Uj Kelet, 1922. május (5. évfolyam, 96-117. szám)

1922-05-14 / 105. szám

2 oldd kompromittálására, amiről római táviratunk számol be. A zsidó nemzet életére és egész jövendőjére kiható fontos események­ről szóló táviratokat következőkben adjuk: Az Egyesült­ Államok előzetes hozzájárulása a mandátumhoz London,, május 13. (Rador.) Az Egyesült Államok kormánya elis­merte Anglia mandátumát Palesz­tina felett. Ezzel szemben Anglia garantálta a palesztinai amerikai állampolgárok jogainak védelmét. Palesztina az amerikai kereskede­­delem és vállalatok részére teljesen szabad. " Lord Balfour javaslata a népszövet­ségi tanácsülésén Genf, május 13. (Ridor.) A nép­szövetségi tanács mai ülésén Balfour javasolta, hogy tűzzék napirendre a Nagybritannia palesztinai mandátu­mának véglegesítésére vonatkozó kér­dését. Balfour hozzáfűzte, hogy az amerikai kormány azt a kívánságát fejezte ki, hogy Palesztinában a ka­­pitulációs rendszer vezettessék be, amennyiben Anglia mandátuma Pa­lesztinára vonatkozólag véget érne. A népszövetségi tanács Balfour indítványát a hétfői ülés napirendjére tűzte ki. A klérus kereszteshadjáratot hirdet a zsidó Palesztina ellen Róma, május 13. (Rador.) Bar­­lassius jeruzsálemi patriarcha pénte­ken több magas egyházi méltóság je­­­lenlétében előadást tartott a cioniz­musról. Kijelentette, hogy a cioniz­mus politikai­ szervezetnek tekinthető, antikatólikus tendenciával. A cionis­ták Palesztinában a kormány védelme alatt elnyomják a többi nemzetisége­ket, beleértve az ortodox zsidókat is (?!), akik nem helyeslik a cionizmust, mely ellen a patriarcha keresztes­hadjáratot­ propagál. A cionista ura­lomnak Palesztinában véget kell vetni, mert a helyzet ott tarthatatlan. Egy lelépési díj kellemetlen következményei — Az Új Kelet tudósítójától­­A lakáshivatal, Kolozsvárnak ez az örökké emlékezetes intézménye, már rég megszűnt, de az általa elő­idézett botrányok még hónapokig, sőt évekig fognak anyagot szolgál­tatni a bíróságnak és a napisajtónak. Egy ilyen érdekes lakásügyből ki­folyólag ma feljelentés érkezett a kolozsvári rendőrséghez. A feljelen­tés egy régebbi feljelentésnek az ellenfeljelentése. És ez az egész lakásügy érdekessége. A részletek a megszokottak. Heller Samu, a Banca Centrala egyik igazgatójának a laká­sából a hajdani lakáshivatal egy szo­bát Schlecht Dávid városi tisztviselő részére rekvirált le. A köztisztviselő huzamosabb ideig volt Hellerék kel­lemetlen lakója. Nemrégiben Heller, aki a tőle elvett szobát vejének, Klein Hugónak akarta bérbeadni, megbízta Fischmann Zélig ügynököt, hogy lépjen érintkezésbe Schlecht Dáviddal és bírja rá, hogy a részére kiutalt szobát engedje vissza a tulajdonos­nak, amiért ellenszolgáltatásképen nemcsak egy másik, jobb lakást, ha­nem azonfelül még 10.000 lej lelé­pési díjat is kap. Fischmann tárgyalásokba bocsát­­­kozott a városi tisztviselővel, aki némi gondolkozás után elfogadta a feltételeket. Előre megbeszélt helyen és időben Schlecht Dávid és Heller Samu találkoztak egymással. A bankigazgató tíz darab egyezer lejes bankjegyet adott át a városi tiszt­viselőnek, akinek részéről az ügy befejezést is nyert volna. Annál na­gyobb volt a meglepetésük, amikor ő és Fischmann idézést kaptak a szigurancától, hogy csalás címén