Uj Kelet, 1925. augusztus (8. évfolyam, 175-200. szám)

1925-08-01 / 175. szám

2 c­ég ráadásul tisa beáv is volt * *. A pesti lapokból, amik néhanapján az ember szeme elé kerülnek, egészen különös és érdekes dolgok fedezhetők föl. Miután a nagy nemzeti föl­­pezsdülés során régmúlt idők hőseit már fölidézték és annak rendje és módja szerint el is temették, most sorát ejtik a „tegnapok ködlovagjainak. ..A múlt század végén virtusaikkal nevezetessé lett pár­baj-leventék, verekedő daliák, kávéházi pofozóhősök, lovagló és kártyázó semmittevők világát vonják be a visszaváró áhitat romantikus színeivel. Olyan pom­pás­­és fölényes elbeszélő, mint Krúdy Gyula is, az ellágyulás és megdicsőülés hangján ír ezekről a vir­­tuskodókról, akiknek „a kard mindig fényesre fenve és kezükben, a pisztoly­védelemre felporozva. A lélek és a szív nem ismeri a megrettenést, ha tré­fából, a maguk vagy barátaik mulatságára halálos játékokat kell véghezvinniök. “ A halhatalanság útját kövezik nekik. Egyikükkel, akinek neve túl Kárpátokon és Ad­rián is ismert volt, Zubovich Fedorral, nekem is dolgom akadt. Ráadásul pedig tiso beay is volt. Hadd mondjam el hogyan történt. Egy meleg nyári vasárnap délelőttjén a szer­kesztőségbe jöttem. Asztalomon kollegámtól Kemény Gyulától, e század legérdekesebb zsurnalisztájától és regényírójától hozzám címzett boríték feküdt. Ki­nyitom és olvasom: Te! Jól idefigyelj! Tegnap találkoztam von Zubovich úrral és fölkért engem, aki vagyok ma­gamnak (ő mondta) egy elsőrangú világjáró és egy noch nie dagenesen regényíró, hogy menjek át hozzá, Visegrádba, a rezidenciájába éppen a Migazzi-kastély mögött, menjek és írjak az ő most berendezett múzeumáról. Ebben a múzeum­ban — so sagt er — minden megvan, ami gut und teuer. Ott található, vor allen Dingen, Mózes két kőtáblája egybenőve, ott van üreg alatt Dániel-féle oroszlán barlang két nőstényé­­nyének a bőre a legújabb preparáló módszer sze­rint elkészítve. Található továbbá töb apokalipszis cserepen és pergamenten, ősi evangéliumok, microfimbeli kaktuszra írott rejtelmek, babilóniai jövendőmondások és Herostrates arcképe finom ősi mozaikon. Mit einem Wort, neked való dolgok. Én szívesen mennék, de van egy tegnapról abba­maradt piképartim és becsületbeli kötelességem, hogy befejezzem. Fahre wohl, ne hozz szégyent lapunkra és ha Nagymaroson találkozol nőnémmel, a Terézzell, mond meg neki, hogy viharban — chol­le — ne fürödjék. Jó szerencsét! Barátod : Jude Léb ben Avi, ben B­ai, ben Zwi, ben Dafke, ben Gafke, ben Hetoch, ben Petoch, ben Zorach, ben Torthh, ben Zworach hakohen ve hasz­ot ér. Azon a vasárnapon tiseo beav napja volt, a sok zsidó böjt közül az egyik, amit magam sem tudom, hagyományból, de megtartok. Ez a kirán­dulás pedig, gondoltam, legjobb elhárítója lesz éh­ségnek és főfájásnak. Magamhoz vettem tehát kis fényképező­gépemet és délután átutaztam Nagy­marosra, innen csónakon eljutottam a Duna túlsó partjára a Migazzi kastély alá. Pár perc múlva a Zubovich-ház kapuján csen­gettem. Ablak nyílott és egy éltesebb hölgy német nyelven tudakolta, mi járatban vagyok. Visszahúzódok és egyszerre megnyílt a kapu. Takaros, virágos, napsütéses, katonás tisztasággal gondozott udvarban találtam magam. Az udvar közepén egy padon elnyújtva, a tikkasztó naptól derékig meztelenre vetkőzve perzseltette magát a ködlovag, akiről én is tudtam, hogy „egyszer arra akart rávenni valamely cirkuszigazgatót, hogy bo­csássa szabadon oroszlánját, majd ő vadászik rá a pesti utcákon... Miután a cirkuszigazgatónak meg­felelő kárpótlást ígért, az már hajlandó lett volna belemenni a fantasztikus üzletbe. Az Andrássy-út lakói napokig nem merték házaikat elhagyni, Zu­­bovics Fedor pedig oroszlán­vadász-kosztümben két puskával a vállán sétálgatott az Andrássy-úton. A policáj, amelynek sohase volt érzéke a romantikus dolgok iránt, elzsuppolta a