Uj Kelet, 1926. május (9. évfolyam, 94-114. szám)
1926-05-01 / 94. szám
2 Akiba írta Giszkalay János Nem csak szent célokat szolgáló vagyon volt ez, hanem egyúttal államkincstár is, a nép önkénytes adóiból összegyűjtött nemzeti vagyon, ami fölött a zsidó köztudat annál féltékenyebben őrködött, mert tudták, hogy ennek az igazán és kétszeresen szent vagyonnak hamarosan nagy hivatása lehet, ha kenyértörésre kerül a sor. Jeruzsálem lakossága mindenre elszántan utasította vissza Floras nyílt zsarolását. De a római prokurator nem az az ember volt, aki pénzről le tudjon mondani, hacsak egy lehetősége is van rá. Személyesen jelent meg Jeruzsálemben és ugyanakkor két kohors római zsoldost vezényelt a városba. A lakosság vad gyűlölettel fogadta a zsaroló rómait, a tömegek a Templom udvarára gyülekeztek, mint akik a testükkel is megvédelmezik, ha kell és a nyílt zendülés már-már kitörőben volt. Floras megijedt. A kohorsok még nem értek be a városba. A gyáva zsoldos ravaszsághoz folyamodott. Tudomására adta a város vezetőinek, hogy eláll a követeléstől, nem kívánja már a tizenhét talentumot a Templom kincséből, de a város lakossága is bizonyítja békés szándékát azzal, hogy a bevonuló két kohorsot ünnepélyes fogadtatásban részesíti. A vezetőknek csak nagy nehezen sikerült a tömeget erre rábírni. Hosszú menetben indultak a kohorsok elé és amikor Jeruzsálem kapui előtt találkoztak, a zsidó tömeg, a megállapodáshoz híven, barátságosan köszöntötte a római zsoldosokat. A tömegindulatnak valósággal heroikus önmegtartóztatása volt ez. Mert Floras, épen az előző napon még a prokuráoroktól is szokatlan gazságokra ragadtatta el magát. Azon való tehetetlen dühében, hogy nem sikerült a templom kincsét megrabolnia, parancsot adott a kíséretében lévő katonai osztagnak az általános zsákmányolásra. A világtörténelemből tudjuk, hogy mit jelentett ez a római hadseregben. A zsoldosok, mint a fejük vesztett démonok, pusztító bandákba tömörülve széledtek szét a városban, kényük-kedvük szerint öldösték le az útjukba kerülő védetlen polgárságot, a házakat fölgyújtották, leányokat a nyílt utcán becstelenítettek meg és zsákszámra raboltak mindent, ami kezük ügyébe került. Rómaiak. Maga Floras csak úgy találomra fogatta el a polgárság előkelőit, lodába botoztatta, vagy keresztre feszíttette őket. A világszép Verenice hercegnő ugyanabban az időben véletlenülJeruzsálemben tartózkodott. A zsidó hercegnő, a főpap kíséretében, sietve szaladt Fiorushoz, megalázkodott a római pribék előtt, sírva borult le előtte, könyörögve kulcsolta át a térdeit, és mindez hiába. A zsoldosok tovább nyújtogattak és öldököltek napszálltáig. És mindezek után is a város lakossága — ökölbeszorított kezekkel bár, — de engedett a vezetők rábeszélésének. Hosszú menetben indultak a városba vonuló római kohorsok üdvözlésére. De a zsoldosok — Floras előzetes utasítására — komor, fenyegető magatartással feleltek az üdvözlésre. Egyetlen köszönő szó, vagy mozdulat sem történt a barátságos fogadtatás viszonzására. A kötelező udvariasság és az előzetes megállapodásnak erre a nyílt megszegésére a zsidó tömegből hangosan tört ki a felháborodás. De a római hadoszlopok, mintha csak erre vártak volna. Parancsszóra fegyverrel támadták meg a fegyvertelen tömeget, a lovasosztagok vad rohammal gázolták le a menekülőket és az agyontiportak holttestein keresztül száguldva vágtattak be a városba, a Templom erődítményei felé. De a zsidó tömegben, még a gyilkos kaszabolások közepette is volt annyi lélekjelenlét, hogy rövid pillanatok alatt észrevették Floras rabló cselfogását. Élettel halállal nem törődve, vad kétségbeeséssel harsant el torkukon a szó: a Templom felé!!Flórus ki akarja rabolni a Templomot! — És hadilovak tiprása, kardok kaszabolása, lándzsák gyilkos