Uj Kelet, 1922. szeptember (5. évfolyam, 193-216. szám)

1922-09-01 / 193. szám

Ste­­ltfilÉ'atőség, felaslő­­feiratai és nyomda íSíBj-Koroawrar, Bír. Bara« fc. fop. — HraisnluUi îs. 4# Uj Kelet telefonja: £*arl­e»xt8»fig BJT •n^deblvatr.l ------$4« «S­omsSa --------- 87c ®Stoer parífiljr — — ——— W x*. m. se. ------- au» ii sísk­otott felzírSlug­a ^seiriMistSaCgnete chiaicn i.8 k. « Kéziratokat na ni cinai: «Ionra ér­tsd or!z­­hatnak mag ManaanaMaBHMHaHM W. évfolyam, 193. szám CRa­ (Kolozsvár) 5682. Elül 8 ¡ *ra nArrpMdvarn ›■ ­ A mandátum súlyos kritikája a karlsbadi konferencián A politikai vita - Az új Kelet tudósítójától -A karlsbadi cionista évi konfe­ren­cia vasárnap folytatta a politikai­­vitát. Az első felszólaló Jean Fischer (Belgium): Ünnep­kánt indult ez 8 nap és nem szeret­ném megzavarni. Ha rólunk, poli­tikai cionistákról azt mondják, hogy terrorisztikusak vagyunk, akkor ab­ban, amit vezetőink mondottak, még több teóriát találok. A gyakorlat, sajnos, egészen más. Én a mandá­tum ratifikálását roppant nagy lé­pésnek tartom előre, nem is annyira a cionizmus számára, mint általában az egész zsidóság szempontjából. A kritikát azonban mégse szabad elné­mítani. A mi kritikánk főleg azt ki­fogásolja, hogy a mandátum szöve­gében a jog (right) szócskát kapcso­lat (connection) szócskával helyette­­sítették és hogy „egy“ nemzeti ott­hon megjelölést használtak „a“ nem­zeti otthon helyett. Az angolok az utóbbi időben mind többet vettek vissza eredeti ígéretükből. A Chur­­chill féle megegyezésből, amely köz­vetlen a mandátum előtt látott nap­világot, tűnik ki ez legjobban. Ha politikánkat csupán a Palesztina­­munkára szorítjuk, miként ezt Weiz­­mann mondotta, akkor ez eltávolo­dás Herzl gondolatától, amely a zsi­dókérdést világkérdéssé akarja emelni. Mi Angliának jogcímet adtunk a mandátumra és most mégis az an­gol kormány minden elkövetkező an­gol és palesztinai kormány jóindula­tára vagyunk utalva. Ha a kon­gresszus Herbert Samuel értelme­zését visszautasította volna, akkor a Churchill féle megegyezés nem jött volna létre. Ha elejét akarjuk venni, hogy a megegyezésnek további kö­vetkezményei is legyenek, akkor ki kell jelentenünk, hogy mi azzal nála értünk egyet. Három pont elfogad­­hatatlan számunkra. Annak a kö­vetelésnek visszautasítása, hogy Pa­lesztina annyira legyen zsidó, mint amennyire angol Anglia, az a kije­lentés, hogy Palesztina kormányza­tára nincsen befolyásunk és a be­vándorlási határ­ozatok. Goldbloom (Anglia): Az angol cio­nisták nevében kijelentem, hogy mi mindannyian és talán Anglia egész zsidósága megvan elégedve s politikai eredményekkel és a legnagyobb biza­­lommal viseltetik Weiamsan és Szoko­­lov iránt. Mi eredetileg nem voltunk túlságosan bizalommal Weismannal és Szokolovval szemben, de a mi­kor hal­latlan erőfeszítéseiket láttuk, minden bizalmunkkal feléjük fordultunk. Chajísz elnök: Még tíz szó­nok je­gyezte fel magát. Jó le­sz gondolni rá, hogy a vita ne nyúljon el nagyon. • Weizmann: A vitát semilyen irány­ban se szabad megszorítani. Stricker