Uj Kelet, 1925. augusztus (8. évfolyam, 175-200. szám)

1925-08-01 / 175. szám

Szerkesztöség kiadó, hivatal és nyomda h.vtv fiklor ka kia 3166 V \ j’ * - V­. N. Aran­iv der Zionii.is«rhflti › organisat,ioji­t . f kísirj \y Stir-h sicher Strasse 'w. Berlin ** sseikei íssdóa 1025 augusztus 1 Szombat KVIKAN­WPXW ELŐFIZETÉSI ÁR*K Romániában Egész évre — — 850 Félévre — — 460 Negyedévre — — 240 Egy hónapra — 85 Egy szám ára pályaud­varon és vidéken is 4 lei Bukarestben — 5.— Csehszlovákiában Egy hónapra — ck SS*— Egy szám­­ 1*50 Clutj-Kolozsvár ★ Vili. évfolyam *.175 szám 1 5685. Ab 11 Az orrunk még megvan Minden zsidó, aki feljajdulni mert, h­a em­beri méltóságát megcsúfolták, vagy testét elkí­­nozták, tapogassa meg most az orrát és ha ott van még a helyén, bűnbánó ököllel csapjon a mellére. Vallja be, hogy az édesanyja szoknyája mellett sem érezte olyan jól magát, mint az antiszemita atrocitások pergőtüzében, hiszen nem vágták le sem a kezét, lábát sem az orrát, fülét. Arai pedig ezenkívül történt, az igazán bagatell dolog. Legalább is Petrencu Comnen úr, az ország berni követe, úgy véli, hogy szóra se érdemes az olyan antiszemitizmus, amikor a zsidóknak nem vágják le legalább az orrát. A berni követ úr, egy bukaresti hirlapíró kíséretében, kirándult Marosvásárhelyre és ott értekezletre hívta össze a különböző felekezetek papjait, hogy panaszaikat és sérelmeiket meg­hallgassa. Furcsa dolog az, hogy éppen a berni követ, aki a népszövetséggel szoros kontaktust tart fenn, most amikor a kisebbségi probléma van szőnyegen a népszövetség előtt, magas mél­tóságában személyesen leereszkedik a kisebbsé­gekhez. Kézenfekvő az a magyarázat, hogy a marosvásárhelyi „magánértekezletnek“ néminemű politikai céljai vannak, de mindinkább azt hisz­­szük, hogy kitűnő követünk csak azért szánta rá magát a marosvásárhelyi kirándulásra, hogy legyintsen egyet a kezével. Mert mikor a zsidó papok, Petrescu úr felszólítására, felsorolták a különböző antiszemita atrocitásokat, a kiváló diplomata semmitmondóan legyintett a kezével. „Ugyan, kérem — mondotta unott hangon — ez igazán semmiség, akkor beszéljenek, ha olyas­mik történnek, amilyenek Oroszországban for­dultak elő, ha levágják a zsidóknak a fülét, vagy az orrát.“ Nagyszerű keleti bölcs , a mi svájci köve­tünk. Méltó volna arra, hogy kádinak válasz­szák az igazhitű muzulmánok. Mert az igazhitű muzulmán, ha valami csapás éri, azzal vigasz­talja magát, hogy vannak emberek, akiknek még rosszabbul megy a soruk. Petrescu Comnen­­nek nem fáj a mi szenvedésünk. Ő az orosz pogromokkal vigasztal bennünket, mondhatná ugyan azt is : „Én Svájcban éltem és ott nem kérdik az egyetemeken, hogy ki zsidó és ki nem zsidó és ott ha valaki jegyet vált a vo­natra, baj nélkül ér el rendeltetési helyére anélkül, hogy útközben kidobnák a robogó vo­natból.“ Ehelyett azonban a kádik bölcseségé­­vel okoskodik és szemünk előtt a véres orosz pogromok kisértetét lobogtatja meg. A cári Oroszországra, a legégbekiáltóbb társadalmi igazságtalanságok földjére hivatkozik a berni követ s a mi helyzetünket a legszörnyűbb pog­romokkal méri össze, amikor hírül adja ne­künk, hogy örvendhetünk, hiszen még megvan az orrunk, így szónokolt svájci követünk és mi min­den egyes szavánál újból és újból a mellünket verjük. Igaza van Petrescu Comnennek. A többi az valóban bagatell. Mit számít az, hogy a zsidó diákokat kiverték az egyetemről, hogy a zsidó utasokat kidobták a vonatból, hogy