Uj Kelet, 1924. február (7. évfolyam, 25-49. szám)
1924-02-01 / 25. szám
a „Pester Lloyd“ egyik cikkét közölte le. Nálam is járt ugyanennek a pesti lapnak a munkatársa, akivel általános kérdésekről folytattam eszmecserét, de előre kikötöttem, hogy a beszélgetést interjú céljaira nem használhatja fel. Egészen bizonyosnak vehetjük, hogy a köztársasági elnök ilyen természetű beszélgetést folytatott a hirlapíróval, anélkül, hogy a hirlapíró közölte volna vele, hogy interjút akar készíteni a beszélgetésről, vagy a cikk kéziratát előzőleg bemutatta volna. Az említett lap néhány kitételéből is kétségkívül megállapítható, hogy a lap nem adta híven vissza a köztársasági elnök kijelentéseit, így többek között a lap azt írta, hogy a köztársasági elnök kijelentette, egy izben zsidót akart pénzügyminiszternek kinevezni. Márpedig tudott dolog, hogy a minisztereket nem az elnök, hanem a nemzetgyűlés nevezi ki. Egészen bizonyos, hogy az elnök nem tette meg ezt a kijelentést és igy e nyilatkozat alapján nem lehet hatásköri túllépésről beszélni. Joga van az elnöknek . A dolog érdemi része azonban nem erre a lapra tartozik. Már egy alkalommal vita tárgyává tették az elnök egyik nyilatkozatát. Én akkor azt az álláspontot foglaltam el, hogy az elnöknek a kancellár, vagy a kormány bármely más tagjának ellenjegyzése nélkül, joga van véleményét kifejezésre juttatni. Tekintettel arra, hogy akkor a köztársasági elnöknek olyan nyilatkozatáról volt szó, amely az én, a pártom és így Jerzabek képviselő úr szempontjából is szimpatikus volt, kénytelen vagyok álláspontomat ma is fentartani és kénytelen vagyok ismét hangsúlyozni, az antiszemitizmus kérdésében is szabadon nyilváníthatja az elnök véleményét. Ezek után kérem a nemzetgyűlést, hogy térjen napirendre Jerzabek képviselő tiltakozása fölött. 1 . A nemzetgyűlés napirendre tért Jerzabek felszólalása felett. Visszaszorítják a mexikói felkelőket Galveston, január 31. A mexikói szövetségi csapatok visszafoglalták Orizabát és Veracruzt, az állam legnagyobb ipari városát. Helyreáll a görög-amerikai jóviszony Athén, jan. 31. Az amerikai kormány jelezte, hogy újra követet küld a görög fővárosba. Ez az új kormány elismerését jelenti, valamint a diplomáciai viszonynak helyreállítását, mely Konstantin exkirály visszatérése óta megszűnt Görögország és az Egyesült Államok között. Egy zsidósorsú Regény. Dán nyelven irta Méh Aáron Goldschmidt Rövid kocsikázás után a hölgyek végre visszanyerték nyugalmukat és a fiatalabbik hálálkodással árasztotta el Jákobot. Híven a párisi nők beszélőképességéhez, szóhoz sem engedte Jákobot. — Ön megmentett bennünket uram, h isten tudja, milyen szerencsétlenségből szabadított ki minket! úgy jött ön, mint valami angyal az égből... Milyen borzasztó emberek! ... , Látta azt az egyiket, azokat a szemeket! . .. Az arca fekete volt és majdnem szép, de milyen vadvolt... hála istennek, hogy ön közbejött !... ő is olyan ostobán aggódik miattam, nem engedi, hogy ezekben a nyugtalan napokban egyedül menjek a színházba, vagy jöjjek vissza ... mert én színésznő vagyok uram, a Baudeville-színház primadonnája... ő pedig egy vén csacsi, a jó öreg Descamps báró... udvarol nekem, kocsit küld értem és én elfogadom — voilà tout! Az utolsó szavaknál nagy fekete szemét jelentős pillantással vetette Jákobra. — Leonie! — mondotta az öregebb hölgy, szemrehányó hangon. — Amit gondolok, azt ki is mondom! - kiáltott Leonie dacosan. — Megmondtam már neki a szemébe is egyenesen, hogy vén szamár . . . Képzelje csak uram, jóval túl van az ötvenen ... és még parókát is hord! . . . Hiszen nekem ugyan mindegy, — de ezt az ötletet a hintó küldéssel ezt még meg fogja emlegetni! — Itt van a lakásom uram, rue Faobourg, Poissonniére No. 3, Demoiselle Courtois . . . kérem látogasson majd meg . .. jöjjön már holnap délelőtt, nagyon fogok örülni. Au revok kedves lovagom! . Második fejezet — Jaj, milyen nagyszerű! Nézze, hogyan repülnek mellettünk a házak!... Nem, nézze csak, nézze hogyan megelőzik a lovak az omnibuszokat, — versenyt akarnak futni velünk — a demain lovacskák ! .. . vigyázz ! — Oh, hála