb része minden­esetre az általános emberi érdekekbe kapcsolta bele a maga törekvéseit és ez a törekvés elég erős arra, hogy mind szélesebb rétegeket sodorjon el attól a sovinizmustól, amely az önző elkülönülés princípiumát tor­zította bele a nemzeti gondolatba. Poincarónak tehát két front ellen kell küzdeni: a francia munkásság­gal otthon és Angliával Gómuá­­ban. Itt talán még azokkal is, akik egyébként szenvedélyes szimpátiával viseltetnek Franciaország iránt. Lloyd George hajthatatlannak mutatkozik. Két fontos követelése van és mind a kettő a béke megszilárdítására irá­nyul. Anglia természetesen még a béke dolgában se megy el a merev dogmatizmusig. Dogmákkal nem le­het a békét biztosítani. Ehelyett a pszichológia lehetőségeiben bízik. Nem eltiltani, csak elszakítani akarja a végeket a háborútól. Felállította a tízéves fegyverszünetelős princípiumát és ezt nem ejti el, ragaszkodik hozzá, mert arra gondol, hogy iít nyugal­mas esztendő elég arra, hogy a vilá­got végképpen meggyőzze a háborúk oktalanságáról. A bék­ebiztosításnak ezt a módját még nem aprobálta a tapasztalat, de a kísérlet mindenesetre érdekes és talán bebizonyul, hogy több, mint teória. A második követelés inkább Né­metországot érdekli, de tagadhatlan, hogy a mai világpolitika ekörül a tengely körül forog.. Lloyd George nem vár befejezett akciókat Gonuá­­tól. Egy újabb összejövetelt tart szük­ségesnek, de olyant, amelynek ke­vésbé akadémikus a jellege. Nem a nagykövetek tanácsát, nem a jóvá­­tételi bizottságot, hanem a versail­­lesi szerződést aláírt hatalmakat kí­vánja összehívni, hogy döntsenek Németország sorsa felett, ha ez nem teljesítené a szerződésben vállalt köte­lezettségeket. Bizonyos, hogy a szö­vetségeseknek egymáshoz való vi­szonyát végképen ez a tanácskozás tisztázhatja. Az is valószínű, hogy ez a terv fűti most olyan izzóvá a francia idegességet, hogy már nem őrzi túlságosan parancsosnak a szö­vetségi összetartozást és inkább koc­kázatos különakciókkal akarja meg­védeni a maga érdekeit. Ez a szán­déka még homályosnak látszik, még nem forrt ki politikusainak állás­foglalásából, de vannak szimptómák, amelyek erre mutatnak. Talán nem is magából a francia hangulatból ütk­öznek ki ezek a tünetek, hanem idegen felfogásból inkább, amely a francia hangulatot kommentálni igyek­szik Ma már arról beszélnek, hogy Fran­­iaország ultimátumban szólítja fel Németországot kötelezettségeinek teljesítésére. Ma ez igaz, úgy ez nem a béke gesztusa. De egy gesztus nem me­­revül bele a történelembe. Egy gesz­tust könnyebben lehet visszavonni, mint akár csak egy nyilatkozatot is. Az efajta elhatározások egyébként csak akkor igazán fenyegetőnk, ha lenyűgöző nagy erők sorakoznak mög­ö­te. A mai konstellációkban még az igazán nagy erő sem túl­ságosan nagy, ha izoláltan marad. Már­pedig ma inkább akad olyan erő, amely a béketakaró erővel szö­vetkezik, mindazzal, amely háborút akar. Mindebből pedig következik, hogy a háború valószínűsége még akkor is nagyon kicsi, ha túlságosan nem szembeötlő is a lehetősége. A levegő tele van kozmikus porral de nem ez a levegő. Az ideológiák is elmorzsolódnak és mindig kavarog valami a régi világi kl­fogásból az új világfelfogásban. Mert a háború félelme kavarog a levegőben, de a mai emberiségnek nem ez az igazi levegőj­e. Francia ultimátum Németországnak A berlini francia nagykö­vet Jegyzéket adott át a német kormány­nak, hogy Németország helyezze ellenőrzés alá a pénzügyeit, különben a francia hadsereg megkezdi a bevonulást. Poincaré különjegyzéke Lloyd Georgehoz Az Új Kelet tudósítójától Tegnap, május elsején az olasz munkásság általános munkaszünete miatt szünetelt a génuai konferencia is. Tegnapra tervezték a politikai bi­ Tottiáp teljes ü­letét, de a nanyfo­­tas­­ságú ülést el kellett halasztani. Állí­­tólag szerdára, de ki tudja, várjon szerdán sor kerül rá. E pillanatban ismét az orosz­ kérdés tolult az elő­térbe. Az úgynevezett orosz bizott­ság az­ angol és a francia álláspont heves összecsapásai után már meg­fogalmazta és vasárnap át is adta az oroszoknak azt a jegyzéket, amely­nek a pontjait vagy elfogadja Orosz­ország, vagy visszautasítja. A to­vábbi huzavona a Reuter-ügynökség jelentése szerint lehetetlen. Átadták az ultimátumot az oroszoknak Az az albizottság, amely az orosz kérdést tárgyalja, Delacroix bizottsági elnök előterjesztését az angol és francia javaslat alapján elkészült ultimátumot tárgyalta. E javaslat szerint az antant államai a következő kölcsönt adnák Oroszországnak: Anglia 26 millió font sterling, Japán 8 millió yen, Belgium 250 millió frank. Olaszország a nem­zetközi kölcsön húsz százalékát, Belgi­­umban egy magántársaság egymilliár­­dot ajánlott fel. Az első szakasz köte­lezi a szovjet kormányt, hogy a többi államok statusquoját respektálja, elfo­gadva Bratianu módosítását, mely szerint úgy a politikai, mint a territo­riális statusquot kell tekintetbe venni. Az orosz ügyek albizottsága elfo­gadta az előadói tervezet második sza­kaszát, amely a különböző orosz kor­mányok adósságairól szól,­ különbséget téve a háború alatti kölcsönök és azok kamataira vonatkozólag.