Uj Kelet, 1925. augusztus (8. évfolyam, 175-200. szám)
1925-08-01 / 175. szám
Szerkesztöség kiadó, hivatal és nyomda h.vtv fiklor ka kia 3166 V \ j’ * - V. N. Araniv der Zionii.is«rhflti › organisat,iojit . f kísirj \y Stir-h sicher Strasse 'w. Berlin ** sseikei íssdóa 1025 augusztus 1 Szombat KVIKANWPXW ELŐFIZETÉSI ÁR*K Romániában Egész évre — — 850 Félévre — — 460 Negyedévre — — 240 Egy hónapra — 85 Egy szám ára pályaudvaron és vidéken is 4 lei Bukarestben — 5.— Csehszlovákiában Egy hónapra — ck SS*— Egy szám 1*50 Clutj-Kolozsvár ★ Vili. évfolyam *.175 szám 1 5685. Ab 11 Az orrunk még megvan Minden zsidó, aki feljajdulni mert, ha emberi méltóságát megcsúfolták, vagy testét elkínozták, tapogassa meg most az orrát és ha ott van még a helyén, bűnbánó ököllel csapjon a mellére. Vallja be, hogy az édesanyja szoknyája mellett sem érezte olyan jól magát, mint az antiszemita atrocitások pergőtüzében, hiszen nem vágták le sem a kezét, lábát sem az orrát, fülét. Arai pedig ezenkívül történt, az igazán bagatell dolog. Legalább is Petrencu Comnen úr, az ország berni követe, úgy véli, hogy szóra se érdemes az olyan antiszemitizmus, amikor a zsidóknak nem vágják le legalább az orrát. A berni követ úr, egy bukaresti hirlapíró kíséretében, kirándult Marosvásárhelyre és ott értekezletre hívta össze a különböző felekezetek papjait, hogy panaszaikat és sérelmeiket meghallgassa. Furcsa dolog az, hogy éppen a berni követ, aki a népszövetséggel szoros kontaktust tart fenn, most amikor a kisebbségi probléma van szőnyegen a népszövetség előtt, magas méltóságában személyesen leereszkedik a kisebbségekhez. Kézenfekvő az a magyarázat, hogy a marosvásárhelyi „magánértekezletnek“ néminemű politikai céljai vannak, de mindinkább azt hiszszük, hogy kitűnő követünk csak azért szánta rá magát a marosvásárhelyi kirándulásra, hogy legyintsen egyet a kezével. Mert mikor a zsidó papok, Petrescu úr felszólítására, felsorolták a különböző antiszemita atrocitásokat, a kiváló diplomata semmitmondóan legyintett a kezével. „Ugyan, kérem — mondotta unott hangon — ez igazán semmiség, akkor beszéljenek, ha olyasmik történnek, amilyenek Oroszországban fordultak elő, ha levágják a zsidóknak a fülét, vagy az orrát.“ Nagyszerű keleti bölcs , a mi svájci követünk. Méltó volna arra, hogy kádinak válaszszák az igazhitű muzulmánok. Mert az igazhitű muzulmán, ha valami csapás éri, azzal vigasztalja magát, hogy vannak emberek, akiknek még rosszabbul megy a soruk. Petrescu Comnennek nem fáj a mi szenvedésünk. Ő az orosz pogromokkal vigasztal bennünket, mondhatná ugyan azt is : „Én Svájcban éltem és ott nem kérdik az egyetemeken, hogy ki zsidó és ki nem zsidó és ott ha valaki jegyet vált a vonatra, baj nélkül ér el rendeltetési helyére anélkül, hogy útközben kidobnák a robogó vonatból.“ Ehelyett azonban a kádik bölcseségével okoskodik és szemünk előtt a véres orosz pogromok kisértetét lobogtatja meg. A cári Oroszországra, a legégbekiáltóbb társadalmi igazságtalanságok földjére hivatkozik a berni követ s a mi helyzetünket a legszörnyűbb pogromokkal méri össze, amikor hírül adja nekünk, hogy örvendhetünk, hiszen még megvan az orrunk, így szónokolt svájci követünk és mi minden egyes szavánál újból és újból a mellünket verjük. Igaza van Petrescu Comnennek. A többi az valóban bagatell. Mit számít az, hogy a zsidó diákokat kiverték az egyetemről, hogy a zsidó utasokat kidobták a vonatból, hogy