Uj Kelet, 1922. június (5. évfolyam, 118-139. szám)
1922-06-01 / 118. szám
■■ . A gall visszavonulás Szent igaz, hogy Génuában nem történt semmi. Annál több Génua körül. Sok minden más lett azóta, hogy ez a konferencia összeült. A francia harciasság, amely soviniszta szobrok alatt szónokolt és hajvágásozott a világ négy tája felé, Génua után kicsit visszahúzódott, most már csak négy fal között meri meg-meg fújni, így is csak pianóban a haditrombitát. Génua előtt és Génua alatt a francia kard még félelmesen villogott, most egy kicsit visszabújt a hüvelyébe pihenni. Két nagy dolog történt Génua körül. Az egyik az orosz-német szerződés, az úgynevezett rappallói egyezmény, a másik az angol-francia ellentétek kifejtése. Mind a kettő hidegzuhany volt a háborús nacionalizmus fejére. Tény is, hogy a józanodás meglepő gyorsan bekövetkezett. Még néhány héttel ezelőtt úgy állt a helyzet, hogy ha Németország május 31-én nem tesz eleget jóvátételi kötelezettségeinek, a francia-belga csapatok megszállják a Ruhr-vidéket. A Ruhr-vidék nem lett volna az utolsó állomása az előnyomuló csapatoknak, Németország és esetleg Európa új helyzet előtt állott volna. Még néhány héttel ezelőtt azt mondta Poincaré, hogy Franciaországnak a Versailles- szerződés értelmében joga van megszállni német területeket, akkor is, ha a szövetségeseinem támogatják. Ezt a jogot azóta több helyen kétségbe vonták, Németországban Rathenau és Angliában Lloyd George és a Lloyd Georgot támogató politika. És Poincaré, aki két héttel ezelőtt még hajthatatlan volt, ma hogy a németek az esedékesség napján sem fizetnek, mert nem fizethetnek, nem ragaszkodik eddigi álláspontjához és nem erőszakolja ahássá tett jogot, hogy egyedül is bevonuljon Németországba. Génuában nem Lloyd George győzött, hanem Poincaré. Győzött azzal, hogy ott egyetlen fontos kérdést sem lehetett dűlőre vinni. Mint már annak idején megírtuk, Lloyd George a küzdelemben alul maradt. Poincaré azt hitte, hogy ellenlábasának ez a veresége otthon Angliában is hatni fog. Azt hitte, hogy Lloyd George, kinek állása már Génua előtt megrendült, a génuai kudarc után végleg bukott,ember odahaza. Súlyosan tévedett. Lloyd George politikáját egész Anglia magáévá tette, Asquith és az unioniták bizalmatlansági indítványát mindössze húszegynéhány ember szavazta meg. Az alsóház egész többsége, a munkáspárt hallgatólagos szavazataival, bizalmat szavazott a génuai politikának. Ezzel a bizalommal a génuai mérkőzés eredménye merőben megváltozott. Lloyd George kerekedet felöl és Poincaré válla érinti a porondot. Policaré tehát sietve takarodót furat, igyekszik megegyezni a németekkel a jóvátételi kérdésben, haladékot ad a fizetésre és a Ruhr-hadjárat helyett szónoklat- és sajtóhadjáratot indít, hogy Franciaország békét akar. Nagyon jellemző a gall visszavonulásra a legharcosabb sovinisztának, Gustave Hervének a cikke a francia-német közeledésről. Gustave Hervé zsurnalisztában ugyanaz, ami politikusban Clemeneau. Fanatikus és harcos francia, aki a legszélsőségesebb politikai pályafutásai és köpenyfordításai után is mindig soviniszta maradt. Hervé ma nemcsak önmagát, de a megváltozott francia nacionalizmust harsonázza. Hervé azt írja a Victoireban, hogy mindenáron ki kell békülni a németekkel. Amiről eddig egyetlen ember se akart tudni, mindazt most Hervé valósággal felkínálja Németországnak. Ám legyen a tietek Ausztria, Ruhr-vidék, Danzig, a Saarmedence, Togo, Kamerun és az elelvett német területek nagy része, csak a rapallói szerződésről mondjatok le. És tegyetek eleget a jóvátételi kötelezettségeknek — a teljesítőképességeitek határáig. Hervé, mint minden francia, tisztán látja a rettenetes veszélyt, amely a rapallói egyezményből és Angliáinak immár nem is subaalatti, de nyílt német-oroszbarát politikájából a francia jövendőre rászalad. Hervé szeretné megnyerni Németországot Franciaország oroszellenben politikájának. Nyilván a vezetők,franciák nagy része ugyanígy. Ugy■ látszik, késő. A két szerencsétlen nép, minthogy Lloyd George jellemezte az oroszokat