Uj Kelet, 1922. május (5. évfolyam, 96-117. szám)
1922-05-03 / 96. szám
2. oldal következtében a Lloyd George-féle tíz éves békeajánlat teljesen tárgytalanná vált. A kisantant megbízta Bratianut, Tüntetések Párisban a háború ellen Tegnap este a párisi munkásság hatalmas csoportja tüntető felvonulást rendezett a háború ellen. Az egyik fővárosban harminc rendőr fel akarta tartóztatni a zárt sorokban felvonuló menetet. Összeütközésre került a sor, amelyen mindkét részről fegyvert használtak. Újabb táviratok szerint, Párisban mindenütt nagy tüntetések a háború kitörése ellen. Lengyelország f elfilitál hogy az orosz kérdés tárgyalásánál öt képviselje és szólaljon fel a kisantant érdekében. A génuai konferencia után Bratianu Parisba utazik. szerint az egybehívó és egybehívott államok delegátusai kormányaiknak azt az akadémikus értékű utasítást adják át, hogy a helyreállítás szabad menetének útját egyengessék. A tengerentúli államokat és általában a világ öszszes államait különállásuk biztosítása mellett hasonló intézkedésekre hívják fel. Teleszky magyar delegátus sajnálkozását fejezte ki, hogy a magyarolasz javaslatot elutasították és a további javaslatok az utódállamok gazdasági helyreállítására elmaradtak. Bár Magyarország elfogadja a már keresztülment javaslatokat, mégis reméli, hogy "az utódhtUS"nok a legközelebbi alkalmat felhasználják az interláltt kölcsönös érintkezés helyreállítására. A „Newyork Herald“ értesítése szerint az angol bankok között tárgyalások folynak Németország részére adandó 55 és Oroszország részére adandó 100 millió font sterling kölcsön tárgyában. A tárgyalások részletei még ismé Franciaország ultimátumot küldött Németországnak Bombaként hatott a konferencia túlterhes atmoszférájában az a berlini távirat, amely arról számol be, hogy Poincaré utasította Franciaország berlini nagykövetét, közölje a német kormánnyal azt, hogyha Németország nem hajlandó beleegyezni abba, hogy a hozzáintézett legutóbbi antantjegyzék értelmében pénzügyeit a szövetséges hatalmak ellenőrzése alá bocsássa, akkor a párisi kormány elrendeli a francia csapatoknak Németországba való előnyomulását, akár beleegyeznek ebbe az antant többi hatalmai, akár nem. A francia nagykövet átadta ezt a jegyzőket a kancellárnak. Barthou elutazásával a génuai értekezlet holtpontra jutott és számolnak azzal, hogy a konferencia váratlanul feloszlik. . A lengyel kormány kedvezőnek tartja az alkalmat arra, hogy a vilnai kerületet és Kolotgaliciát bekebelezze. A lengyel kormány lépéseket tett Génuában a szövetségeseknél, hogy ismerjék el a rigai egyezményt. Lengyelország törekvéseit a franciák támogatják, míg a többi állam mély megütközéssel fogadta. A gazdasági „megoldás“ A gazdasági bizottság elfogadta Franciaország közvetítő javaslatát, amely éretlenek. Poincaré jegyzéke Lloyd Georgehoz Bázisi lapok nagyjelentőségű információt közölnek arról, hogy Poincaré külön megbízottak útján rövid jegyzéket nyújtott át Génuában Lloyd Georgenak. A jegyzékben, amelynek híre el nem képzelhető izgalmat keltett, Poincaré kijelenti, hogy kínosan érinti Franciaország közvéleményét, hogy Lloyd George megkerüli a Boulogneban tett ünnepélyes ígéretét és Génuában szóvá akarja tenni a jóvátétel kérdését. Minthogy Barthou Párisban azt jelentette, hogy Lloyd George ragaszkodik a legfelső tanács összeüléséhez, hír szerint a francia delegációnak a konferencián való további részvétele kétségessé vált. Itt az a meggyőződés, hogy Barthou már vissza sem tér. Párisi jelentés is érkezett olyan tartalommal, mely megerősíti ezt a föltevést. Eszerint lehetséges, hogy Barthou nem tér vissza, mert Poincaré nincs megelégedve a konferencián való magatartásával és helyette Barrerest vagy más politikust fognak megbízni a delegáció vezetésével. A „Temps" mai száma a francia kormány sugalmazására foglalkozik Lloyd Georgenak azzal a nyilatkozatával, amelyben Poincaré beszédére válaszolt. Lloyd George Poincaré szemére veti, hogy beszéde előtt nem tanácskozott vele. A válasz nagyon egyszerű: Poincaré csak azért beszélt, hogy emlékeztessen a versaillesi békeszerződésre és bejelentse a szerződés érvényes voltát. A lap megkérdi, miért volt szükséges Lloyd Georgessal megbeszélni