Uj Kelet, 1926. június (9. évfolyam, 115-140. szám)
1926-06-01 / 115. szám
On. Academia Română -București sEszk.. . „ 977,1. * 15$« «. Sz. «S2? számára pályaudtsaás vidéken is lej S 3 áiaraetben — — 57$S30* MUVIK JUl-MJUPSXIW 1826 Junius 1 Kedd a előfizetési arak Romániában Egész évre — — 1050 Félévre — — — 550 Negyedévre — — 290 Egy hónapra — — 100 Az előfizetési ár a „Föld* ciműl folyóirattal együtt hav-ként 10 lejjel drágább Csehszlovákiában Egy hónapra — Ck 40*— Egy számára — ck 2*~ Iluj-Kolozsvár * IX. évfolyam ér 115 szám 5686. Szíván 19 SSSE A zsidó nemzeti mozgalom Erdélyben elmondotta Dr. Fiacher Tivadar, az E. Z. N. Sz. diázelnöke a nagyváradi szövetségi csoport május 30-iki nagygyűlésén Szeretcsemnek tartom, hogy annak a kötelességnek, mely a cionista eszme propagálására irányuló, legújabb akcióban való részvétel tekintetébenhárul raám, éppen a nagyváradi zsidóság körében tehetek eleget, mely számánál és súlyánál fogva kétségtelenül arra hivatott, irányító befolyást gyakoroljon az egész ország, de különösen a Magyarországtól lecsatolt területeket magában foglaló országrész zsidó közéletére. Megtisztelőbb és hálásabb feladat aligha juthatott osztályrészemül, mint ilyen helyen működni közre elvbarátaimnak ama törekvésének megvalósításában, melynek célja, hogy ez itteni zsidó lelkek kivétel nélkül mind megnyíljanak a cionista igazság előtt és megteljenek a zsidó nemzeti öntudat rózsafáján termett ideálok viruló bimbóival. Eléggé különös jelenség, hogy ma, hat évvel San Rimo után, midőn olyan, az egész művelt emberiség köztudatában levő tények hirdetik igazságunkat, mint a zsidó nemzeti létnek a világpolitika összes mértékadó tényezői által történt elismerése, a napról-napra gyönyörűbb perspektívát nyújtó palesztinai országépítés, a villámgyorsasági iramban fejlődő új héber kultúra, ahogy ilyen realitássok mellett még mindig propagálni kell a cionista ideológiát a zsidók között. Hiszen, ha régebben számos híve volt annak a felfogásnak, hogy a zsidó nemzet csak fikció, hogy ősi nyelvünk többé életre nem támasztható halott, hogy egy zsidó nemzeti otthon őseink földjén csak gyakorlati érzékkel nem rendelkező utópisták ábrándja, hogy a zsidó nemzetiség, mint politikai alapgondolat, a polgári jogegyenlőség vívmányát veszélyeztető eltévelyedés, az önmagától értetődő dolog. Annyira új és forradalmi volt a cionista gondolat, a zsidó nemzeti megújhodás eszméje, hogy a dolog természeténél fogva ellenállásra talált. De, hogy napjainkban is jobbról és balról létezzenek zsidó csoportok, melyeknek lelkében még mindig nem tudta felolvasztani a közöny jegét nemzeti reneszánszunk napsugaras tavasza, melyeknek még mindig idegen a cionista ideologie, — ez csakugyan magyarázatra szoruló jelenség. S úgy hiszem, itteni fajsdalom megfelő megoldásához vivő útra lépek, midőn fejtegetéseimnél éppen ezen érdekes jelenség megállapításából indulva ki, annak okait Önök előtt feltárni igyekszem. Nem zsidó körökben gyakran teszik fel nekem a kérdést, hogyan van az, hogy nem minden zsidó cionista. S én azt szoktam felelni reá, hogy tudat alatt tulajdonképen minden, ősei hitéhez csak valamennyire is ragaszkodó zsidó cionista, de sokan vannak, akik nem eszméltek még reá, vagy ha reáeszméltek, nem vallják be. Akárhányan is legyenek, kik előtt frásissztkűnek hangzik e válasz, biztosíthatom őket, hogy alapos meggyőződés