és németeket, egymásra talált. A rapallói egyezményt sem ilyen hírlapi lovelej- diai vissza nem csinálja. A dimenziók beláthatatlanok. Mára egy rövid távirat azt jelenti, hogy Moszkvában orosz-német ipari társaság alakult és a társaság két német oszlopa Stinnes és Krupp. Akinek értelme van, érti, hogy ez mit jelent. Keren Hajieszod Centralbureau T 0 Kere fttr Mitteleuropa *’ Berlin W. 15 Sächsische str. O. Sierkeiztöaég, kiadóhi vers) 4e u^uindi GIbJ-Kqou*Ir. atr. Berea L. Poe« Dnneeiletee te. Az UJ, Kelet telefonjai ■iirkmtMf —9TI Kiadóhivatal ----- «44 Njrotad* ------- 87» Héber osztály —— 4S3 te. N. Be. ------- IMI a kéziratok khardleg • exerkeutBeignek címzendők. Kéziratokat near dank eleexe én Ban Brithetflak hók Cluj (Kolozsvár) 5682. Szevan 5, ■A'TfflU f'i'ifU 1922. junius 1. Csütörtök V. évfolyam, 118. szám Titkost szerződés Lengyelország és Csehszlovákia között Budapest, május 31. Kalina Ottmár csehszlovákiai német képviselő a Csehszlovákia és Lengyelország között november 6-án kötött titkos egyezményt teljes szövegében közli. A szerződés pontjai a következők: 1. Mindkét fél kötelezi magát a párisi békeszerződés végrehajtásának minden eszközzel való biztosítására. A saint-germaini szerződésre vonatkozó megállapodások ugyanazok, mint a kisantant egyes államai közt. Franciaország Utasításai szerint általános vagyrészleges mozgósítást eszközölnek Középeurópa békéjének megóvására. Mindkét állam Franciaország esetleges ultimátumát Németországgal szemben magáévá teszi és Franciaországgal teljes szolidaritásban jár el. Ha Németország az ultimátumot nyomban nem teljesíti, Franciaország Nyugaton, Lengyelország és Csehszlovák Keleten, elsősorban Középvagy Alsószilszia határán bevonulnak. 2. Ha egyik szerződő felet három hatalom megtámadja, a második szerződő félnek jogában áll semlegességét kinyilvánítani, különösen az esetben, ha Lengyelországot Oroszország, vagy Csehszlovákiát Magyarország támadná meg. 3. Lengyelország kijelenti érdektelenségét Csehszlovákia ügyeiben és viszont. 4. Lengyelország megengedi Csehszlovákiának az Oroszország felé irányuló tranzitot, viszont biztosítja Lengyelország szabadságát Ausztria és Magyarország felé. Egyik állam sem köt ezzel ellentétben álló más szerződést. Wirth kancellár beszámol Gdriáról Berlin, május 31. A parlament tegnapi ülésén Wirth birodalmi kancellár beszámolót tartott a génuai konferenciáról. Elsősorban a német nép és valamennyi szorongatott helyzetben levő nemzet nevében köszönetet mondott az angol delegációnak eredményes közreműködéséért. A jóvátétel kérdését nem csupán német kérdéssé különítették el, hanem ma már Európa kérdésének kell tekinteni. Ebből a szempontból Génua kétségtelenül haladást jelent, mert Németország a külfölddel egyenlő jogú hatalomként jelent meg a konferencián és Németország képviselőivel ezután a Génuában megállapított alapelvek szerint fognak tárgyalni. A kancellár ezután így folytatta beszédét: " A konferenciát egybehívó hatalmak magatartása miatt Németország kénytelen volt önmagán segíteni. Aki a rapallói szerződést minden elfogultság nélkül végigolvassa, annak el kell ismernie, hogy az tényleges békemű. Ebben a szerződésben sem legyőzöttről, sem pedig győzőről nincsen szó s nincsen benne semilyen megállapodás, amelyből egy harmadik állam jogainak veszélyeztetetését, vagy kisebbítését következ- tésztetni tudná. Wirth kancellár tiltakozik ama felfogás ellen, hogy a szerződés megkötésének időpontja fenyegetés akart volna lenni. — A rapallói szerződés nem jelent mást, mint Kelet és Nyugat gazdasági és szociális viszonyainak áthidalását és ez a békemű megérdemli, hogy az egész világ elismerje a maga békéjének előmunkájaképen. A szerződésnek nincsenek titkos pontjai és nem tartalmaz katonai megegyezést. Kérdem, lehet-e egész Európának békét biztosítani és ugyanakkor a német népet a szankciók politikájának alákényszeríteni ? A határidőhöz kötött feltételek nem teljesítése esetére kilátásba helyezett fenyegetés, hogy brutális erőszakkal fogják Németországot kényszeríteni