a zsidó járókelőket megfürösztötték a sétatéli tóban, hogy a zsidó kereskedők kirakatablakait bezúz­ták, hogy a törvények légiója az utolsó falatot is kiszedi a zsidó kisegzisztenciák szájából, ez mind semmi, a fontos csak az, hogy az orrunk még a helyén van. Igen, az orrunk még megvan. De mi gyarló zsidók mégsem tudunk örvendezni. Ha szatirikusak akarnánk lenni — és ebben az esetben joggal idézhetjük a latin közmondást: difficile est satiram non scribere — azt mond­hatnánk, hogy sajnos, éppen a meglévő orrunk az, amely miatt rendszerint beverik a fejünket. Ma éjfélkor kitör az angol bányászsztrájk ? (London, júnus 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A Baldwin vezetésével megkezdett egyez­kedési tanácskozások ma váratlanul megszakadtak. A munkások képviselői kijelentették, hogy nem hajlandók belemenni a munkaidő meghosszabbításába és a bérek leszállításába. Puck, a bányászszövetség titkára­ késő este nyilatkozott a sajtónak és kijelentette, hogy a helyzet rend­kívül komoly. Ha a felek ma estig nem tudnak megegyezni, úgy éjfélkor kitör a sztrájk. Eb­ben az esetben a háztartások részére történő szénszállításokat is beszüntetik. A kormány ma estére rendkívüli minisztertanácsot hívott össze abban a reményben, hogy az utolsó pillanatban sikerül megakadályozni a sztrájkot.­­ London, július 31. A bánya- és vasúti munkásság minden előkészületet megtett a sztrájkra. A vasutasok szakszervezete bejelentette, hogy szombaton éjféltől kezdve egyetlen szeneskocsit sem kapcsol a vonatokhoz, az úton lévő szenesvagonokat pedig holtvágányra állítja. Baldwin ma délután még egyszer összehívta a bányatulajdonosokat és azt a váratlan kije­lentést tette előttük, hogy a kormány hajlandó a jövő tavaszig államsegélyt biztosítani a szén­iparnak. Ezzel szemben kérte a bányatulajdonosokat, hogy a bérszerződések felmondását két hétre vonják vissza. Ezen az alapon a tárgyalásokat holnap délelőtt továbbfolytatják, d A Barmat-per ügyészei le voltak pénzelve Lopott akták alapján vádolták a baloldali pártokat. A titokzatos Beatten­­iroda. Az egész affért Hindenburg megválasztása érdekében rendelték (Berlin, július 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Jelentettük röviden, hogy a Barmat-ügyben szenzációs leleplezés történt, amely szerint ez az ügy egy pillanatig sem volt bűnügy, hanem politikai affér, amelyet a nemzeti pártok a né­met elnökválasztás céljaira rendeztek a szociál­demokraták ellen. A mai nap folyamán a ber­lini bűnügyi rendőrség egy titkos politikai táv­irat-irodának jött nyomára, amely német ne­hézipar pénzén működött és amelyet eredetileg abból a célból alakítottak, hogy a Barmat­­ügyet Hindenburg megválasztása céljából a lehető legalaposabban kihasználják. Az irodát két igazságügyi hivatalnok és az állami ügyész vezette. A hatóságok a mai nap folyamán mindhármukat előállították és meg­kezdték kihallgatásukat. A „Vorvík­ts“ értesülése szerint a rendőrség egy terjedelmes aktacsomó alapján foganatosí­totta az előállításokat. Ezeket az aktákat,amelyek az egész Barmat-ügyre fényt derítenek, legköze­lebb átadják a nyilvánosságnak. Mindinkább vilá­gosabban tűnik ki, hogy az egész Barmat-botrányt politikai okokból inszcenálták, még­pedig főleg abból az okból, hogy a szociáldemokratákat, a centrumpártiakat és a demokratákat kompro­mittálják és az elnökválasztásoknál lehetetlenné tegyék. Bebizonyosodott többek között az is, hogy a német állami ügyészség két