feljelentést tettek ellenük. Schlecht Dávid és az ügynök megjelentek a városi szigurancán, ahol tudomá­sukra jutott, hogy a tíz darab ezres­bankjegynek a sorszámát Heller fel­jegyezte magának s a számokat a szigurancával is közölte. OJ 14,KT A bankjegyeket meg is találták Schlechtnél, akit a szigoranca négy napig tartott vizsgálati fogságban, majd átkisérte az ügyészségre, ahol egy napig maradt elzárva, de később szabadlábra helyezték, mert az frssség nem látott vétséget ren­­gni s ezért elejtette ellene a vá­dat. Schlecht és Fischmann most hamis vád címén ellenfeljelentést tettek a rendőrségen Heller Samu és Klein Hugó ellen. A pénzügyminiszter nyilatkozata az erdélyi egységesítésről — Az Új Kelet tudósítójától — A május végi pótválasztásokra a liberális párt is megállapította a hi­vatalos jelöltjeinek névsorát. A párt csak néhány székelyföldi kerületben­­nem állít ellenjelölteket, de Erdély­ben, a Bánátban és Beszarábiában minden kerületben felveszi a küzdel­met. Bratianu miniszterelnök eluta­zásakor meghagyta ugyan, hogy a választásokat teljesen szabadon ve­s­zessék le és amennyire lehetséges, adjanak alkalmat minél több ellen­zéki képviselőnek, hogy a parla­mentbe jusson. A liberális párt ke­belében azonban szívós harc indult meg a mandátumokért és így a kor­mány is majdnem minden kerületben hivatalos jelöltet állított. A liberális jelöltek a következők: Erdélyben: Zilah: Atanasovics, Nagysomkut: Dr. Tibi­, Cek­a : La­padat, Telegd: Dr. Tripon, Marosvá­sárhely : Tragu ezredes és a fogaras­­megyei Hernesten-Jodica mérnök. Beszarábiában: Catatea-Alba : L., Daus, Balti: Balocan, Ismail: Chiri­­lov és Kisenevben V. Dumbrava. Bukovinában: Vizsnica: Mircea Djuvara, Radaucban Buzdugan. Az ellenzéki pártok a választások tartamára bizonyos megállapodáso­kat kötöttek, de ezek a paktumok csak bizonyos kerületekre vonatkoz­nak. Azok a hírek, mintha az ellen­zéki pártok között újabb fúziós tár­gyalások indultak volna meg, nem felelnek­­meg a valóságnak. Mind­össze annyi igaz, hogy Averescu néppártja tárgyalásokat is kezdett az erdélyi nemzeti párttal a szorosabb együttműködésre vonat­kozólag. A két párt közötti együtt­működés legfőbb akadálya Goga Oktavián állásfoglalása, aki semilyen körülmények között sem hajlandó a nemzeti párttal szorosabb viszonyba lépni ama visszautasítás után, mely őt Maniuék részéről érte. Averescuék megbízottja Kolozsváron tárgyaláso­kat folytatott Maniuékkal és többek között kijelentette, hogy a néppárt szívesen feláldozza Goga Oktaviánt. A nemzeti párt azonban az ajánla­tot ebben a formában sem fogad­hatta el. Az erdélyi egységesítési mun­kálatokkal kapcsolatban több olyan hír került forgalomba, amelyekre a kormány szükségesnek tartotta álláspontját új­ból leszögezni. A „Vitorul“ mai száma interjút közöl Bratianu Vin­­tila pénzügyminiszterrel, akinek az a véleménye, hogy a gyors és jól megfontolt egységesítésre feltétlenül szükség van.