Uj Kelet, 1925. augusztus (8. évfolyam, 175-200. szám)
1925-08-01 / 175. szám
2 cég ráadásul tisa beáv is volt * *. A pesti lapokból, amik néhanapján az ember szeme elé kerülnek, egészen különös és érdekes dolgok fedezhetők föl. Miután a nagy nemzeti fölpezsdülés során régmúlt idők hőseit már fölidézték és annak rendje és módja szerint el is temették, most sorát ejtik a „tegnapok ködlovagjainak. ..A múlt század végén virtusaikkal nevezetessé lett párbaj-leventék, verekedő daliák, kávéházi pofozóhősök, lovagló és kártyázó semmittevők világát vonják be a visszaváró áhitat romantikus színeivel. Olyan pompásés fölényes elbeszélő, mint Krúdy Gyula is, az ellágyulás és megdicsőülés hangján ír ezekről a virtuskodókról, akiknek „a kard mindig fényesre fenve és kezükben, a pisztolyvédelemre felporozva. A lélek és a szív nem ismeri a megrettenést, ha tréfából, a maguk vagy barátaik mulatságára halálos játékokat kell véghezvinniök. “ A halhatalanság útját kövezik nekik. Egyikükkel, akinek neve túl Kárpátokon és Adrián is ismert volt, Zubovich Fedorral, nekem is dolgom akadt. Ráadásul pedig tiso beay is volt. Hadd mondjam el hogyan történt. Egy meleg nyári vasárnap délelőttjén a szerkesztőségbe jöttem. Asztalomon kollegámtól Kemény Gyulától, e század legérdekesebb zsurnalisztájától és regényírójától hozzám címzett boríték feküdt. Kinyitom és olvasom: Te! Jól idefigyelj! Tegnap találkoztam von Zubovich úrral és fölkért engem, aki vagyok magamnak (ő mondta) egy elsőrangú világjáró és egy noch nie dagenesen regényíró, hogy menjek át hozzá, Visegrádba, a rezidenciájába éppen a Migazzi-kastély mögött, menjek és írjak az ő most berendezett múzeumáról. Ebben a múzeumban — so sagt er — minden megvan, ami gut und teuer. Ott található, vor allen Dingen, Mózes két kőtáblája egybenőve, ott van üreg alatt Dániel-féle oroszlán barlang két nőstényényének a bőre a legújabb preparáló módszer szerint elkészítve. Található továbbá töb apokalipszis cserepen és pergamenten, ősi evangéliumok, microfimbeli kaktuszra írott rejtelmek, babilóniai jövendőmondások és Herostrates arcképe finom ősi mozaikon. Mit einem Wort, neked való dolgok. Én szívesen mennék, de van egy tegnapról abbamaradt piképartim és becsületbeli kötelességem, hogy befejezzem. Fahre wohl, ne hozz szégyent lapunkra és ha Nagymaroson találkozol nőnémmel, a Terézzell, mond meg neki, hogy viharban — cholle — ne fürödjék. Jó szerencsét! Barátod : Jude Léb ben Avi, ben Bai, ben Zwi, ben Dafke, ben Gafke, ben Hetoch, ben Petoch, ben Zorach, ben Torthh, ben Zworach hakohen ve haszot ér. Azon a vasárnapon tiseo beav napja volt, a sok zsidó böjt közül az egyik, amit magam sem tudom, hagyományból, de megtartok. Ez a kirándulás pedig, gondoltam, legjobb elhárítója lesz éhségnek és főfájásnak. Magamhoz vettem tehát kis fényképezőgépemet és délután átutaztam Nagymarosra, innen csónakon eljutottam a Duna túlsó partjára a Migazzi kastély alá. Pár perc múlva a Zubovich-ház kapuján csengettem. Ablak nyílott és egy éltesebb hölgy német nyelven tudakolta, mi járatban vagyok. Visszahúzódok és egyszerre megnyílt a kapu. Takaros, virágos, napsütéses, katonás tisztasággal gondozott udvarban találtam magam. Az udvar közepén egy padon elnyújtva, a tikkasztó naptól derékig meztelenre vetkőzve perzseltette magát a ködlovag, akiről én is tudtam, hogy „egyszer arra akart rávenni valamely cirkuszigazgatót, hogy bocsássa szabadon oroszlánját, majd ő vadászik rá a pesti utcákon... Miután a cirkuszigazgatónak megfelelő kárpótlást ígért, az már hajlandó lett volna belemenni a fantasztikus üzletbe. Az Andrássy-út lakói napokig nem merték házaikat elhagyni, Zubovics Fedor pedig oroszlánvadász-kosztümben két puskával a vállán sétálgatott az Andrássy-úton. A policáj, amelynek sohase volt érzéke a romantikus dolgok iránt, elzsuppolta a