Uj Kelet, 1924. február (7. évfolyam, 25-49. szám)

1924-02-01 / 25. szám

Mai számunk ára az Uj Kelet Hetilapjj , — 620 — 320 negyedév­fi— — 170 Egy hór tra 80 Egy sz / ára pályaud­varon / -léken is 3 fej Bukr /iltben — 3*50 X J* ihszlová­kiban — 25 Ck - 1*50 ek­ Egy hón Egy 8. MARKEK&'lCSKti, KIADÓ HIVATAL ÉS NYOMDA Cluj-Kolozsvár, St.Baron l. Pop, (Brassai-utca) IP Telefon: Szerkesztősig 6x kiadóhivatal — 977 Za. N. Sz. — — 558 & kéziratok kizárólag a .kertve­sztöségnek cim­­eandők. Kéziratokat nem­ adunk vissza Cuj-Kolozsvár * VII. évfolyam ★ 25. szám Igazgató* SZÉKELY BÉLA­­ 5684. Sebath 26 ★ 1924 február 1 Péntek Archlyder Zi­ed!?tisehet st­ assn Misztifikáció vagy rotíválás? Egy budapesti újságíró kihallgatáson járt Hainisch osztrák köztársasági elnöknél, beszél­getett több aktuális problémáról a demokrata köztársaság államfőjével, szóba hozta a fajvéde­lem kérdését is és meghallgatta a köztársasági elnök erre vonatkozó véleményét. Ez a beszél­getés megjelent az újságíró lapjában, a „Pester Lloydsban, amely komoly, európai hitelű újság, a „Pester Lloydsból belekerült a bécsi „Mor­­genzeitung“-ba és a „Morgenzeitung“-on ke­resztül viharos és szenvedélyes felszólalásban eljutott az osztrák nemzetgyűlés háza elé. Az egyik osztrák prononszírozott antiszemita vezér szemére lobbantotta flamnischnak, hogy nyi­latkozni merészelt, ugyanaz az antiszemita vezér, aki nemrégen azelőtt egyáltalában nem aprehendált Hainischra egy olyan nyilatkoza­táért, amely kissé élesen bírálta az osztrák szo­cialisták tevékenységét. Igen ám, de akkor a köztársasági elnök a fölszólaló vezér szájaize szerint beszélt, akkor tehát joga volt véleményt mondani, most azonban, mivel egy kissé kivé­gezte azt az egész hazug elméletet, amelyen a felszólaló antiszemita úriember pártja ingatagon áll, nosza neki, dühbe gurult a képviselő, rá­ütött az alkotmányra és hevesen tiltakozott. Az egész ügyben nem is ez az érdekes. A politika furcsa morálja süvölt ki Jerzabek képviselő parlamenti támadásából, a féktelen agitátor és demagóg sem maradt adósa benne magának. Nem ez az érdekes, nem ez az új, érdekes és szóra kívánkozik az újságíró, aki interjúvolni megy, aki egy vezetőember véle­ményét kéri valamilyen kérdésről és a vezető­ember, a meginterjúvolt egymáshoz való sze­repe. Mindenki tudja, ha az újságíró felkeres valakit, ha csak véletlenül nem vacsorára hi­vatalos,­­ nem csendes eszmecseréért teszi, hivatása küldi, az a hivatás, amely őt az ese­mények és a közvélemény közé állítja. A pesti újságíró sem azért ment Hainisch elnökhöz, hogy egyszerűen udvariassági vizitet adjon le nála, ezt nyilvánvalóan tudta Hainisch is és minden szó, ami ott elhangzott és átrezdült az újság­író dobhártyáján, nem egyetlen embernek volt adresszálva, hanem az egész nyilvánosságnak. Mégis ennél az interjúnál Seipel miniszterel­nök válaszából kiderül : felmerült az a gondo­lat, hogy talán nem a nyilvánosság részére hangzottak el a szavak, semmiesetre sem szi­gorú kérdések és szigorú feleletek alakjában. Az elnök beszélt, de nem nyilatkozott. Ennél a pontnál szigorú disztinkciót szeret a politika. Mert megtörténik nemcsak Bécsben, Keleten és Nyugaton mindenütt, ahol újságot csinál­­csinálnak, újságírók információért és interjúért mennek, hogy a kérdezett szívesen beszél, néha túlságosan fontoskodva, de azonnal el­­hallgatt, mihelyt a nyomtatott sor tiszta vissz­hangján át a nyilvánosság ítéletével kell szem­ben találnia magát. Világosabbak is leszünk. Információt is szívesen ad a politikus, hogy a maga pártnézetét a sajtó szaván