­­ Az egységesítés — mondja a mi­niszter — nem jelenti azt, hogy Er­délyben is be kell vezetni olyan re­­gálbeli intézkedéseket, amelyek rosz­­szaknak bizonyultak, különösen akkor nem, ha Erdélyben azok helyett job­bak vannak. Hangsúlyozta azonban, hogy erdélyi körútja alkalmával több olyan intézményt talált, amelyek rosszabbak a ragátbeli intézmények­nél és viszont. Ha Erdélyben vannak is elége­detlenségek az egységesítésből kifo­lyólag, az azért van, mert az előző kormányok az egységesítés körül sok hibát követtek el. A kormány tanul­mányozza az eszközöket, amelyek a pénzügyi kezelést megkönnyítik. Az intenció az, hogy a tisztviselők gyor­sabban megkaphassák fizetéseiket és hogy a nyugdíjasoknak se kelljen Bukarestbe folyamodni pénzeikért, hanem lakhelyükön kaphassák meg. A tisztviselőszervezet elnöke a királynál A kormánynak legsúlyosabb gondját kétségkívül a tisztviselők fizetésren­­dezésének kérdése képezi. A tisztvi­selők feladták eddigi passzivitásukat és országos szervezeteik révén nagy akcióra készülnek egzisztenciájuk megmentéséért. Az országos szövet­ség megbízásából Schina, a buka­resti semmitőszék elnöke tegnap kihallgatáson jelent meg a királynál és kifejtette az uralkodó előtt az állami tisztviselők és nyugdíjasok tarthatatlan helyzetét. Hangoztatta, hogy az egységes státus és a modern szolgálati pragmatika mentheti meg e két kategóriát a teljes lezülléstől. Ferdinánd király érdeklődéssel hallgatta végig Schina előadását és megígérte, hogy az őszi ülésszak­ban a kormány elintézi az erre vo­natkozó törvényjavaslatokat. Addig is utasítani fogja a kormán­yt, tegyen meg mindent a helyzet enyhítésére. Az uralkodó kifejezést adott ama véleményének, hogy az országnak, jól fizetett tisztviselői karra van szüksége, a fölöslegeket azonban el­­ kell bocsátani. A gyulafehérvári pártkon­gresszust most már minden körülmények kö­zött még a nyár folyamán megtart­ják. A nemzeti párt vezetősége, be­avatottak szerint, június közepére tervezi a kongresszus megtartását a pótválasztások után, amikor az ava­tási munkálatok is jórészt befeje­ződtek. Varsó, május 13. (Rador.) Az or­szággyűlés egyhangúlag elfogadta a politikai, kereskedelmi és a petróleum­forrásokra vonatkozó francia-lengyel egyezményt. Az országgyűlésen nagy ovációban részesítették Franciaorszá­got.­­ Francia írók Palesztinában, Jeruzsálemből jelentik: Myriam Harry a „La Petite Fi­le de Jerusalem“ és a „La Conquette de Jerusalem“ című művek szerzője Palesztinában tartózkodik, hogy tanulmányozza a szentföld mai állapotát a csírázó nagy nemzeti életet és mind­azon jelenségeket, amelyeknek egy új világ kibontakozásában szerepe van Az írónő egy most készülő magy művében akarja mindezeket személyes tapaszta­latok alapján felhasználni. Palesztiná­ban tartózkodnak ezenfelül Tharaud fivérek, a francia akadémia tagjai, a »L­ombre de la Croix“ és a Onand című művek hírneves SS?1­.0* .különösen a zsidó nemzeti et kívánják tanulmányozni és erről akarnak a^87a^áBU ismertető­­munkát akarnak megjelentetni. A varsói országgyűlés elfo­gadta a francia-lengyel egyezményt Vasárnap, 1922. május 14. Zsidókérdés az ügyvédi kamarai választásoknál Bonyodalom agy nemzeti­ségét tagadó izraelita ■ vallású jelölt körül Az Új Kelet tudósítójától Hetek óta foglalkoztatja a sajtót a kolozsvári ügyvédi kamara küszöbön álló választása. Mértékadó körökben az a demokratikus felfogás alakult ki, hogy a kamara új vezetőségében helyet biztosítanak az itt élő kisebbségeknek is. A kamara jelenlegi elnökének, dr. Isac Aurél lakásán folytak is ilyen irányú tárgyalások, amelyek