Uj Kelet, 1926. május (9. évfolyam, 94-114. szám)

1926-05-01 / 94. szám

2 Akiba írta Giszkalay János Nem csak szent célokat szolgáló vagyon volt ez, hanem egyúttal államkincstár is, a nép önkénytes adóiból összegyűjtött nemzeti vagyon, ami fölött a zsidó köztudat annál fél­tékenyebben őrködött, mert tudták, hogy en­nek az igazán és kétszeresen szent vagyonnak hamarosan nagy hivatása lehet, ha kenyértö­résre kerül a sor. Jeruzsálem lakossága min­denre elszántan utasította vissza Floras nyílt zsarolását. De a római prokurator nem az az ember volt, aki pénzről le tudjon mondani, hacsak egy lehetősége is van rá. Személyesen jelent meg Jeruzsálemben és ugyanakkor két kohors római zsoldost vezényelt a városba. A lakosság vad gyűlölettel fogadta a zsaroló rómait, a tömegek a Templom udvarára gyüle­­­keztek, mint akik a testükkel is megvédelme­zik, ha kell és a nyílt zendülés már-már ki­törőben volt. Floras megijedt. A kohorsok még nem értek be a városba. A gyáva zsoldos ravaszsághoz folyamodott. Tudomására adta a város vezetőinek, hogy eláll a követeléstől, nem kívánja már a tizenhét talentumot a Templom kincséből, de a város lakossága is bizonyítja békés szándékát azzal, hogy a be­vonuló két kohorsot ünnepélyes fogadtatásban részesíti. A vezetőknek csak nagy nehezen sike­rült a tömeget erre rábírni. Hosszú menetben indultak a kohorsok elé és amikor Jeruzsálem kapui előtt találkoztak, a zsidó tömeg, a meg­állapodáshoz híven, barátságosan köszöntötte a római zsoldosokat. A tömegindulatnak valóság­gal heroikus önmegtartóztatása volt ez. Mert Floras, épen az előző napon még a prokurá­o­roktól is szokatlan gazságokra ragadtatta el magát. Azon való tehetetlen dühében, hogy nem sikerült a templom kincsét megrabolnia, parancsot adott a kíséretében lévő katonai osz­tagnak az általános zsákmányolásra. A világ­történelemből tudjuk, hogy mit jelentett ez a római hadseregben. A zsoldosok, mint a fejük vesztett démonok, pusztító bandákba tömörülve széled­­tek szét a városban, kényük-kedvük szerint öldösték le az útjukba kerülő védetlen polgár­ságot, a házakat fölgyújtották, leányokat a nyílt utcán becstelenítettek meg és zsákszámra raboltak mindent, ami kezük ügyébe került. Rómaiak. Maga Floras csak úgy találomra­­ fogatta el a polgárság előkelőit, lo­dáb­a botoz­­tatta, vagy keresztre feszíttette őket. A világ­szép Verenice hercegnő ugyanabban az időben véletlenül­­Jeruzsálemben tartózkodott. A zsidó hercegnő, a főpap kíséretében, sietve szaladt Fiorushoz, megalázkodott a római pribék előtt, sírva borult­ le előtte, könyörögve kulcsolta át a térdeit, és mindez hiába. A zsoldosok tovább nyújtogattak és öldököltek napszálltáig. És mindezek után is a város lakossága — ökölbeszorított kezekkel bár, — de engedett a vezetők rábeszélésének. Hosszú menetben indul­tak a városba vonuló római kohorsok üdvöz­lésére. De a zsoldosok — Floras előzetes uta­sítására — komor, fenyegető magatartással feleltek az üdvözlésre. Egyetlen köszönő szó, vagy mozdulat sem történt a barátságos fogad­tatás viszonzására. A kötelező udvariasság és az előzetes megállapodásnak erre a nyílt meg­szegésére a zsidó tömegből hangosan tört ki a felháborodás. De a római hadoszlopok, mintha csak erre vártak volna. Parancsszóra fegyverrel támadták meg a fegyvertelen tömeget, a lovas­osztagok vad rohammal gázolták le a menekü­lőket és az agyontiportak holttestein keresztül száguldva vágtattak be a városba, a Templom erődítményei felé. De a zsidó tömegben, még a gyilkos kasza­bolások közepette is volt annyi lélekjelenlét, hogy rövid pillanatok alatt észrevették Floras rabló cselfogását. Élettel halállal nem törődve, vad kétségbeeséssel harsant el torkukon a szó: a Templom felé!!Flórus ki akarja rabolni a Templomot! — És hadilovak tiprása, kardok kaszabolása, lándzsák gyilkos szúrásai