Uj Kelet, 1925. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

kiadó» s^»i«I i* «]fonda ?Jni-Jt alouvâr, St Baron t. r#s. (Bunun-utca) lt. îvfcfOB! Szerkesztőség­­i kiadóhivatal — 977 N. Sz. — — 558 “ kéziratok kizárólag a ^«rttiszteséghez cui• -b4tt&k. Kéziratokat aaw I «dank vissza. a*!m3 POIJTÎIA! «(APJLAP Ilii január 1 Csütörtök N­0J־ Ko!«ttv&r * Vili •Vvf­lyaw ★ 1, szán mmv, ———--------------L x&r a\V. *ti? wf* X*«? **■"י «iSl nisx: láfev kv .1­46 - — •״ Nigyedévra - -- 346 Egy hónapr• — SS Egy nátti ára pályaud­­varon és vidéken is 4 la­­itak&restben — 5•— i Kihula vákláfea! egy hónapra — ak .%•־ *» SzáM — 1*5# 5085. Tévét 5 *u* 1 1111 — niiiiiimtsiiimsi Mi—1 Ezerkilen­cszázh­uszonöt Csodálatos antegonizmusa az emberi kedély­nek, hogy az simult idő halkan becsapódó kapuján a ív­pke öröm díthi­ombjait vési fel, ahelyett, hogy az új év kék­pontján a lovatümö diet fájdalmát könnyíené meg. Mert élni, bár­­mily nehéz és napjainkban bármily áldozat, ez­dletben mégis görcsösen ragaszkodunk, mint csalódásaink, reményeink, fájdalmaink és drémeink foglalatához. Az el.zsálii év ormáról visszanézve, alig-alig akad olyan mellvam­, mely a ma beálló uj ssetendőhöz füződő reményeket igazolná. Európa még mindig a vér és az arany kegyetlen posványában fulladozik, aa aa e?׳ yen­­*•ly, mely imoaiális és politikai viszonylataiban a nyugalmat biztosit­aná, kérik, egyre jobbam késik az éjszakában. A hátalmi ■zó még mindig •rdssbb a belátásnál s ha voltak is jóhimsmi kísérletezések a béke biztosítására, mint a genfi de lendomi konferenciák, ezeknek a kontieren­­■iáknak határozatai a gyakorlatban nem tud­­tak érvényesülni, ■öt újabb konfliktusok ere­­dőjévé váltak, mint azt a korai zóna kiüriszfaé­­inek elhalasztása is igazolja. A derrokrácia lobogója alatt a letűrt idők gyűlölködése, imperialista türelmetlensége, mint ig­a­z elendő eeempészáru evez a naxarov poli­tikai vizeken. A jelszavak különbözősége asak •*v általánn;•, de^ruit!־ b ־ י*ot Írsz . u n.1».- t aanki harcát mindenki eben. 8 míg cézári gég, hatalmi mámor a monarchista­ időkben ee&k egyes dinantiák tulajdonsága volt, addig most, ti isteni ״ Mabsdság* légkörében ezt a gőgöt, ezt a hatalmi mámort egyes csoportok és töme­­gek sajátították ki. S mialatt büszke európai kultúránk a gaz­­dasági csőd pörölycsapásai alatt hull darabjaira, addig keleten uj vészfelhők tornyosulnak, me­ly­eknek kiparkrozása csek egy egysége■, minden nemzeti és faji villongástól ment európai aka­rattal volna lehetséges. De akiket az isten el akar vemejteni, azokat vaksággal veri meg ■ úgy látnák: Európa teljesen megérett arra, hogy az isteni gondviselés kegyelme elforduljon telé. Mi kis porszemei a nagy emberiségnek, akaratunkkal nem változtatjuk meg aa eleve­­■­ rendeltetést. Számunkra csak a remény ma­radt meg, koldusok és költők menedéke. Innek jegyébem állunk az új polgári év küszöbén. Ez a gazdagságnak, ez a gyönge, remegő remény­ség. Ez a megtartó erőnk, mint hivének a hit, mely hegyeket monditani képes. Ez volt évmá­­natok viharaiban, autodafék tülébam aa aa elixir, mely agyonüldözött, kimerült lelkeinkbem megtartotta az életet , a hajlimot arra, hogy az életet minded­ben védés és minden gyöke­lem ellenére a legfőbb jónak tekintsük. A hitnek és reménynak ez a láng is, ak­a­­dem peszimizmusunk ellenére is, töretlenül él­ bennünk. Sajgó aairvel, méltatlanságok és szem-, vadének súlyától meggörmyadt háttal, igy me­gyemk