Uj Kelet, 1923. augusztus (6. évfolyam, 133-159. szám)

1923-08-01 / 133. szám

L . A kisantant ellen nyilatkoztak az összes lengyel birtok Varsó, július 81. A szejm folytatta a külügyi vitát. Perl szocialista képviselő megelégedéssel vette tudomásul, hogy Lengyelország nem lép be a kisantantba és nem vesz részt a szinajai konferencián. Az a véleménye, hogy Csehszlovákia Oroszország oldalán áll és ezért kétséges a vele való szövetség. Bobél parasztpárti kijelenti, hogy Lengyelország közeledése Csehszlovákiához rendkívül nehéz kérdés. Niedzcakowski szocialista szerint Csehszlovákiának Oroszországgal való viszonya nem engedi meg azt, hogy Lengyelország túlságos barátsággal viseltessék Csehszlovákia iránt. Kozicki nemzeti demokrata megelégedéssel konstatálja, hogy az összes pártok egységesek a kisantanthoz való viszony kérdésében. A Németország részéről fenyegető veszedelemre való tekintettel azonban Lengyelországnak véglegesen rendeznie kell Csehszlovákiával való viszonyát. Seyda külügyminiszter kijelenti, hogy a Németországból jövő riasztó hírek túlzottak. Oroszország aláírja a szorosegyezményt Róma, július 31. (Rador.) A szovjet kormány itteni képviselője felhatalmazást kapott a tengerszáros egyezmény aláírására. Aláírták a román-angol kereskedelmi szerződést Bukarest, július 31. (Rador.) A remii kormány és a bukaresti angol követ tegnap aláírták a Románia és Anglia közötti ideiglenes kereskedelmi szerződést, amely a május havi tárgyalásokon alapszik. A szerződés a legnagyobb kedvezmény elvén épült fel és három Lóra bármikor f elmondhat SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA Cluj,Kolozsvár,St.Baron L. Pop (Brassai-utca) 10. Telefon: Szerkesztőség és kiadóhivatal — 977 Zs. N. Sz. — _ 558 A kéziratok kizárólag • 1 szerkesztőségnek cinzendők. Kéziratokat nem adunk vissza ELŐFIZETÉSI ÁRAK Honáaiában Egész évre — — 620 Félévre — — 320 Negyedévre — — 170 Egy hónapra — 69 Egy szám ára, pályaudvaron és vidéken is— 3 lej Bukarestben — 3’50 Csehszlovákiában Egy hónapra — 20 ck Egy szám — 120 ck Guj-Kolozsvár — VI. évfolyam, 133. szánt Igazgató: SZÉKELY BÉLA 5683. Ab 19. — 1923. augusztus 1. Szerda II Engedmény a kisebbségeknek A szinajai konferentán Duca külügyminiszter kétszer is szót emelt a jugoszláviai román kisebbség érdekében, amely a kormány felfogása szerint súlyos elnyomás alatt él. a külügyminiszter kifejtette, hogy a belgrádi kormány nem teljesíti a román kisebbséggel szemben azokat a kötelezettségeket, amelyeket a békeszerződésben vállalt. Való tény: a kisebbségek helyezete Jugoszláviában számos kívánnivalót hagy maga után s ha Duca csak a románkisebbség érdekében emelt szót, ennek is szívből örvendünk, mert minden kisebbség helyzete, bárhol éljen is, a testvérsors közelségéiel érdekel bennünket. Jelentősnek és üdvös látással kecsegtetőnek tartjuk ezt a szinajaintermezzót, mert a jugoszláviai román kisebbsg panaszaival kapcsolatban kétségtelenül Izióba kellett hogy kerüljön az utódállamokban élő többi kisebbség helyzete is. Egész trmészetes, ha Jugoszláviának szemére veti románia, hogy nem bánik jól a nemzetiségeivel, Jugoszlávia nyomban visszafordítja a hidat ésfelveti a kérdést, váljon a romániai öbbségek helyzete kedvezőbb-e? Sajnos, nalában zárt ajtók mögött tárgyaltak a felek így abból vajmi kevés szűrődött ki a nagyvánosságba, de