Uj Kelet, 1925. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
* Bergner Mór temetése Glasner főrabbi és Fincher Tirádát dr. bucaaltatója (Cluj Kolozsvár, dec. II. Az új Kelet tudósítójától) Őrlési részvét mellett temették me délután két órakor a gyészházból Bergner Mórt. Az utca költőjén is meglátszott, hogy ő vároinak gyán» van. Autók és hinták lepték el a Bergner-ház előtti térséget ■ a város minden rémé■ből jöttek férfiak és nők, öregek, fiatalok, egyterű emberek és a cora kedveltjei, hogy lerójják kegyeletüket a melegen iizetiv iránt, hogy egy jóságos, drága embert elkísérjenek utolsó útjára. A tágan udvar gyérsen megtelt gjacolókkal és az emeleti folyosót az aaasoayok százai lepték el. Két órakor hozták le az udvarra Bergner Mór kihűlt testét a acobából, ahol délutáni álmából a Uválamtottak boldog aortával átszenderült az örökkévalóságba. Jajvannékelő acalád, *Író barátok aorfala között hozták le aa md▼arra a koporsót, amelyre három megtorkélvü gyermek borult. 1 firtbki buiHtttéji Az eled buomatató GIm■« Akiba főrabbi ▼olt. A nyomoruaág mélyen átérzett igaa hangján a fájdalomtól gyakran megaaaklón mondotta gyánabennédét. — Alig husonnégy óra múlt el, hogy megkapjam a Hióbhirt drága jó Bergner Mórunk hirtelen elmulásáról. Napjamente előtt ▼olt én én úgy éreztem, hogy a nap ima a nőtéfaség tengerébe bukott. Szinte lehetetlennek termett előttem, hogy a nemet, a jóságos ember ilyen gyorsan távoznék e földről, Baha Jucm takar! milyen fénytelen lett az arany. Minden hiúnak és ■emmirevalónak látszott a döbbenetnek ebben a sulyvnórájában. Nagy aa én fájdalmam én nem tudnék drága barátom koponója fölött méltóan־ razót mondani utána. Mert olyant vesztettünk el, aki nem is pótolható. Mint barátod jöttem ide, drága jó Bergner Mórom, akiben én én valádom legjobb barátunkat ▼escértöbb, legodaadóbb barátja voltál, aki igaz aildó hűséggel állottál melléje. Gyorsan, nagyon hamar mentél nagynevű apám, barátod ■ áa, hogy lelketek ott fönt egybeforrjanak. Bid illik a bibliai ige, hogy könnyebb voltál a *!*fái és erősebb az oroszlánnál, Só szárnyakkal emelkedtél az ezmsiség magasságaiba, hited volt, a saiv mélységeiben gyökerező hited, hogy minden vallásosságnak fundamentuma a gemdai bhested, a jótékonyság, a kegyes, e feltűnés nélkül való adakozás. Mindig is kimagasló voltál e téren, akkor is, amikor az emberi gyűlölet nem vetett olyan magaz és olyan emésztő lángokat, mi abben a korban, amikor a gyűlölet atmomfér.. reftőzi és gyilkolja az emberi saiv nemesebb érzelmeit. Nagy voltál a szeretetben és testvériességben, amit ajkad ritkán hirdetett, de jótevő kezed annál gyakrabban gyakorolt. Nem*fit különbséget aatáó éa nemutdó között amikor arról folt anó, hogy segíteni kall amberakan. Rabbi Elenear szava jellemzi a ten étidét. 11 A ,Zsidó Nemzeti A főrabbi beszéde után Flanker Tivadar dr. a Zsdó Nemzeti Szövetség dlsielnök állott a halott fejében A megbatottság elfogódott hangján mondotta: — ólomnlyu bénát terhe alatt rostádra▼*, ■eánő fájdalomtól vonsgló lélekkel léptem a koporzó elé, hogy sirassam lakóját, aki az általam itt képviselt Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetségnek egyik alapítója és több órán át alaktke, szerény zugaiénak pedig atyaként tintáit, édes testvérként narstett bejtársam és a ■só igtsi ártalmában nagyrabeesett, jó barátom ▼olt. Vaskepasakkal tart fogva egy szörnyű dibbsant, amióta áteláguldott városukon a váratlan hir, hogy álma, melyre tagnap délután lehajtotta fejét. Örök álmává lett aa agy végtelen keserv szorongatja tarkómat, bénítja hangomat. Pedig massiehitó hangon kiáltani óhajtanám, hogy ki volt as a férfin, kit s ■samf&dél tekir! Az igéen erdélyi sindóaághoz aljató hangon neszetnék • helyen beszél ׳ nini, mert az ágén erdélyi ■adóéig mérhetetlen vezetőségét jelenti • koporsó, melyben Bergner Mér földi maradványai várják most vissatérésüket az anyaföld ölébe ! — Nemcsak városunk zsidó társadalmának di■aa volt Gagám Erdély zsidóságinak legkimagaslóbb egyéniségei közt tartozott. Párját