Uj Kelet, 1922. július (5. évfolyam, 140-166. szám)

1922-07-01 / 140. szám

2. oldal zéppárt részéről kértek szót, de ekkor a kommunisták és szocialisták tün­tetőleg elhagyták a termet. Majd Lerchenfeld bajor miniszterelnök emel­kedett szólásra. Kijelentette, a bajor kormány elítéli a gyilkosságot és tisztában van azzal, hogy a fejlemé­nyek megakadályozása bizonyos in­tézkedéseket tettek szükségessé, de szükségesnek tartja állást foglalás a tett intézkedések ellen. A rendkívüli intézkedések ahelyett, hogy az ország nyugalmát biztosítanák, z­avarokat idéznek elő. Ha állást foglal a bajor kormány a rendkívüli intézkedések ellen azért is, mert sértik Bajoror­szágnak az alkotmányban­­ biztosított jogait. Az alkotmány szerint a rend­­őrfőnökségnek is egyes államokban szuverén joguk van. A bajor kormány felemeli szavát a mai miniszterelnökök konferenciá­ján is és tilt­kozni fog az igazság­ügy miniszter önkényes intézkedései ellen. Meglincseltek két képviselőt Berlin, június 30 Rathenau meg­gyilkolása alkalmával számtalan tün­­tetés volt a birodalom minden részé­­ben, amelyek nyugodt s méltóságos lefolyásúak voltak. Csak Bernstadt­­ban történt komoly incidens, ameny­­nyiben az elkeseredett tömeg betört Dingedlei és Ossan néppárti kép­vi­selők lakására, akiket súlyosan invi­tált. Dingedlei felgyógyulása valós?,i­­nütlen, Odsan sérülése sulyok A tömeg ezután szétrombolta a „Täg­licher Anzeiger“ és a „Landaszei­­tung“ szerkesztőségét és nyomdáját. Újabb véres tüntetések Berlin, június 80. A Luftgarten­ban tegnap újabb tüntetés volt min­den incidens nélkül. Karlsruhe­ és Darmstadt városokban véres össze­ütközések történtek.. A 1.felizgatott munkásság lerombolta a jobboldali képviselők házait és több újság szer­kesztőséget. A rendőrség és a tün­tetők között harc keletkezett, amely­nek 3 halott és 25 sebesült áldozata van. A felsősziléziai Ratiborban, Glog­­gauban és Kreuzbergben antiszemita és lengyelellenes tüntetésekre adott alkalmat Rathenau meggyilkolása. Az ostromállapotot azonnal kihirdették. — Megnyílt a pozsonyi termény­tőzsde. Pozsonyi tudósítónk jelenti: Hosszas huza­vona után megnyílt a pozsonyi terménytőzsde a Vigadó kis koncerttermében. De már az első na­pon súlyos inzultusok érték a magyar nyelvet és a szlovenszkói föl­d­termelés 40 százalékát képviselő magyarságot.­ A kis koncertterem, amely mindjárt kezdetben szűknek bizonyult, 40 két­üléses asztalkát foglal magában. Egy­­egy asztal évi bére 1000 korona. A színpadon a tőzsdetanács határozatai vannak kifüggesztve cseh és német nyelven. A különféle hirdetményeken ugyancsak ez a két nyelv érvényesül s az összes nyomtatványokon is min­denütt hiányzik a magyar szó. Ennek a magyarságot mélyen sértő intézke­désnek egyetlen oka a vezetőség cseh többsége, amely még tisztán kereske­delmi intézményt is jónak tartja, hogy szlávositson és a kisebbségeket érzel­meiben sértse. A cseh tőzsde­igazgató­ság az oka annak is, hogy legnagyobb­részt jelentéktelen cseh érdekeltségek kaptak helyet az asztaloknál s a leg­tekintélyesebb belföldi kereskedők a „kulisszákba“ — a folyosóra — szo­rulnak. A tőzsdetagok körében ezek az intézkedések érthető elégedetlensé­get keltettek. Kényelmetlennek mond­ják az úgyszólván rájuk oktrojált ve­zetőséget is, amely egészen illuzóriussá teszi a kereskedelem önkormányzatát. Sokan biztosra veszik, hogy a termény­érdekeltségek egyik része továbbra is a régi helyén (Karlton) és minden megszorítás nélkül fogja kötéseit le­bonyolítani. Az első nap egyébként az ismerkedés napja volt. Az üzlet lany­hán indult, úgyhogy sokan a 30 koro­nás antrét is sajnálták, mert elma­radt üzletük nem rekomperálta őket.