Uj Kelet, 1922. június (5. évfolyam, 118-139. szám)

1922-06-01 / 118. szám

■■ . A gall visszavonulás Szent igaz, hogy Génuában nem történt semmi. Annál több Génua körül. Sok minden más lett azóta, hogy ez a konferencia összeült. A francia harciasság, amely soviniszta szobrok alatt szónokolt és hajvágá­­sozott a világ négy tája felé, Génua után kicsit visszahúzódott, most már csak négy fal között meri meg-meg fújni, így is csak pianóban a hadi­trombitát. Génua előtt és Génua alatt a francia kard még félelmesen villogott, most egy kicsit visszabújt a hüvelyébe pihenni. Két nagy do­log történt Génua körül. Az egyik az orosz-német szerződés, az úgy­nevezett rappallói egyezmény, a másik az angol-francia ellentétek kifejtése. Mind a kettő hidegzuhany volt a háborús nacionalizmus fejére. Tény is, hogy a józanodás meglepő gyor­san bekövetkezett. Még néhány hét­tel ezelőtt úgy állt a helyzet, hogy ha Németország május 31-én nem tesz eleget jóvátételi kötelezettségei­nek, a francia-belga csapatok meg­szállják a Ruhr-vidéket. A Ruhr-vi­­dék nem lett volna az utolsó állo­mása az előnyomuló csapatoknak, Né­metország és esetleg Európa új hely­zet előtt állott volna. Még néhány héttel ezelőtt azt mondta Poincaré, hogy Franciaországnak a Versailles- szerződés értelmében joga van meg­szállni német területeket, akkor is, ha a szövetségesei­­nem támogatják. Ezt a jogot azóta több helyen két­ségbe vonták, Németországban Rat­henau és Angliában Lloyd George és a Lloyd Georgot támogató poli­tika. És Poincaré, aki két héttel ezelőtt még hajthatatlan volt, ma hogy a németek az esedékesség nap­ján sem fizetnek, mert nem fizet­hetnek, nem ragaszkodik eddigi ál­láspontjához és nem erőszakolja a­­hássá tett jogot, hogy egyedül is bevonuljon Németországba. Génuában nem Lloyd George győ­zött, hanem Poincaré. Győzött azzal, hogy ott egyetlen fontos kérdést sem lehetett dűlőre vinni. Mint már annak idején megírtuk, Lloyd George a küzdelemben alul maradt. Poincaré azt hitte, hogy ellenlábasának ez a veresége otthon Angliában is hatni fog. Azt hitte, hogy Lloyd George, kinek állása már Génua előtt meg­rendült, a génuai kudarc után vég­leg bukott,ember odahaza. Súlyosan tévedett. Lloyd George politikáját egész Anglia magáévá tette, Asquith és az unioniták bizalmatlansági in­dítványát mindössze húszegynéhány ember szavazta meg. Az alsóház egész többsége, a munkáspárt hall­­­gatólagos szavazataiva­l, bizalmat sza­vazott a génuai politikának. Ezzel a bizalommal a génuai mérkőzés ered­ménye merőben megváltoz­ott. Lloyd George kerekedet felöl és Poincaré válla érinti a porondot. Policaré tehát sietve takarodót furat, igyek­szik megegyezni a németekkel a jó­vátételi kérdésben, haladékot ad a fizetésre és a Ruhr-hadjárat helyett szónoklat- és sajtóhadjáratot indít, hogy Franciaország békét akar. Nagyon jellemző a gall vissza­vonulásra a legharcosabb sovinisztá­nak, Gustave Hervének a cikke a francia-német közeledésről. Gustave Hervé zsurnalisztában ugyanaz, ami politikusban Clemeneau. Fanatikus és harcos francia, aki a legszélsősége­sebb politikai pályafutásai és köpeny­­fordításai után is mindig soviniszta maradt. Hervé ma nemcsak önmagát, de a megváltozott francia nacionaliz­must harsonázza. Hervé azt írja a Victoireban, hogy mindenáron ki kell békülni a németekkel. Amiről eddig egyetlen ember se akart tudni, mind­azt most Hervé valósággal felkínálja Németországnak. Ám legyen a tietek Ausztria, Ruhr-vidék, Danzig, a Saar­­medence, Togo,­ Kamerun és az el­elvett német területek nagy része, csak a rapallói szerződésről mondjatok le. És tegyetek eleget a jóvátételi kötele­zettségeknek — a teljesítőképességei­tek határáig. Hervé, mint minden francia, tisztán látja a rettenetes ve­szélyt, amely a rapallói egyezmény­ből és Angliáinak immár nem is suba­alatti, de nyílt német-oroszbarát poli­tikájából a francia jövendőre rásza­­lad. Hervé szeretné megnyerni Né­metországot Franciaország oroszelle­­nben politikájának. Nyilván a vezető­k,franciák nagy része ugyanígy. Ugy­­■ látszik, késő. A két szerencsétlen nép, minthogy Lloyd George jellemezte az