azt javasolja, hogy zárják is a feladótatok listáját. Javaslatát el­vetik. Dr. Gottlieb (Lengyelország) Len­­gsüelország zsidó lakosságának meleg üdvözletét tolmácsolja. Csatlakozik a vágrehajtóbizottság kívánságához, de szükségesnek tartja, hogy a politikai vitát sürgősen befejezzék és a praktikus etnika kérdéseire térjenek át. Az arab probléma Dr. Ruppin: A cionizmus három oszlopon nyugszik : a nagyvilág szim­pátiáján, az arabokkal való barátságon és megértésen és végül a zsidóság ál­dozatkészségén és nemzeti akaratán. A világ szimpátiája megnyilatkozott a mandátumban. A zsidóság áldozatkész­ségéről a közeli napokban részletesen fogunk beszélni. Én most a második kérdésről, a zsidók és az arabok köze­ledéséről szeretnék néhány szót mon­dani. Azt merném állítani, nekünk nem lehet és nem szabad Pa­lesztinát az arabok ellenére fel­építeni. Már az erőviszonyoknál lógva se tehet­jük ezt, ráért a gyöngébbek vágynak és a gyöngébbek is fogunk maradni. Mi csak afkk­or dolgozhatunk Palesztiná­ban, ha meg tudjuk győzni az arabokat arról, hogy a mi munkánk a leg­csekélyebb mértékben sem éri nekik, hogy mi Palesztinában nem akarjuk el­nyomni őket és hogy,a zsidó munkás­nak, aki Palesztinába megy, nemcsak szája van, amellyel eszik, hanem két dolgozó karja is és el van látva a szükséges tőkével arra, hogy ott java­kat teremtsen. De nem aka­runk — még ha tudnánk is — az arabok ellen dolgozol. Mert mit akarunk­­mi tulaj­­donszépen ? Mi nemcsak a midé nem­zeti otthont akarjuk felépíteni, hírnem konzerválni akarjuk nemzeti és faji lényegünket is. És ezt akarjuk azért, mert meg vagyunk róla győződve, látva történelmünket, hogy intellektuális ér­tékeinkkel az általános emberi kultúrá­ban fontos helyünk van, amelyet ha nem töltünk be, a világkultúra szegényebb lesz. Merem állítani, hogy épen ebben a tényben van mímelt otthonunkra a leg­­mélysége­sebb jógánk. Be fogjuk bizo­­nyítani a legmagasabb fórum, az emberi­ség előtt, hogy jelentős kulturártékeket tudunk teremteni, ha Palesztinában zavartalanul hagynak banni­met élni. Palesztina nemcsak azért fontos szá­munkra, mert őseink földje, hanem azért is, mert ott élnek rokonaink, az ara­bok. Igaz ugyan, hogy a török uralom alatt az a­dat­ok nem tudtak kultúrérté­­ket term­lni, hogy elmaradtak az európai népektől, de a technikai eszközök meg­javítását lehet rajtunk segíteni. Palesz­tinénak ma gyér a lakossága, meg egy emberi tömegeket tud befogadni. És egy ország ma nem lehet néptelen. Az aratok meg fognak barátkozni azzal a gondolattal, hogy új emberek érkeznek az országba, mert ők is, miszént mi, a külvilág, ez egész emberiség szimpátiá­jára vannak utalva. Ha ők most a zsidó Áhasvérnak, aki a föld minden sarká­ból vissza akar térni hazájába, a haza­térést és a fejlődés szabadságát meg akarják akadály­ozi, ezzel az emberi­ségnek az ő szabadságuk iránti rokon­­szenvét vesztik el. Én igen erősen remélem, hogy Az arabokkal megegyezésre fo­­gun­k jutni. Örvendek, hogy arab oldalról is hangzanak olyan szfevik, amelyek a saidok és az­ arabok együ­ttműködésétől remélik a kelet feltámasztását. Egy le­vélből citálhatok, amelyet egy arab irt egy zsidónak. Ebben van a következő: „A Keletet feltámasztani csupán a ro­kon népcsa­ldok szövetsége tudja. És az én álmom. A zsidók és arabok kö­­­zötti viszály­kodásoknak meg kell szűnni. A két népnek együtt kell dol­goznia, csak így foglalhatja el a két nép régi helyét, a nemzetek társa­dalmában.