Uj Kelet, 1926. június (9. évfolyam, 115-140. szám)

1926-06-01 / 115. szám

2 2•50 a lei Zürichben! Ez a kalkulációs alapom! E miatt a harisnyák és keztjük árait 20°/v­al leszállítottam! Sípos, Reg. Perdinand-ut 8 szám, clók szükségessége ma is felcforog.­­ Miben áll a cionista ideológia lényege? Előföltétle­n reáeszmélés a zsidó nemzeti létre; a hit, a tudat, a meggyőződés, hogy a zsidó nemzet él és fejlődik. Am Jiszráél h­áj! Ezen a hiten épül fel a cionista ideológia. A reáeszmélést, hogy a zsidóság, bármeny­nyire szétszóródott is csaknem két évezred fo­lyamán, bármily különböző társadalmakba is illeszkedett be, bármily különböző nemzeti kul­túrák befolyása alá is került, nem szűnt meg nemzet lenni a nemzetek között, a dolog ter­mészeténél fogva nyomon követi a vágy, hogy a zsidó nemzeti lehetőleg tökéletes legyen. A zsidó nemzet lét hajdani büszke palotája hármas talapzaton állt. A Törvény, a Nyelv, az Ország hármas talapzatán. Kettőtől közülük, az országtól s a nyelvtől megfosztotta a sors mostohasága, de a harmadik, a Törvény a Tóra önmagában is elég erős volt, hogy tovább fen­­tartsa nemzeti létünket s ezen az egyedüli ta­lapzaton megingathatatlanul dacolhasson az két ezred viharaival, melyek által oly sok híres nemzet pusztult el nyomtalanul. Annyira csodás ez, hogy egy bizonyos ideig a művelt emberiség egy részénél közvéleménnyé lehetett, hogy a zsidó nemzeti lét palotája már összeomlott, hogy a Törvény talapzata megvan, de csak az egykori nemzeti lét rom­jait hordozza. Ámde, ha kiderült, hogy téves volt ez a meglátás, hogy a zsidó nemzeti lét építménye hiányosan, szegényesen bár, de áll, önmagától értetődően hatalmas lendületű zsidó mozgalom­­­nak kellett megindulnia azzal a céllal, hogy a hiányzó két talapzat, az ország s a nyelv hely­reállításának segítségével ismét oly tökéletessé váljék a zsidó nemzeti lét, mint hajdaná­ban volt. . . Légy modern és választékos. Azt a hajviseletet válaszd, mely összes előnyeiben törvényre juttatja. Minél inkább alkalmazkodik a hajviselet az egyéniséghez, annál több figyel­­mes és bíráló tekintet irányul felé — annál gondosabban kell ápolni. Elida hajápolástól a haj csodásán simulékony, selyemlágy, fényes és diszkréten illatos lesz. Hasz­­náljuk már a legközelebbi hajmo­­sáshoz csak a szódamentes Shampoot ÚJ KELET Az ország és a nyelv korolláriumainak új­ból való megszerzése teheti ismét tökéletessé nemzeti létünket s az ezen cél elérésére irá­nyuló törekvés jegyében fogant gondolatok köre alkotja a cionista ideológiát. _ Ami az ország attribútumának újból való megszerzését illeti, az e cél érdekében széles a világon folyó mozgalomhoz való elvi csatlako­zást országrészünkben már-már kevésszámú zsidó tagadja meg. E tekintetben csupán az anyagi hozzájárulás elől térnek ki még sokan s épen olyanok, akik jelentékeny mérvben volnának képesek növelni a palesztinai alapoknak ország­részünkben bevételeit. Mai felszólalásom kere­tén kívül esik, hogy a Keren Kajemet és Ke­ren Hajjeszed javára való nagyobb mérvű ada­kozásnak igyekezzem megnyerni hallgatóságo­A cionista ideológiának országrészünkben ma is még elvi viták tárgyát képező része az­zal a törekvéssel függ össze, mely a héber nyelvnek ősi jogaiba való visszahelyezésére irányul. Da e szempontból sem Palesztinával kapcsolatban tétetik vitássá a „Nyelvében él a nemzet“ elvének a zsidóságra való alkalmaz­hatósága, hiszen ezt a kérdést már