aa eaerkilencsaá ahunonötödik év elébel örök fényünk: a meeeianir.mua az övétneks mórt is kigyullad előttünk, hogy az emberiség lek terelt pusztaságán világítson. Az igazi jóság kötelessége Irani a Jóság világuralmában még akkor ia, ha mindenütt a gonomaég csapdák várnak reá. Hinnünk és nevetnünk kell a jó­ságot, megáért a jó­ságért. Fegyvercsürtető imperialismus, áldatlan faji ן és nemzeti­­harcok közepette is hinnünk kell a Jolág imperiliz­musában, mert csak az a hi­tünk adja meg az erőt arra, hogy az új pol­­gári év küszöböt emberi odaadással kívánjuk magunka­k és minden élőknek: egy jobb, szabb esztendő köszöntsön reánk. Egy szebb és jobb esztendő, melynek hallásai kibélelt utjain a viszály elvérzik valahérp, hogy,a belátásnak, a megértésnek, a mindig várt és sohasem jött szeretetnek adja át helyét! (3. I.) * Radics állítólag Bécsben tartózkodik Nagy külföldi propagandát készít elő. A horvát parasztvesér Moszkvába készül (Zágráb, dió. 81. Az V. Kd­ei Mát írtjától.) ■Telniük, hogy e jugoszláv koluiny felentatte a horvát parantpirtot, ■milyn.-k vns'ifcége silón elfogató parancsokat idolt ki. A pirantépártot bolssv:'«ta propigundája aa.. 1׳ üldözik Mir szerint Madite Istvánt, ■ki Zágrábot* zsitfliárdott, kar­­­osony setéjén a várost titokban alhatjta. MVraiMtg lacrban cerii d jár­ai egyik birátjukril vsa!*»awatt. Zágrábból a hervit puncaiTMér Béla felé vette mijét, •honim január első napjaiban tovább fog slnssi Moszkvába. A pairaMvsiá! Bépabua is t«• nácskosott bivuvil a lugombáv korain? *ilyet kel­­földi propagaidáról. A propaganda fémka valón!.• *»leg Moskva Ima, thonnan a Bodicepárt röp­iratait Bánki küldik, innm Zigrábba fogják •se■(­­TftsmL Bedim mámit arra is, hogy az uj jugonéáv kormány dim proklam­ációt fog kibocsátani, •aon- Wtl ■amor«? elm­ok az intés az flames nagyhatal­­zmkhoz. Mbbia az emlékiratban Radics ki fogja fejteni tat, hogy pártja isljtses alkotmányos sít­­pon áll is a reakció alléi alkotmányos •saUickkel kíván kiadni. Kifejti egyúttal az ia, hogy Ju­­gosláviáben a békát csakis radikális kormányzattal tuhat helyreálltani. ameaemamaamaaaaaaa.a.,aa.>a.aaa1n>mtttttM|t||il|< Goldis nem lép ki a nemzeti pártból Nyilatkozik az Uj Keletnek a személyével kapcsolatos fantasztikus sajtó­híresztelésekről (Arad, dece­mbar 81. Az Uj Kelet tudósító- tárán) Goltis László, az erdélyi román nemzeti párt egyik legaterkánsi­bb '?szétalít­ja, ez Altra kult­uregyess­let elnöke, néhány fc. nappal ezelőtt több »»mélye« hívével «mjtt d!maidaru ah­­` *' ,­V ^ T־'^*num‡ h inn.«*•» dején a­z gkOlfr 0 'zőhb kombinációk־ kai illézték a ~ i^zidh­ark akcióit. Ifiyen la- t ok tudni vélték hogy Gk)d'*ék a tiberélíaokkal es *z avereiosz­uk­kkal paktilnak kormányra­­ktraUtfik érditéle», mái Itpch viszont aa ah •tót cdar״*írvar itták, hogy Goldii nem lé• vén megelégedve a nemzeti párt jelenlegi ve• retéséve), rezsimváltozást akar kiharcolni ak­­eiójával.‘ A Gc 1(5ie frakció akcióját a román belpo­litikai életben a rokánoi fm­emorandumváltások és végnélkü­l tárgyalások követték. A tárgya­­lások váltakozó eredménnyel folytak ét­h on• kurta!! távirati irodák hol arról adtak hírt, hogy Go­dia megegyezett Máriával, hol pedig arról, hogy Goldis tát erével együtt él vám b­ácos arra, hogy kilép a nemzeti pártból. Az Astra aradi kongresszusa alkalmából a­­ kongresuson résztvett avarespanai képviselők *­értekü­letet tartottak, amelyen Goga bejelen­­tette, hogy Golelsék beléptek az Avaresoa- pártba. Gogának ezt a bejelentését hé׳ ebk Gold!