Uj Kelet, 1922. november (5. évfolyam, 240-262. szám)
1922-11-01 / 240. szám
2. oldal Központi Zsidóbank alakul Erdélyben A Joint 650 erdélyi hadiárva gondozásét vállalta el. Zsidó ipariskolák létesülnek. Országos Joint-konferencia Kolozsváron — Az Új Kelet tudósítójától — Hétfőn este tanácskozásra ültek össze Erdély zsidóságának degátusai, hogy megbeszéljék az emarikai Joint Distributions Compoitte által beindított segítő munkának részleteit. Majd minden város zsidóságas képviseltette magát a kopjaverdén. * Isaac Rubiosteia, a Joint romániai igazgatója nyitotta meg a konferenciát és rövid beszédben ismerette a Joint keletkezését, okijait és munkásságát. Mint ismeretes — mondotta — az amerikai zsidóság több mint ötvenmillió dollárt gyűjtött egybe a keleteurópa zsidóság felségélyezésére. A Joint pénzeket először filantropikus alapon juttatták el a segélyre szorulókhoz, később azonban bebizonyult, hogy ez a módszer nem helyes. Az ilyen jótékonyság inkább destruál, mint épít. Nekünk valódi újjáépítő munkát kell vágamünk és a zsidóságot rátszelnink az önsegítés útjára. Blutattam Edily különböző városait és bahatóan tanulmányoztam a zsidóság helyzete . Azt tapasztaltam, hogy amira a zsidóságnak itt elsősorban szüksége van: lehetővé tenni a kis egzisztenciáknak olcsó, hitelek nyújtásával a talpraállást. Mi ebben a tekintetben szívesen sietünk az erdélyi zsidóság segítségére és az urak feladata megállapítani a módokat, milyen formában érhetjük el ezen célankat. A hitelügy megszervezésének két módja van.Önök létesíthetnek egy altruisztikus célokat maga elé tűrő bankot, vagy pedig az egyes helyeken szövetkezeteket létesíthetnek. Természetesen azt nem kell hangsúlyoznom, nekünk nem érdekünk, hogy a gazdag embereket újabb jövedelmeibe juttassuk. A másik feladat — folytatta Rubinstein — a zsidó ifjúságnak produktív pályára való nevelése. Úgy tapasztaltam, az erdélyi zsidóság is eljutott ahhoz a megismeréshez, hogy az antiszemitizmus legfőbb oka a zsidóság egészségtelen gazdasági elhelyezkedésében rejlik. Sok a luftmensok közöttünk. És itt Erdélyben különösen sok, mert a falvakban a zsidóság nagyrészt elvesitatte eguisztanoitját s a spaglévők pedig mindjobbsá veszélyeztetve vannak. Át kell építeni ennek a zsidóságnak gazdasági struktúráját egészségesebb alapokra. Az ifjúságot produktív pályáin kell nevelnünk. E cél elérésére önöknek ipariskolákat kell léteeitnniök, amiben mi hdhatóan fogjuk támogatni önöket. Máris jalashatom, hogy ez iskolák felállításánál az az akpály vezet bennünket, hogy az iskola falailitási és berendezési költségeinek ötven százalékát szívesen mattunkra vállaljuk. Eszel azemben a helybeli zsidóság garanciát kell hogy nyújtson arra, hogy az iskola fantartásáról gondoskodni fog. Rubinstein igazgató expozéja után hosszú vita indultmeg a delegátusok között afölött, hogy az erdélyi zsidóság gazdasági helyzetének szanálása milyen eszközökkel történők. Marton Bála nagyenyedi kantigazgató ismerteti azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek a bankok és szövetkezetek tekintetében érvényben vannak. Kimutatja, hogy a szövetkezeti forma nem felel meg annak a célnak, amelyet magunk elé tűztünk, mert a törvény szigorú intézkedései igencsak körre szorítják a szövetkezetek működését. Ezzel