végleg el­döntötte a tények ereje, hanem csak a diasz­póra országaival való vonatkozásban hadakoz­nak a szóbanforgó törekvés ellen,­­ kétségbe vonva, hogy valaha is eljöhessen az idő, midőn ezekben az országokban is újból a héber lesz a zsidók anya- és az egymás közötti érintkezés ben közhasználati nyelve. __ Ezzel a kérdéssel annál inkább óhajtok e helyen behatóbban foglalkozni, mert a lefolyt parlamenti választások alkalmából, teljesen ille­téktelenül, szőnyegre hozta e városban a „Ma­gyar Pártinak egy képviselőjelöltje, akit, bár zsidónak született és tudtommal az anyakönyv­ben ma is mózes vallásuként szerepel, mert eddig a zsidó élet semmilyen megnyilvánulásá­ban semmi vonatkozásban nem lehetett talál­kozni vele, ezidőszerint a zsidó társadalmon kivül álló egyénnek vagyok kénytelen tekin­teni s azért minden igyekezetem ellenére, hogy közéleti működésemben kerüljem bárkinek sze­mélyében való megtámadását, ki kell itt jelen­tenem, hogy Nagyváradon elmondott kortes­beszédének azt a részét, mely az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség programját és tevékenységét teszi bírálat tárgyává, mint az erdélyi zsidóság belső kérdéseibe kívülről jövő illetéktelen és arrogáns beavatkozást a leghatározottabban visszautasít­om. Az a kérdés, van-e létjogosultsága azon cél­kitűzésnek, hogy általában a diaszpórában s így az országrészünkben is élő zsidóság jövő generációi héber nyelven, zsidó nemzeti kultú­rában nevelkedjenek. Én azt hiszem, hogy aki logikusan gondol­kozik, csak igennel felelhet e kérdésre. Nem tudom elképzelni magamnak a jövő palesztinai kultúrcentrumot másként, minthogy azzal a zsidó népnek tovább is jelenlegi hazájuk­ban maradó részei idővel ugyanoly viszony­latba kerüljenek, mint aminőben más népeknek nemzeti államaik határain kívül élő csoportjai vannak az illető országok kultúráival. Aki őszintén akarja Palesztinát a maga héber kultúrájával, annak lehetetlen nem akar­nia a diaszpórabeli zsidóság fokoz­atos hebraizá­­lását is. Avagy nem e monstruozás lenne a gondolat, hogy mi diaszpórabeli zsidók jelen­tat, de nem haladhatok el minden megjegyzés? nélkül a­ tény mellett, hogy, ha országrészünk zsidósága általában még csak morzsákat jutta­tott a palesztinai nagy történelmi mű megvaló­sítására, Nagyváradon, melynek zsidóságától pedig joggal várható, hogy e szolgáltatások te­rén az élen haladjon, épenséggel kevés az ed­digi eredmény. Nemes versengés folyik mindenütt az egyes országok és azokon belül az egyes városok zsidósága között, hogy túlszárnyalják egymást a palesztinai országépítés célját szolgáló anyagi áldozatokban. És bizonyos vagyok benne, hogy nincs messze a nap, midőn Nagyvárad zsidó­sága is nagy lendülettel kapcsolódik majd bele e versengésbe, csakhamar pótolva az e szem­pontból eddig elmulasztottakat. régi generációja, kik a magyar, német, román, angol, francia és megannyi más kultúra emlőin nevelkedtünk, most egy palesztinai zsidó nem­zeti kultúra létfeltételeinek megteremtésére egyesítsük energiánkat, azért, hogy jövő nem­zedékeink számára idegen legyen ez a héber kultúra, hogy utódaink és palesztinai testvéreik szellemi világát ne fűzzék össze egy közös, kultúra szálain . Nem! A jeruzsálemi héber egyetem meg­nyitásának felejthetetlen ünnepe után egy évvel csakugyan egy pillanatig sem tehető kérdésessé, hogy el kell jönnie az időnek és el fog jönni, midőn az erdélyi zsidó csecsemőt is majd ugyan­az a dal ringatja álomba, melyet a telavivi anya dudál gyermeke bölcsőjénél. Tény, hogy országrészünkben eddig vajmi kevés történt, sőt az utóbbi években visszaesés is következett be a hebraizálás terén, de ez korántsem zárja ki, hogy idővel nemcsak papí­ron legyen meg az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szö­vetség e programpontja, hanem fokozatosan át­menjen majd a valóságba.