mondatja velem. Nem lehet feltételezni, hogy létezzék bármily szempontból, ha az a legelhalványodottabb vonatkozás is, a zsidósághoz tartozó ember, kinek szíve mélyén ne volna meg ugyanaz az érzés, melytől a Herzli gondolat, a Weizmann-i politika, a hialtcizmus és ez egész cionista ideológia fakadt. És mégis oly számosan vannak még és hányan legjobbjaink közül, kiváló egyéniségek, igazán nagy fajsúlyú emberek, vezetésre hivatottak és tényleges vezetők, kik vagy közömbösséget mutatnak a cionizmussal szemben, vagy határozottan szembehelyezkednek vele. Általánosságban egy természeti törvényben találhatjuk meg ennek magyarázatát, mely nemcsak az anyagok, hanem az eszmék világában is érvényesül és melynek „via ineltiae“, a „tehetetlenség ereje“ a tudományos neve. Népiesen a szokás hatalmának is mondhatni e törvényt, melynek alá vagyunk vetve mi emberek. És bizonyára nem tévedek, midőn kijelentem, hogy általában a régebbi, megszokott jelszavakhoz való, bár igazi meggyőződés nélküli, de kényelmes ragaszkodás az, mely sok zsidó lelkében elnyomja a mélyéből nem egyszer feltörő zsidó nemzeti érzést és eltorlaszolja ezt a cionista ideológia előtt. Da csoportonkint és egyénen kint ugyanily irányban hatnak egyéb, különleges okok is, amelyeket az illetőknek a zsidóságon belül . Vannak, kik társadalmi pozíciójukban ártalmasnak vélik egy, az egész világon gyűlölettel és megvetéssel küzdő fajhoz való tartozásuknak nyílt és határozott kihangslyozását, aminőt a cionista ideológia hoz magával. Pedig súlyosan tévednek. Mert a tapasztaat arra tanít, hogy, ha van valami a zsidóság rendelkezésére, ami a gyűlöletet lefegyverezheti és a megvetést megbecsüléssé változtathatja át, az éppen a zsidó nemzeti reneszánsz. Hány fajunk elleni, vak gyűlölettől eltelt, modern Bíkám tért vissza Palesztinából úgy, hogy ajkán fogyott az átok és rajongva hirdette a világnak: Ma tovu oholechs Jeakov! Mily szépet és lélekemelőt képes produkálni a zsidó nép! Vannak, akik más nemzeti kultúrák szolgálatában keresve meg kenyerüket és szerezve jólétet meg hírnevet, attól tartanak, hogy kétségessé válik majd e foglalkozásukhoz való joguk, vagy csorbát szenved majd hírnevük, ha nyiltan magukévá teszik a cionista ideológiát. Hogy az ilyen aggályok is mennyire tévesek, számtalan külföldi író és újságíró példája bizonyítja, akik sikeresen szolgálják más nemzet kultúráját s e mellett köztudomásúlag lelkes cionisták. Előfordul az is, hogy valaki régebben, mikor még nem léteztek a cionizmus realitásai, mesterkélt elméletet kovácsolt magának s annak alapján a nyilvánosság előtt harcba szállt a cionista ideológia ellen, most pedig, noha a tények ereje tulajdonképen meggyőzték, őt már cionistává lett táborhoz viszonyítottan bal-, vagy jobboldalt elfoglalt helyzetéhez képest két kategóriába lehet sorozni. A baloldaliaknál, kikre a közkeletű, de szerény nézetem szerint a lényeget kellően kifejezésre nem juttató s ezért helytelen „asszimiláló“ elnevezés vonatkozik, legtöbbnyire társadalmi pozíciójukkal vagy foglalkozásukká kapcsolatban keletkezett, felületes és alapjukban véve helyt nem álló elgondolások alkotják a szóbanforgó gátló okokat, annak igazságáról, álszeméremből mindenáron következetesnek akar látszani magához bizonyos körök előtt és ellenkező meggyőződése ellenére tovább is elszántan tör lándzsát régi álláspontja mellett. Pedig mily tévesnek kell