Uj Kelet, 1922. szeptember (5. évfolyam, 193-216. szám)

1922-09-01 / 193. szám

2. oldal hogy a végrehajtó bizottság ebben az esztendőben végezte legsúlytább munkáját, odaadása és energiája ha­táros volt a csodával, mégis jogaink szőkítését kell konstatálnia. Nyilván a régiók­ kérdésében elfoglalt álláspont­o­tunk, továbbá mert megfelelő gaz­dasági alap nélkül csináltuk a be­vándorlást és egyéb elhibázott poli­tikánk miatt jutottunk idáig. A Zsidó Nemzeti Alap megfojtását teljes erőnkből meg kell akadályoznunk. A mandátumnak hasznos birtokpolitikai alapelvei vannak a földuzsora meg­szorítását illetően, a palesztinai kor­mány annak idején erre vonatkozó rendeletet is bocsátott ki, azt azon­ban a mandátum ratifikálása előtt visszavonta anélkül, hogy ez ellen a végrehajtóbizottság tiltakozott volna. Dr. Jakobson polemizál De Liemé­­vel és kifejti, hogy sok baj épen ab­ból ered, mert a Da Lieme környezeté­hez tartozók szabotálták bizonyos alapok megteremtését. Azt vetik a végrehajtó bizottság szemére, hogy nem ért el so­kat. Erre válaszul Harzl szőve illik: „Ez még nem Cion, de ebből fog Cion föltámadni.“ A bevándorlási határoza­tok a bizottságot sem elégítik ki és oda fog törekedni, hogy Palesztina ne maradjon üres ország. Határozati javas­latban fogja követelni a konferencia a bevándorlást megszorító intézkedések megváltoztatását. Ügyünk győzött, mert az igazság és béke ügye volt az egész világ békéjét hoznuuk mi, akik a világ legjogtalanabb pontjára hozzuk a bekát. „Bízunk az angol munkásságban“ Kaplan aki (Poale Dion): Üdvözöl­jük a mandátum megerősítését, mert véget vetett a bizonytalan állapotnak, de nem mert mintha bizalmunk volna az angol kormányban és a népszö­vetségben. Igenis nekünk az angol népben és angol munkásságban van csak bizalmunk. A munkásság min­­denütt a munkásságra támasz­kodik és azért azt kérem most a konferenciától, hogy a Jewish Agency mindenekelőtt a Palesztina­ munkásság képvi­selete legyen, mert csak így fogják továbbra is megtarthatni az angol munkásság rof­onszen­­vét és támogatását. Motzkin megmagyarázza azt a helyzetet, amely a fehér könyv pont­jainak elf­ogadására vezetett. A végre­­haj­tóbizottság több tagja megpró­bálta a hátrányos pontok megváltoz­tatását kérni, de minthogy akkor még a mandátum forgott kockán, nem léphettünk fel erőteljesen. És noha magamnak is aggályaim vannak, a mandátum­­végrehajtásával szemben, mégis a végrehajtási klauzulák el­fogadásáért épen az adott helyzetből kifolyólag,­­hagamral vehete kt a tel­jes felelősséget. Dávid Jelcin elmondta, hogy a Palesztinai zsidóság rendkívül kényel­metlen helyzetben volt a mandátum ratifikálása előtt. Hiszi, hogy most már minden megváltozik és hogy az arab ellentéteket is sikerül csök­kenteni. Lechter (Románia): Felesleges a végrehajtási klauzulákról beszélni, minthogy már fait a com­pli előtt ál­lunk. A legfontosabb most az, hogy a további munkára egy teljesen "­ tudatos és a felelősséget elbíró v­­őséget szervezzünk. Farbstein (Mizraeli) köszönetét fejezi ki a végrehajtóbizottságnak munkájáért, ezután rámutat arra,­­ hogy bizony voltak hibák, amelyek mellett nem lehet elsiklani. Amikor idejöttünk Kerlsbadba, azt hittük, lelkes hangulatot fogunk találni, de íme csak lehangoltságot látunk. Nem is csoda ez,­hiszen az angol gyar­matügyi­­minisztérium rendkívül szűkkeblűen kezeli kívánságainkat és követeléseinket. Én