a zsidó járókelőket megfürösztötték a sétatéli tóban, hogy a zsidó kereskedők kirakatablakait bezúzták, hogy a törvények légiója az utolsó falatot is kiszedi a zsidó kisegzisztenciák szájából, ez mind semmi, a fontos csak az, hogy az orrunk még a helyén van. Igen, az orrunk még megvan. De mi gyarló zsidók mégsem tudunk örvendezni. Ha szatirikusak akarnánk lenni — és ebben az esetben joggal idézhetjük a latin közmondást: difficile est satiram non scribere — azt mondhatnánk, hogy sajnos, éppen a meglévő orrunk az, amely miatt rendszerint beverik a fejünket. Ma éjfélkor kitör az angol bányászsztrájk ? (London, júnus 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A Baldwin vezetésével megkezdett egyezkedési tanácskozások ma váratlanul megszakadtak. A munkások képviselői kijelentették, hogy nem hajlandók belemenni a munkaidő meghosszabbításába és a bérek leszállításába. Puck, a bányászszövetség titkára késő este nyilatkozott a sajtónak és kijelentette, hogy a helyzet rendkívül komoly. Ha a felek ma estig nem tudnak megegyezni, úgy éjfélkor kitör a sztrájk. Ebben az esetben a háztartások részére történő szénszállításokat is beszüntetik. A kormány ma estére rendkívüli minisztertanácsot hívott össze abban a reményben, hogy az utolsó pillanatban sikerül megakadályozni a sztrájkot. London, július 31. A bánya- és vasúti munkásság minden előkészületet megtett a sztrájkra. A vasutasok szakszervezete bejelentette, hogy szombaton éjféltől kezdve egyetlen szeneskocsit sem kapcsol a vonatokhoz, az úton lévő szenesvagonokat pedig holtvágányra állítja. Baldwin ma délután még egyszer összehívta a bányatulajdonosokat és azt a váratlan kijelentést tette előttük, hogy a kormány hajlandó a jövő tavaszig államsegélyt biztosítani a széniparnak. Ezzel szemben kérte a bányatulajdonosokat, hogy a bérszerződések felmondását két hétre vonják vissza. Ezen az alapon a tárgyalásokat holnap délelőtt továbbfolytatják, d A Barmat-per ügyészei le voltak pénzelve Lopott akták alapján vádolták a baloldali pártokat. A titokzatos Beatteniroda. Az egész affért Hindenburg megválasztása érdekében rendelték (Berlin, július 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Jelentettük röviden, hogy a Barmat-ügyben szenzációs leleplezés történt, amely szerint ez az ügy egy pillanatig sem volt bűnügy, hanem politikai affér, amelyet a nemzeti pártok a német elnökválasztás céljaira rendeztek a szociáldemokraták ellen. A mai nap folyamán a berlini bűnügyi rendőrség egy titkos politikai távirat-irodának jött nyomára, amely német nehézipar pénzén működött és amelyet eredetileg abból a célból alakítottak, hogy a Barmatügyet Hindenburg megválasztása céljából a lehető legalaposabban kihasználják. Az irodát két igazságügyi hivatalnok és az állami ügyész vezette. A hatóságok a mai nap folyamán mindhármukat előállították és megkezdték kihallgatásukat. A „Vorvíkts“ értesülése szerint a rendőrség egy terjedelmes aktacsomó alapján foganatosította az előállításokat. Ezeket az aktákat,amelyek az egész Barmat-ügyre fényt derítenek, legközelebb átadják a nyilvánosságnak. Mindinkább világosabban tűnik ki, hogy az egész Barmat-botrányt politikai okokból inszcenálták, mégpedig főleg abból az okból, hogy a szociáldemokratákat, a centrumpártiakat és a demokratákat kompromittálják és az elnökválasztásoknál lehetetlenné tegyék. Bebizonyosodott többek között az is, hogy a német állami