eredményeképen a román ügyvédek háromtagú bizottsá­got delegáltak, hogy az a magyar és a zsidó ügyvédekkel arról tárgyaljon, kiket akarnak a részükre átengedett tisztségek betöltésére jelölni. Ezeken a tárgyalásokon azok a zsidó ügyvédek, akik zsidóknak vallják magukat, nem vehettek részt, mert senki se lépett velük érintkezésbe. Rászívott azonban a tanácskozásban egy »izraelita“ val­lású ügyvéd, aki nemcsak, hogy nem vallja magát zsidónak, hanem mint a Magyar Szövetség tagja, állandóan ex­ponálja magát azért­­ az irányzatért, amely a zsidó nemzetiséget nem­­létezőnek igyekezik feltüntetni. A román ügyvédek felajánlották, hogy a kamara öttagú tisztikarában két helyet, a rendos választmányban három, a pótválasztmányban pedig egy tagsági helyet engednek át a kisebbségeknek. A kolozsvári ügyvédek az elmúlt va­sárnapon értekezletet tartottak, amelyra meghívtak több zsidó ügyvédet is. A pénztárosnak kombinációba hozott zsidó ügyvéd, aki nem vallja megát zsidó­nak, bejelentette, hogy a román ügy­védek hat helyet hajlandók átengedni a magyar ügyédeknek. Ekkor dr. Fi­­scher Tivadar felszólalt, hogy ha a kamara új vezetőségét proporcionális alapon a nemzetiségek bevonásával ál­lítják össze, akkor a zsidó ügyvédek azt kívánják, hogy a kisebbségeknek biztosított helyek közül számarányuknak megfelelően ugyanannyit kapjanak, mint a magyar ügyvédek, mert a kolozsvári kamara területén körülbelül egyenlő a zsidó és a magyar ügyvédek száma. Az alelnöki szék betöltésére ők is alkalmasnak találják a kijelölt dr.Ötvös Lajos magyar ügyvédet, de követelik, hogy a pénztárnoki állást és a két választmányi tagságot olyan emberekre ruházhassák, akik tényleg zsidóknak vallják magukat. Az értekezlet vegyes bizottságot választott, melynek tagjai dr. Ötvös Lajos, dr. Fischer József és dr. Balázs Endre lettek, hogy végleges megállapo­dásra jussanak a háromtagú román jelölő bizottsággal. E tárgyalások ered­­ményeképen a román ügyvédek elfo­gadták azt az előterjesztést, hogy a tisztikarban a harmadik helyet és két választmányi tagságot zsidó ügyvéddel töltsék be, de az egyik hely tekinteté­ben ragaszkodtak a kombinációba jött, magát nemzsidónak valló izraelita val­lású ügyvéd személyéhez. Dr. Fischer József értekezletre hívta össze a ko­lozsvári zsidó ügyvédeket, akik közül sokan nem vallják ugyan cionistáknak magukat, de mégis egyhangúlag tilta­koztak az ellen, hogy olyan ügyvédet oktrojáljanak rájuk mint a zsidó ügy­védek egyik reprezentánsát, aki nem tartja magát zsidónak. A megegyezés így tehát nem sike­rült. Most bizonyos oldalról emiatt a ügyvédeket okolják, felhozván, hogy az ügyvédi ka­mra tisztikarának meg­választásánál csak az általános ügyvédi érdemeket és a rátermettséget kell tekintetbe venni, nem pedig faji vagy nemzetiségi szempontokat. Ez a vád, amely­et bizonyos érdekelt személyek sugalmaztak, annál is alaptalanabb, rítelr,ha a román ügyvédek nem kez­dettől fogva nemzetiségi tagozódás sze­­rint akarták volna az új kamara veze­tőségét megválasztani, ezt a szempontot Bettki sem vetette volna fel. De minthogy már az első perctől fogva a magyar ???Érdek:18 Paritásról beszéltek, ma­­gától értetődő és teljesen jogos volt a zsidó ügyvédeknek a kívánsága, hogy három helyet ők kapjanak. Az a ki--

Next