keresztül el­vigye a közönség széles rétegeibe, de sokszor inkognitóját akarja megtartani, — miért, maga tudja legjobban, — és nem óhajtja nevével fedni és állni szavait. Itt kell visszatérnünk Hainisch elnökhöz. Hainisch elnök tudta, hogy az újságíró, ha fel­keresi, nevének eltitkolása nélkül közölni fogja mindazt, amit tőle hallott. Meg sem tilthatta az újságírónak, hogy nevét homályban tartsa, mert hiszen azok a jelentős hangok, amelyek ajkáról többek között az antiszemitizmus ellen elhangzottak, értékes hangok akkor is, ha vé­letlenül nem az ország közgazdasági elnöke mondja, de ezerszerte értékesebb, ha véletlenül éppen a köztársaság elnöke hangoztatja. Sőt ez esetben csakis így érdekes, mert ha mind­járt egyéni vélemény is, amit Hainisch mond arról a magas helyről, ahonnan éppen beszélni tud, egy egész ország közvéleményének a han­gulatát tükrözi vissza. Nem kért tehát, nem is kérhetett diszkréciót, mert ha diszkréciót kért volna, — mi tudjuk az újságíró kötelességét a cikk meg sem jelent volna a „Pester Lloyd“­­ban. Nem interjút adott, de beszélgetést és ezt a beszélgetést teljes felelősséggel adta tovább a hivatását teljesítő újságírónak. Mégis az osztrák köztársaság miniszterelnöke nyilatkozatával, me­lyet a nemzetgyűlés előtt tett, misztifikációt sejttet. Ezzel pedig elárulta a nyilvánosságnak azt a titkot, ami eddig a politikus és újságíró (Bécs, január 31. Az Új Kelet tudósítójától) Tegnapelőtti számunkban részletesen beszámol­tunk arról a beszélgetésről, amely Hainisch, az osztrák köztáraság elnöke és a „Pester Lloyd“ bécsi munkatársa között folyt le. A beszélge­tés során a köztársaság elnöke többek között ezeket mondotta: „Az osztrák antiszemiták nem olyan bornirtak.. . A fajvédő­ teória tudományosan époly hamis, mint amilyen ostoba a praktikus élet­ben. Az egész fajvédelmi mozgalomban nem lát­ok egyebet, mint antiszemita lázítást, ez pe­dig kulturállamban abszurd és káros. A zsidó­kat, akik őszintén dolgoznak és helyüket a gazdasági és szellemi élet terén tisztességesen betöltik, nem lehet másodosztályú polgárokká sülyeszteni. Ausztriában is vannak antiszemiták, de ezek nem olyan bornírtak, hogy fel ne ismer­nék a zsidók képességeit. Ezek soha nem fog­ják elvitatni a zsidóknak politikai és kereske­delmi életre való rátermettségét. Megemlíthe­tem, hogy én m­­agam zsidó embert akartam pénzügyminiszterré kinevezni és amikor ez nem sikerült, akkor bevontam őt a minisztériumban való közreműködésre. A köztársasági elnök nyilatkozata a „Fes­ter Lloydsban látott napvilágot. A bécsi kö­zönség Hainisch nyilatkozatáról a „Wiener Morgenzeitung“-ból értesült, amely leközölte a „Pester Lloyd“ cikkét. A „Wiener Morgenzeitung“ cikke ónási visszhangot keltett Ausztriában. Bécs demokrata körei elégtétellel regisztrálták a köztársasági el­nök kijelentéseit, a hivatalos fajvédők azonban aprehendáltak a nyilatkozat hallatára, holott Hainisch hízelgően emlékezett meg róluk. Parlamenti támadás Seipel ellen A fajvédők elégedetlensége a nemzetgyű­lésen robbant ki. A költségvetési bizottság ülé­sén dr. Jerzabek képviselő heves beszédben tá­madta az elnököt nyilatkozatáért. Jerzabek sza­vaira Seipel kancellár válaszolt, aki védelmébe vette az alaptalanul megtámadott elnököt. A ' .