a hivatalos kommünikék kitétele arra enged következtetni, hogy a kisantant államai ez alkalommal sokkal mélyeb-ben hatoltak be ebbe a kérdésbe és pozitívebb eredményre is jutottak, mint eddig. Az egyik kitétel az, hogy a szinajai tanácskozás a magyar kérdés jegyében folyt le, a másik pedig, hogy a három utódállam képviselői elhatározták, hogy liberális szellemben engedményeket tesznek a kisebbségeknek, ha a kisebbségek is jsabb magatartást fognak tanúsítani az állammal szemben. Ez az első pozitív kijelentés, amely a kisantant részéről a kisebbségek jogai tekintetében eddig elhangzott. Az eddigi nyilatkozatok semmitmondó, diplomáciai szójátékokból merültek ki, amelyek Európa előtt azt a látszatot akarták kelteni, hogy a kisebbségek közül minden rendben van. A szinajai határok kettős irányban is jelent biztató pozitívumot. Az egyik: a kisantant államai nem tagadják már, hogy a kisebbségekkel szemben vállalt kötelezettségeknek nem mindenben tettek eleget, hogy a kisebbségek helyzete nem a legrózsásabb. Azzal okolják ezt, hogy a kisebbségek nem voltak elég lojálisak az államhoz. A másik: a kisantant hajlandó ezen a helyzeten a kisebbségek javára változtatni, ha ezek szintén megváltoztatják az állam iránti magatartásukat. Nem ismerjük a közvetlen indító v okokat, amelyek a kisantant képviselőit erre az elhatározásra bírták, de kétségtelen, hogy ezek között az a momentum is ott szerepelt, hogy a három külügyminiszter belátta, hogy az európai béke egyensúlyát a kisebbségek súlyos helyzete nem kevésbé veszélyezteti, mint az egyes államok egymás közötti súrlódása. Élesen vált szembetűnővé ez az igazság a magyar kérdéssel kapcsolatban, mert a magyar kormány legfőbb érve a Nyugat felé eddig az volt, hogy az utódai államokba szakadt magyarokat súlyosan el- nyomják s ezzel a kisantantbeliek is megsértik a szentnek hirdetett békeszerződéseket. Azt hisszük, ez volt a legerősebb kényszerítő momentum e határozat megszületésénél. Ám akármi volt az indító ok, mi ez eredményt nézzük és ügyünk javára könyvel■ jük el, hogy a kisebbségben lévő népek problémája ismét megvitatás alá kerül a lízi élet egyik,döntő fórumán s e végre a józanabb és emberségesebb belátás kerekedett felül: engedményeket kell adni a kisebbségeknek. A kisantant csak lojalitást követel a jogok ellenében. Ezt a kívánságot egészen természetesnek tartjuk, sőt oly természetesnek, hogy hangoztatásra fölösleges is, ha csak nem rejlik mögötte bizonyos szándékosság. Az utódállamok kisebbségi, egyes elszigetelt szélsőséges csoportok kivételével, eddig is a legfőbb szándékkal és a legbékésebb érzésektől áthatva igyekeztek elhelyezkedni új államaikban, lojálisak voltak, sokszor belső keserűségeik elfojtása árán is. A maguk részérőlmindent megtettek, hogy kiérdemeljék az állam bizalmát és jómozdatát. Ez azonban csak a legritkább esetben sikerült. És bizony a kisebbségeknek gyakran kellett hallatniok panaszaikat a nemzetközi fórumok előtt is. A kisantant külügyminiszterei talán ezeket a panaszokat tekintik a lojalitás megsértésének. De ebben az esetben ez a kérdés egy örökkön visszatérő cirbulus vitiosus marad, amely soha sem juthat nyugvóponthoz. Hol kezdődnek az engedmények és hol végződik a lojalitás ? Csak egy becsületes és nyugalmat hozó megoldás lehet; a kisantant tegye meg a bemért engedményeket a