azt, hogy Németországot figyelmeztessék rá, hogy a békeszerződés, még érvényes. Milyen helyzet áll ezzel kapcsolatban elő, ha arról van szó, hogy az angol birodalom által aláírt szerződéseket végrehajtsák. Szükséges volna-e mindig előzetesen Lloyd Georgehoz fordulni ? Vajjon milyen értéke lehet ez esetben azoknak a nemzetközi kötelezettségeknek, amelyeket Lloyd George egyes államokkal Génuában aláírat. Lloyd George azt szente, hogy Anglia nem fél a német-orosz fenyegetéstől, ezt szívesen elhisszük — mondja a „Temps“ — mert Anglia és az említett fenyegetés közt a distanciát franciák és a belgák holttestei töltik ki, nem is szólva a lengyelekről és más, szövetséges népekről, akiknek nem jutott osztályrészül az a szerencse, hogy a tenger védje meg őket. Luzzatt volt olasz pénzügyminiszter a „valutabékéről“ — Az UI Kehi tudósítójától A génuai konferencia Európa legjelesebb államférfiéival együtt természetesen a világ első pénzügyi szakértőit is egybegyűjtötte. A nevek közül, amelyek itt egybegyűltek, mégis messze kimagaslik Luigi Luzzatti volt olasz miniszterelnök és pénzügyminiszter, akit magas kora ellenére a konferencia pénzügyi bizottságának élére elnökül hívott meg az olasz kormány. Luzzatti meghívásának az a történelmi előzménye, hogy Génuának oly kérdést kell megoldania, amelynek Luigi Luzzatti valósággal szellemi apja: az európai népek valutabékéjét. Tudósítónk az alábbiakban külön felhatalmazás alapján Luzzattinak azokat a nyilatkozatait közölheti, amelyeket a pénzügyi tudományoknak ez a mostorc egy angol lap Génuába küldött tudósítója előtt tett. — Az új tervek, amelyek a valutaválság megoldására felmerültek, egy — Népházat építenek a huszti cionisták. Csehszlovákiában a zsidó nemzeti mozgalom eddig meglehetősen lassú lépésben haladt előre. Annál örvendetesebb, hogy a nemzeti szervezkedés és zsidó kulturmunkásság ma már olyan helyeken is kezd mély gyökeret ereszteni, ahol a talaj a legellentállóbb volt a cionista törekvésekkel szemben. Huszt ősidők óta egyik főfészke volt a haszidizmusnak és még néhány év előtt alig lehetett volna elképzelni, hogy cionista kulturhely váljon belőle. Ma már azonban a helyzet Huszton is örvendetesen megváltozott. Tudósítónk jelenti, hogy a huszti cionisták elhatározták, hogy egy zsidó népházat, imaházat és iskolát építenek és mindjárt hozzá is láttak a szükséges pénz előteremtéséhez. A lelkesedés oly nagy volt, hogy rövid idő alatt 110.000 korona gyűlt össze, amelyhez még hozzájárulnak azok a tetemes ajándékok, amit egyesek ingyen anyag és munka alakjában felajánlottak. így :Seelenfreund Mór az építkezéshez szükséges fát, Glück Jenő téglát adnak ellenszolgáltatás nélkül. Marton Gyula mérnök az építkezési munkálatok vezetését vállalta el ingyen. A huszti zsidó iparosok pedig elhatározták, hogy az építkezéshez szükséges iparos munkát egymás között felosztva ingyen fogják elvégezni. A felajánlott anyag, ingyen munka és pénzen kívül még körülbelül 200.000 koronára van szükség, hogy a tervbe vett épületeket teljesen felépíthessék, amely összeg biztosítva van a templomban elárusítandó helyek révén. Az építkezéseket május elején fogják megkezdeni, csak a beérkezett telekajánlatok felett kell még dönteni. Szegedre helyezik a magyar állami pénzverdét. Szegedről jelentik . Hivatalos körökben arról van szó, hogy a körmöcbányai állami pénzverdét, amelyet ideiglenesen Csepelen helyeztek el, Szegeden állítják föl. Csepelen ugyanis a pénzverde nem tud nagyobb állami, vagy külföldi megrendeléseket elvállalni. A pénzverdének Szegedre való átköltözéséről már egy ízben szó I volt, de akkor ez a megszállás miatt I nem volt keresztülvihető, miután az I Újszegedet megszálló szerbek miatt a külpolitikai helyzet nem látszott teljesen biztosnak. A pénzverdét eddigi tervek szerint a honvéd-lovassági laktanya épületében helyezik el. A Tisza István birtokát Romániához csatolták. Budapestről jelentik: Nagyváradról származó értesülés szerint a határkiigazító bizottság a Tisza család geszti és radványi birtokát, Tisza István sírjával együtt, Romániához csatolja. Ez a hír nagy megdöbbenést ♦eltett Budapesten, annál is inkább, mert Tisza István sírjához Magyarországot nemzeti kegyelet