szúrásai közben nem a maguk életének megmentésére gondoltak, hanem mindent legyőző szent elszántsággal rohantak a Templom védelmére. Sokaknak közülök, kerülő utcákon, sikátorokon átal, sikerült megelőzniük Flórus lovasait és mire a római rablók a Templom elé érkeztek, már mindenre elszánt védősereggel találták szemben magukat. A templom állandó őrsége, a léviták, a lihegve érkező menekülőkkel vállvetve és fogatcsikorgatva készültek a támadásra. A Templomhoz vezető oszlopcsarnok hatalmas kőoszlopai szinte pillanatok alatt a porba hullottak és a hatalmas oszlopbarrikádokon ott állott rendületlen sorban a Templom védőserege. Közben a római katonaság is megérkezett. De a zsidó tömegek nem várták meg, hogy a Templom megtámadására kerüljön a sor. Vérét, kegyetlen utcai harc tört ki, a zsidók, végsőkig csigázott elkeseredésükben puszta öböllel, dorongokkal, bottal, fejszékkel támadták meg a római katonaságot, fegyveres gyalogságot és nehéz páncélos sisakos lovasságot — és a csatákban gyakorolt római haderők, kardok és lándzsák nem tudtak ellentállani a puszta zsidó ököl halált megvető támadásának. Kénytelenek voltak szégyenszemre visszavonulni. Folytatása következik. iMm 1 Harisnyát és keztyüt kizárólag SIPOS-nál. vegyen | Cluj, Calea Regele Ferdinand No 8. IMHMM›‚‚›■»■■› ZSIDÓ KÖZÉLET + A Palesztinahivatal közleményei Köztudomásra hozzák, hogy a sevouti kirándulásra utolsó jelentkezési nap kedd, május 4. Ezentúl jelentkezéseket nem fogadhatunk el, mivel a kirándulók névsorát még megérkezésük előtt el kell jutassák a palesztinai bevándorlási hivatalhoz. Az Országos Sékelbizottság által kinevezett sékelbiztosok: Silberstein Bernét Csarnóháza, Glöckmann Eszter Tövis, Goldfarb József Hadad, Gottlieb Mátyás Garahone, dr. Csillag Jenő Kiskalota, Léwi Emánuel Nagyselym, dr. Grossberg Salamon Gyimesbükk, Lichtenstein Jónás Mécs, Klein Frigyes Gyergyócsomafalva, Grönfeld Fanny Kissármás, Trutzar Sándor Bél, Mózes Hermann Bélbor, Jakab Vilmos Doboka, Kohn Márton Bórodszentmárton, Goldglanc Vilmos Alvinc, dr. Salamon Miksa Borsi, Fischer Sándor Brád, dr. Sugár Eezső Baziás, Friedmann Miksa Barátka, Áron Stentin Ditró, Bendel Jenő Egeres, Kan József Erzsébetváros, Braun Buncze Szilágyhorvás, Babin Jóéi Batradam, Bothmann Mór Ésszöllős, Kertész Ábrahám Csákigorbó, Metzler Lázár Déda, Mendel Mór Gyergyóbékás, Haim Auguszta Gyergyótölgyes, Panits Bertalan Mezőzáh, Jadovits Sándor Eőd, Salamon Mór Hagymáslápos, Klein Henrik Lozsád, Jakab József Vajdahunyad, Rosenberg Jenő Gyulafehérvár, Nussbaum Emánuel Hosszúaszó, Rosenfeld Henrik Gyimesközéplak, Jungermann Zseni Gődemesterháza, Böhm Sándor Szaniszló, Fon Sándor Kisjenő. Lagbeemer napja a Keren Kajemeté 1800 éve, hogy a zeidiság galut-élete megkezdődött azzal, hogy a rónai hadak Bar Kochba felkelését a nemzeti felszabadulási harcát — leverték. Zsidó nemzeti életünk utolsó fellobbanását közel 2000 év után is gyászolják Pészachtól Sevuótig. E gyász legjobb igazolása annak, hogy a zsidó nép sohasem adta fel a reményt, hogy Erec Jiszráéiba visszatérjen. A visszatérés útját a Keren Kajemet teszi lehetővé azzal, hogy megváltja az ország, Erec Jiszráél földjét. Szybeomérkor, amely napon nincs gyász, az ifjúság kerti ünnepélyekkel, világnap rendezésével, kirándulások megrendezése útján támogatta a KKL t. Ez idén mindenki köteltesége, hogy a persely útján is, — felnőttek is — támogassák a Keren Kajemet nagy és Szent ország földjének megváltását. Lagbeómerkor, május 2 in minden perselytulajdonos nagyobb összeggel járuljon a perselyhez. Lagbeómerkor minden persely kiürítése eredményes legyen. Házat vásárol a marosvásárhelyi héber óvoda Április 25-én, vasárnap délelőtt ült össze a „Deborah“ zsidó kök kulturegyesülete által összehívott szokkörű bizottság, mely a „Deborah“ házépítési akcióját tárgyalta. Dr. Bretter Rudolf, a „Deborah“ főtitkára tartalmas expozéban ismertette a jelenlevőkkel a héber óvoda fontosságát. Vázolta az elvégzett munkát és proponálta, hogy a „Deborah“ egy ház vásárlásával megfelelőbb keretek között folytassa munkáját. Indítványokat kér. Bretter Vilmos, Rohmann Mór és Engel Oszkár hozzászólásai után az értekezlet kimondja, hogy a „Deborah“ indítson akciót a marosvásárhelyi zsidó társadalom áldozatkészségéhez fordulva, hogy a szükséges összeget 5 évi tartamra kamatmentes kölcsön alakjában biztosítsa magának. Az értekezlet Engel Oszkár indítványát egyhangúlag elfogadta és rögtön Goldschlag Csiád elnöklete alatt megalakítja a zsidó óvoda építőbizottságát, melynek tagjaivá a következőket választotta meg: Bretter Vilmos, Darvas Mór, Elekes Jzsef, Engel Oszkár, Rottmann Mór, Simon Márton, Németh Zsigmond, Vas Albert, Kovács Áron, Dr. Krausz Mór, Dr. Bretter Rudolf, Tihanyi Dezső és Hirsch Simont. A jelenlevők máris nagy lelkesedéssel tették magukévá az eszmét és ennek spontán megnyilatkozásaképp cirka 100.000 lejt adtak össze a héber óvoda hajlékának biztosításéra. A megválasztott bizottság ügyszeretete és zsidó lelkesedése garancia arra, hogy az évek óta húzódó óvoda helyiségének kérdését, most már véglegesen és eredményesen megoldja. UJ KELET Szombat, 1926 májua •1 Megvalósulás stádiumába lépett a máramarosiak palesztinai kolóniája Négyezer danám földet bocsátottak rendelkezésre a telepítés céljaira (Cluj Kolozsvár, április 30. Az Új Kelet tudósítójától.) A válságos gazdasági viszonyok között élő máramarosi zsidóság érdekében megindított segélyakciók közül a legjelentősebb: a palesztinai kolónia ügye hosszas tárgyalások után a megvalósulás szidiómába jutott. A palesztinai zsidó hatóságok megfelelő földet biztosítottak a telepítés céljára, amiről az úgynevezett Bevándorlási bizottság a következő levélben értesítette az erdélyi Palesztin Hivatalt : Levelükre válaszolva értesítjük, hogy 1. A Bevándorlási Bizottság mezőgazdasági osztályának tanácsa megadta a beleegyezését, hogy Érnek Izraelben a „Maamad Habenoni“ részére fenntartott 8000 dunam földnek a fele, tehát 4000 dunam a máramarosi zsidóság részére hisitessék ki. E határozatot természetesen még a Bevándorlási Országos Tanácsnak is kell jóváhagynia. Mihelyt e jóváhagyás megtörténik, azonnal értesítünk benneteket. 2. A Keren Karemeth Direktóriumának utolsó ülésén elhatároztatott, hogy a máramarosi kolónia részére azon földből, melynek megvásárlása elhatároztatott, (az Emekben) szintén átad 2000 dunamot; ha pedig az Országos Bevándorlási Tanács nem hagyná jóvá a fenntjelzett 4000 dunam átadását, akkor e 4000 dunamot is a K. K. L. fogja adni a megvásárlás alatt álló émneki földből, tehát összesen 6000 dunam áll a máramarosi lerepülők rendelkezésére. 3. Kérünk, értesítsetek bennünket, megkezdtétek-e a tárgyalásokat a " bukaresti Cionista-szervezettel az irányban, hogy átadjon a máramarosi kolónia részére 2000 dunamot a romániai zsidók részére a Keren Karemeth Lejiszráél által biztosított 4000 dunam földből. Cioni üdvözlettel: Ettinger Az átiratot tegnap tárgyalták a Zsidó Nemzeti Szövetség illetékes bizottságában, ahol nagy megelégedést keltett a máramarosi zsidókért folytatott akciónak ez a sikere. A Szövetség további munkája most már a megfelelő kiválasztásra fog irányulni. A kitelepülésre kizárólag azok jöhetnek tekintetbe, akik egész életükön át földmiveléssel foglalkoztak. E feltételnek megfelelők közül is azon családoké az elsőbbség, amelyek nagyobb tőke és több munkáskéz fölött rendelkeznek, hogy a kezdet súlyos nehézségeit könnyebben leküzdhessék. A kolóniában csak az vehet részt, akinek az útiköltségen kívül Palesztinába való megérkezésekor legalább 150 fontja marad.