kisebbségeknek, orvosolja a számtalan sérelmet, igyekezzék megnyugtatni az aggódó kedélyeket és azután várja meg a hatást. Ha a kisebbségek még akkor is „ilojáli' sak” lesznek, ha azután is panaszkodnak és konspirálnak, akkor, de csakis akkor— vonja vissza az engedményeket. Alig hiszik, hogy erre sor kerüljön. nemzetvitában 2301 Belgrádban lesz a kisantant legközelebbi konferenciája 4 szinajai konferencia záróakkordjai. Nem oldódott meg a MM* lengyel viszály. Végleg megformulázták a magyar kölcsönre vonatkozó feltételeket Szinaja, július 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A tegnap délutáni ülésen JBratianu miniszterelnök elnökölt. Az ülésen végleg megformulázták a kisantant feltételeit a magyar kölcsönre vonatkozólag és elkészítették a magyar kormányhoz ebben a kérdésben intézendő jegyzéket.. Ezután gazdasági kérdéseket tárgyaltak le. A konferencia tegnapi ülésén a magyar kölcsön ügyében hozott határozat megállapítja, hogy a kisantant sohasem kívánta megakadályozni Magyarország pénzügyi helyreállítását és a kölcsön ügyét a legbékésebb szellemtől áthatva óhajtja megoldani. A kisantant válaszát megküldik a jóvátételi bizottságnak és a válaszban felsorolják a kisantant zálogjogának megszüntetésére, valamint a pénz felhasználásának ellenőrzésére vonatkozó feltételeket. Utóbbiakat egyelőre titokban tartják. A külügyminiszterek meg vannak elégedve az eredménnyel Benes külügyminiszter a Rador tudósítójának kijelentette, hogy Magyarország helyzete nem hasonlítható össze Ausztriáéval, amely utóbbi állam mindent elkövetett a békeszerződés végrehajtására. A három külügyminiszter a sajtó képviselői előtt úgy nyilatkozott, hogy meg vannak elégedve a konferencia eredményeivel, amelyek a legbarátságosabb szellemben lehetővé tették néhány praktikus kérdés elintézését. A kisantant politikáját Németország irányában is megvitatták és ebben a kérdésben is teljes az egyetértés. A kisantant államai a német kérdésben is együttesen fognak eljárni, ha ez szükségessé válnék. Ebben a kérdésben külön határozatot nem hoztak. Belgrádban lesz a következő konferencia Benes kijelentette, hogy a cseh-lengyel ellentéteket feltétlenül és kedvezően el fogják intézni, mert a két állam közös érdekei fontosabbak, mint a jelenlegi ellentét motívumai. A kisantant legközelebbi konferenciáját Belgrádban tartják, valószínűleg a népszövetség következő ülésszaka után. A konferencia végeztével a díszebéd után a három külügyminiszter még egy megbeszélést tartott. Ezen Duca külügyminiszter kifejtette Románia kívánságait a jugoszláviai román kisebbségekkel kapcsolatban. Duca és Nincsics között e kérdésben is kielégítő megállapodás jött létre. Nem sikerült a cseh-lengyel viszály elintézése Pise lengyel delegátns czmajd voissziója nem járt sikerrel. A lengyel, követ az újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy mintegy két httmukra Prágába utazik és ott, Benessel közvetlenül fog tárgyalni a cseh-lengyel viszony elintézése végett. Valószínű, hogy Sayda lengyel külügyminiszter augusztus folyamán Benessel ebben az ügyben tárgyalni fog. A megoldatlan eaen-lengyel ellentét miatt vették le a konferencia programjáról Görögország és Lengyelország kisantantba való felvételének kérdését, amelynek érdemleges tárgyalása valószínűleg sorra kerül a kisantant legközelebbi belgrádi konferenciáján. .