“ Dr. Korngrün (Varsó): Csatlakozom Szokolovhoz. Szerinte csak a legaktuáli­sabb dolgokról kell beszélni. A legak­tuálisabb kérdés a bevándorlás. A ma érvényben lévő bevándorló határozatok Bernhard (România): Kérdi, hogy a cionista szervezetnek mint a Jewich Agencynek az elismeréséről az angol kormány intézett-e már formális közlést a szervezetekhez ? Káplán : A mandátum kétségtelenül e­gy győzelem, de meg kell néznünk, hogy a praktikusság szempontjából mi a jelentősége. A fehér könyv és Sámuel beszéde alapján a mandátum nagyon megym szorítva. Herbert Sámuel kijelen­tette, hogy a mandátum semmi nyitást nem hozott és elégtétellel állapította meg a bevándorlás csökkenését. • Az évi konferenciának ki kell jelentenie, hogy ezzel a felfo­­gással nem ért egyet. Tiljakovnunk kell az ellen, hogy a be­­vándorlást függővé tegyék gazdasági teljesítő képességünktől és a zsidók feletti ellenőrzést nemesidő kezekbe helyezzék. A jövő politikai küzdelmé­nek a szabad bevándorlásért kell síkra­­szállania. A legutóbbi kongresszus el­fogadott egy deklarációt, amely szerint Palosa tie­a a zsidó­k és az arabok közös otthona. Ez az elv a vezetők tegnapi beszédéből nem alakul ki egészen világosig, Goldberg (Amerika): Állást fo Fischer pálcájával saeub­­a és helyt ■ hogy a­z ők bivantyos politikai , si­dősekben­­dék­nek vilü­k.­­ Arlosoroff (Hirachduth szocialista): Ha a mandá­um az utolsó három esz­tendő várakozását nem is elégítette ki teljesen, igazi értékét mégis csak ak­kor tudjuk megmérni, ha a huszonöt év előtti helyzetet vesszük alapul. A mandátum hatalmas lépés előre és mind világosabb, hogy a kérdések kö­zéppontjába az arabokkal való viszo­nyunk lép. Dr. Ruppin, aki igazán ismeri az ország helyzetét, találta meg a legkifejezőbb szavakat a helyzet megrajzolására. Remélem, a vezetők állásfoglalása nem csupán a pillanatnyi­lag nehéz helyzet nyomása alatt tör­tént, hanem ez a mi elvi állásfoglalásunk. Nincs más út: nemcsak nagyobb tömegek, hanem még kicsiny imigrációk letelepedését is lehe­tetlenné teszik. Azonkívül a mostani gyakorlat arra is alkalmas, hogy az emberanyagot megfelelően kiválogassa. Dr. Löwenherz előterjestt­e az igazoló bizottság jelentését. A sokéil befizetésének határidejét augusztus huszonhatodikáig meghosszabbították. Az évi konferencián nyolc­van három jogszerű delegátus vesz részt. Közülök ötvenhat delegátus 319.140 lakést reprezentál. Oroszország is egy de­legátussal van kép­viselve. A­z igazoló­bizottság előterjesztését elfogadták, a zsidók és arabok közös ottho­nává kell kiépíteni Palesztinát. Ebből azonban bizonyos konzekvenciá­kat kell le­onni, amiket eddig a végrehajtóbzottság