ügyészét, Kasparit és Kusmannt, továbbá Linde fő­ügyészt a német nemzetiek megvesztegették. Ezek az ügyészek folytatták le tudvalevőleg az eljárást a Barmat-ügyben. Újabb jelentések szerint a leleplezett táv­irati iroda szoros összeköttetésben állt egy magánlakással, amelyben egy Bealieu nevű ur lakott. Ebben a lakásban szintén működött egy iroda és ennek titkárnője Bealieu ur leánya volt. Az irodát azonban ténylegesen Ernst Knoll ve­zette. Knoll nem a saját neve alatt dolgozott, hanem felváltva használta a dr. Kluge és Klai­­sing neveket. Ugyancsak ebben az irodában dolgozott Fritz Kranz kereskedő, továbbá az Erhardt-brigádból jól ismert Kautter kapitány. Később két másik úr bekerült az irodába. A Wolffgang Breithaupt író és Werner Mühl­berg újságíró. Az irodát a következők tartot­ták fenn és pénzelték: Beckmechter, a „Ber­­gisch-Märkische Zeitung“ berlini képviselője és Leopold birodalmi képviselő, a Stinnes-Montan társaság igazgatósági tagja. Az iroda által kibo­csátott csekkek alatt pedig rendszerint ez a név szerepelt: „Bank Dallbrück-Schickler et Comp A Bealieu-iroda szoros összeköttetést tar­ .­tott fenn a jobboldali német nemzeti saj­tóval és az ügyészséggel. Az urak naponta összejöttek és megbeszélései­ket tartottak. A rendőrség lefoglalta az iroda levelezését, amelyet a német nemzeti „Deutsche Zeitung“-gal folytatott. Különösen érdekes az a körülmény, hogy az iroda a Hugenberg-féle távirati ügynökség­gel is, amely a német nemzeti lapokat hírek­kel látta el, kapcsolatot tartott. Itt szerkesz­tették a hírhedt Barmat-füzeteket, amelyek kompromittálni igyekeztek a baloldali pártokat. A Bér­­ia-iroda főleg lopott akták alapján dolgozott, amelyeket közvetlenül az ügyészség­től kapott. Minden egyes dokumentumot bizo­nyos időn keresztül használhattak, feldolgozás után pedig valamennyit visszaszolgáltatták az ügyészségnek. A törvényszék ama szobájában, amelyben a Barmat-Kutisker-ügyet kezelték, a Beah­eiu-iroda emberei állandóan be- és ki­jártak. . Fontos szerepet ját­­ott a Barmat-ügy inszce­­nálásában dr. Weisz, a német nemzeti párt ügy­vezető igazgatója. Ő­ volt az, aki tízezer márkát ígért három láda mennyiségű aktaanyagért, amelyet meg is kapott és a biztonság kedvéért az ügyészség által hivatalosan lefoglaltatott. A lefoglalás természetesen csak formailag történt meg, mert az akták továbbra is Weisz magán­lakásában maradtak. Jellemző továbbá az is, hogy a Barmat-machináció összes szereplői ha­talmas pénzbiztosítékokat kötöttek ki ma­guknak arra az esetre, ha „valami baj történne velük“.­­ A „Vorwärts“ a leleplező cikk végén fel­hívja az illetékes hatóságokat, hogy a nyomo­zást a legerélyesebben folytassák le, mert enél­­kül olyan szégyenfolt marad a­ német igazság­szolgáltatáson, amelyet soha nem lehet majd lemosni. Lemondott a japán kormány Tokió, július 31. A japán kormány, adó­ügyi nézeteltérések miatt, lemondott. A szovjet elismer­te Franciaor­­szági adósságait Páris, július 31. Oroszország elismerte Fran­ciaországgal szemben fennálló tartozását és abba is belement, hogy kamatokat fog fizetni. A kamatok fizetését eddig tudvalevőleg, attól tette függővé, hogy kap-e újabb kölcsönt Fran­ciaországtól, vagy sem. Ellenforradalmi kormány alakult Hollandiában Hága, július 31. Az utolsó huszonnégy órá­ban váratlanul kormányválság tört ki. Vilma királynő Colijint, az ellenforradalmi pártok vezérét bízta meg kormányalakítással, aki a megbízást elfogadta. .

Next