szemben a bankforma sokkal elasztikusakb és célravezetőbb. Schwartz Ignác (Poale Cédák) ezzel szemben a szövetkezeti rendszer mellett foglal állást és eloszlatni igyekszik az előttie vóló aggályait. Schiffer Jeromos (Szatmár) kifejti, hogy a szövetkezeti gondolat Erdélyben rendkívül népszerűtlen, ezért a nagybank létesítését javasolja. ..LukácsAladár mérnök (Nagyikéban). Rendkívül érdekes előadásbanismerteti a szászok gazdasági szereplését, amelyet követendő mintaképül ajánl. A Hermanstädter Allgemeins Sparkasse A. G, amely rndkívül szerény anyagi eszközökkel kezdette működését, mi már úgyszólván összefogó szerve a szisz kisebbség gazdasági és kulturális élitének. Rothbart Jakab a temesvári hitközségek képviseletéban kijelenti, hogy megbízói a szövetkezeti formát jóva ölték a konferenciának. Amsgi részéről azonban az itt elhangzottak alapján meggyőződött arról, hogy a szövöttrezeti rendszer kiépítése olyan akadályokba ütközik, amelyek indokolttá teszik, hogy helyette feltruisztikus célú bank létesüljön. Rubnstyin igazgató a fölmerült aggályokra nézve ad néhány az ékszertt fel világóriást. Hivatkozik ismételten se bsszarrbiai példára, ahol szerinte a világ legjobb, szövetkezeti törvénye, a Kerenszki féle van érvényben. Ezután Molnár Jakab, dr Klein Miksa, Barkovica (Nagyvárad), dr. Fisch dr. T.Vidar, dr. Gábor Dezső (Temesvár) és dr. Szegő Ernő (Déva) konkrét javaslatokat tesznek, amelyeket Rubinstein igazgató rezonál. A rezümé alapján a konferencia kimondotta, hogy egy zsidó központi bank létesül Kolozsvár Székhellyel, amely a vidéki városokban fiókokat létesíthet és amelynek kötelessége előmodítani hitelszövetkiztal létesítését. A konferencia kedden reggel folytatódott. Schwartz Miksa részletesen beszámol a Csernovitzban nemrég lezajlott Joint konferenciáról, amelyen ő az erdélyi, Fuchs Ede pedig a máramarósi Jointképviseletében jelent meg. A konferencia előterjesztésére Sihaji Ábrahám, a Joint hadiárvagondozó osztályának európai igazgatója kijelentette, hogy a Joint hajlandó ezer bukovinai és erdélyi zsidó hadiárvának a gondozását magára vállalni. Az ezerből háromszázötven árva esik Erdélyre és Máramarosra. Ezeknek az árváknak nemcsak teljes anyagi ellátásáról, de neveltetéséről és iskoláztatásáról is gondoskodik a Joint. A Joint ezsel szemben elvárja az erdélyi zsidó téréadalomtól, hogy a többi hadiárva ellátásáról megfelelő módon gondoskodni fog. Altmann Jakab (Nagyvárad) hozzászólása után a konferencia nagy megelégedéssel vesz tudomásul a Joint nemes ajánlatát és elhatározza, hogy Kolozsváron egy központi árvakomitét létesít, a vidéken pedig kötségenként kell árvabizottságoknak alakulniok. A konferencia ezután áttér az ipariskolák kérdésének megvitatására, amelyről Kasatriner Samu temesvári lapszerkesztő tartott bevezető előadást. Az ehhez kapcsolódó vitában a konferenciának majdnem valamennyi tagja résztvett és végeredményben az a nézet alakulta ki, hogy mindenekelőtt az alsófokú ipari oktatás kérdését kell rendezni s azután gondolni lehet egy középfokú ipari szakiskola létesítésére is. Antal Márk, a Tarbnt főigazgatója rendkívül érdekes felszólalásban világította meg ennek a kérdésnek kulturális és szociális oldalát. A vita befejezése után a konferencia két bizottságot választott, amelyek