­­A javaslat egyúttal visszautasítja az oroszok által hangoztatott felelőssé­get az orosz forradalmak idején okozott károkért és hangsúlyozza, hogy az orosz államadósságok mérséklése vagy módosítása az érdekelt államok parla­mentjeinek feladata lesz. Az orosz ál­lampolgároknak külföldi adósságaira vo­natkozólag a tervezet úgy intézkedik, hogy azok mint magánadósságok kezel­tessenek. Romániának Moszkvába szállí­tott kincseire vonatkozólag a javaslat megállapítja Szovjet­­oroszország visszatérítési köte­lezettségét. Az orosz ügyek bizottsága befe­­je­zte-az oroszokhoz intézendő jegyzék rész­ottes vitáját. Jaspar belga delegátus megta­gadta a jegyzék aláírását, irm­:* V^r’-'jptteág «nutasitottfc a magán-'• *vagyonokra vonatkozó jevtfelataj. trarihtu* hozzájárult a tervezethez a francia kor­mány utólagos hozzájárulásának kikö­tésével. A Reuter jelentése szerint a szövet­ségesek Oroszországhoz intézendő jegy­zéke végleges pontokat állapít meg, melyet nem lehet vita tárgyává tenni. A jegyzéket hétfőn adták át. Csicserin levele Barthouhoz Csicser­in tegnap este levelet inté­zett Barthouhoz, amelyben újólag hangsúlyozza, hogy Németország és Oroszország között semmiféle katonai megállapo­dás nincsen és hogy Oroszország semmiféle olyan kötelezettséget nem vállalt, amely Franciaország érdekeivel, vagy más állammal ellentétben állana. Franciaországra nézve kijelenti Csicserin, hogy Oroszország Francia­országnak négy év óta tanúsított ellenséges magatartása ellenére fen­­tartja előbbi politikai álláspontját és reméli, hogy a két állam igen sok pontban kölcsönös előzékenységgel megegyezésre jut nemcsak az érdekelt államok javára, hanem az egész világ gazdasági éle­tének fellendítésére, így biztosítani fogják a génuai konferencia sikerét. Barthou válasza Barthou közölte Csicserinnel, hogy az első bizottság legközelebb tartandó ülésén válaszolni fog a le­vegőre, amelyben Franciaországot ellenző magatartással vádolja. Barthou biztosítja Csicserint, hogy Francia­ország megőrizze Oroszország irányá­­nyában régi lojalitását és barátságát. A hatalmak külön konferenciája A „Petit Párizion “ értesülése szerint Barthouval ellentétben Lloyd George azt követeli, hogy a versaillesi szerző­dést aláíró hatalmakat május 11. előtt hívják össze. A szignatárius hatalmak fogják megállapítani, milyen intézke­dések történjenek, ha Németország kötelességét nem teljesítené. Lloyd George szerint ennek a kérdésnek a megítélésére sem a nagykövetek taná­csa, sem a jóvátételi bizottság nem illetékes. Az új konferencia, melyre csak a szövetséges államokat hívják meg, Riviera lesz, mert erre vonatkozólag min­den felvilágosítást megtagadott. A „Journal" és a „Newyork He­rald" jelentése szerint a génuai tár­gyalásokkal egy idő­ben Riviera­­ part­vidéki városkában hívják össze a leg­főbb tanácsot, ami Lloyd George en­gedékenységét bizonyítja. Az egyes bizottságok tovább dolgoznak, sőt esetleg munkájuk őszig is eltarthat, hogy ezáltal az orosz kérdést meg­oldják. Barthou új utasításokat kapott Barthou ma Párisba utazott. Uta­zása Poincaré határozott utasítására történt. Barthou a minisztertanácsnak fog referálni.­­A francia minisztertanács tegnapi ülésén a legszigorúbb utasításokkal látta el a francia delegációt, ezzel szemben Lloyd George a nagykövetek konferenciáját a német-orsz szerződés kérdésében el nem ismeri. Utazása előtt Barthou kijelentette az első bi­zottságban, hogy útja csak pár napig fog tartani és nem kívánja, hogy a tárgyalások emiatt megszakadjanak. Távollétében Barréres fogja a francia delegációt vezetni. Az angol békejavaslat Az angol delegáció cáfolata da­cára az angol békejavaslat az euró­pai államok új szövetséges rend­szerét fogja megteremteni. A javas­lat szó szerinti szövege nem került még nyilvánosságra, d­e bizonyos, hogy az katonai intézkedéseket nem tar­talmaz, csupán morális megvetéssel sújtja a tíz évet be nem tartó hatalmakat. Németország elfogadja Lloyd George javaslatát, a kölcsönös vé­delem esetére. A kisantant államok csak abban az esetben kötelezhetik magukat erre, ha Magyarország a Habsburgokat nem akarja trónra emelni. Az „Echo de Paris“ jelen­tése szerint a francia-angol konfliktus

Next