cirkuszdirektort orosz­lánjával együtt­. Lomhán föltápászkodott az oroszlánvadász. Nyug­talan szemei, horpadásai mellen és bordán, lövéstől való sebhelyei nem egészítette ki valami túlságosan szórakoztatón a virágos, napos, szép környezetet. — Tehát ön és nem ő! — Kérem szépen, a barátom ... — Ne folytassa! Semmi kifogásom ön ellen, de én a rend embere vagyok! — Ha úgy tetszik, el is mehetek! — Ön itt fog maradni és utasításaim szerint fog fotografálni és jegyezni. — Kapitány úr, én nem vagyok az ön katonája! És már indultam. — Itt maradni! — Ajánlom magam! Meg sem fordultam, úgy mentem a kapu felé. A kapitány félmeztelenül állott az udvar közepén és várt, amíg kezem a kilincsre teszem. — Néró! — Hektor! — Murzuk! Recsegőn, keményen, vad parancshangon hang­zott a három név és nyomban három eb: egy farkaskutya, egy buldogg és egy csúnya, nagybajszú pásztorkutya rohant meg. Akkor már megmozdult a kapitány. Odajött és korbácsával levakarta rólam a három kutyát. — Ugye-e mondtam, itt maradni! Elvette kezemből a fényképező­gépet, karon fogott és bevitt a hosszú alacsony múzeumba, ke­fét adott, lehúzta kabátomat, behívta a cselédet, hogy varrja össze, amit az ebek összetéptek. — Most pedig kezdhetjük ! Egy sarok felé vitt és korbácsával rámutatott egy fából való fekete kétrétű táblára, rajta arany betűkkel a tízparancsoist verseinek kezdőbetűi. Valamelyik zsinagóga frigyszekrényéről vehették le, hogy kicseréljék egy újabbval. — Szináj hegyéről való tízparancsolat, ugyanaz, amit Mózes levetett Szináj hegyéről. Amikor Egyip­­tomban jártam a Kufra oázisokban, itt adta nekem egy núbiai hodzsa, akinek okmányai voltak a tíz parancsolat eredetéről. Mosolyogtam. — Szóval, ön nem hiszi el! — Naiv dolog. Kapitány úr, magát becsapták! — Engem be lehet csapni ? Maga ezt elhiszi! — Hogyne. Tudósokat is becsapnak. — Tudósokat meglehet, de engem ? Kinek van bátorsága becsapni engem. Különben ne törődjék az archeológiával. Ha én mondom, akkor ennek mózesi eredetűek kell lennie. Megértette ? Ha nem az, akkor is annak kell lennie. Megint mosolyogtam. — Murzuk! — kiáltotta a kapitány félel­metesen recsegve. Murzuk elém állott. Elővettem noteszemet és jegyeztem. És Murzuk ellenőrzése mellett hűségesen lejegyeztem mindazt, amit nyájas vendéglátóm mon­dott a kigyóbörökről, a pergamentekről (két kiko­pott mezüzéről azt mondotta, hogy az elveszett héber Ben Szirach mondások töredékei­ a párducok­ról, az ősi mozaikról. — Most pedig kivisszük a mózesi táblákat a napra, ön pedig fotografálni fog! Murzukot elrendelte mellőlem és az udvaron a padra helyezte Mózes két tábláját. Nem tudtam magamba harapni mosolyomat. — Néró! Neró odaállott mellém, mire tiseo beavi szomo­­rúsággal kihúztam a gép harmonikáját, beigazítot­­tam a lencsét és a lemezt és beekszponáltan a mó­zesi táblákat. Összecsaptam a gépet, közben elkészült a ka­bátom, búcsúztam. — Kérem, nincs még valami, aminek muszáj annak lennie ? — kérdeztem halálos komolysággal. Zubovich Fedor kemény vonásai meglágyultak. — Rendes cikknek muszáj lennie! — Kérem! • Kutyák nélkül elkísért a kapuig. — Remélem, sokat tanult ezen a látogatáson! Megköszöntem a kapitánynak, hogy alkalmat adott a tanulásra. Akkor tanultam meg, hogy az embernek fegyelmeznie kell magát és nem mindig kell nevetnie, ha arra ok adódik. Különösen a kutyák miatt. Szabó Imre. 81 KÉSEI (Páris, júli­us 81. Az Új Kelet tudósítójától.) Marokkóból .