istennek, ez jól ment! . . . De hisz te nagyszerűen tudsz hajtani! Előre, csak előre, francia paripák ! Rúgd a levegőt, vigan, ahogy csak jól esik! Előre, csak előre! — Hop, hop! — kiáltozott Leonie és hangosan felkacagott, de közben görcsösen belekapaszkodott karjába. Hová kocsizzunk ? — kérdezte aztán, mikor néhány hintó közé kerültek és kénytelenek voltak lassabban hajtani. — Magam sem tudom hová! A világ végére ! Ha szárnya volna a lónak, fölhajtanánk a levegőbe, föl a nap felé, mint Phaeton... ismered Phaeton históriáját, aki alábukott? Óh, hát már hallottál a szép Phaetonról is ? Igen, úgy sajnálom szegényt! Betörtek a grófhoz, kivontatták a kocsiszínből és a barrikádokhoz használták föl. Egr ágyúgolyó aztán ezer darabra tépte ... óh ! — Mi történt? — Láttad azt a kis embert abban a világos frakkban ? Az Arthur volt az, aki a spanyol bolerómat komponálta nekem . . . csak aztán föl ne keressen, hogy párbajra hívjon ki, mert együtt kocsizunk ! — Ő vele nem szoktál kikocsikázni ? — Hiszen dadog! És azonkívül dohányszaga van ... A Paulina után is bomolt . . . óh, most már tudom hová hajtsunk! St. Germainbe ! Paulina ma ott van a szeretőjével!... Szegény teremtés! Olyan komoly lett, mióta összeesmerkedtek. Össze-vissza járkálnak, megcsodálják a természetet, a művészeteket, sőt, úgy hiszem, egyszer még templomba is elmentek. De persze kárpótolja magát olyankor, ha szeretője nincs vele . . . majd megismertetlek a fiúval . . . igaz is, hogyan hívnak téged tulajdonképen ? — Bendixen. — Ben . . . Bennig — másféle neved nincsen ? De most jut eszembe ! Tulajdonképen gyalázatosan gyorsan ment, ahogyan mi megismerkedtünk egymással. Összesen egyetlenegyszer láttalak ... és máris . . . Fogd csak, be a szájad, tudom mit akarsz mondani . . . Oh, de egy nagyszerű móka jutott eszembe . . . Herceget csinálok belőled ! . . . A Paulina olyan büszke, hogy a szeretője egy színházigazgatónak a fia, most letromfolom és ez le fogja törni, meg fogja pukkasztani, — egy herceget! .. . — Ez már a St. germain-i palota ? — úgy hiszem. Nézd csak ezt a kis pavillont, amelyik itt jön. Ugyanarra a helyre építették, ahol XIV. Lajos szabad ég alatt világra jött — hja, mindnyájan emberek vagyunk . . . Lorettói szűz anyám ! Hiszen itt megy Paulina az emberével . . . állj meg! Kiszállunk! Le akarta segíteni a kocsiról. A lány először egyik lábát nyújtogatta lefelé, aztán a másikat, mintha nem menne. Jákob villámló szemekkel nézett rá föl és azt mondta: — Ugorj a karjaimba! — No, hát vigyázz! . . hopp! . . . autiss ! — hiszen egészen összenyomsz! — kacagott, sikongott a lány és arcába harapott. A másik pár közelebb jött. Leonie ünnepélyes arcot vágott és úgy mondta: — Hercegem, megengedi, hogy bemutassam önnek barátnőmet Madmoiselle Paulinet és unokabátyját, Albert urat. Kisasszony, Albert úr — őfensége herceg Ben . . . bocsánatát kérem hercegem, a neve megint nem akar kicsúszni szájamon. (Folyt kap.) ui KELET Péntek, 1924 február 1 Útban — a palesztinai erdélyi kolóniáért Tiváros újjáéledt zsidó munkája (Cluj-Kolozsvár, január 31. Az Új Kelet munkatársától) Erdély és Bánság hatalmas zsinó tábora Erec Jurael szeretőjének meleg egységében tette magáévá a palesztinai erdélyi kolónia ügyet. Nemcsak a napról-napra érkező és nemesen, pénzt, munkát, propagandát felkínáló levelek egész halmaza bizonyítja ezt, de annak az útnak példátlan sikere is, melynek egyes állomásairól az Új Kelet már hírt adott. Megírtuk, hogy az erdélyi kolónia földjét — negyvenezer dinamot a Keren Kajemet ingyen adja örökbérletbe annak a negyven erdélyi kolonista családnak, amelyet méltónak ítélnek erre az ajándékra. Ezzel szemben az erdélyi és bánsági zsidóságnak szent kötelessége, hogy tevékenyebben vegye ki a részét az otthonépités nagy munkájából s legalább annyit gyűjtsön össze a Keren Kajemetnek, amennyit ez az ajándékföld ér: tizenhétmillió lejt. Egy olyan erkölcsi kötelezettség ez mely akkor is fennállana, ha Erdély és Bánság részére nem létesítenének kolóniát. Ez az összeg nagynak látszik, bár hat év alatt kell felhozni. A valóságban ez az összeg egyáltalán nem