­­ Az Új Kelet Amióta híre érkezett, hogy az angol kormány újabb deklarációra készül a palesztinai zsidó nemzeti otthon ügyében és ezzel az újabb kormánynyilatkozattal interpretálni kívánja a Balfour-deklarációt, újabb politikai nehézségek merültek fel a Palesztinai ügyben. Ezek a politikai nehézségek a végső erőmegfeszítésre késztetik a cionista világszervezet vezetőségét. Megvan minden remény arra, hogy a cionista vezetőség poli­tikai működésének minden körülmé­nyek között meglesz az eredménye és a népszövetség a jövő hónapban kezdődő új ülésszakában végre jóvá fogja hagyni Anglia Palesztina-man­­dátumát.­­Az angol kormány továbbra is ragaszkodik a palesztinai mandátumá­hoz, valamint a Balfour deklaráció­hoz, melyet az állítólag kiadásra kerülő kormánynyilatkozatával csak interpretálni kíván. És a mandátum sorsán nem változtat az sem, hogy az angol alsóház egyik legutóbbi ülésén olyan határozatot hozott, mely a­­mandátumnak a Balfour-deklaráció alapján való vállalását ellenzi. Ebben az ügyben a J. C. B. Londonból azt a megbízható forrásból eredő értesí­tést kapta, hogy a felsőháznak anti­­cionista tendeciájú határozata súlyos politikai aggályokra ad ugyan alkal­mat, de még távolról sem jelenti azt, hogy az angol kormány a határozat kö­vetkeztében kénytelen volna Pa­lesztinára vonatkozólag bármiféle politikai konzekvenciát levonni. Az angol alkotmány ugyanis nem kötelezi a kormányt ilyen konzek­venciák levonására. A kormánynak teljesen hatalmában áll a mandátu­mot jelenlegi formájában fentartani és a népszövetségnél a mandátum ratifikálását szorgalmazni. A cionista világszervezet természetesen tisztában van az angol felsőház határozatának lehetséges következményeivel és épen ezért elhatározta, hogy erejének min­den megfeszítésével ki fogja eszkö­zölni a mandátum sürgős jóvá­hagyását. Ugyancsak a palesztinai mandá­tum kérdésével kapcsolatos az olasz külügyminiszternek, Schanzernek lon­doni látogatása. Az olasz külügymi­niszter magával lord Balfourral tár­gyalt a Palesztina mandátumot érintő kérdésekről. Ugyancsak tárgyalt Sehanzer Lloyd Georgeval is és ezek a tárgyalások is főleg a Palesz­­tina-kérdésre vonatkoztak. Sehanzer valószínűleg június harmincadikéig marad Londonban, ahonnan Párisba megy, hogy Poincaré miniszterelnök­kel megbeszéléseket folytasson. Hírt adott már az Új Kelet ar­ról, hogy a szentszék többek között a jeruzsálemi pátriárkát is Angliába küldötte azzal a misszióval, hogy a Palesztinát zsidó nemzeti otthon ellen a lehető politikai lépéseket megtegye. A jeruzsálemi pátriárka ezóta már visszatért Rómába és mint a J. C. B. megbízható forrásból értesül, az esz­mecsere a szentszék és a britt Fo­reign Office között a mandátum kér­désében tovább folyik, sőt a pátriárka visszaérkezése óta még élénkebb lett. Arról is hír érkezett, hogy Angliá­nak vatikáni követe teljes mérték­ben támogatja a szentszék politikáját. Egyelőre azonban semmi hír sincs arról, hogy a Foreign Office milyen álláspontott foglal el a vatikáni an­gol követ politikájával és a Vatikán memorandumával szemben, melyet a szentszék a Népszövetség elé ter­jesztett.