minősítenem az ilyen elgondolást, még ha a lelki rugójául szolgáló hiúság iránt bizonyos megértéssel is lennék hajlandó viseltetni. Egy becsületesen vallott meggyőződés revideálásának eredményeként annak tévességét férfiasan bevallani s a helyébe lépett új meggyőződés konzekvenciáit bátran levonni: ez nemcsak nem megalázó egy fajsúlyos egyéniségre, sőt ellenkezőleg dicséretére válik neki! Némely erdélyi zsidó valami beteges romanticizmus rabja, mely abban a naiv hiedelemben tartja őt, hogy a kisebbségi sorsra jutott erdélyi magyarság ügye veszedelemben forogna, ha ő nem lenne azok között, kik porondra lépnek érte. Másoknak viszont általános emberi ideálok, mint a humanitás, szocializmus, egyes tudományok és művészetek stb. ideáljai annyira megtöltik lelkét, hogy annak mélyére megtermékenyítőleg behatolni nem tud a zsidó nemzeti tavasz napsugara. Pedig ezt helyeselni nem lehet, mert a múlt, melyből elődein át az általános emberi ideálok iránti fogékonyságot örökölte a zsidó szíve, a zsidó jövőért való dobbanás kötelezettségét rója reá és bármily sok nemes érzés hordozója is legyen, minden zsidó szívben kell jutnia egy kis helynek, a zsidó jövő, a cionizmus ideáljai számára is! Áldás lesz az átokból ................................... * Elsőrendű ikavar, éra raktár. Precíz órsjavitás és legfinomabb ékszerkészítés. Szolid, szakott éraki DUMMY & BEER Cluj, Plata Unirii 29. (Layda-cukrászda mellett). Arany, platina és krulllenskövak Slagmagssakk árkan kor átitatnak. II I hit legerősebb bástyája Azoknak lelkét, kiknek a jelenlegi cionista táborhoz viszonyított helyzetét jobboldalinak lehet tekinteni, többnyire egy, minden alapot nélkülöző, hamis dogmában való hit zárja el a cionista ideológia befogadása elől. Az életmódjukban ősi törvényeinkhez, hagyományainkhoz és szokásainkhoz szigorúan ragaszkodó zsidóknak egyes csoportjai vallási dogmának fogadták el azt a felfogást, hogy a szerves zsidó nemzeti egység, melynek eszméje a cionista ideológia magvát alkotja, ellentétben áll ama, nekik legszentebb érdekkel, hogy a hittörvényhűség kincsét átörökítsék a zsidóság jövő generációinak. Pedig e felfogásnál természetellenesebb, logikátlanabb dolgot még nem termelt ki emberi agy! Hol lehasson szilárdabb bástyákat emelni a hittörvényhűség számára, mint a szervezett zsidó nemzeti egység várában ? Hol lehessen eredményesebben ápolni a tradicionálizmus terebélyes fáját, mint a szervezet nemzet egység kertjén belül ? Az eddig említett, erkölcsi szempontból el nem ítélhető elgondolásokon kívül azonban, sajnos, úgy jobbról, mint balról olyan, a cionista ideológia térhódításának gátat emelő okokra is vagyok kénytelen reámutatni, amelyek eléggé nem kárhozható, rut tünetei egy ridegen anaterialisztikus, nemtelen mentalitásnak. Bármennyire fájdalmas megállapítás, nem hallgathatom el, hogy nem ritkán önös üzleti érdekek hajhászása, sértett hiúságok bosszú utáni libegése, erkölcsi korlátot nem ismerő ambíciók törtetése, vajmi gyakran pedig az undok zsugoriságnak minden anyagi áldozat elől való elrejtőzni akarása azok a tényezők, melyeknek járma alatt zsidó lelkek nem képesek felemelkedni a zsidó autoemancipációt hozó cionizmus ragyogó napja fölé! Futólag, íme, vázoltam az okokat, melyek előidézik, hogy mindama realitások ellenére, melyek a cionizmus igazságát fennen hirdetik, a cionista ideológiai propagálására irányulóak-