állt arányban zsidóságunk teljesítőképességével, mert ennek háromszorosa és ötszöröse is könnyen összegyűjthető, ha zsidóságunknak akárcsak egynegyede napi egy lejjel járulna hozzá Palesztina felépítéséhez. . Az első nagy propagandáidnak súlyos jelentőségű megállapítása, hogy az erdélyi és bánsági zsidóságban, tekintet nélkül arra, hogy cionista, vagy sem, teljes és lelkes annak akarása, hogy Palesztina felépítéséhez így hozzájáruljon. A nemcionisták is megérezték, hogy Erec Jiszrael felépítésére a világ zsidóságának kell összefogni, annál is inkább, mert Palesztinát a világ hatalmasságai nem a cionistáknak, hanem a világ zsidósága egyetemének ítélte oda nemzeti otthonul. Csak azt a szervezetet kell megteremteni, amely ezt a szeretetet és ezt a készséget ténylegesen összefogja és pénzzé váltja. Egy olyan organizációt kell megteremteni, amely anélkül, hogy áldozatot kívánna, — mert hiszen senkinek sem lehet áldozat a napi egylet, vagy az alkalmi gyűjtések kisebb-nagyobb adománya — a gyűjtési rendszereket minél szélesebb tömegekre terjeszti ki és módszereiben minél általánosabbá és könnyítőbbé teszi. Amint megírtuk, a Keren Kajemet le Jiszrael jeruzsálemi központja európai felügyelőjét Pollák Adolfot, a berlini iroda vezetőjét küldötte ki, hogy ebben a munkában az erdélyi főiroda segítségére legyen. A Zsidó Nemzeti Szövetség részéről Székely Béla főtitkár kísérte Pollákot erdélyi szervező útjában, melynek egyik legfontosabb állomása Temesvár volt. A temesvári tárgyalásokon Weissburg Chaim dr., az erdélyi zsidó nemzeti szövetség ügyvezető alelnöke is hivatalosan részt vett. Úgy a szervező út, mint a temesvári tárgyalás minden tekintetben legteljesebb eredménnyel járt. Pollák Adolf a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozott munkatársunk előtt útjáról és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az erdélyi és bánsági zsidóság, amely most a Palesztináért dolgozók sorrendjében bizony utolsó helyen áll, a legrövidebb időn belül az élre kerülhet. Különösen nagy elismeréssel nyilatkozott Pollák Adolf a zsidó ifjúságról. Az ifjak részéről a Barissziánusok lelkesedése, munkakészsége nyújt biztosítékot a jó munkára, másfelől az Avivában az erdélyi és bánsági zsidó lányoknak olyan szervét ismerte meg, melynek rendszerét az egész világon megvalósításra méltónak tartja. Javaslatot fog tenni a Világszervezetnek, hogy az Aviva-rendszert az összes külföldi zsidó országos szervezetek valósítsák meg. Az erdélyi zsidóság tehát új intézményével az egész világ zsidó lányai számára adott példát. A Palesztina-munka elvégzésének oroszlánrésze tehát az ifjúságra hárul, abban az értelemben, hogy elsősorban az ifjúsági szervezetek fogják elsősorban a munka precíz rendszerét, kiterjedő hálózatát megvalósítani. Pollák Adolf eddig tíz erdélyi és bánsági város zsidóságát látogatta meg és ez az út mindenütt, nemcsak a Palesztina-munka, de a zsidó közélet újjáéledését és helyes irányban való orientálódását jelentette. Mindenütt osztatlan nagy érdeklődés kísérte Palesztina felépítésének eddigi eredményeit. A zsidó otthon építésének nagyszerű fellendülése hihetetlen lelkesedést váltott ki mindenütt és az a pozitív célkitűzés, melyet a Keren Kajemet és Keren Hajjeszad munkája jelent, meggyőzött mindenkit arról, hogy elvi és definíciós viták helyett, egy kötelessége van minden zsidónak: felépíteni Erec Jiszraelt. A modern Palesztina, a zsidó Palesztina megismerése egyet jelent azzal, hogy egy új zsidóság érik ott produktív munkában, új életre, mely a galat kétezer esztendejének sok szenvedése és kallódása után tétovázás nélkül, öntudatosan és a munka heroikus erejével biztosítja a zsidó nép jövőjét önmaga dicsőségére és a világ valamennyi népének szellemi és erkölcsi gazdagítására. Ebbe a munkába kapcsolódik most be komoly rendszerességgel Erdély és Bánság zsidósága. Az Új Kelet következő számában megkezdjük a tíz város : Nagyenyed, Déva, Szászváros, Hátszeg, Petrozsény, Lupény, Orsova, Karánsebes, Lugos és Temesvár zsidó munkájának ismertetését, amely — hisszük — nemes buzdító például szolgálhat minden zsidó számára.