elmulasztott. Bizo­nyos lépések merőben ellentétesek ál­lásfoglalásai­kkal Nekünk egyes kér­déseket revízió alá kell vennünk. Lát­tuk milyen nehézségeket ide viszt elő az a mondat, h­ogy Palesztinának annyira zsidónak kell lennie, mint amennyire angol Anglia, bár, azt hiszem, hogy ezeknek a szavaknak nem is az volt az igazi értelmük, amit beléje magya­ráztak, hanem, hogy a zsidó nemzet épen annyira fejlődhessék, mint az az angol nemzet. .. í­gyr vsa*. Arlosoroff: Még néhány hasonló konzekvenciá kell levonni Weizmann és Ruppin beszédéből. Fischer beszéde beigazolta, hogy a történelemtől nem tanultunk. Meg kell végre tanulnunk, politikai követeléseinket a zsidó nemzeti mozgalom reális lehetőségeivel kell ös­­­szadangolnunk. Az angol kormánnyal kötött megegyezés bizonyos határokat von fejlődésünk elé. Ilyen határokkal találjuk magunkat szemben a bevándor­lás kérdésében. Az évi konferencia , om­sa fel a végrehajtó bizottságot , a küzdelemre, amely ajtót nyit a tudóknak hazájukba. P ’ Csak így lehet a cionizmusból népmozgalmit teremteni. Cionizmus lesért Palesztinával nem le­het népmozgalommá. Mi hidat akarnak építeni a nép és a cionizmus közé. Ez a legfontosabb feladatunk. (Nagy he­ly estén.) Neumann (Szmirna) a Kelet cio­nistái nevében fejezi ki bizalmát a ve­zetőség iránt. A szefárd d­alakok csat­lak­ozására hívja fel a figyelmet. Gon­doskodni kell arról, mondotta, hogy a zsidó vagyont likvidálni lehessen. Azon­kívül a népligánál oda kell hatni, hogy Magyarországnak a­ népligába való felvételét tegyék függővé attól, hogy visszaállítja-e a magyar kormány a magyarországi zsidóság jogait. „.. ♦ Ajtót kell nyitni a zsidóságnak!“ l­ I j­­ a u 1 400 lat K 30 l`it Sípavsdíw« HU ›«!­EK, bönaprn­—40 t«! „Békét hozunk a legnyu­gtalanabb helyre“ Dr. Wilensky (Délamerika) hang­súlyozás, hogy nem lehet szándékunk a Palesztinában élő arabokból moha­medán vallású zsidó állampolgárokat csinálni. Az angol kormány a meg­állapodásban kifejti, hogy a zsidó­ságnak éreznie kell, hogy a jog alap­ján ál Palesztinában és nem mint megtűrt elem. Ehhez szonb­a a bevándorlás kedvezményére van szükség. Zsidó munkát c­sak úgy te­remthetünk az országban, ha pénzt hozunk oda, ha pénzt csak akkor vihetünk, ha megengedik, hogy zsi­dók bejöhessenek. Az angol kormány és a világ tudja meg, hogy a beván­dorlás megszorítása által nem kaptuk meg azt, ami nekünk joggal kijár. De Lieme (Hollandia) kifejti, hogy a konferencia összetételénél fogva az ellenzéki kisebbség nem juthat meg­felelően érvényre. E­­zt kívánátosnak tartja a Joan Fischer fái© csoport ér­vei” meghallgatását. Aggályosnak tartja különben, hogy politikai jo­gaink lépásről-lépésre megszűkülnek és ha a végrehajtóbizottság kijelenti, hogy most már a reális munka­ ideje érkezett el, akkor valóban félnünk kell attól, hogy a politikai jogok megcsorbuást árthat a reális újjá­­építl-s munkájának. A Bilfour-dekla­­ráció nem tette volna a világ zsidó­ságára azt a nagyszerű benyomást, ha úgy lett volna megszerkesztve, mint ahogyan interpretálták. Elismeri.

Next