♦ffeezett jelentések szerint a riskabilok általabba offenzívát kezdtek. Csütörtök reggel meg­támadták a Lárba melletti francia állásokat. Abd el Krim mindenütt összevonta csapatait és a front egész hosszában megkezdte az előretörést.. A hely­zet rendkívül komoly. A francia csapatok ágyukat állítottak fel a hegyeken, ahonnan megkísérlik a rifek bombázását. Azokon a helyeken, ahol a ben­­szülött lakosság ingadozik Franciaország és Abd el Krim között, a franciák gépfegyverosztagokat vo­nultattak fel, hogy ezáltal elhatározásra bírják a lakosságot. A francia és a spanyol ágyúnaszádok szünet nélkül a partok közelében cirkálnak. Újabb jelentések szerint Abd el Krim meg­erősíti Aidir várost, mivel attól tart, hogy a fran­ciák és spanyolok rövidesen ellenoffenzívába mennek át. London, július 31. Az angol kormány ma ér­tesítette a francia és a spanyol külügyminisztériu­­mokat, hogy nem nézheti jó szemmel, ha reguláris csapatokat küldenek Tangerbe, mert ez nem egyez­tethető össze a város semlegességével. ,f*****H»f ***••*»•+***•*+■•* °** ••«•*•*••*++ A ritkabilok általános offenzívát kezdtek Szombat, 1925 augusztus 1 Rendőrkézre került a pénzügyminisztériumi panama főtettese A­­bukaresti detektívek kelepcébe csalták Dambovíceanut (Bucuresti-Bukarest, július 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A bukaresti pénzügyminisztérium hírhedt panamistája, Alex. Damboviceanu, aki példátlan vakmerőséggel szökött meg fegyveres őreinek kezei közül, ma hurokra került. Dam­­boviceanut két héten keresztül lázas igyekezet­tel nyomozta az ország egész csendőrsége. Hol itt, hol ott vélték felbukkanni az elegáns sik­­kasztót, aki több millióval károsítot­a meg az országot és a rendőrség már már azt kérte, hogy Damboviceanunak sikerült értékes zsákmányá­val együtt egérutat nyerni és valamilyen úton­­módon külföldre szökött. A krajovai rendőrség tegnap letartóztatott egy Mateiescu nevű egyént, aki egy hamis szü­letési bizonyítvánnyal útlevelet próbált szerezni. Amikor Mateiescut vallatóra fogták, bevallotta, hogy az útlevelet Damboviceanu részére akarta szerezni, de azt állította, hogy Damboviceanu jelenlegi rejtekhelyét nem ismeri. A rendőrség így tudva azt, hogy Damboviceanu még min­dig az ország területén van, újra lázas igyeke­zettel látott hozzá a nyomozáshoz. Tegnap a késő esti órákban a bukaresti rendőrség egy névtelen levelet kapott, mely szerint Dâmbo­­viceanu a muscel megyei Dreghici községben tartózkodik az ottani tanító lakásán. A köz­ponti rendőrség detektivjei trü­kkhöz folyamod­tak. Autóba ültek és magukkal vitték Dambo­viceanu barátnőjét, aki tudvalevőleg letartózta­tásban van és kiutaztak a jelzett községbe. Az autót a község határánál megállították, a sof­­főrt beküldték a faluba azzal, hogy keresse meg Dambovíceanut és adja tudtára bizalmasan, hogy az autóban barátnője várja, aki őt Bul­gáriába akarja szöktetni. Damboviceanu felült a mesének és követte a soffőrt. Mikor látta, hogy kelepcébe csalták, revolvert rántott, de a detektívek lefegyverezték és megvasalva Buka­restbe szállították. Dambo­viceanu kihallgatása során azt val­lotta, hogy a törvényszék folyosójáról történt eltűnése után bukaresti barátjánál rejtőz­ködött egészen tegnapelőttig. Tegnapelőtt vo­natra ült és Dreghicibe utazott. A vonalnál látta a kutatására kirendelt detektíveket, akik azon­ban csak az első és a második osztályban ke­resték és így ő a harmadik osztályon bántat­­lanul jutott el Dreghicibe. Damboviceanu el­mondta még azt is, hogy a törvényszéki folyo­sóról nagyon könnyen tudott elmenekülni, mert amikor őreitől megugrott, nem a földszintre szaladt, ahogyan azt hitték, hanem a második emeletre rohant fel, ahonnan később nyugod­tan lesétált az utcára. Ma számos letartóztatás várható Damboviceanu rejtegetői és szökésének előmozdítói köréből. Bukarest, július 31. Damboviceanu letartóz­tatásával kapcsolatban még a következőket jelentik . Damboviceanut egyik legjobb barátja, Mares jelen­tette fel a rendőrségen és ennek alapján találtak rá Dreghiciben. Kihallgatása során kiderült, hogy szökése után először Pitestibe ment és csak egy hétre rá utazott Dreghicibe. Dreghiciben találkozott naponként két barátjával Maressel és Petrescuval. Letartóztatásakor öngyilkosságot akart elkövetni, de megakadályozták. Holnap átkísérik az ügyész­ségre.

Next