ritkító puri•*^•1 «nichaHtedjpló sgynaersteé^s éa kösvétlensége, as öniilildonáeig menő lelkeata •tie minden nemes ágyért, oadálatos saiv jósága is sok mis tündöklő férfi erény• — na »gésa erdélyi isidóság legelsői közé emelték őt. A kevesek közül való, kivétel« ember volt. Akit «•aki rám Irináit — Neki megadatott, hogy kereskedői agyasaég• ás Horgaima által bseshlettel szonett anyagi jólétét nem bolygatta meg gyűlölködj irigység. a mester állította, hogy az igta emberilet gyökere e jó ■elvben rejlik. Berailleten én nyit férfia voltál, Isten ajándékozott meg bennünked ▼eled és Isten vett magábon. Áldott legyen a 6 neve az áldásért, amit általad árasztott e ▼áros társadalmára. A Minden hitó boldog maládj életet adott neked, hitves, aki odaadó gyöngédséggel meg tudta nyújtani drága életed éveit, derék, szerető gyermekeket hagytál itt és amikor megtört szívvel baalazom tök a hitközségünk neviben, amelynek élén állottál, a magam nevében la a soha nem maié hála érzéseivel fogom őrizni emlékedet, hisem te Te elnökséged idején k ! Te támogatásoddal állítottak Apám helyére. Lachanalom • ez Így békében atadzs, hossza, nagy útjára az örökkévalóságnak éa itt lent, e főidőn gyermekeid folytanák Aded művét a Te szellemedben . Szövetség halottja Mert mindenki tudte, hogy javaiból többet élve a köe, ■int ö ■sega, kinek életmódja a növénység mintaképe volt. Neki megadatott, hogy é 7ti■ edge hónéleti tevékenysége •tettek barátokat •sáriért megának, de ellenséget soha. Mert a ▼ iste nerepben is, melyet ■inénütt betöltött, nyájas ▼élt mindenkivel én bár a meggyősődően következetesség megtestesülése ▼olt, mindig önmegtertósttént tudott gyakorolni és respektálni ▼olt képe na ellenkező nőseteket. Seemélyi hiúság, kicsinyesség nem tárt lelkületéhez. Nagy dolgokban ■emmit tie Irieringefl ■sampont nem korlátolta őt. Saljában ■ a ki nemadódott soha. Tetőtől talpig az ▼olt a nap lignemebb értelmében; gentleman, a minővel ritkán találkoshitni. Az erények tinta, nagy karmániája volt az ő egyénisége. Mis vonás nem ▼olt benne, mily a disezonancia hatását kelthette volna. — Az erdélyi ■sidó nem■ éti mozgalomnak megindulás■ pillanatától leglaiknebb hívei közé tartssott, aki közreműködött a Erdélyi ■sidó Naseti Szövetség megalapításában és a legnagyobb odaadással, példa nélküli önzetlenséggel vette ki ré• ■aát minden aidó intézmény látrehozatalában én fen tartásában, mely a ■idó nemzeti mozgalom hatása alatt közsükségletté vált. Könnyek gyűlnek nemembe, midőn ensemba jut az á.-a, midőn •11- tör bontakozott ki előttem egyéniségének nagyvonalúsága. Az 1910 novemberi népgyűlléa után volt, midőn az íren népervülésen megalakultnak kikiáltott Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség megárverésének problémájáról tanárakon aas, Ai Uj Kalet gyám a volt akkor is, aki egy szervezési alap létenítését kezdeményezte és minden pós nélkül a legnemesebb egymerűséggel elsőnek tett le egy, az ekkori viasonyok között ■zokatUnnl jelentékeny . A sánta Fiske (Al Zsidó koldusregény Irta Mendal! Moleber Sztórim Fordította Székely Béla Magunkfajta ember csak azért eszik, iszik, házasodik, hogy ezzel az Urat dicsérje és isteni fenségét magasztalja. Mindez azonban nem vonatkozik Fiskére. Komisz helyzetében a púpos lány vigasza, szerencséje, élete, mindene volt. A vízbefuló a szalmaszál után kapkod. Csuda hát, hogy Fiske testével, lelkével beleakaszkodott a púposba ? Ha az embernek a szíve fáj, akkor kiabál és minden ember egyformán szokott kiabálni. A szív szava egyforma: legyen az nagy vagy kicsiny, művelt vagy műveletlen; csuda-e az, hogy Fiske ilyen forró, tiszta emberi szavakkal öntötte ki szerelmét? Ezért indítottak meg a szavai, mint a hegedű, mely szavak nélkül is az ember szívéhez szól. Egy prédikátor, a vezeklés egy könyve sem tudott még engem úgy megindítani, olyan lággyá, jámborrá, jóságossá tenni, mint a megtört szív feljajdulása, a játékos hegedűje. Rendben van: Fiske elbeszélése mélyen meghatott és ezért vagyok annyira elméláző, de te lovam, min gondolkodói