fűzi. Lehetetlennek tartják, hogy Magyarország testéből ezt a területet kiszakítsák. A Tisza István kegyeletét őrző bizottság a napokban országos nagygyűlést hív össze, hogy ez ellen tiltakozzék. I. mm mm. jf füzlfár Kült 9 1347 ^ Frenkel-fatelephez (Bufagyára.i 13. TihE-9^MITS. pentososan Mmírt is ÚJ KELET régi gondolatomnak gyakorlati megvalósítását vannak hivatva megadni, amelyek aként formuláznék meg: a világválságot csak a valutabéke likvidálhatja. Az én első megoldási tervem felmerüléséhez nagyban hozzájárultak az elmúlt évszázad hetvenes éveinek nagy krízisei, amelyek Középeurópában az osztrák börzekrachban nyertek kifejezést, a rendszabályok, amelyeket én a pénzválság megoldására azokban az időkben javasoltam, könnyen megérthetek és egyszerűeknek mondhatom őket. Az én tervem az, hogy az összes államok pénzjegykibocsátó intézetei létesítsenek oly közös szervezetet, amilyen közlekedési téren a világpostaegyezmény. A postai forgalom egységének ez a világszervezete fejlődés során kompenzációs intézménnyé vált, amely anélkül, hogy az egyes államok önjogúságában belenyúlna, a kötelezettségek és követelések likvidálását lehetővé teszi. Az összes államok jegykibocsátó intézeteinek egy nagy közös kompenzációs szervezetté kell egyesülniük, amely tartozásokat és követeléseket világcsekkek segítségével egyenlít ki. A közös nemzetközi csekk az aranynak veszélyes államközi vándorlását meggátolná s hitelek segítségével bonyolítaná le a különböző nemzetek gazdaságainak egyenlőtlenségeiből adódó különbségek elszámolását. Ragaszkodom ahhoz a gondolatomhoz, hogy az összes jó és rossz valutákat egyetlen közös valutaegységgel kell felcserélni. A valuták egyenlőtlensége nemcsak a világforgalom újjáépülésének elementáris akadálya, hanem egyenesen buzdít a spekulációra s annak büntetendő nemeire is. . Szerda, 1922. május 3 Andrássy támadja Bethlent, Bethlen leleplezi Andrássyt — Az Új Kelet tudósítójától — Budapest, május 2. Gróf Andrássy Gyula Budán beszédet mondott, amelyben hevesen támadta gróf Bethlen István miniszterelnököt és politikáját. A miniszterelnök Andrássy támadására a következő leleplezéssel felelt: — Andrássy Gyula gróf kirohanására igen rövid a válaszom. Mindössze a következőket jegyzem meg: Ha az politikusok az ország érdekei ellenére v««21—-^atják_ behj. 2 királyt kalandos kísérletekbe, Károly király ma is nyugodtan élhetne Svájcban. — Ami az özvegy királynénak és családjának megélhetését illeti, legkevésbé olyan helyről fogadok el vádat, ahol megengedhetőnek tartották azt, hogy a királyi család magyar birtokaiból származó amúgy is csekély jövedelem egy részét politikai propagandára költsék el. A kormány eddig is megtett mindent, ezután is meg fogja tenni kötelességét abban az irányban, hogy királyi család nélkülözéseknek kitéve ne legyen. Andrássy Bethlen vádjaira válaszolt. Azzal védekezett, hogy még az októberi puccs előtt Károly exkirály nagyobb összeget bocsátott rendelkezésre politikai célokra, akkor azonban senki sem beszélt még Károly király nyomasztó anyagi helyzetéről. A „8 órai Újság“, amelyben Bethlen leleplezése megjelent, Andrássy védekezésére a következőkben felelt: Beismeri Andrássy, hogy propaganda-célokra tényleg költöttek a király amúgy is szűkös jövedelméből. Költöttek pedig azok a mágnások, akik maguk is óriási vagyonok fölött rendelkeznek, költöttek olyan politikai propagandára, amelynek gyümölcseit ők maguk akarták kiaknázni. Ha igaz az a beállítás, hogy a király betegségének végzetes kimenetelében zilált ■. anyagi helyzetének is része volt, a funchali katasztrófáért elsősorban azok felelősök, akik vétkes könnyelműséggel elősegítették, hogy a király rendelkezésére álló csekély tőkéjének jelentős részét politikai célokig fordítsa s ezzel exisztenciájának egyébként eléggé biztos anyagi alapjait megrendítse. Megállapítjuk, hogy nem „egy kis összegről“ van szó, mint Andrássy állítja, hanem több millióról. A pénz, melyet politikai célokra használtak fel, a király ráckevei uradalmának jövedelméből származott. Az uradalom jövedelmeit, amelyek felett Schnitzler Ágoston jószágkormányzó rendelkezett, a király nem kapta teljes egészében kézhez. Ezek a milliók politikai célokra mentek el.