azt ajánlom, ne fogadjuk el Churchill végrehajtási tervezetét, hiszen a jövendő nemze­dékekkel szemben óriási felelősség terhel bennünket és meg kell gon­dolnunk mindazt, amit cselekszünk. Végül a következő határozati javas­latot terjeszti elő: „A Mizraeli szervezet köszönetét és elismerését fejezi ki ,a végre­­hajtóbizottságnak azért a fáradt­ságos munkájáért, amely a Pa­­lesztina-mandátum ratifikálásához vezetett. Minthogy azonban a Miz­­rachi konstatálja a cionista világ­szervezet sajnálatos állásfoglalását a végrehajtási klauzulák tekinteté­ben, kénytelenítve érzi magát arra, hogy bizalmát a jelenlegi vezetőségtől megvonja. Kleinmann (Kovnó, Litvánia) szin­tén a vezetőséget kritizálja. Grünbaum (Lengyelország): Amit 1917 ben elértünk, azt egy kedvező politikai helyzetben értük el, azóta az egész világ struktúrája megvál­tozott. Ma egész Európán keresztül a reakció hulláma áramlik végig. Most minden attól függ, megtudjuk-e tartani azt, amit 1917 ben elértünk. A mandátum csa­k egy etap és biz­tos, hogy arra újabb és újabb eta­­pok fognak következni. Bízik a vezetőségben, bízik a cionizmusban és meg van győ­ződve arról, hogy a zsidó népet Zsidóországban sikerülni fog tel­jesen felszabadítani. Végül Noromiiazky, a Caira Cion delegátusa szólal fel és néhány prak­tikus szükségességre mutat rá, töb­bek között arra, hogy az angol vi­zű útdíjakat, amelyek m­ost is még az útiköltség egyhatodát teszik ki, a le­hetőség szerint csökkentsék. NI KÜLCS? A gabonarekviirálás új rendje Kötelező a gabonafölöslegek bejelentése - A­z Új Kelet tudósítójától­ A kereskedelmi és iperügyi minisz­ter nemrégiben állította föl a gabofil-­szétosztást ellenőrző hivatalt. Ugyan­akkor szabályozta a keny­érmagvak vak rekvirálását is. A rendelet szerint min­dennemű gabona-rekvirálás esik az ipar- és kereskedelemügyi miniszter felhatalmazásával, történhetik, az „Ort­óiul de control al grâului, fainei ei,­pavnoi“ értesítése után. A miniszter felszólítja a s­zesses prefektusokat, polgármestereket és az illetékes katonai hatóságokat, tegyenek mielőbb jelentést az ellenőrző hivatal­nak azokról a nehézségekről, ame­lyekbe a lakosságnak és a ,,katonaság­­" búzával és liszttel való ellátás ö­ttözik. Ezek a hatóságok hivatalosan felszólítják majd mindazokat, akiknek fölösleges busájuk és lisztük van, hogy azt öt napon belül bocsássák a mal­mok, illetőleg s­zékek rendelkezésére, akik a lisztet a kormány által megha­tározott maximális áron fogják ki­árusítani. Ellenkező esetben a­ polgármeste­rek, prefektusok és katonai hatóságok felhatalmazást fognak kapni a búza, vagy liszt elrekvirálására. A névre szóló felhatalmazásokban a rekvirálás alá eső búze, vagy liszt mennyiségét is feltüntetik. A rekvirálást az említett hatóságok hajtják végre, vagy speciális írásos felhatalmazást»­ ellátott megbí­zottaik, akik a lefoglalt busát, lisztet, vagy rozsot azonnal át is veszik, ké­sőbb pedig megállapított mennyiségek szerint szétoaszják a molnárok és pé­kek között. A rekvirálásról jegyző­könyvet vesznek fel három példánkban. Egyiket a tulajdonosnak adják át, egyet a rekviráló hatóság tart meg magának, a harmadikat pedig bekül­dik az ellenőrző hivatalnak. A rekvi­­rált búza ára 25 000 lej vagononként. Amennyiben a molnárok és pékek nem képesek a szükségletet fedezni, idejében forduljanak a megyei prefek­túrához, városokban pedig a polgármes­terhez, akit