a szankciók teljesítésére, — ez minden treuga demek halálát jelenti. A szankciós politika a génuai konferencia és a rombolás szellemének eggyé keveredését jelenti. — A konferencia eredményei nem túlságosak, a sok kérdés közül csak néhány kiválasztottat oldottak meg, de nagy katasztrófa után a legkisebb lépés is nagyjelentőségű, ha előre vezet. A kancellár után Müller szociáldemokrata sajnálattal említette meg, hogy Barthou, milyen ellenségesen lépett fel Németországgal szemben. Egy védtelen népnek ilyen provokálása nagyon alkalmas arra, hogy Németország nacionalizmusát megerősítse. A többi ország már mind elismerte, hogy a Varseillesi szerződés minden baj forrása. Németországnak és Oroszországnak nagyon fontos érdeke, hogy a többi állam kövesse a rappalói példát. A katonai és titkos klauzulákról elhangzott, gyűlöletből fakadó mendemondákkal szemben Müller hangsúlyozta, hogy a német munkásság sohasem rajongott a bolsevizmusért. Marx centrumpárti képviselő az olasz nép s az olasz kormány Németországhoz való viszonyáról, továbbá a génuai püspökről és a pápáról beszélt, akik valamennyien elismerésre méltó munkát végeztek a béke érdekében. Ezután a vitát délutánra halasztották el. A birodalmi gyűlésen a nemzeti párt bizalmatlansági indítványának megindokolásaképen Hontzsolt képviselő kijelentette, hogy a kormány teljesíthetetlen kötelezettséget akar vállalni és Franciaországgal szemben való előzékenységgel útját szegi a jóvátételi kérdésben minden aktivitásnak. A német kormány elfogadja a pénzügyi ellenőrzést Páris, május 31. (Rador.) A német kormánynak a jóvátételi bizottsághoz intézett jegyzéke közli Németországnak költségvetését az 1922. évre. A bevételeket az új adótörvények szerint irányozták elő. Számot vetve az elmúlt év effektív bevételivel, kapcsolatban a márka értékcsökkenésével s megfelelő takarékossági rendszabályokkal, a tervezet 24 és fél milliárd költségcsökkentést irányoz elő. A német kormány kijelenti, hogy megakadályozza adósságainak emelkedését, ha nemzetközi kölcsönre irányuló törekvései eredményre vezetnek. A német kormány elfogadja a jóvátételi bizottság által javasolt pénzügyi ellenőrzést azzal a feltétellel, hogy a pénzügyi igazgatás menetét és a magánvagyont respektálja. A kormány minden lehetőt felajánl az előirányzott bevételek biztosítására. A németválaszjegyzékről, amelyet a jóvátételibizottság legutóbbi követeléseire tegnap átnyújtottak, az „Echo de Paris“ szerint a válaszjegyzék az első benyomásra kedvező, azonban bizonyos változtatásokat még mindig követel a francia kormány. Az „EpUire“ információja szerint valamennyi vitás pont tekintetében megegyezek. . A francia kamara német vitája Paris, május 31. A kamara mai ülésén Maurice Barres kifejti, hogy Németország nem folytatja ugyan Bismarck útjait, de ez nem elég. Nem lehet szem elől téveszteni a volt katonai vezérek agitációját, a folytonosan felfedezett fegyvereket, a rappalói szerződést, a nyugati hatalmakat gyalázó könyvek nagy sikerét. A jelenlegi helyzet orvosszere a versaillesi békeszerződés én Franciaországnak védekeznie kell, meg kell védenie a nyugati szellemet a porosz koncesszió ellen. Sembat szocialista Lloyd George mentalitását boncolgatja. Foglalkozva azon támadásokkal, hogy Franciaország hódító és imperialista politikát követ, kijelenti, a franciáknak meg kell győzniük angol és olasz barátaikat, hogy békére áhítoznak. Elismeri, hogy Németországnak kell jóvátételt fizetnie, de kéri az ország politikusait, térjenek vissza a francia forradalom tradícióihoz, amely Franciaországot a népek felszabadítójává tette. A kamarában Caphin kommunista képviselő azt állította, hogy az oroszok a petróleum tekintetében javaslatot tettek a francia delegációnak. Poincaré erre kijelentette, hogy beszélgetés közben felvetettek ilyen javaslatot, de minden garancia nélkül. Az interpelláló képviselő kérdezi, hogy ki tartja fenn Wrangel hadseregét. Poincaré azt válaszolja, hogy nem csodálkozna azon, ha ezt Franciaország barátai tennék, ő ugyanis lengyelországi expedícióját