Uj Kelet, 1925. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1925-03-02 / 50. szám

Diáksztrájk után A közvélemény bizonyára megkönnyeb­büléssel veszi tudomásul, hogy a több, mint nyolc napja tartó diáksztrájk a Bukarestből érkező­ jelentések szerint a mai napon meg­szűnt. Nem lehet tagadni, hogy ezt a szokat­lan és figyelemreméltó munkabeszüntetést az ország egész lakossága osztatlan figyelemmel kísérte, ami érthető is, hiszen a diáksztrájk egyet jelentett azzal, hogy nyolc napig meg­szűnt az országban a tudományos munka, a komoly stúdium, az emberiség javáért fáradozó tudományos kutatás. Kár volna ma vitába bocsátkozni afölött, hogy ebből a sztrájkból melyik " fél kerül" ki győztesen. A kormány bizonyára azt fogja­­mondani, hogy ő győzött, a diákok viszont époly hevesen fogják­­ maguknak vindikálni a győzelem pálmáját. És mindkét félnek egy­formán van igaza. Mert ebben a sztrájkban végeredményben — hosszú idő óta most először — a józan belátás győzött, amely fölött mindenki­nek egyformán kell örvendezni. A diákság követe­lései a sztrájk nyolc napja alatt jelentős változáso­kon mentek keresztül. Mondhatnánk tartalma­sabbak, súlyosabbak lettek ezek­ a követelések, mert lassan kint kimaradt belőlük a politika, amelynek diákkövetelések között csakugyan vajmi kevés helye van. A­­követelések válto­zásával párhuzamosan az ország közvéleménye is fokozatosan átalakult. Az utóbbi napokban úgyszólván bizonyos szimpátia keletkezett a diákság ügye iránt és bennünk van elegendő objektivitás annak megállapításához, hogy a diákság utolsó memorandumában foglalt köve­telések, — az egy hullaügy kivételével, amelyet igazságtalannak és méltatlannak tartunk és amely ellen alkotmányos eszközökkel továbbra is küzdeni fogunk — mind olyan természetűek, amelyeknek teljesítése nemcsak, hogy nem ártal­mas, de egyenesen a kulturális haladás érde­kében áll. Ennek a most lezajlott diáksztrájknak na­gyon fontos tanulságai vannak, amelyeket ha mindenki megszívlel, remélhető, hogy véget ér­nek azok az áldatlan zavargások, melyek annyi bajt és gondot okoztak az utolsó esztendőkben. Az első és legfontosabb tanulság az, hogy ab­ban a pillanatban, mihelyt a diákság nem lép fel politikai követelésekkel és speciális diák­problémái ügyében emel szót, az egész ország közvéleménye mellettük van. És ez nagyon természetes, ennek így kell lennie. A tanuló diákság minden nemzetnek legféltve őrzöttebb kincse, mert hiszen a jövő titkát és minden ígéretét hordja magában. Nincs olyan követe­lés, amelyet a diákság azért emel, hogy tanul­mányait minél eredményesebben és gondta­­lanabbul folytathassa, minden haladásért küzdő jó állampolgár ne a legőszintébb szívvel támogatna.­­ Mi zsidók mindig az első helyen voltunk, akik az ilyen irányú törekvéseket a legnagyobb megértéssel fogadtuk és áldozatkészséggel támo­gattuk. A nyugati demokratikus államok pél­dája mutatja, hogy milyen nagyot és milyen sokat alkotott a zsidóság ezen a téren. Sajnos, az utóbbi években a zsidóságnak ezt a harmo­­nikus együttműködését a többségi nemzettel sok helyen zavarta meg a faji gyűlölködés romboló agitációja. Különbséget akartak tenni a művelődés hajlékaiban, a tanulni vágyó ifjú­ság soraiban zsidó és nemzsidó között s a zsidó ifjúságot el akarták zárni a tudás és műveltség áldásai elől. Csak természetes, hogy a zsidóság a legnagyobb aggodalommal kisérte ezeket a jelenségeket és minden törekvését