intézkedni f­og, hogy a ké­relmezők elegendő lisztet és kenyeret kapjanak. A búza és liszt rák villájá­ból származó bármilyen reklamációt az ipar- és kereskedelemügyi minisztérium címén az ellenőrző hivatalnak kell be­küldeni. Ezzel a rendelettel egyidejűleg ha­tározatot hoztak, melyben a búza va­gonjának árát 30.000 lejben állapítják meg. Ennek a búzának a minősége olyan kell legyen, hogy egy hektoliter, azaz hetvennégy kilogram húzában több mint öt százalék idegen anyag nem le­­het. A rozsot öt százalékig nem takh­a­tik idegen anyagnak. Ezzel az áreme­léssel a kormány összhangba kívánja hozni a termelők érdekeit a maximális árakkal. Péntek, 1922. szeptember 1. Megbukott az igazságügyminiszter a nyelvrendelet miatt A gyulafehérvári koronázás programja­­ — Az új Kelet tudósítójától — Az Új Kelet jelentette Erdélyben elsőnek, hogy Fiorescu igazságügy­miniszter rövidesen távozni fog a kor­mányból. Mára már megérkezett a hivatalos jelentés is Fiorescu buká­sáról. Mint megírtuk, a miniszter bukásának rendkívül érdekes előzmé­nyei voltak. Bratianu miniszter­elnök dornavatrai nyaralása alkalmá­val hosszabb kihallgatáson fogadta dr. Mayer Ebnert, a bukovinai cio­nista szervezet elnökét, aki leplezet­lenül feltárta neki azt a lehetetlen helyzetet, amelyet Fiorescu miniszter legutóbbi nyelvren­delete a közigaz­gatás és igazságszolgáltatás terén teremtett. A­ csatolt területek­ Intelligenciá­jának nagy többségét úgyszól­ván máról-holnapra analf­abétává tette ez az intézkedés, mert ez az intelligencia ma még nem bírja kellőképen a román nyelvet. A miniszterelnök teljesen átértette a a dom­ainvesér kijelentéseinek ko­molyságát és ígéretet tett neki, hogy rábírja az igazságügyminisztert a nyelvrendelet visszavonására. Nyom­ban Bukarestbe való megérkezése után érintkezésbe is lépett Florescu­­val, de az igazságügyminiszter me­reven ragaszkodott a rendelethez oly­annyira, hogy még annak az ankét­­nak az összehívásába sem volt haj­landó beleegyezni,a­melyet Mayer Ebner javasolt a kérdés objektív tisz­­­tázás­ára. A nyílt konfliktus a sinaiai minisztertanácson tört ki, amikor a miniszterelnök beszámolt arról a nagy elégedetlenségről, amelyek a nyelv­rendelet miatt a bukovinai nép köré­ben tapasztalt­, Fiorescu miniszter­társainak kapsellálására sem mutat­kozott hajlandónak a rendelet vissza­vonására, de még módosítására sem és így­­ helyzete tarthatatlanná vált a kormányban.­­ A tegnap délutáni miniszterta­nács Fiorescu ,­ lemondását elfogadta és utódját már ki is jelölte Emanuel Antonescu liberális képviselő és ügy­véd személyében. Antonescu á­llító­­lag demokratikusan gondolkodó, kép­zett politikus, akinek működésétől sokat várnak a csatolt területek jo­gászi körei. Átszervezik a kormány­t Az „Adeverul“ szerint Florescu miniszter kilépésén kívül a kormány­ban még a következő változások lesznek: Sassu kereskedelmi minisz­ter ja­vadalmi miniszter lesz, utód­jává Tankred Constantinescut, a CFR jelenlegi vezérigazgatóját neveznék ki. Constantinescu földmivelésü­gyi miniszter átveszi a belügyek vezeté­sét Vaitoianu tábornok helyett, aki viszont hadügyminiszterré lesz. Mar­­darescut, ■ a mostani hadügyminisztert vezérkari főnökké fogják kinavazni Cristescu tábornok utódjául, akit hadseregfő felügyelővé léptetnek elő. Mosoiu tábornok Erdély tárca nélküli minisztere lesz, a közlekedésügyi minisztériumot N. Savensanura bíz­zák. Mindenek