■ ~ • . \ titka volt. Elárulta, hogy ezerszer és egyszer megtörténik, — mert a politika vizei zavaro­sak — hogy a politikus beszél, de ha a leg­kisebb kavarodás támad szavaiból, minden ódiumot az újságíróra hárít. Ha véletlenül nem üt ki balul a politikus és az újságíró találko­zásának a következménye, csöndesen élvezik a siker babérjait. Ha balul üt ki, még mindig van egy kint: az újságíró indiszkréciót követett el. Ezen a törvénnyé vált rendszeren változtatni nem lehet. Az újságírói hivatás természete, hogy minden harcok öklének a csapása elé a maga vállát kell odatartania. Lehet-e véleménye a köztársaság Vihar az osztrák n&M* «Honikeit Hannisoh fajvédő-alionna nyilatkozata miatt* Jerzabek képviselő protestál* Seipel kancellár elismeri a köztársasági elnök szabad véleménynyilvánítási jogát parlamenti vitát az összes bécsi lapok bő rész­letességgel kommentálják és valamennyi lap Seipelnek tapsol és elitéli Jerzabek eljárását. A nemzetgyűlés ülésén egyébként Jerza­bek ezeket mondotta: " A köztársasági elnök néhány nappal ezelőtt olyan nyilatkozatot adott a „Pester Lloyd“ egyik munkatársának, amely mellett nem lehet szó nélkül elhaladni. Nyilatkozatá­ban az osztrák zsidókérdésről is beszélt, amely­nek során élesen elítélte az antiszemitizmust és a fajvédő­ teóriát ostobának bélyegezte. Lehet-e véleménye a köztársaság elnökének ? — Ez a megállapítás — folytatta Jerza­bek — lehet a köztársaság elnökének magán­véleménye, ez esetben azonban le kellett volna szögeznie, hogy nyilatkozata csak magánvéle­ményét fedi. A köztársaság elnöke eddig poli­tikailag semleges magatartást tanúsított, éppen ezért szemeltük ki erre a tisztségre. Az alkot­mány szerint az ő állása reprezentatív termé­szetű, erről­z azonban a nagy nyilvánosság nem tud. Ha a köztársaság elnökének szájából el­itélő szavak hangzanak el az ausztriai antisze­mita mozgalom ellen, akkor könnyen az a szí­nezete lehet a dolognak, hogy nálunk az anti­szemita mozgalom büntetendő cselekmény.­­ Ez a kijelentés elítéli azokat a párto­kat, amelyek az antiszemitizmust programjukba iktatták, ezek pedig azok a pártok, amelyek a kormányt alkotják.­­ A köztársasági elnök nyilatkozatában nem csupán az antiszemitizmus kilengéseiről beszélt. Az osztrák antiszemita mozgalom nem gondol arra, hogy az ország autochton zsidó lakosságának jogait csorbítsa, csak az ellen védekezik, hogy ez a nemzet különleges jogo­kat vindikáljon magának. A kancellár válasza Jerzabek felszólalására Seipel kancellár válaszolt: , ., ,, — A képviselő úr — mondotta — fel­szólalását egy bécsi lap cikkére alapítja, amely Csicserin lesz Lenin utóda­ inaintkult a küzdelem Oroszország elnökségéért. Az anggol bizott­ság Moszkvába Görögország is felveszi a kereskedelmi összeköttetést az oroszokkal Londoni jelentés szerint az angol kormány James O’Grady dezignált oroszországi angol nagy­követ elnöklete alatt bizottságot küldött ki Mosz­kvába, ahol többek között az orosz adósságok, Beszarábia és az orosz-lengyel határ problémáit fogja megvizsgálni. A bizottság elhatározta, hogy az orosz államadósság kérdésének elintézését a szövetségesek egymásközti adósságainak rendezé­sével hozza kapcsolatba. . A görög kormány is megbízta németországi követét, kezdje meg haladéktalanul a tárgyalásokat a görög-orosz kereskedelmi kapcsolatok újrafelvételére. (Berlin, január 31. Az Új Kelet tudósítójá­tól.) Lenin halálával erős versengés indult meg a népbiztosok tanácsának elnöki tisztsége körül. A leghevesebb agitáció Csicserin külügyi népbiztos érdekében folyik, aki a mérsékelt irányokat kép­viseli. Csicserin javára hangoztatják a génuai kon­ferencián elért kiváló külpolitikai sikereit. Génuá­­ban tört meg ugyanis Európa zárt bizottsága az orosz tanácsköztársasággal szemben és főleg Csicse­rin érdeme, hogy az egyes államok egymásután siettek újra felvenni Oroszországgal a összeköttetést.

Next