* aisve pafrt^ te no,. aitui j0Lg1«*sn* u­tán J^l^gellentéte­sebb hírek kerültek forgalomba, mit néhány mp óta az egén ckirilyaágbeli sajtó arról cik­késik, hogy Goldis Lászlónak a nemzeti párt­ból való kiválása befejizett tény. Az újabb híreszteléssel kapcsolatban a■ Új Kelet aradi munkatársa kérdést intézett Moldis Lászlóhoz, aki munkat­ársunk kérdéseire így nyilatkozott: •י■ A bukaresti lapoknak az a híre, hogy én híveimmel együtt kilépek a nemzeti párt­ból, egyáltalában nem felel meg a valóság — Annál is inkább légből kapott ez »­ értesült­, mert a bukaresti lapok által említett időben nem is voltam Bukarestben, hanem Aradon tartózkodtam. Egyébként nekem fo­­galmam­­Lucáén arról, hogy szexnek a híresz­­telteiknek mi a célja és kinek az érdekeit szolgálják. Nachum Szokolov Erdélybe jön Kolozsvárt, Temesvárt és Nagyváradot látogatja meg (Cluj-Kolozsvár, deoember 31. Aa U­­rtist tudósítójától.) Hír­udtunk már arról, hogy Nachum Szokolov romániai útja ■órán, min­­den v­lcum­ütég aaarint Erd­ély­be és Bánátba is ellátogat, M£r m erdélyrégi doniska ■a­dó­­■ág nagyváradi konferenciájával kapcsolatosam ■zó ▼olt ■zokolov erdélyi útjáról, köiben azom­­ban a világ in­dóságának viadra sulyosan meg­­betegede­tt, úgyhogy útja akkor elmaradt. berlini ■wnatóriam gondon ápolása visszaadta Szokolovot a nagy munkának. A bukaresti cionista koller ■nótával kapcsolatosan az erdélyi zsidóság kiküldöttei beható tanács­­kosásokat folytattak Nachum Szokoloval, aki ígéretet tett, hogy útiprogramjába Erdélyt ás a Bánságot is felvacar­ovnt azután megérke­zett a pontos értesítés. Nachum Szokolov táv­­iratilag értesítette a Namzati Szövetséget, hogy január hó 20-átán Koloesvárra érkezik. Szoko­­lov juanár hó 26 skáig ma­rad Erdélyben־ is azalatt Kólóra vár­on k'vtt j óraá­ hatólág Te­­mesvárra és Nagyváradra . ljárogsz. Nachum Szokolov sz erdélyi zsidóságon,1­. vendége, tekintet nélkül is egy« fírkálók fel­fogására. Hiszen a vili’ •t-dórkgá tarvik két olyan Intézménye élén áll, A.Ulick a Irj­.isefcb, a leg• magasztussbb általános •t­jjat valósítja mag. Elnöke annak a szerejation Jalf nek, mely a békeszenedénk közül a nidóaág éráikéit képviselte s amely a népszövetség mellett mi is éber Örs­ia képviselőié a világ ■ridőnágának. A másik hatalmas intézény, melynek vend­ egyénisége Naehum Naakelov, a Welthilf ivar­head, mely sagite kenet, hümogatáék nyújtott és nyújt különbenp a háboru sujtotta keleti ■ridóeágaak, de hatalma■ ■egitőemkőaalvel min­denütt ott van, hal a zsidóság nyomora, küz­delme ezt aulaégasné tárni. Hadiam Seokolov a világ diplomáciájában elismert vanté helyet vívott ki magának. Ő és ־ Weizmann dr. voltak ások, akik *a inak iá■­­jé, a párisi saarsedéet meganovageaték is elis­ • mertetéséért dolgoztak. Saikolovot a hivatalos román tényezök is merte fogadtatásba• része­­■Ítélték. A királyi pár ebéden fogadba,­­ Duca miniszter pedig bankettet lead­­att tiszteletére, melyen a kormány tagjai a a bukaresti diplo­­máciai élet előkelőségei vettek rést. Szokolovot a remin kormány a mega nagy vendégének tekinti és a legtelj­sebb tisztelettel veszi körül. Szokolov erdélyi látogatón is, itt élő z־.iió■­­ágnak felejthetetlen esemén­ye less és igy te­­kintettel a fogadtatás impozáns méreteire, a zsidóság minden rétegéből rendelőbizottsá­­gok alakulaik Szokolov látogatátának elökíazi­­lésére,

Next