Uj Kelet, 1924. március (7. évfolyam, 50-74. szám)

1924-03-01 / 50. szám

_____________________________________ Fóllák Adolf befejezte erdélyi körútját (Cluj-Kolozsvár, február 29. Az Új Kelet munkatársától.) A Zsidó Nemzeti Alap jeruzsálemi főirodájának megbízásából Pollák Adolf európai igazgató kéthónapos tanulmányúton volt Erdélyben és a Bánságban. Pollák Adolf útjánának egyes állomásairól már beszámoltunk az Új Kelet hasáb­jain. Ennek a két hónapnak munkája igen értékes eredményeket hozott : a Palesztina-munkának teljes átszervezését és fellendülését. Minthogy harminc erdélyi várost látogatott meg Pollák Adolf és a zsidóság legszélesebb rétegeinek bevonásával nagy­arányú munka alapját vetette meg. Amint az Új Kelet már megírta, a Nemzeti Alap erdélyi koló­niát létesít Palesztinában és négyezer dunamot bocsátott ebből a célból a Szövetség rendelkezésére. Az erdélyi kolónián már­is megindult a munka és pedig olyan kilátásokkal, melyek az óvatos szak­embereket is meglepték. Erdély zsidósága teljes mértékben átérezte ennek a mintakolóniának jelen­tőségét, úgyhogy minden reménységünk megvan arra, hogy az ajándékba adott négyezer dunai földet megfelelő eredményű Palesztina-munkával tudjuk viszononi. Pollák Adolf körútjának utolsó állomásairól a következőket jelenthetjük : A Satu-Marei-szatmári Palesztina-mitingről már részletesen beszámoltunk olvasóinknak. A mi­ting sikerével egyenértékű, sőt talán azt túl is szárnyalja az elvégzett belső szervezeti munka. Különösen értékes jelenség az az önfeláldozó lelkes­ség, amellyel a hölgyek kérik ki részüket a Pa­lesztináért való munkából. A hölgyek számára — dr. Kertészné szíves akciójára — egy külön meg­beszélés volt, majd Pollák Adolf személyes palesz­tinai útibenyomásairól tartott érdekes előadást. A jótékony Nőegyesületek megjelent tagjai a leg­nagyobb lelkességgel vállalták a rájuk eső Pa­­lesztina-munkát. A hölgyek részéről a Nemzeti Alap­ biztosi teendőit Sugár Fülöpné vállalta. Igen értékes munkásságnak ígérkezik a lányok munkája is. A Debora és az Izraelita Felruházó Egyesület egyforma lelkesedéssel csatlakoztak le az Avivához. A Felruházó Egyesület részéről az agilis Váradi Böske és Glück Rózsi, a Debora részéről Lebovits Piroska, Jordán Ilonka, Weisz Rózsi és Gutmann Manci vesznek részt a Palesztina-munkában, míg az Aviva irányítását a kitűnő Kleinné Hartmann Lola vállalta el. A Leányegyesületek közös veze­tését az agilis Guth Lajosné végzi. Szatmár zsidó életének másik kimagasló ese­ménye, a zsidó mozgalom újjáéledése. A helyi cso­port újra megkezdte aktív munkásságát éspedig tel­jes egyetértésben a mizrachistákkal. A helyi csoport ügyvezetését egy Zürichből hazkerült orvos, dr. Steinberger Ernő vállalta. Mellette Sugár Fülöp, Schiffer Jeromos, Guth Lajos neveit említjük meg. A Nemzeti Alap bizottságának élére Borgida Sándor bankigazgató került, aki mellett Rosenfeld Ferenc látja el az adminisztráció nehéz munkáját. A ba­­rissziánusok is összefogtak a zsidó munkára. Dejen-Désen a Palesztina-munka legnehezebb részét az ifjúság végzi. Az Aviva-leányok Hegyesi Fráda vezetésével lelkesen és megbízhatóan látják el feladatukat. Minden remény megvan arra, hogy a példás jótékonysági munkát kifejtő Zsidó Nő­egyesület is, melynek élén az agilis Weinberger Samuné áll, megfelelő értékkel veszi ki részét eb­ből a szent munkából. A Nemzeti Alap­ biztos te­endőit Stembere­ Sarolta intézi, kinél Erdélyben ke­vés lelk­esebb munkája van Erec Jiszrael felépítésének. Bistrita-Besztercén igen látogatott estély keretében tartotta meg Pollák Adolf előadását Palesztina felépítéséről. Besztercén az erdélyi zsidó mozgalomnak ismert nagyasszonya, Kallus Lajosné áll a munka élén. Értékes segítőtársa dr. Eskeles ügyvéd és a hitközség kitűnő elnöke Rachmut Zsigmond. A most megalakult Aviva munkássága is nagy értéket jelent. Brasov-Brassó­van a kulturegyesület fogadta a vendégeket és rendezte meg a Palesztina-mitin­­get. A nemzeti biztosi teendőket nagy lelkesség­gel Steinmetz Kálmán látta el eddig, aki értékes segítőtársat kapott Gruber Emánuelben. A bizott­ságban a Leányegylet részéről, mely