te? Ez igazán nem eljárás: a ló alig mozgatja a lábait és egyáltalán nem törődik azzal, hogy a Tiseboor közeledik és a városokat kinesszel kell ellássam. Már nem is az után megy, hanem oldalra csap ki, a rozs közé, meg-megáll és egy rozsszálat szakít le. Alter gebéje se jobb nála, ép úgy csinál, mint az enyém. Ép úgy van ez, mint a chéderbe szokott lenni: ha a rebbe egyszer félrenéz, a gyermekét ringatja, vagy a rebbezinnel veszekedik, úgy a tanítványok is azonnal szórakozottak és csak úgy tesznek, mintha tanulnának. Én is ahhoz az eszközhöz nyitlok, ami iyenhez ilyen esetekben a rebbe szokott: az ostorhoz és eszméletre térítem vele egy kicsit a lovam s néhány tanulságos szót mondok neki. A füleit hegyezi, kinyújtja a nyakát, a nyelvét lógatja, a farkát csóválja és kirúg. ״ Hogy milyen szemtelen vagy l" kiáltom és alaposan rávágok az ostorral. Ez azonban egyáltalán nincs ínyére felágaskodik és úgy tesz, mintha el akarna nyúlni a földön. Azonban mégis csak eszére tér, nekirugaszkodik és tovább húzza a szekeret. ’ Mi is feleszméltünk ezalatt. Alter a maga módján segít, Tiske a maga módja szerint folytatja az elbeszélést, én meg a magam módján lefordítom a szavait és a történet igy mérv tovrAHK • mj ״ Nem sokáig vészé■ már igénybe a türelmüket. Nekivágtam az odesszai országutnak mert azt reméltem, hogy talán valahol útközben megtalálom embereimet, vagy legalább is hallok róluk valamit. Azonban minden hiábavaló volt • úgy eltűntek, mintha a víz vitte volna őket el׳’ Az örökös vándorlást már nem bírtam tovább elviselni, pihenés után vágytam s legalább rövid ideig egy helyben akartam maradni, mint ahogy előbb szokva voltam és Isten segédelmével igy jutottam el Odesszába. Az első napokban nagyon szerencsétlennek éreztem magam. Elhagyottan és nyomorultan ténferegtam a városban és azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek. Minden olyan új és olyan idegen volt előttem. Hekdest sem találtam, mint más zsidó városban és olyan házakat sem, ahol koldulni lehetne. A mi zsidó városainkban alacsonyak és minden cifraság nélkül valók a házak s az ajtó közvetlenül az utcára nyílik. Ha benyitsz, mindjárt a szobáig jutsz, nem kerül nagy ceremóniába és ott látod magad előtt az egész háztartást, mindent, ami az evéshez és alváshoz tartozik. Vizet kívánsz, ott van a kezed ügyében, a lisztes vedret keresed, aztánszonnl megtalálod. Megmoshatod a kezed, ahányszor csak akarod és annyi áldást mondhatsz, amenynyit csak akarsz. Ott találod a ház fejét, a kérasszonyt, az egész családot. Mondd,Isten segítse mindannyiukat!“ nyújtsd ki a kezed, vedd el az alamizsnát, csókold meg a mezüzt ן és állj tovább. Meg azután olyan könnyű a zsidó házakat már messziről is megismerni: a szemétdomb, a csatorna, az ablakok, a falak, a tét• ■ind azt kiáltják feléd: ״ Ez zsidó ház !״ Már a fist is elárulja, hogy itt zsidó lakik . . . Odesszában azonban a házak bolond módra vannak építve és rettenetesen nagyok. Az ember a fölpun át előbb egy udvarba jut. Itt azután fd kell menni a lépcsőn és meg kell az ajtót keresni. És ha már megtalálta az ember akkor be van zárva, azonban díszes zyenge van rajta. Leverten állasz az ajtó előtt, most érzem csak igazán, hogy szegény és alacsonyrendi vagy, senki sem becsül semmire, azután mégis csak nekibátorodol és nagy respektussal meghúzod a csengők A kezed reszket, egész csendesen rántod meg és azonnal megijedsz, mintha valami gorombaságot mondottál volna és gyorsan ellépsz ... És ha egyszer már bejutottál, szakácsnő, vagy mnán támad rád és a végén kisül, hogy hogy nem is zsidó, aki ott lakik. — ״ Hát ez mi 7* — kérded magadtól csodálkozva. — ״ Miféle város ez? Miféle házak ezek? Hol vannak itt a koldusok a tarisznyákkal? Végigkajkurászo■ , V1 ״ TM׳‘ץ h0&y egy tarisnyás koldusra akadjak és kikérdezzem, hogy csinálják itt a mi üzletünket, hogy szokás Odesszában koldulni? De mintha csak minden dacéból történne, egyetlenegyet sem találtam. Egyszer azonban egy fiatalembert láttam, németesen ültözve, s úgy nézett tsiiörtSk, HU Jemuir t