közül az egyik a bankügyét, a másik pedig az ipariskolák ügyét fogja végleges megoldáshoz juttatni. Ezzel a konferencia végitért. v — Az osztrák magánüzemekben tilos a túlórázás. A túlságosan növekvő munkanélküliség katasztrofália fokozódása várható az osztrák kormánynak kényszerű elhatározásából, amely az osztrák állami és közalkalmazottak létszámának jelentős rsdnkolására vonatkozik. A várható veszedelem elleni védekezés és e súlyos szociális probléma megoldása súlyos gondokat okoz az osztrák kormánynak, mert a munkanélküli tömegek jogos igényeinek kielégítésével szemben áll az osztrák munkaadóknak minimálisra hősökként teherbíró képessége. Az osztrák kormány e két ellentétes érdek mérlegelésénél a munkanélküli tömegek érdekeinek vésszamenő méltánylására volt kénytelen elhatározni magát. Aa osztrák népjóléti minisztériumban randalet kénül, amely Ausstria területén minden magánüzemben a tolerázást ki fogja tiltani. E rendelet a legközelebbi napokban kerül a nyilvánosság elé és célja, hogy a magánvállalatok új munkaerőket legyenek kénytelenek beállítani. . . Munkásság a világbékéért. Génfből jelentik: A szindikátusok nsrriszközi * férvézetének titkársága december 13-ára munkásvilágkongresszust hívott össze Amerikába. — Német konzulátus Temesváron. Temesvárról jelentik: A német birodalmi kormány Temesváron konzulátust állított fel, amelynek élére Ludmann követségi tanácsost nevezték ki. Ludmann már meg is érkezett Temesvárra 63 látogatásokat tett a prefektusnál és a polgármesternél. A konzulátus holnap kezdi meg működését. Azalatt Eliz apja a rendőrségre telefonált. A főkapitánnyal bekiált, aki kis kerületi főnök volt a forradalom előtt és a bábom alatt megakadt a pályáján, mert nemcsak az árdrágító egereket üldözte, hanem hiénákra is vadászott és sok közéleti előkelőségnek ejtette kútba vagyonnal kecsegtető smállítási terveit. A forradalom a fiatal rendfzlintet a közbiztonság elő helyére lendítette. Elcsapja a megalázót Szent Eliz Egy modern leány regénye írta Szabó Imre (6) Az óvák nézeti élem érette volna, ha a következő pillanatban már elhagyhatná a bájat Idegesen sieii a katonához: — Segítsen csomagolni! A katona gyorsan levéleit, köpenyét és a nagy útibőröndba boszorkány ügyességgel rakta a holmikat, amiket Eliz a kezébe adott. A katona közben belenézett azasztalon heverő levélbe. Látta a megnőllást, ,Eliz, egyetlen Eliz!“ Azután szakgatott szavak, „emberiség“, „új társadalom“, pontok, vonalak; a torok és szavak kuszaságáról egyetlen feltörő, ujjongó kitörését lehetett olvasni. .Ha férjed van, azakiltd tőla el magad!“ „Elhivatottság“ ... Kint, tol a kerten lerongyolódott férfiak, kiéhezett, sárgaarcu assimyók csapata mint vörös lobogó mögött. A forradalmi dal ütemeit ved kuasaságban énekelték, betegei, fáradt örömök nnakadoztak ki a horpadt mellekből, el, el innen, gondolta Elíz, ez nem az a forradalom, ami nyugtalan éjszakákon dübörgött agyában és amely szivét napokig sárban tartotta, ás igazi forradalom csak ott lehet, ahol Kálmán is forradalmár. — Lehet pénzt, aranyat is vivni, idegen bankókat — siett aa embar — agynem őrlett bárátokon fogunk átlépni. A sonorna már üres leánynebát talált. Levélben sem maradt üteres, a prémes hull elkerült és néhány más ruha a szekrénytől. Egy fékemi