cirkuszdirektort oroszlánjával együtt. Lomhán föltápászkodott az oroszlánvadász. Nyugtalan szemei, horpadásai mellen és bordán, lövéstől való sebhelyei nem egészítette ki valami túlságosan szórakoztatón a virágos, napos, szép környezetet. — Tehát ön és nem ő! — Kérem szépen, a barátom ... — Ne folytassa! Semmi kifogásom ön ellen, de én a rend embere vagyok! — Ha úgy tetszik, el is mehetek! — Ön itt fog maradni és utasításaim szerint fog fotografálni és jegyezni. — Kapitány úr, én nem vagyok az ön katonája! És már indultam. — Itt maradni! — Ajánlom magam! Meg sem fordultam, úgy mentem a kapu felé. A kapitány félmeztelenül állott az udvar közepén és várt, amíg kezem a kilincsre teszem. — Néró! — Hektor! — Murzuk! Recsegőn, keményen, vad parancshangon hangzott a három név és nyomban három eb: egy farkaskutya, egy buldogg és egy csúnya, nagybajszú pásztorkutya rohant meg. Akkor már megmozdult a kapitány. Odajött és korbácsával levakarta rólam a három kutyát. — Ugye-e mondtam, itt maradni! Elvette kezemből a fényképezőgépet, karon fogott és bevitt a hosszú alacsony múzeumba, kefét adott, lehúzta kabátomat, behívta a cselédet, hogy varrja össze, amit az ebek összetéptek. — Most pedig kezdhetjük ! Egy sarok felé vitt és korbácsával rámutatott egy fából való fekete kétrétű táblára, rajta arany betűkkel a tízparancsoist verseinek kezdőbetűi. Valamelyik zsinagóga frigyszekrényéről vehették le, hogy kicseréljék egy újabbval. — Szináj hegyéről való tízparancsolat, ugyanaz, amit Mózes levetett Szináj hegyéről. Amikor Egyiptomban jártam a Kufra oázisokban, itt adta nekem egy núbiai hodzsa, akinek okmányai voltak a tíz parancsolat eredetéről. Mosolyogtam. — Szóval, ön nem hiszi el! — Naiv dolog. Kapitány úr, magát becsapták! — Engem be lehet csapni ? Maga ezt elhiszi! — Hogyne. Tudósokat is becsapnak. — Tudósokat meglehet, de engem ? Kinek van bátorsága becsapni engem. Különben ne törődjék az archeológiával. Ha én mondom, akkor ennek mózesi eredetűek kell lennie. Megértette ? Ha nem az, akkor is annak kell lennie. Megint mosolyogtam. — Murzuk! — kiáltotta a kapitány félelmetesen recsegve. Murzuk elém állott. Elővettem noteszemet és jegyeztem. És Murzuk ellenőrzése mellett hűségesen lejegyeztem mindazt, amit nyájas vendéglátóm mondott a kigyóbörökről, a pergamentekről (két kikopott mezüzéről azt mondotta, hogy az elveszett héber Ben Szirach mondások töredékei a párducokról, az ősi mozaikról. — Most pedig kivisszük a mózesi táblákat a napra, ön pedig fotografálni fog! Murzukot elrendelte mellőlem és az udvaron a padra helyezte Mózes két tábláját. Nem tudtam magamba harapni mosolyomat. — Néró! Neró odaállott mellém, mire tiseo beavi szomorúsággal kihúztam a gép harmonikáját, beigazítottam a lencsét és a lemezt és beekszponáltan a mózesi táblákat. Összecsaptam a gépet, közben elkészült a kabátom, búcsúztam. — Kérem, nincs még valami, aminek muszáj annak lennie ? — kérdeztem halálos komolysággal. Zubovich Fedor kemény vonásai meglágyultak. — Rendes cikknek muszáj lennie! — Kérem! • Kutyák nélkül elkísért a kapuig. — Remélem, sokat tanult ezen a látogatáson! Megköszöntem a kapitánynak, hogy alkalmat adott a tanulásra. Akkor tanultam meg, hogy az embernek fegyelmeznie kell magát és nem mindig kell nevetnie, ha arra ok adódik. Különösen a kutyák miatt. Szabó Imre. 81 KÉSEI (Páris, július 81. Az Új Kelet tudósítójától.) Marokkóból .