Gidáli Sári vezetésével működik, Stern Mirjam vesz részt. A kulturestélyen Sebesi Izsó mondott igen értékes és mélyenszántó bevezető előadást. Igen lelkes munkásságot fejtenek ki Brassóban a Citron Aladár vezetésével működő harissziánusok is. A két nő­egyesület már a múltban is kiterjesztette működé­sét a Palesztina-munkára, amely remélhetőleg még intenzívebb lesz. Alba-Julián-Gyulafehérváron a patriachális ÚJ KELET megjelenésű Fischer Sándor főrabbi fiatal lelkes­séggel terjeszti a Palesztina felépítésének gondola­tát. A galambősz főpap fáradtságot nem ismerve igyekezett a jeruzsálemi kiküldött munkáját minél eredményesebbé tenni. Értékes segítőtársa volt ebben Fudla nagykereskedő, a hitközség elnöke és a kedves háziassággal vendéglátó özvegy Mendel Manóné, az izraelita nőegylet elnöke és lánya Mendel Margit. Alba­ Julián is megalakult az Aviva, melynek élén Mendel Margit és Klein Piri állanak. Értesülésünk szerint Pollák Adolf a leg­teljesebb megelégedését fejezte ki az eddig ta­pasztalt eredmények felett és ígéretet tett arra, hogy peszach után megint ellátogat Erdélybe. Párisi figurák Egy antimilitarist­a tábornok, Verlaine barátja, a félszemű Bojtor (­Második cikk) (Páris, február 29. Az Új Kelet munkatár­sától.) Tegnap, úgy emlékszem, egészen fiatal­emberekről írtam. Pedig, mit tagadnám, talán sehol a világon nincs annyi szenilis öreg, annyi bárgyú aggastyán, annyi reszketőtorda vén tata, mint Franciaországban. Ezek rendszerint dióbarna dolgozó­szobákban ülnek, szemben velük XIV. és XV. Lajos mellszobra áll, a falakon rokokó figurák ül­nek olajban és néha fehérhajú feleségük kecses mozdulattal benéz egy pillanatra és csak ennyit kérdez: * — Ca va? _ Az öreg urak ilyenkor illemesen visszabólin­tanak : igen, megy a dolog és tovább hajolnak a nagy rizsmapapirok felé, amelyekre lúdtollal em­lékiratukat írják. Mert ebben az országban, ha valaki ötvenéves elmúlt és nyugdíjba ment az állam­nál viselt tisztségéből, memoáriró lesz. Ha végig­megyünk az előkelőbb negyedeken, a Boulevard des Invalidesen, a Sevresen, a Babyloneon, vagy az Etoile körül az avenue Kléberen, az avenue Hocheon, az avenue Champs Elyséen és látjuk a komor paloták lefüggönyözött ablakait, egészen biztosak lehetünk, hogy azok mögött tölgyfa író­asztal van , la Louis Quinze és amellett egy volt tábornok, vagy egy volt államtitkár, vagy egy volt prefektus, képviselő, szenátor, egészségügyi főfel­ügyelő ül és írja: ezen és ezen a napon az urug­­váji nagykövetnél voltam estélyen, ugyanott talál­koztam Orleansi Fülöppel, aki meghívott yachtjára a marseillesi öbölbe. Estélyekről, udvarlásokról, politikai pikantériákról szólnak ezek az emlék­iratok. Munka közben az öreg urak kétóránként bekéretik a kávéjukat, mellé egy kis aperitivet, azaz jó itókát és közben meg vannak győződve arról, hogy ők most valami nagyszerű dolgot al­kotnak, igazán komoy dolgot, nem úgy, mint azok a kétes és nagyszájú szindikalisták, akik ugyan­ebben az időben a Grange aux Bellesen mindenféle kicsinyességekért, órabérjavításért, néhány centimes dolgokért szónokolnak. ■ t. (Perein generális) Ezek közül a reszketős aggastyánok közül való Perein tábornok is, akinek többizben voltam vendége az Avenue de Saxeon lévő páncélozott lakásában. Mindig, amikor felmentem hozzá, kis kézi írógép előtt találtam, amelyen vékonycsontú aszott ujjaival kopogtatott. — Mi készül, mon general ? — Az ötödik kötetét írom a nagy pacifista munkámnak. Most már egészen biztos vagyok ab­ban, hogy, ha békét akarunk, el kell törölni a a határokat és meg kell szüntetni az útlevél­rendszert. — Bizony az nagyon jó volna — válaszol­tam — de nagyon sok minden kell még addig, amíg ezt elérhetjük. A gazdasági változások .. . — Csak gazdaságról ne beszéljen nekem, annak semmi köze nincs ezekhez a dolgokhoz. A népek barátsága, a zöldasztal, a harmonikus meg­értés . . . — De kérem tábornok úr, a népek között fennálló versengés, amely, mint ön is tudja, tulaj­donképen az egyik állam tőkéjének a másik állam tőkéjével való versengése. . . — Igen, hallom, hogy valami úfféle tudó­sok, akik állítólag nemzetgazdászoknak, vagy