ügyészség két ügyészét, Kasparit és Kusmannt, továbbá Linde főügyészt a német nemzetiek megvesztegették. Ezek az ügyészek folytatták le tudvalevőleg az eljárást a Barmat-ügyben. Újabb jelentések szerint a leleplezett távirati iroda szoros összeköttetésben állt egy magánlakással, amelyben egy Bealieu nevű ur lakott. Ebben a lakásban szintén működött egy iroda és ennek titkárnője Bealieu ur leánya volt. Az irodát azonban ténylegesen Ernst Knoll vezette. Knoll nem a saját neve alatt dolgozott, hanem felváltva használta a dr. Kluge és Klaising neveket. Ugyancsak ebben az irodában dolgozott Fritz Kranz kereskedő, továbbá az Erhardt-brigádból jól ismert Kautter kapitány. Később két másik úr bekerült az irodába. A Wolffgang Breithaupt író és Werner Mühlberg újságíró. Az irodát a következők tartották fenn és pénzelték: Beckmechter, a „Bergisch-Märkische Zeitung“ berlini képviselője és Leopold birodalmi képviselő, a Stinnes-Montan társaság igazgatósági tagja. Az iroda által kibocsátott csekkek alatt pedig rendszerint ez a név szerepelt: „Bank Dallbrück-Schickler et Comp A Bealieu-iroda szoros összeköttetést tar .tott fenn a jobboldali német nemzeti sajtóval és az ügyészséggel. Az urak naponta összejöttek és megbeszéléseiket tartottak. A rendőrség lefoglalta az iroda levelezését, amelyet a német nemzeti „Deutsche Zeitung“-gal folytatott. Különösen érdekes az a körülmény, hogy az iroda a Hugenberg-féle távirati ügynökséggel is, amely a német nemzeti lapokat hírekkel látta el, kapcsolatot tartott. Itt szerkesztették a hírhedt Barmat-füzeteket, amelyek kompromittálni igyekeztek a baloldali pártokat. A Béria-iroda főleg lopott akták alapján dolgozott, amelyeket közvetlenül az ügyészségtől kapott. Minden egyes dokumentumot bizonyos időn keresztül használhattak, feldolgozás után pedig valamennyit visszaszolgáltatták az ügyészségnek. A törvényszék ama szobájában, amelyben a Barmat-Kutisker-ügyet kezelték, a Beaheiu-iroda emberei állandóan be- és kijártak. . Fontos szerepet játott a Barmat-ügy inszcenálásában dr. Weisz, a német nemzeti párt ügyvezető igazgatója. Ő volt az, aki tízezer márkát ígért három láda mennyiségű aktaanyagért, amelyet meg is kapott és a biztonság kedvéért az ügyészség által hivatalosan lefoglaltatott. A lefoglalás természetesen csak formailag történt meg, mert az akták továbbra is Weisz magánlakásában maradtak. Jellemző továbbá az is, hogy a Barmat-machináció összes szereplői hatalmas pénzbiztosítékokat kötöttek ki maguknak arra az esetre, ha „valami baj történne velük“. A „Vorwärts“ a leleplező cikk végén felhívja az illetékes hatóságokat, hogy a nyomozást a legerélyesebben folytassák le, mert enélkül olyan szégyenfolt marad a német igazságszolgáltatáson, amelyet soha nem lehet majd lemosni. Lemondott a japán kormány Tokió, július 31. A japán kormány, adóügyi nézeteltérések miatt, lemondott. A szovjet elismerte Franciaországi adósságait Páris, július 31. Oroszország elismerte Franciaországgal szemben fennálló tartozását és abba is belement, hogy kamatokat fog fizetni. A kamatok fizetését eddig tudvalevőleg, attól tette függővé, hogy kap-e újabb kölcsönt Franciaországtól, vagy sem. Ellenforradalmi kormány alakult Hollandiában Hága, július 31. Az utolsó huszonnégy órában váratlanul kormányválság tört ki. Vilma királynő Colijint, az ellenforradalmi pártok vezérét bízta meg kormányalakítással, aki a megbízást elfogadta. .