lovaglómba, egy nürhe ingói nkti koastüm és két nyári ruha mariidá ars élén, tükrös bútordarabban. A lány azonnal telefonon akarta jelenni Eliz szüleinek, akik városi lakásokban tartózkodtak, átlökést, csakhogy a gazdátlanul maradt nihádirircok hitértőkként tolakodtak a leány elé. Ejnye — morfondírozott magában — Eliz kisaaitonya ISIS rubáját úgyis nekem ígérte, ezt nyilván átélt nem vitte magával. A ruhadarabot kiemelte, nézegette, kapzsi szédület fogta el, a ruhát nem tette vissza, hanem a ládájába. Hely volt a ládában — fájt» — a kosztüm «rámára is. Gyorsan, lihegő őrület közepette azokat is kivette, kapkodón össiegyürte, ej — mosodla most már gyűlölködőn és fönhingen — forradalom vin, vésnének a barianjok. A tunya kültelki leány, aki a bál parádét bútordarabjának siámitott, az alkalom keyilö perceiben tolvejhajlamát forradalmi furgósággá léptette elő. Én forradalmi elr sfántsággal gyömöszölte a lopott rabák közé a kölni vizet, a díszes parfümüvegeket és minden értékes apróságot, ami a kefe ügyébe esett. Egyben mégis ügyel arra, hogy meglepetés ne érné, ha esetleg a konyhából feljönne ahtamesterné. Szerencsére a hátmasterné lent a kék mélyén volt elfoglalta, azért történhetett simán Elit és a katona szökése is. A komorca nyugodtan vihette ládáját az utcára, itt elfogott egy kószáló konflist, letaliás csikmányával Kispentre hajtatott, a siobiasasonyáhos, aki fiatalibb korában éjelakai tunyák virégárusnője, majd süffő hölgye vőt és értett aa rigundiához. . Megnőtte a ruhadarabokat, nem kérdezi, honnan szerezte ék hogyan a leány, cask nagyon irigykedett, mohóság és kinsikráltak a szemeiből. — Hiisten Szerencsés leány maga, Jucik! Ihóit sikkádtun.. — Legyen maga ió szerencsé ! — felelte a leány éa alali ruhát, amit Elis neki ígért, átadta a kövér, petyhüdt szobaaassonynak. . — Éljen a forradalom! — mondta a azobeai anony. — Ve «»tőnek a tunsnjok ! — felelt a komerna A két rokonlélek, a tolvajnő és a kimustrált perdita, összecsókolódtak. Késő déután Juci végre jelentette, hogy Elik nagyeád elment és még mndig nem jött meg. Rétiktő hangon moholta és amikor Elia sütijei a villába jöttek, a komorny csuklót a líráitól. Elia anyja tébolyodottan futkosott a niobákban, fegyvert keresett, hogy tépdése nen Védőjéit örökre elnémítsa, de Elik ezt is magával vitte. A padlóra vetette magát, ott fetrengett és a titkolódott, amíg egy ájulási roham a nyugalom kendőjét bontotta felkorbácsolt idegeire. Férje és a komorna ágyba fektették. Diéfete — Szólt a főkapitány Ja hirrgyibb gúny vibrált — az ország egyetlen lázban egys mi embereinket udvariasságokra hajazoljuk ? Azok az idők, ti titok aram, elcsnttik ! Ezzel megalűnt a telefonbsimélgetés és Eli* apja nagy fájdalmával magára maradt. * , * * A vamlhoz vezető úton, a koraiban, megmrondta a katona, hogy a lengyel határ felé fognak alatni. Ha kall, tehervonatok kocsijaiban, vagy a kísérőszemélyzat figyelő fülkéjében. Ha kell par-sit-fehéren, vagy gyalog, sídolog, hogy sehol na vendgdljenak, csak manni előre, előre, a forradalom birja őket. Majd, Elis elvtára — mondta tartóskodón, ds térni meghitséggel — majd ott megtelenik lázni, mi a forradalmi munka. Fásult egykedvűsséggel, benső tinara nem csillapodott meg, hallgatta Eliz a katonát. SÜLIT Szerda 1922 november 1