a hírek természetesen megfelelő megerősítésre szorulnak. A koronázás. A-_ tegnapi minisztertanács főleg a koronázás programjával foglalkozott. A tanácskozást ma folytatják és mi fog­ják végleg megállapítani a nagyszabású ünnepség napját. A „Dimineaţa“ tudni véli, hogy a gyulafehérvári koronázási ünnepség csak egy napig fog­­ aríatai és programja általánosságban a következő lesz: Először istentisztelet a katedrali3­­ban, ahol felolvassák a proklamációt, majd a csapatok disafelvonulása, melyen minden egyságből­ egy szakasz fog szerepelni. Majd nagy bankett éi­g résztvevő idusiak­ részére óriási lakoma lesz. A koronázási ünnepségeket Baka­­restben fogják folytatni, ahol a királyi párt diadalkapuval fogják fogadni. A metropolián tartandó Tedeum után a fő­városi csapatok díszszemléje következik, majd a Károly-parkban egy történelmi és etnográfiai kiállítással kapcsolatos ünnepség lesz. A koronázás alkalmával külön koronázási bélyegeket fognak ki­bocsátani, amelyeket Münchenben már meg is rendeltek. Az ünnepségekre természetesen meghívják az összes barátságos államok uralkodóit és azt hiszik, hogy az összes királyi udvarok a legmagasabb vendégekkel lesznek képviselve. A minisztertanács által meg­állapított programot jóváhagyá­s végett még a király elé terjesztik. Meghívja-e 3 íkérést képviseli BplasshMPFa? - Az Uj­feld tudósítójától -A gyulafehérvári kongresszussal kapcsolatban a legtöbbet vitatott kér­dés még ma is, várjon meghívja- e a nemzeti párt a manifesatáció jelle­gével bíró ülésre az itt élő kisebb­ségek képviselőit is, hogy ezáltal az egész erdélyi nép egységes akaratát juttassa kifejezésre, vagy pedig szi­gorúan megőrzi a gyulafehérvári ta­nácskozások párt­jelegét. Annyi már most bizonyos, hogy a nemzeti párt nem fog a kongresszus alkalmából olyan éles és kíméletlen harcot foly­tatni a liberálisok ellen, amely tel­jesen felégesse a hidat a két párt között. Egy beavatott személyiség a gyulafehérvári kongresszus előkészü­leteiről ma ezeket a figyelemreméltó kijelentéseket tette munkatársunk előtt: — A legnagyobb horderejű kér­dés a kisebbségek kérdése lesz a kongresszus tárgysorozatában. Hogy várjon, ezt az ügyet ezővátehetik maguk a kisebbségek képviselői is a kon­gresszuson­, az ma még bizonytalan. A kongresszusra való előkészületek tanácskozásai közepette a kisebbsé­gek meghívása volt az, amiről a leg­többet és legbehatóbban tanácskoztak.. A regálbeli ellenzéki sajtó, tehát az„ amely velünk van és rokonszenvez törekvéseinkkel, időnként erélyesen ál­lást foglal az ellen, hogy a kisebbsé­gek képviseletei is­,részt vegyenek a tanácskozásokon. Ők nyilván azokra a kisebbségekre céloznak, akik a vá­lasztások alkalmával siettek hozzá­­szegédni a hatalomhoz és ma is a liberálisok szekerét tolják. Ezek a lapok is követelik a kisebbségi kér­dés megoldását, de nem tartják cél­szerűnek, hogy ma is, a kongresszus alkalmával invitálják azokat, akik a hatalom árnyékát siettek felkeresni. Pártunkban természetesen nem ez a felfogás érvényesült, legalábbis azok­nál nem, akik tudják, hogy a kisebb­ségek képviseletét nem jelentheti az a néhány parlamenti képviselő, aki a választási visszaélések során bejutott a parlamentbe. Ezeknek semmi ke­resnivalójuk közöttünk. Ellenben a magyarság demokratikus alakulatai számára a nemzeti párt kongresszu­sán igenis kell fórumot szerezni. Ez a véleménye a józanoknak és azok.

Next