oda kellett koncentrálnia, hogy lehetővé tegye saját ifjúsá­gának a tudományos előrehaladását és boldo­gulását, mert ennek­ az ifjúságnak nagy része az itthoni üldözések miatt a külföldi egyetemekre kellett, hogy menjen tanulmányainak folytatása végett. Abban a pillanatban azonban, mihelyt visszaszáll a tudomány demokráciája és a mű­velődés tanházaiban nem fognak különbséget tenni ember és ember között, a zsidóság ismét az első lesz, amely nem fog határt ismerni az áldozatokban, ha arról van­ szó, hogy a kul­túra és a tanulóifjúság fejlődését és boldogu­lását kell biztosítani. Mi őszinte szívvel kíván­juk, hogy a romániai diáksztrájk szerencsés be­fejezése egy új korszak hajnalát jelentse, amely­ben mindenki, aki ennek az országnak javát és boldogulását akarja, testvéries megértéssel fog össze az egyetemes kulturális haladás ér­dekében. ELŐFIZETÉSI ÁR* Romániában Egész évre — — 850 Félévre — — 460 Negyedévre — — 240 Egy hónapra — 85 Egy szám ára pályaud­varon és vidéken is 4 lei Bukarestben, — 5.— Csehszlováki­ában Egy hónapra — ők 35*— Egy szám — 1­50 S­zerkesztőség kiadó­hivatal és nyomda Cl­uj-Kolozsvár, St. Baron pop. (Crassai­ utca) 10. Telefon: Szerkesztő ég és kiadóhivatal - 977 21. N. Sz.­­ — 558 kéziratok kizárólag a sze­r­kesztőséghez cím­­eendők. Kézratokat nem adunk vissza. 1925 március 2 Hétfő­­ Cluj-Kolozsvár * Vill. évfolyam ★ 50 szám­­ 5685. Ádár 6 meghalt a német köztársaság elnöke Ebert halála politikai zavart támaszt Németországban (Berlin, február 28. Az Új Kelet tudósítójá­tól.) Ebert Frigyes, a német birodalom köztársasági elnöke több heti betegeskedés után ma délelőtt egy­negyed tizenegy órakor meghalt. Ebe­rt már napok­kal ezelőtt elvesztette eszméletét, amelyet halála beálltáig nem nyert vissza. Betegágyánál gyermekei, felesége és Mauthner államtitkár voltak a halál beálltakor. Ebert Frigyes 1871-ben született. Nyerges­mesterséget tanult és mint nyergessegéd sodródott a szocialista mozgalomba. A mozgalom fejlődésével otthagyta eredeti foglalkozását és mint újságíró fej­tett ki tevékenységet. Később képviselő lett és Bebel Ágoston halála után a német szocialista moz­galom vezére. A nyugati német front összeomlása utáni forra­dalom, mely a császárság bukására vezetett, a szocia­listákat segítette kormányra. Ebert 1919-ben, a weimari koalíció idején nagy beszédet mondott Németország önkormányzata mellett. Az első szocia­lista kabinetben Ebert kancellár lett, majd 1919 feb­ruár 14-én Podasowsky 40 szavazatával szemben 274 szavazattal köztársasági elnökké választották. Azóta megszakítás nélkül volt elnök. Ebert Antal jelentősége a német szocialista párt­ban évtizedek óta súlyos volt. Nagy politikai ér­deme, hogy az ő nevéhez fűződik a német szocia­lista párt szervezetének teljes kiépítése. Néhány nappal ezelőtt vakbéloperációt hajtottak végre rajta, mely teljes mértékben sikerült. Azon­ban az operáció után láz­­ lépett fel. Az orvosok, tekintettel gyönge szívére, nem sok reményt fűztek felépüléséhez. A ma reggel kiadott orvosi kommüniké ilyen pesszimisztikus hangon íródott. Tegnap Do­­mergue, a francia köztársaság elnöke táviratban­ kí­­vánt javulást a beteg elnöknek, Síg A jobboldali pártok Ebert betegségéből már halála előtt politikai tőkét igyekeztek kovácsolni. Arra hivatkozva, hogy Ebert betegsége hosszú ideig távol fogja tartani hivatalától, új elnökválasztást akartak inaugurálni. Különösen a német