oroszokat és németeket, egymásra talált. A rapallói­ egyezményt se­m­ ilyen hírlapi lovelej- diai vissza nem csinálja. A dimenziók beláthatatlanok. Mára egy rövid távirat azt jelenti, hogy Moszkvában orosz-német ipari társaság alakult és a társaság két német oszlopa Stinnes és Krupp. Akinek értelme van, érti, hogy ez mit jelent. Keren Hajieszod Centralbureau T 0 Kere fttr Mitteleuropa *’ Berlin W. 15 Sächsische str. O. Sie­rkeiztöaég, kiadó­­hi vers) 4e u^uin­di GIbJ-Kq­ou*Ir. atr. Berea L. Poe«­­ Dnneeiletee te. Az UJ, Kelet telefonjai ■iirkmtMf —9TI Kiadóhivatal ----- «44 Njrotad* ------- 87» Héber osztály —— 4S3 te. N. Be. ------- IMI a kéziratok khardleg • exerkeutBeignek címzen­­dők.­­ Kéziratokat nea­r dank eleexe én Ban Brit­­hetflak hók Cluj (Kolozsvár) 5682. Szevan 5, ■A'TfflU f'i'ifU 1922. junius 1. Csütörtök V. évfolyam, 118. szám Titkost szerződés Lengyelország és Csehszlovákia között Budapest, május 31. Kalina Ottmár csehszlovákiai német képviselő a Csehszlovákia és Lengyelország kö­zött november 6-án kötött titkos egyezményt teljes szövegében közli. A szerződés pontjai a következők: 1. Mindkét fél kötelezi magát a párisi békeszerződés végrehajtásának minden eszközzel való biztosítására. A saint-germaini szerződésre vonat­kozó megállapodások ugyanazok, mint a kisantant egyes államai közt. Fran­­­ciaország Utasításai szerint általános vagy­­részleges mozgósítást eszközöl­nek Középeurópa békéjének megóvá­sára. Mindkét állam Franciaország esetleges ultimátumát Németországgal szemben magáévá teszi és Francia­országgal teljes szolidaritásban jár el. Ha Németország az ultimátumot nyomban nem teljesíti, Franciaország Nyugaton, Lengyelország és Cseh­szlovák Keleten, elsősorban Közép­vagy Alsószilszia határán bevonulnak. 2. Ha egyik szerződő felet három hatalom megtámadja, a második szer­ződő félnek jogában áll semlegessé­gét kinyilvánítani, különösen az eset­ben, ha Lengyelországot Oroszország, vagy Csehszlovákiát Magyarország támadná meg. 3. Lengyelország kijelenti érdek­telenségét Csehszlovákia ügyeiben és viszont. 4. Lengyelország megengedi Cseh­szlovákiának az Oroszország felé irányuló tranzitot, viszont biztosítja Lengyelország szabadságát Ausztria és Magyarország felé. Egyik állam sem köt ezzel ellentétben álló más szerződést. Wirth kancellár beszámol Gdriáról Berlin, május 31. A parlament teg­napi ülésén Wirth birodalmi kancel­lár beszámolót tartott a génuai kon­ferenciáról. Elsősorban a német nép és valamennyi szorongatott helyzet­ben levő nemzet nevében köszönetet mondott az angol delegációnak ered­ményes közreműködéséért. A jóvátétel kérdését nem csupán német kérdéssé különí­­tették el, hanem ma már Európa kér­désének kell tekinteni. Ebből a szem­pontból Génua kétségtelenül haladást jelent, mert Németország a külfölddel egyenlő jogú hatalomként jelent meg a konferencián és Németország kép­viselőivel ezután a Génuában meg­állapított alapelvek szerint fognak tárgyalni. A kancellár ezután így folytatta beszédét: " A konferenciát egybehívó hatal­mak magatartása miatt Németország kénytelen volt önmagán segíteni. Aki a rapallói szerződést minden elfogultság nélkül végig­olvassa, annak el kell ismernie, hogy az tényleges békemű. Ebben a szer­ződésben sem legyőzöttről, sem pedig győzőről nincsen szó s nincsen benne semilyen megállapodás, amelyből egy harmadik állam jogainak veszélyezte­­tetését, vagy kisebbítését következ- tésztetni tudná. Wirth kancellár tiltakozik ama felfogás ellen, hogy a szerződés meg­kötésének időpontja fenyegetés akart volna lenni. — A rapallói szerződés nem je­lent mást, mint Kelet és Nyugat gazdasági és szociális viszonyainak áthidalását és ez a békemű megér­demli, hogy az egész világ elismerje a maga békéjének előmunkájaképen. A szerződésnek nincsenek titkos pontjai és nem tartalmaz katonai megegye­zést. Kérdem, lehet-e egész Európá­nak békét biztosítani és ugyanakkor a német népet a szankciók politiká­jának alákényszeríteni ? A határidő­höz kötött feltételek nem teljesítése esetére kilátásba helyezett fenyegetés, hogy brutális erőszakkal fogják Né­metországot