♦ffeezett jelentések szerint a riskabilok általabba offenzívát kezdtek. Csütörtök reggel megtámadták a Lárba melletti francia állásokat. Abd el Krim mindenütt összevonta csapatait és a front egész hosszában megkezdte az előretörést.. A helyzet rendkívül komoly. A francia csapatok ágyukat állítottak fel a hegyeken, ahonnan megkísérlik a rifek bombázását. Azokon a helyeken, ahol a benszülött lakosság ingadozik Franciaország és Abd el Krim között, a franciák gépfegyverosztagokat vonultattak fel, hogy ezáltal elhatározásra bírják a lakosságot. A francia és a spanyol ágyúnaszádok szünet nélkül a partok közelében cirkálnak. Újabb jelentések szerint Abd el Krim megerősíti Aidir várost, mivel attól tart, hogy a franciák és spanyolok rövidesen ellenoffenzívába mennek át. London, július 31. Az angol kormány ma értesítette a francia és a spanyol külügyminisztériumokat, hogy nem nézheti jó szemmel, ha reguláris csapatokat küldenek Tangerbe, mert ez nem egyeztethető össze a város semlegességével. ,f*****H»f ***••*»•+***•*+■•* °** ••«•*•*••*++ A ritkabilok általános offenzívát kezdtek Szombat, 1925 augusztus 1 Rendőrkézre került a pénzügyminisztériumi panama főtettese Abukaresti detektívek kelepcébe csalták Dambovíceanut (Bucuresti-Bukarest, július 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A bukaresti pénzügyminisztérium hírhedt panamistája, Alex. Damboviceanu, aki példátlan vakmerőséggel szökött meg fegyveres őreinek kezei közül, ma hurokra került. Damboviceanut két héten keresztül lázas igyekezettel nyomozta az ország egész csendőrsége. Hol itt, hol ott vélték felbukkanni az elegáns sikkasztót, aki több millióval károsítota meg az országot és a rendőrség már már azt kérte, hogy Damboviceanunak sikerült értékes zsákmányával együtt egérutat nyerni és valamilyen útonmódon külföldre szökött. A krajovai rendőrség tegnap letartóztatott egy Mateiescu nevű egyént, aki egy hamis születési bizonyítvánnyal útlevelet próbált szerezni. Amikor Mateiescut vallatóra fogták, bevallotta, hogy az útlevelet Damboviceanu részére akarta szerezni, de azt állította, hogy Damboviceanu jelenlegi rejtekhelyét nem ismeri. A rendőrség így tudva azt, hogy Damboviceanu még mindig az ország területén van, újra lázas igyekezettel látott hozzá a nyomozáshoz. Tegnap a késő esti órákban a bukaresti rendőrség egy névtelen levelet kapott, mely szerint Dâmboviceanu a muscel megyei Dreghici községben tartózkodik az ottani tanító lakásán. A központi rendőrség detektivjei trükkhöz folyamodtak. Autóba ültek és magukkal vitték Damboviceanu barátnőjét, aki tudvalevőleg letartóztatásban van és kiutaztak a jelzett községbe. Az autót a község határánál megállították, a soffőrt beküldték a faluba azzal, hogy keresse meg Dambovíceanut és adja tudtára bizalmasan, hogy az autóban barátnője várja, aki őt Bulgáriába akarja szöktetni. Damboviceanu felült a mesének és követte a soffőrt. Mikor látta, hogy kelepcébe csalták, revolvert rántott, de a detektívek lefegyverezték és megvasalva Bukarestbe szállították. Damboviceanu kihallgatása során azt vallotta, hogy a törvényszék folyosójáról történt eltűnése után bukaresti barátjánál rejtőzködött egészen tegnapelőttig. Tegnapelőtt vonatra ült és Dreghicibe utazott. A vonalnál látta a kutatására kirendelt detektíveket, akik azonban csak az első és a második osztályban keresték és így ő a harmadik osztályon bántatlanul jutott el Dreghicibe. Damboviceanu elmondta még azt is, hogy a törvényszéki folyosóról nagyon könnyen tudott elmenekülni, mert amikor őreitől megugrott, nem a földszintre szaladt, ahogyan azt hitték, hanem a második emeletre rohant fel, ahonnan később nyugodtan lesétált az utcára. Ma számos letartóztatás várható Damboviceanu rejtegetői és szökésének előmozdítói köréből. Bukarest, július 31. Damboviceanu letartóztatásával kapcsolatban még a következőket jelentik . Damboviceanut egyik legjobb barátja, Mares jelentette fel a rendőrségen és ennek alapján találtak rá Dreghiciben. Kihallgatása során kiderült, hogy szökése után először Pitestibe ment és csak egy hétre rá utazott Dreghicibe. Dreghiciben találkozott naponként két barátjával Maressel és Petrescuval. Letartóztatásakor öngyilkosságot akart elkövetni, de megakadályozták. Holnap átkísérik az ügyészségre.