közben nem a maguk életének megmentésére gondol­tak, hanem mindent legyőző szent elszántság­gal rohantak a Templom védelmére. Sokaknak közülök, kerülő utcákon, sikátorokon átal, sike­rült megelőzniük Flórus lovasait és mire a római rablók a Templom elé érkeztek, már mindenre elszánt védősereggel találták szemben magukat. A templom állandó őrsége, a léviták, a lihegve érkező menekülőkkel vállvetve és fo­gatcsikorgatva készültek a támadásra. A Tem­plomhoz vezető oszlopcsarnok hatalmas kőosz­lopai szinte pillanatok alatt a porba hullottak és a hatalmas oszlopbarrikádokon ott állott ren­dületlen sorban a Templom védőserege. Köz­ben a római katonaság is megérkezett. De a zsidó tömegek nem várták meg, hogy a Tem­plom megtámadására kerüljön a sor. Vérét, ke­gyetlen utcai harc tört ki, a zsidók, végsőkig csigázott elkeseredésükben puszta öböllel, do­rongokkal, bottal, fejszékkel támadták meg a római katonaságot, fegyveres gyalogságot és ne­héz páncélos sisakos lovasságot — és a csa­tákban gyakorolt római haderők, kardok és lándzsák nem tudtak ellentállani a puszta zsidó ököl halált megvető támadásának. Kénytelenek voltak szégyenszemre visszavonulni. Folytatása következik. iMm 1 Harisnyát és keztyüt kizárólag SIPOS-nál. vegyen | Cluj, Calea Regele Ferdinand No 8.­­ IMHMM›‚‚›■»■■› ZSIDÓ KÖZÉLET­ ­ + A Palesztinahivatal közleményei Köztudomásra hozzák, hogy a sevouti kirándu­lásra utolsó jelentkezési nap kedd, május 4. Ezen­túl jelentkezéseket nem fogadhatunk el, mivel a kirándulók névsorát még megérkezésük előtt el kell jutassák a palesztinai bevándorlási hivatalhoz. Az Országos Sékelbizottság által kinevezett sékelbiztosok: Silberstein Bernét Csarnóháza, Glöckmann Eszter Tövis, G­old­far­b József Hadad, Gottlieb Mátyás Garahone, dr. Csillag Jenő Kiskalota, Léwi Emánuel Nagyselym, dr. Grossberg Sala­mon Gyimesbükk, Lichtenstein Jónás Mécs, Klein Frigyes Gyergyócsomafalva, Grönfeld Fanny Kissármás, Trutzar Sándor Bél, Mózes Hermann Bélbor, Jakab Vilmos Doboka, Kohn Márton Bórodszentmárton, Goldglanc Vilmos Alvinc, dr. Salamon Miksa Borsi, Fischer Sán­dor Brád, dr. Sugár Eezső Baziás, Friedmann­ Miksa Barátka, Áron Stentin Ditró, Bendel Jenő Egeres, Kan József Erzsébetváros, Braun Buncze Szilágyhorvás, Babin Jóéi Batradam, Bothmann Mór Ésszöllős, Kertész Ábrahám Csákigorbó, Metzler Lázár Déda, Mendel Mór Gyergyóbékás, Haim Auguszta Gyergyótölgyes, P­anits Bertalan Mezőzáh, Jadovits Sándor Eőd, Salamon Mór Hagymáslápos, Klein Henrik Lo­zsád, Jakab József Vajdahunyad, Rosenberg Jenő Gyulafehérvár, Nussbaum Emánuel Hosszú­aszó, Rosenfeld Henrik Gyimesközéplak, Jun­germann Zseni Gődemesterháza, Böhm Sándor Szaniszló, Fon Sándor Kisjenő. Lagbeemer napja a Keren Kajemeté 1800 éve, hogy a zeidiság galut-élete megkez­dődött azzal, hogy a róna­i hadak Bar Kochba felkelését a nemzeti felszabadulási harcát — le­verték. Zsidó nemzeti életünk utolsó fellobbanását közel 2000 év után is gyászolják Pészachtól Se­­vuótig. E gyász legjobb igazolása annak, hogy a zsidó nép sohasem adta fel a reményt, hogy Erec Jisz­­ráéiba visszatérjen. A visszatérés útját a Keren Kajemet teszi lehetővé azzal, hogy megváltja az ország, Erec Jiszráél földjét. Szybeomérkor, amely napon nincs gyász, az ifjúság kerti ünnepélyekkel, világnap rendezésével, kirándulások megrendezése útján támogatta a KKL t. Ez idén mindenki köte­lt­esége, hogy a persely útján is, — felnőttek is — támogassák a Keren Kajemet nagy és Szent ország földjének megváltását. Lagbeómerkor, május 2 in minden persely­tulajdonos nagyobb összeggel járuljon a per­selyhez. Lagbeómerkor minden persely kiürítése eredményes legyen. Házat vásárol a marosvásárhelyi héber óvoda Április 25-én, vasárnap délelőtt ült össze a „Deborah“ zsidó kök kulturegyesü­lete által össze­hívott szokkörű bizottság, mely a „Deborah“ ház­építési akcióját tárgyalta. Dr. Bretter Rudolf, a „Deborah“ főtitkára tartalmas expozéban ismertette­­ a jelenlevőkkel a héber óvoda fontosságát. Vázolta az elvégzett munkát és proponálta, hogy a „Deborah“ egy ház vásárlásával megfelelőbb keretek között folytassa munkáját. Indítványokat kér. Bretter Vil­mos, Rohmann Mór és Engel Oszkár hozzászólásai után az értekezlet kimondja, hogy a „Deborah“ in­dítson akciót a marosvásárhelyi zsidó társadalom áldozatkészségéhez fordulva, hogy a szükséges össze­get 5 évi tartamra kamatmentes kölcsön alakjában biztosítsa magának. Az értekezlet Engel Oszkár indítványát egyhangúlag elfogadta és rögtön Gold­schlag Csiád elnöklete alatt megalakítja a zsidó óvoda építő­bizottságát, melynek tagjaivá a követ­kezőket választotta meg: Bretter Vilmos, Darvas Mór, Elekes Jzsef, Engel Oszkár, Rottmann Mór, Simon Márton, Németh Zsigmond, Vas Albert, Kovács Áron, Dr. Krausz Mór, Dr. Bretter Ru­dolf, Tihanyi Dezső és Hirsch Simont. A jelen­levők máris nagy lelkesedéssel tették magukévá az eszmét és ennek spontán megnyilatkozásaképp cirka 100.000 lejt adtak össze a héber óvoda hajlékának biztosításéra. A megválasztott bizott­ság ügyszeretete és zsidó lelkesedése garancia arra, hogy az évek óta húzódó óvoda helyiségének kér­dését, most már véglegesen és eredményesen megoldja.­ ­ UJ KELET Szombat, 1926 máj­ua •1 Megvalósulás stádiumába lépett a máramarosiak palesztinai kolóniája Négy­ezer danám földet bocsátottak rendelkezésre a telepítés céljaira (Cluj Kolozsvár, április 30. Az Új Kelet tu­dósítójától.) A válságos gazdasági viszonyok között élő máramarosi zsidóság érdekében megindított se­gélyakciók közül a legjelentősebb: a palesztinai ko­lónia ügye hosszas tárgyalások után a megvalósulás szidiómába jutott. A palesztinai zsidó hatóságok megfelelő földet biztosítottak a telepítés céljára, amiről az úgynevezett Bevándorlási bizottság a kö­vetkező levélben értesítette az erdélyi Palesztin H­i­­vatalt : Levelükre válaszolva értesítjük, hogy 1. A Bevándorlási Bizottság mezőgazdasági osz­tályának tanácsa megadta a beleegyezését, hogy Érnek Izraelben a „Maamad Habenoni“ részére fenntartott 8000 dunam földnek a fele, tehát 4000 dunam a máramarosi zsidóság részére hisites­­sék ki. E határozatot természetesen még a Beván­dorlási Országos Tanácsnak is kell jóváhagynia. Mihelyt e jóváhagyás megtörténik, azonnal értesí­tünk benneteket. 2. A Keren Karemeth Direktóriumának utolsó ülésén elhatároztatott, hogy a máramarosi kolónia részére azon földből, melynek megvásárlása elhatá­roztatott, (az Emekben) szintén átad 2000 duna­mot; ha pedig az Országos Bevándorlási Tanács nem hagyná jóvá a fenntjelzett 4000 dunam átadását, akkor e 4000 dunamot is a K. K. L. fogja adni a megvásárlás alatt álló émneki földből, tehát össze­sen 6000 dunam áll a máramarosi lerepülők ren­delkezésére. 3. Kérünk, értesítsetek bennünket, megkezd­tétek-e a tárgyalásokat a "­­ bukaresti Cionista-szervezettel az irányban, hogy átadjon a máramarosi kolónia ré­szére 2000 dunamot a romániai zsidók részére a Keren Karemeth Lejiszráél által biztosított 4000 dunam földből. Cioni üdvözlettel: Ettinger Az átiratot tegnap tárgyalták a Zsidó Nemzeti Szövetség illetékes bizottságában, ahol nagy megelé­gedést keltett a máramarosi zsidókért folytatott akciónak ez a sikere. A Szövetség további munkája most már a megfelelő kiválasztásra fog irá­nyulni. A kitelepülésre kizárólag azok jöhetnek tekintetbe, akik egész életükön át földmiveléssel foglalkoztak. E feltételnek megfelelők közül is azon családoké az elsőbbség, amelyek nagyobb tőke és több munkás­kéz fölött rendelkeznek, hogy a kez­­­­det súlyos nehézségeit könnyebben leküzdhessék. A kolóniában csak az vehet részt, akinek az útikölt­ségen kívül Palesztinába való megérkezésekor leg­­­alább 150 fontja marad.

Next