kényszeríteni a szank­ciók teljesítésére, — ez minden treuga dem­ek halálát jelenti. A szankciós politika a génuai konferencia és a rombolás szellemének eggyé keveredését jelenti. — A konferencia eredményei nem túlságosak, a sok kérdés közül csak néhány kiválasztottat oldottak meg, de nagy katasztrófa után a legkisebb lépés is nagyjelentőségű, ha előre vezet. A kancellár után Müller szociál­demokrata sajnálattal említette meg, hogy Barthou, milyen ellenségesen lépett fel Németországgal szemben. Egy védtelen népnek ilyen provoká­­lása nagyon alkalmas arra, hogy Németország nacionalizmusát megerő­sítse. A többi ország már mind el­ismerte, hogy a Varseillesi szerződés minden baj forrása. Németországnak és Oroszországnak nagyon fontos ér­deke, hogy a többi állam kövesse a rappalói példát. A katonai és titkos klauzulákról elhangzott, gyűlöletből fakadó mendemondákkal szemben Müller hangsúlyozta, hogy a német munkásság sohasem ra­jongott a bolsevizmusért. Marx centrumpárti képviselő az olasz nép s az olasz kormány Né­metországhoz való viszonyáról, to­vábbá a génuai püspökről és a pá­páról beszélt, akik valamennyien elismerésre méltó munkát végeztek a béke érdekében. Ezután a vitát dél­utánra halasztották el. A birodalmi gyűlésen a nemzeti párt bizalmatlansági indítványának megindokolásaképen Hontzsolt képvi­selő kijelentette, hogy a kormány teljesíthetetlen kötelezettséget akar vállalni és Franciaországgal szem­ben való előzékenységgel útját szegi a jóvátételi kérdésben minden aktivitásnak. A német kormány elfogadja a pénz­ügyi ellenőrzést Páris, május 31. (Rador.) A né­met kormánynak a jóvátételi bizott­sághoz intézett jegyzéke közli Német­országnak költségvetését az 1922. évre. A bevételeket az új adótörvé­nyek szerint irányozták elő. Számot vetve az elmúlt év effektív bevételi­vel, kapcsolatban a márka értékcsök­kenésével s megfelelő takarékossági rendszabályokkal, a tervezet 24 és fél milliárd költségcsökkentést irányoz elő. A német kormány kijelenti, hogy megakadályozza adósságainak emel­kedését, ha nemzetközi kölcsönre irá­nyuló törekvései eredményre vezet­nek. A német kormány elfogadja a jóvátételi bizottság által javasolt pénz­ügyi ellenőrzést azzal a feltétellel, hogy a pénzügyi igazgatás menetét és a magánvagyont respektálja. A kormány minden lehetőt felajánl az előirányzott bevételek biztosítására. A német­­válaszjegyzékről, ame­lyet a jóvátételi­­bizottság legutóbbi követeléseire tegnap átnyújtottak, az „Echo de Paris“ szerint a válasz­jegyzék az első benyomásra kedvező, azonban bizonyos változtatásokat még mindig követel a francia kormány. Az „EpUire“ információja szerint valamennyi vitás pont tekintetében megegyezek. . A francia kamara német vitája Paris, május 31. A kamara mai ülésén Maurice Barres kifejti, hogy Németország nem folytatja ugyan Bismarck útjait, de ez nem elég. Nem lehet szem elől téveszteni a volt ka­tonai vezérek agitációját, a folytono­san felfedezett fegyvereket, a rap­palói szerződést, a nyugati hatalma­kat gyalázó könyvek nagy sikerét. A jelenlegi helyzet orvosszere a ver­­saillesi békeszerződés én Franciaor­szágnak védekeznie kell, meg kell védenie a nyugati szellemet a po­rosz koncesszió ellen. Sem­bat szocialista Lloyd George mentalitását boncolgatja. Foglalkozva azon támadásokkal, hogy Franciaor­szág hódító és imperialista politikát követ, kijelenti, a franciáknak meg kell győzniük angol és olasz bará­taikat, hogy békére áhítoznak. Elis­meri, hogy Németországnak kell jóvátételt fizetnie, de kéri az ország politikusait, térjenek vissza a francia forradalom tradícióihoz, amely Fran­ciaországot a népek felszabadítójává tette. A kamarában Caphin kommunista képviselő azt állította, hogy az oro­szok a petróleum tekintetében javas­latot tettek a francia delegációnak. Poincaré erre kijelentette, hogy be­szélgetés közben felvetettek ilyen javaslatot, de minden garancia nél­kül. Az interpelláló képviselő kér­dezi, hogy ki tartja fenn Wrangel hadseregét. Poincaré azt válaszolja, hogy nem csodálkozna azon, ha ezt Franciaország barátai tennék, ő ugyanis lengyelországi expedícióját

Next