­­ Bizonyos, hogy e törekvés megvalósulásának tempója a palesz­tinai fejlődés menetének függvénye lesz. Azt is fel szokták hozni e célkitűzés ellen, hogy hűtlenség a magyar kultúrával szemben, melynek emlői tápláltak bennünket, hogy áru­lás magyar anyanyelvünk ellen, melyet még súlyosít, hogy ugyanezen a nyelven követjük el. Persze nem magyarok, zsidók hangoztat­ják ezt. Az erdélyi magyarság koréban bizonyára nem akad számottevő egyéniség, a­ki őszintén kivetni valót találna benne, ha ma, midőn a zsidóság ősi nyelve újjáéledt, mi erdélyi zsidók is hirdetjük e nyelv elsőbbségi jogát jövő ge­nerációinkkal szemben és hogy a dolog termé­szeténél fogva jelen generációnk magyar anya­nyelvén szállunk síkra, nem a magyar nyelv ellen, hanem a héber mellett. Csak zsidók, kiknek lelki élete az előadásom kezdetén ismertetett okok valamelyikénél fogva el van torlaszolva a cionista ideológia elöl, ké­pesek ilyen bombasztokat állítani! Da nem gondolják- e ezek a zsidók, hogy, ha már hűtlenségről van s­zó, sokkal inkább arról a hűtlenségről lehet beszélni, melyet elő­deink és mi az Ősök gyönyörű nyelvével, a művelt emberiség közkincsét képező biblia nyelvével szemben követtünk el? Nem-e ezen hűtlenségre nézve mondhatjuk el indokoltan, hogy: Anachmu v»az utóm­ h­átáma ? Válasz egy illetéktelen beavatkozásra Kedd, 1931 )udina 1 A magyar imitary megbecsülése Bizony, arra csakugyan van elegendő alap, hogy ezt a hűtlenséget állapítsuk meg bűnbá­nóan és szívvel-lélekkel tegyük magunkévá a cionizmust abban a vonatkozásában is, mely­ban e hűtlenség bűnének jóvátételét írta zászlójára.­­ Hozzáteszem, hogy cseppet sem összeférhe­­te­tlen ez annak a magyar kultúrának szereteté­vel és megbecsülésével, melyet magunkba szív­tunk. Nyugodtan vallhatja valaki százszázaléko­san a cionista ideológiát, sőt lehet a cionizmus aktív katonája is, anélkül, hogy egy jottányira is lemondjon a magyar nyelv és kultúra szere­­tetéről. Sőt továbbmenve, nem habozhatom ki­jelenteni, hogy minden feszélyezettség nélkül maradhat tagja, vagy akár vezetője is vala­mely magyar főultúregyszüleinek, bátran ma­radhat művelője a magyar irodalomnak az az erdélyi zsidó, aki másfelől teljes odaadással magáévá teszi az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szö­vetségnek a jövő generációk libraizálását is felölelő programját. A lezajlott választási kampány során poli­tikai stréberkedésből nem átallották az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetséget úgy leiálltani a köz­vélemény előtt, mintha annak idején a román kormány hívta volna életre abból a célból, hogy az erdélyi zsidóságot elszakítsa az erdélyi magyarságtól, most pedig, hogy a „Magyar Párt“-nak az „Averescu Párt­­al létesított vá­lasztási megegyezése keretében sikerült keresztül­vinnie annak az elvnek az ország kormányza­tában való elismerését, hogy saját nemzetiségét minden állampolgár szabadon határozhatja meg és mindenki oly iskolában neveltetheti gyer­mekét, aminőben akarja, az Erdélyi Zsidó Nem-

Next