Uj Kelet, 1924. február (7. évfolyam, 25-49. szám)

1924-02-01 / 25. szám

a „Pester Lloyd“ egyik cikkét közölte le. Nálam is járt ugyanennek­­ a pesti lapnak a munka­társa, akivel általános kérdésekről folytattam eszmecserét, de előre kikötöttem, hogy a be­szélgetést interjú céljaira nem használhatja fel. Egészen bizonyosnak vehetjük, hogy a köztár­sasági elnök ilyen természetű beszélgetést folytatott a hirlapíróval, anélkül, hogy a hir­­lapíró közölte volna vele, hogy interjút akar készíteni a beszélgetésről, vagy a cikk kéz­iratát előzőleg bemutatta volna.­­ Az említett lap néhány kitételéből is kétségkívül megállapítható, hogy a lap nem adta híven vissza a köztársasági elnök kijelen­téseit, így többek között a lap azt írta, hogy a köztársasági elnök kijelentette, egy izben zsi­dót akart pénzügyminiszternek kinevezni. Már­pedig tudott dolog, hogy a minisztereket nem az elnök, hanem a nemzetgyűlés nevezi ki. Egészen bizonyos, hogy az elnök nem tette meg ezt a kijelentést és igy e nyilatkozat alapján nem lehet hatásköri túllépésről beszélni. Joga van az elnöknek . A dolog érdemi része azonban nem erre a lapra tartozik. Már egy alkalommal vita tárgyává tették az elnök egyik nyilatko­zatát. Én akkor azt az álláspontot foglaltam el, hogy az elnöknek a kancellár, vagy a kor­mány bármely más tagjának ellenjegyzése nél­kül, joga van véleményét kifejezésre juttatni. Tekintettel arra, hogy akkor a köztársasági elnöknek olyan nyilatkozatáról volt szó, amely az én, a pártom és így Jerzabek képviselő úr szempontjából is szimpatikus volt, kénytelen vagyok álláspontomat ma is fentartani és kény­telen vagyok ismét hangsúlyozni, az antisze­mitizmus kérdésében is szabadon nyilvánít­­hatja az elnök véleményét.­­ Ezek után kérem a nemzetgyűlést, hogy térjen napirendre Jerzabek képviselő til­takozása fölött. 1 . A nemzetgyűlés napirendre tért Jerzabek felszólalása felett. Visszaszorítják a mexikói felkelőket Galveston, január 31. A mexikói szövet­ségi csapatok visszafoglalták Orizabát és Vera­­cruzt, az állam legnagyobb ipari városát. Helyreáll a görög-amerikai jóviszony Athén, jan. 31. Az amerikai kormány je­lezte, hogy újra követet küld a görög fővárosba. Ez az új kormány elismerését jelenti, valamint a diplomáciai viszonynak helyreállítását, mely Kon­stantin exkirály visszatérése óta megszűnt Görög­ország és az Egyesült­ Államok között. Egy zsid­ósors­ú Regény. Dán nyelven irta Méh­ Aáron Goldschmidt Rövid kocsikázás után a hölgyek végre visszanyerték nyugalmukat és a fiatalabbik há­­lálkodással árasztotta el Jákobot. Híven a pá­risi nők beszélőképességéhez, szóhoz sem en­gedte Jákobot. — Ön megmentett bennünket uram, h is­ten tudja, milyen szerencsétlenségből szabadí­tott ki minket! úgy jött ön, mint valami an­gyal az égből... Milyen borzasztó emberek! ... , Látta azt az egyiket, azokat a szemeket! . .. Az arca fekete volt és majdnem szép, de mi­lyen vad­­volt... hála istennek, hogy ön közbe­jött !... ő is olyan ostobán aggódik miattam, nem engedi, hogy ezekben a nyugtalan napok­ban egyedül menjek a színházba, vagy jöjjek vissza ... mert én színésznő vagyok uram, a Baudeville-színház primadonnája... ő pedig egy vén csacsi, a jó öreg Descamps báró... udvarol nekem, kocsit küld értem és én elfo­gadom — voilà tout! Az utolsó szavaknál nagy fekete szemét jelentős pillantással vetette Jákobra. — Leonie! — mondotta az öregebb hölgy, szemrehányó hangon. — Amit gondolok, azt ki is mondom! - kiáltott Leonie dacosan. — Megmondtam már neki a szemébe is egyenesen, hogy vén sza­már . . . Képzelje csak uram, jóval túl van az ötvenen ... és még parókát is hord! . . . Hiszen nekem ugyan mindegy, — de ezt az ötletet a hintó küldéssel ezt még meg fogja emlegetni! — Itt van a lakásom uram, rue Faobourg, Poissonniére No. 3, Demoiselle Courtois . . . kérem látogasson majd meg . .. jöjjön már hol­nap délelőtt, nagyon fogok örülni. Au revok kedves lovagom! . Második fejezet — Jaj, milyen nagyszerű! Nézze, ho­gyan repülnek mellettünk a házak!... Nem, nézze csak, nézze hogyan megelőzik a lovak az omnibuszokat, — versenyt akarnak futni velünk — a demain lovacskák ! .. . vigyázz ! — Oh, hála istennek, ez jól ment! . . . De hisz te nagyszerűen tudsz hajtani! Előre, csak előre, francia paripák ! Rúgd a levegőt, vigan, ahogy csak jól esik! Előre, csak előre! — Hop, hop! — kiáltozott Leonie és hangosan felkacagott, de közben görcsösen be­­lekapaszkodott karjába. Hová kocsizzunk ? — kérdezte aztán, mikor néhány hintó közé ke­rültek és kénytelenek voltak lassabban hajtani. — Magam sem tudom hová! A világ végére ! Ha szárnya volna a lónak, fölhaj­ta­nánk a levegőbe, föl a nap felé, mint Phaeton... ismered Phaeton históriáját, aki alábukott? Óh, hát már hallottál a szép Phaetonról is ? Igen, úgy sajnálom szegényt! Betörtek a grófhoz, kivontatták a kocsiszínből és a barri­­kádokhoz használták föl. Eg­r ágyúgolyó aztán ezer darabra tépte ... óh ! — Mi történt? — Láttad azt a kis embert abban a vi­lágos frakkban ? Az Arthur volt az, aki a spa­nyol bolerómat komponálta nekem . . . csak aztán föl ne keressen, hogy párbajra hívjon ki, mert együtt kocsizunk ! — Ő vele nem szoktál kikocsikázni ? — Hiszen dadog! És azonkívül dohány­­szaga van ... A Paulina után is bomolt . . . óh, most már tudom hová hajtsunk! St. G­er­­mainbe ! Paulina ma ott van a szeretőjével!... Szegény teremtés! Olyan komoly lett, mióta összeesmerkedtek. Össze-vissza járkálnak, meg­csodálják a természetet, a művészeteket, sőt, úgy hiszem, egyszer még templomba is elmen­tek. De persze kárpótolja magát olyankor, ha szeretője nincs vele . . . majd megismertetlek a fiúval . . . igaz is, hogyan hívnak téged tu­lajdonképen ? — Bendixen. — Ben . . . Bennig — másféle neved nincsen ? De most jut eszembe ! Tulajdonképen gyalázatosan gyorsan ment, ahogyan mi meg­­ismerkedtünk egymással. Összesen egyetlenegy­szer láttalak ... és máris . . . Fogd csak, be a szájad, tudom mit akarsz mondani . . . Oh, de egy nagyszerű móka jutott eszembe . . . Her­ceget csinálok belőled ! . . . A Paulina olyan büszke, hogy a szeretője egy színházigazgató­nak a fia, most letromfolom és ez le fogja törni, meg fogja pukkasztani, — egy herceget! .. . — Ez már a St. germain-i palota ? — úgy hiszem. Nézd csak ezt a kis pa­­villont, amelyik itt jön. Ugyanarra a helyre építették, ahol XIV. Lajos szabad ég alatt vi­lágra jött — hja, mindnyájan emberek va­gyunk . . . Lorettói szűz anyám ! Hiszen itt megy Paulina az emberével . . . állj meg! Kiszállunk! Le akarta segíteni a kocsiról. A lány először egyik lábát nyújtogatta lefelé, aztán a másikat, mintha nem menne. Jákob villámló szemekkel nézett rá föl és azt mondta: — Ugorj a karjaimba! — No, hát vigyázz! . . hopp! . . . autiss ! — hiszen egészen összenyomsz! — kacagott, sikongott a lány és arcába harapott. A másik pár közelebb jött. Leonie ün­nepélyes arcot vágott és úgy mondta: — Hercegem, megengedi, hogy bemu­tassam önnek barátnőmet Madmoiselle Pau­linet és unokabátyját, Albert urat. Kisasszony, Albert úr — őfensége herceg Ben . . . bocsána­tát kérem hercegem, a neve megint nem akar kicsúszni szájamon. (Folyt kap.) ui KELET Péntek, 1924 február 1 Útban — a palesztinai erdélyi kolóniáért Ti­­város újjáéledt zsidó munkája (Cluj-Kolozsvár, január 31. Az Új Kelet munkatársától) Erdély és Bánság hatalmas zsinó tábora Erec Jura­el szeretőjének meleg egységében tette magáévá a palesztinai erdélyi kolónia ügyet. Nemcsak a napról-napra érkező és nemesen, pénzt, munkát, propagandát felkínáló levelek egész hal­maza bizonyítja ezt, de annak az útnak példátlan sikere is, melynek egyes állomásairól az Új Kelet már hírt adott. Megírtuk, hogy az erdélyi kolónia földjét — negyvenezer dinamot a Keren Kaje­met­ ingyen adja örökbérletbe annak a negyven erdélyi kolonista­ családnak, amelyet méltónak ítél­nek erre az ajándékra. Ezzel szemben az erdélyi és bánsági zsidóságnak szent kötelessége, hogy te­vékenyebben vegye ki a részét az otthonépités nagy munkájából s legalább annyit gyűjtsön össze a Keren Kajemetnek, amennyit ez az ajándékföld ér: tizenhétmillió lejt. Egy olyan erkölcsi köte­lezettség ez mely akkor is fennállana, ha Erdély és Bánság részére nem létesítenének kolóniát. Ez az összeg nagynak látszik, bár hat év alatt kell felhozni. A valóságban ez az összeg egyáltalán