­­ Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a Radornak Rómából kelte­zett távirata szerint Gaspari bíboros, szentszéki ,ál­tudósítójától á­l­lamtitkár a Vatikán nevében új tiltakozást jelentett be a népszö­vetségnél a palesztinai brit man­dátum ellen, mert a mandátum állítólag a zsidók privilegizált helyzetét jelenti Palesz­tinában. Mialatt a politikai­ küzdelem a legmagasabb fokát érte el a Palesz­­tina mandátum ratifikálása körül és a cionista világszervezet az angol kormány támogatásával a végső le­számolásra készül a palesztinai zsidó ném­et­ otthont elgáncsolni akaró retrográd klerikális politika ellen, ad­dig a Palesztina felépítését előkészítő praktikus munkák is teljes erővel folynak tovább. Amerikából jelenti iá J. C. B., hogy a sok vitára alkalmat adott Ruttenberg tervezet ügyében az amerikai Palesztina De­velopment Council­­Brandeis csoport külön konferenciát tartott, melyen elhatározták, hogy­­másfélmillió dollárt fognak össze­szerezni a Ruttenberg-terv meg­valósítására. A konferencia maga azonnal hároma­­s­zázhuszonegyez­er dollárt adott össze. A különböző helyi csoportok nágy­­száznyolcvanezer dollárt jegyeztek rö­vid idő alatt erre a­ célra. Az Egye­sült­ Államok cionista szervezete szintén felhívást bocsátott ki, melyben megindítja a Ruttenberg­­terv érdekében a nyilvános gyűjtést. A felhívás, rámutat arra, hogy az Egyesült­ Államokban a Keren Haj­­jeszád-akció lezárult, minek követ­keztében minden erőt arra kell for­dítani, hogy a Ruttenberg-terv meg­valósítására szükséges pénzösszeget a lehető legsürgősebben összegyűjtsék. A J. C. B. értesülése szerint az amerikai cionista szervezet felhívta a Brandeis-csoportot, hogy a Ruttenberg­­terv érdekében indított akciót közösen intésék. Az erre vonatkozó tárgyalások az"DDsh " eredménytelenül végződtek, minthogy a Brandeis csoport az együtt­működést lehetetlennek és nem kívána­tosnak tartja. Bárhogy is álljon azon­ban a dolog, bizonyos az, hogy az amerikai zsidóság máris felismerte a palesztinai gazdasági berendezkedés fontosságát. A Ruttenberg-terv keresz­tülvitele a zsidó közösség kezébe fogja adni Palesztina gazdasági életének leg­fontosabb forrásait és a Zsidó Nemzeti Otthon jövendő kialakulására a gazda­sági hegemónia sokkal fontosabb, mint bármiféle interpretáció, melyet hivata­lossá a Balfour-deklarációhoz fűznek. A Vatikán ismét tiltakozott a Palesztina-mandátum ellen . KKÜ.EU Here, meszelő és ecsethár! Legalább 40°/o-ot takarít meg behozatali vám­ban minden kereskedő, ha nálam szerzi be szükségletét. Stern S. Endre, Oradea-Mare, (Nagyvárad), 1350 Coron Blue (Kékítő kocka), kékítő illatos, tinta, párna, festék, kalaplakk minden színben, légypapír süveges, szalagos és íves. Padlósérgitó, garantált minőség, legolcsóbb ár. „LUXOR" mit&all Hus. Telegram: „Luxor“, Cluj, Telefon 12—97. Engros engedmény. 129£ Önálló perfekt könyvelő a román nyelv szóban és írásban való töké­letes tudással azonnali belépésre kerestetik. Ajánlatok Satu-IRare küldendők. 