ta­lán .... már nem is tudom biztosan.... szocialis­táknak ?..., igen, mintha ezt mondták volna nekem..., nevezik magukat, gondolkodhatnak így, ez azonban nem komoly dolog mindaddig, amíg a szívbeli közösség.... A tábornok úr minden szavát lendületes mozdulatokkal kísérte, igazi latin volt, bőbeszédű, szólamos, jelzős, duzzadt és dagadt, de üres. — Meglátja, a háborúk meg fognak szűnni, mihelyt a népek közös értelemben forrnak össze. És ez az ember tette naggyá a francia tü­zérséget, ez az ember matematikát és mértant ta­nult, ez az ember műegyetemet végzett, egész éle­szögekkel foglalkozott! Hát csakugyan nincs a gallokban logika ? Látta, hogy felállok és készülök elmenni. — Ön most hová indul. .. ilyen korán .. . ? még alig van kilenc óra. — Megyek összeforrni... — válaszoltam kacagva ... — De én a Grange aux Bellesre megyek... vagy elnézek a Feketemacska kabaréba . .. Ott is lehet. (Mitrani bácsi) A másik öreg, aki még Percinnél is jobban meg van roggyanva, aki már alig áll, aki rögtön elalszik minden fotelben, amibe véletlenül beleül, sőt aki, ha nincs fotel, állva alszik az utcán és a kávéhá­­zakban a falaknál: az öreg Mitrani bácsi talán a legérdekesebb alakja Párisnak. Romániából jött ide ezelőtt harminc esztendővel, valami elöl jött el, azt mondja, és kérdezte tőlem, várjon én is amiatt vagyok-e itt . — Mi mindig amiatt vagyunk.... minde­nütt — feleltem — vagy maga talán nem azért tartja két piszkos inget és egyetlen pár lyukas­cipőjét a Petit Napoli­taine kamarájában és nem azért nincsen-e lakása tíz éve, nem azért botorkál-e nyolcvan esztendős fejével hajléktalanul az éjsza­kában, nem azért vár-e itt minden délben és este valamelyik kokottra, aki megszánja és meghívja ebédre, vagy vacsorára, nem azért nem volt-e für­dőben már­ jó egy esztendeje, mert ki van verve, mert ki van kergetve, mert ki van rúgva, mert nincs egy olyan pici hely a földön, amire rááll­hatna és amire azt mondhatná: itt nem vagyok idegen ... jó öreg Mitrani bácsi, hagyjuk csak el, ismerem én az ilyen bohémséget, hiába volt maga Verlaine barátja és hiába éjszakázott együtt Szo­­mory Dezsővel, magának mégis csak jobb lenne most egy jó meleg lakásban, karosszékben a kályha mellett ülni, pipázni és, ha kedve van, oda­­ti­pegni az ablakhoz, nyugodtan kinézni rajta, egészen nyugodtan, úgy, hogy még ki is merje dugni azt a szakállas zsidó fejét... De azért vannak, akik nagyon szeretik az öreget. Éjjel tizenkettő után jönnek be a kávé­házba az újságírók és a szép kis nők, Mitrani mindegyikhez odaül és elbeszélget velük. Tud mindent, olvasott mindent, hozzá is szól minden­hez. Legutóbb azonban már ezt a kis fészkét, ezt a csigaszargú kis napolitainei kávéházat is el kel­lett hogy hagyja. A tulajdonos értésére adta, hogy már nagyon gyakran nyúl az inge alá és egy kicsit már nagyon sokáig mozgatja ott a kezét. Azt is megmondta, hogy ezt már ugyan régen látja és emiatt még nem utasította volna ki, de most már mások is bedugják hirtelen a kezüket a kabátjuk alá, mások is nagyon izegnek-mozognak már, elvégre nem teheti ki magát annak, hogy ez az egész kávéház vakarózzék. Mitrani bácsi még aznap ki is költözött. Le­ment a pincében lévő kamarába és a két pisikos ingével, a lukas cipőjével és egy csomó verses­könyvével kihurcolkodott... a Boulevard Montpan­­nessara, a Boulevard Saint Michelre, a Montmart­­rera, a Les Halleshoz ... és Páris egyéb­ utcáiba. Mert Páris jó az ilyen öreg bohémekhez, a Mitra­­nikhoz, a Plessisekhez, minden köve az övék lehet, ami kifelé van az útvonalakra, de még csak egy sem, ami befelé van, még csak egy kapualj sem, a házmesterek feltétlenül kidobják. (A félszemű­ Bojtor) Most pedig egy öreg félszemű magyar munkással találkozom. Magyar vendéglőben. Odaszólit magához. — Fiam ... — mondja. — Mi az Bojtor bácsi ? — Igaz, hogy a Ternay meghalt? — Éhenhalt — mondom. Bojtor bácsi a felezőmével dermesztően el­mosolyodik. — Jól van, fiam — mondja ,­­ - megérde­melte, fiam. .. igy kell annak lenni- fiam ... meg­kapta a magáét fiam ... Szombat, 1924 március 1 Roth cipész Cluj»Szép-u. 2 (Gólya-nagyáruház mellett)

Next