nem állt arányban zsidóságunk teljesítőképességével, mert ennek háromszorosa és ötszöröse is könnyen összegyűjthető, ha zsidóságunknak akárcsak egy­negyede napi egy lejjel járulna hozzá Palesztina felépítéséhez. . Az első nagy propagandáidnak súlyos jelen­tőségű megállapítása, hogy az erdélyi és bánsági zsidóságban, tekintet nélkül arra, hogy cionista, vagy sem, teljes és lelkes annak akarása, hogy Palesztina felépítéséhez így hozzájáruljon. A nem­cionisták is megérezték, hogy Erec Jiszrael felépí­tésére a világ zsidóságának kell összefogni, annál is inkább, mert Palesztinát a világ hatalmasságai nem a cionistáknak, hanem a világ zsidósága egye­temének ítélte oda nemzeti otthonul. Csak azt a szervezetet kell megteremteni, amely ezt a szerete­­tet és ezt a készséget ténylegesen összefogja és pénzzé váltja. Egy olyan organizációt kell megte­remteni, amely anélkül, hogy áldozatot kívánna, — mert hiszen senkinek sem lehet áldozat a napi egy­let, vagy az alkalmi gyűjtések kisebb-nagyobb ado­mánya — a gyűjtési rendszereket minél szélesebb tö­megekre terjeszti ki és módszereiben minél általá­nosabbá és könnyítőbbé teszi. Amint megírtuk, a Keren Kajemet le Jiszrael jeruzsálemi központja európai felügyelőjét Pollák Adolfot, a berlini iroda vezetőjét küldötte ki, hogy ebben a munkában az erdélyi főiroda segítségére legyen. A Zsidó Nem­zeti Szövetség részéről Székely Béla főtitkár kísérte Pollákot erdélyi szervező útjában, melynek egyik legfontosabb állomása Temesvár volt. A temesvári tárgyalásokon Weissburg Chaim dr., az erdélyi zsidó nemzeti szövetség ügyvezető alelnöke is hiva­talosan részt vett. Úgy a szervező út, mint a temesvári tárgya­lás minden tekintetben legteljesebb eredménnyel járt. Pollák Adolf a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozott munkatársunk előtt útjáról és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az er­délyi és bánsági zsidóság, amely most a Palesz­tináért dolgozó­k sorrendjében bizony utolsó helyen áll, a legrövidebb időn belül az élre kerülhet. Különösen nagy elismeréssel nyilatkozott Pollák Adolf a zsidó ifjúságról. Az ifjak részéről a­ Barissziánusok lelkesedése, munkakészsége nyújt biztosítékot a jó munkára, másfelől az Avivában az erdélyi és bánsági zsidó lányoknak olyan szervét ismerte meg, melynek rendszerét az e­gész világon megvalósításra méltónak tartja. Javaslatot fog tenni a Világszervezetnek, hogy az Aviva-rendszert az összes külföldi zsidó országos szervezetek valósítsák meg. Az erdélyi zsidóság tehát új intézményével az egész világ zsidó lányai számára adott példát. A Palesztina-m­unka elvégzésének oroszlánrésze tehát az ifjúságra hárul, abban az értelemben, hogy első­sorban az ifjúsági szervezetek fogják elsősorban a munka precíz rendszerét, kiterjedő hálózatát meg­valósítani. Pollák Adolf eddig tíz erdélyi és bánsági város zsidóságát látogatta meg és ez az út mindenütt, nemcsak a Palesztina-munka, de a zsidó közélet újjáéledését és helyes irányban való orientálódását jelentette. Mindenütt osztatlan nagy érdeklődés kí­sérte Palesztina felépítésének eddigi eredményeit. A zsidó otthon építésének nagyszerű fellendülése hihetetlen lelkesedést váltott ki mindenütt és az a pozitív célkitűzés, melyet a Keren Kajemet és Keren Hajjeszad munkája jelent, meggyőzött min­denkit arról, hogy elvi és definíciós viták helyett, egy kötelessége van minden zsidónak: felépíteni Erec Jiszraelt. A modern Palesztina, a zsidó Pa­lesztina megismerése egyet jelent azzal, hogy egy új zsidóság érik ott produktív munkában, új életre, mely a galat kétezer esztendejének sok szenve­dése és kallódása után tétovázás nélkül, öntuda­tosan és a munka heroikus erejével biztosítja a zsidó nép jövőjét önmaga dicsőségére és a világ valamennyi népének szellemi és erkölcsi gazdagítá­sára. Ebbe a munkába kapcsolódik most be ko­moly rendszerességgel Erdély és Bánság zsidósága. Az Új Kelet következő számában megkezdjük a tíz város : Nagyenyed, Déva, Szászváros, Hátszeg, Petrozsény, Lupény, Orsova, Karánsebes, Lugos és Temesvár zsidó munkájának ismertetését, amely — hisszük — nemes buzdító például szolgálhat minden zsidó számára.

Next