nemzetiek igyekeztek ilyen irányú propagandát kifejteni. Az európai demokrácia aggodalommal nézi, várjon a német nemzetiek propagandája nem-e fog eredménnyel járni és a köztársasági székbe egy reakciós politikust beültetni. Ebert halálával a német birodalmi kormány 8 napos nemzeti gyászt rendelt el. A minisztertanács döntése a Vadul Comercialról Teljes rend van a beszarábiai határon (Bucuresti-Bukarest, febr. 28. Az Új Kelet tudósítójától.) Ma délelőtt minisztertanács volt. Marzescu igazságügyminiszter benyújtotta a bírói eljárás egyszerűsítéséről és a bírói fórumok összetételéről szóló törvényjavaslatát. A minisz­tertanács egy bizottságot küldött ki a javasla­tok tanulmányozására. Ugyane célból hétfőre összehívták a legfőbb bírói tanácsot, szerdára az ügyvédszövetség elnökségét, csütörtökre pedig az ország főbb ügyvédi kamaráinak dékánjait. Azután a minisztertanács elhatározta, hogy amnesztiában részesíti az Avram Iancu-ünnepély előtt elkövetett erdőlopások tetteseit. Marzescu igazságügyminiszter kérte, hogy a Vadul Comercial sokat vitatott ügyében is döntsön a kormány, amely erre egyhangúlag kimondotta, hogy nem terjeszt be erre vonat­kozó törvényjavaslatot és nem engedélyezi a lakbérleti törvénynek a kereskedők által kért meghosszabbítását. Ezután a minisztertanács felhatalmazta Mar­­zescu igazságügyminisztert, terjessze a parlament elé az erdélyi ügyészségi­ megbízotti állások megszüntetéséről és a közmunkaügyi miniszté­rium szervezetének egységesítéséről szóló tör­vényjavaslatokat, a regátban érvényben lévő elvek alapján. A kormány egyébként hivatalosan közli, hogy a beszarábiai határon teljes a rend és az a hír, hogy tegnap a miniszterelnök, a had­ügyminiszter és Tatarescu belügyi államtitkár között a K­ayeszter-menti helyzettel kapcsolat­ban megbeszélés volt, teljesen koholt. Végetért a diáksztrájk Hétfőn megkezdődnek az előadások az ősszes fakultásokon (Bucuresti-Bukarest, február 28. Az Új Kelet tudósítójától.) A diákzavargások befejezettnek tekinthetők, miután az egyetemi tanárok közvetítése sikerrel járt. A bukaresti egyetemi tanács Tom­a Ionescu orvoskari és Missir jogi kari dékán indít­ványára elfogadta a diákok legutolsó mérsékelt hangú memorandumát és elhatározta a szigorlatok azonnali megkezdését. A hullaügyben a közoktatás­­ügyi miniszter által a zsidókra vonatkozólag már megállapított intézkedések lépnek hatályba. A többi pontban hozzájárult a tanács az egyetemi szabály­zat módosításához, a törvényes diákegyesületek el­ismeréséhez, a diákságnak a diákotthonok és menzák vezetésében való részvételéhez. A katonaságot a rend helyreállta után két nappal kivonják az egyetemekről. A fegyelmi büntetéseket elengedik a rend helyreállta után az illetékes dékánok ajánlatára. A memorandum elfogadása nagy örömmel töltötte el a diákságot, amely szavát adta, hogy hétfőn rendben valamennyien megjelennek az elő­adásokon. A bukaresti egyetemi tanács hivatalos kommü­nikében tudatja, hogy a diáksztrájk teljesen meg­szűnt. Kétségtelen, hogy a diáksztrájk ezzel az ösz­­szes egyetemi városokban­­is megszűnik. A „Viitorul“ e címen „Ki izgatja a diáksá­got?“ leközli Cuza­ és Paulescu professzorok egy felhívását, amely heves antiszemita propagandát tar­talmaz, ellenségeskedést akar létrehozni a diákok és a professzorok között és a diákkérdést politikai prob­lémává akarja változtatni a jövő parlamenti válasz­tásokra való tekintettel.

Next