4114-1 Wt üansBtfz és fia) Strada (Mohiéi , HL TilBfci Z-Sfl, UH, Mi Szombat, 1922. július 1 Osiró orvosát véresre verték Csendürér mester, aki kutya­korbáccsal igazoltat­ ó Ab Uj Kelet In Mattójától­­Nemrég megírta az Új Kelet egy konkrét eset, a nagybáródi zsidóve­rés kapcsán, hogy a fölötte kívána­tos szelekció hiányában a vidéken egyes köztisztviselők és állami köze­gek visszaélnek a rájuk ruházott hi­vatalos hatalommal. Most hasonló panaszos levelet kaptunk Ditróról, ahol ugyancsak egy hatalmi fullan­­gésben szenvedő csendőrőrmester basáskodik felelőtlenül és viselkedé­sével állandóan veszélyezteti a la­kosság nyugalmát. A beküldött panaszos levélből az alábbi részleteket közöljük: Vasárnap az estét egyik család­nál töltöttem egy barátommal, ahon­nan tíz óra után távoztunk. A kapu­ban szembetalálkoztunk Giurescu György­gyel, a gyergyószentmádasi járás csendőrőrmesterével, aki igszó­lásra szólított fel bennünket. A meg­mutatott iratokat nem találta elegen­dőknek és tovább faggat minket románul: — Hol jártak ? Merre mentiek ? Minthogy nem tudtunk románul válaszolni, magyarul feleltünk a kér­désekre s rámutattunk az alig pár lépésnyire levő házra, hogy vanen jövünk. Hasztalan. Bőszülten ránk­­ordit és kivont karddal int nekünk: — Előre ! Nyugodtan megyünk a csendőrőrs felé, abban a beszemben, hogy ott majd valamelyik ismerős csendőr révén majd elintéződik az ügyünk. De csalatkoznunk kellett eme remé­nyünkben, mert a szobák üresek voltak. Csak nagy későre került elő egy káplár, akinek az őrmester ur kiadta a parancsot, hogy tüstént vegye elő a szegesvégű kutya kor­bácsot és alaposan verjen el bennünn­két. A káplár a­zt feleli, hogy a korbácsot a járőr vitte magával. — Akkor a másik ostorral! ri­­valt rá Giurascu őrmester ur a káp­lárra, aki hamarjában ezt sem ta­lálja meg. — A derékszíjjal­­ tombol most már ez őrmester úr. A káplár már épen indulni akar, hogy a derék­­szíjját leakassza a szögről, amikor az őrmester úr újabb parancs­ot adott ki: — De velük a pincébe ! Ott az­tán puskatussal ellátjuk a bajukat! És már tuszkol is bennünket a kínzóhely felé. Mi ketten halálsápad­­tan néztünk egymásra. Már sz­ájtó­nál vagyunk, amikor barátom, aki egy keveset mégis tud románul, kö­nyörgésre fogta a dolgot. A káplár is jóakaratúlag szól az érdekünkben, mire az őrmester nagy elgondolko­dva ránk szól: — Ieşiţi afară ! Mars ki! Künn az udvaron még halljuk, hogy az őrmester azon tanakodik a káplárral, ne hivjon-e vissza minket. Egy félórával később H. S. a község zsidó orvosa szintén össze­akadt ezzel a csendőrőrmes­terral. Vele ugyanaz a komédia kezdődött, mint velem. Igazoltatja. Az orvos igazolja, hogy betegnél járt. De­ mégis beviszi az őrsre, bilincsbe veri, pofozza, üti, rúgja s reggelig a pin­cébe zárja a tízezer lakosú Ditrő egyetlen orvosát. A levelet, amely élénk megvilá­gításba helyezi a vidéki deszpotákat, egy állami fizetéses alkalmazott, a­ ditrói elemi és polgári iskola egyik tanítója írta alá, aki sorait a követői közö­ szavakkal zárja: „Ebben a vér­­lázitó esetben az ellentétek szörnyű tragikuma éleződik ki. Wilsoni elvek és kutyakorbács I“ ’ 1 — Zsidó könyvtárakból nent hiányozhat S. J. Agnon regénye» És a meggörbedt kiegyenesedik..

Next