Uj Kelet, 1927. január (10. évfolyam, 1-23. szám)
1927-01-01 / 1. szám
A leltározás ideje alatt az eddigi olcsó harisnyaárakat még mélyebbre szállította le „SIPOS", Cluj, Regele Ferdinand 1-2. it 8. szám. ÍRÓK ÉS ÍRÁSOK - ^ - * *.★ Kírjat Széfét (K jatuzailemi héber egyetem Ga aJ3449 ' Nemzeti Könyvtár bibliognthi revüj.) E tudományos cikkeket közöl,főképen a zsidó bibliográfiára vonatkozókat. Ezen rész vagy 100 oldalra terjed és valamint a felsorolt művek, úgy a cikkek irói is a világ minden részéről rekrutálódnak. Jeléül annak, hogy mégis csak egy nép vagyunk és hogy a zsidó tudomány mindenütt uj termékeket hajt, ahol zsidók vannak Sossoan D. (London) érdekes cikket közöl Szaadja egy pitjutjáról. Rinkind I. (Newyork) régi szalonikii könyvekről ir. Freischer Lipót (Temesvár/Km Báel)bibliográfiájával foglalkozik. Sonne I. (Firenze) egy ő-régi maphzartypusról számol be. Schalom G. (Jeruzsálem) a Zsidó Nemzeti Könyvtár egyik nagyon érdekes kéziratát közli, kritikai megjegyzésekkel. Neuhausen S. (Batimor) a zsidó dekoráció művészetről ir. Eleket pedig számos kisebb megjegyzés követi, ami arról vall, hogy a Kirist Siefer a zsidó tudományos világban nagy népszerűségnek örvend és hogy a világ modern zsidó tudósait máris maga köré csoportosította. gu*»m»*t vw »vvv *▼▼▼▼▼▼ ttwvW« A folyóirat nagyon tetszétős kiriitűen, méltó a hébez egyetemhez és a Zsidó Nemzeti Könyvtárhoz. Előfizetési ár: 10 shilling egy évre; címe: Kirjath Sapher, Jeruzsálem, P. O. B. 36. Meah Shearim. Fiaiscitz Lipót Minden nemzetnek szellemi életében nagy szerepe van egy bibliográfiai revünek, emoiy beszámol mindama művekről, amelyeket az ilető nemzet kitermel magából és elébünk tárja az irodalom napidizait. De kétszeres fontossággal bír ily folyóirat nálunk Eíideságnál, amely széjjel vagyunk szórva a világ minden részében. Itt a bibliográfiai szemle úgyszólván összehozza a világ zsidó íróit és tudósait — akik esetleg sohasem hallottak egymásról .— bemutatja őket egymásnak és a négy zsidó közönségnek, így szerzünk tudomást arról az óriási szellemi munkáról, amely a zsidó irodalom terén ez egész világon végbemegy. A „Kírist Siefar“ Jerusáiemben jelenik meg a héber egyetem égisze alatt, ezzel is jelezve, hogy itt kell hogy legyen a zsidó irodalom pantrums. Ida fúrnak össza a zsidó tudomány összes szálai és innen indulnak ki, hogy a világ összes zsidó tudósait, sétfő egy nemzet tudósaivá és íróivá fogják össze. Megemlíti azonban a zsidóságra vonatkozó ama műveket is, amelyek nemzsidó iztönöktől erednek, hogy így a zsidó tudomány haladásáról szóló beszámolása teljes legyen. A folyóirat negyedévenként jelenik meg. Most fekszik előttünk a III. évf. 2—3. összetett száma, amely 160 oldalra terjed. Az első pár oldal beszámol a „Zidó Nemzeti Könyvtár“ fejlődéséről. Innen tudjuk, hogy ab hó 7-én tették le a könyvtár új, hatalmasnak tervezett épületének alapkövét, amelynek építése jelenleg 190 munkást foglalkoztat. Megtudjuk, hogy a könyvtárosoknak nyáron Prágában megtartót internacionális világkongresszusán a jeruzsálemi Nemzeti Könyvtár vezetője elnökölt és Palesztina nevében a kongrátozást héber nyelven üdvözölte, ahogy minden kiküldött a nemzete nyelvén tolmácsolta jókívánságait. Megtudjuk továbbá, hogy a könyvtárhoz állandóan érkeznek könyvküldemények egyesektől, egyletektől, hitközségektől, egyetemektől és kormányoktól a világ minden sarkából. A szidney-i főrabbi közbejárása folytán — például — megkapta, a könyvtár Itwyn-nek, a híres Wagner-kutatónak, azon 260 kötetét, amely fővépen senetudo■ mánnyal foglalkozik. Megtudjuk végre, hogy május-július hónapokban a könyvtárba 8927 új könyvet jegyeztek be 12.589 kötetben. Az összes könyvek száma szeptember 1-én 105 520 ra ment fel, 130 608 kötetben. A folyóirat második része teszi a tulajdonképeni bibliográfiát, amely a következő csoportokra oszlik 1. Palesztinai irodalmi termékek (legnagyobb része héber, néhány arab és angol.) 2. Újságok. 3. Folyóiratok. 4. Könyvisme. 5. Szentírás és exegézis. 6- Új tesztamentum. 7. Történelmi tudományok. 8. Ribbanikus tudományok. 9. Filozófia. 10. Kabbala és phaszidizmus. 11. Zsidó és jiddis filológia. 12. Zsidó vallástudomány. 13. Palesztinára vonatkozó művek. 14. Izrael a népekben, cionizmus. 15. Uj héber irodalom. 16. Uj jiddis irodalom. 17. Uj héber irodalom fordításokban. 18. Ifjúsági irodalom. 19 Pedagógia. 20. Tankönyvek. 21. Művészet. 22 Különfélék. Összesen 812 mű. Minden mű a maga címén van közölve, így a folyóirat tipográfiai szempontból is érdekes képet mutat, amennyiben a címek, héber, német, jiddis, angol, arab, lengyel, cirilbetűs orosz, francia és magyar nyelven váltakoznak, nagy tarkaságban. A művekre vonatkozó megjegyzések azonban — természetes — héber nyelven vannak megírva. Nem kevésbé érdekes a revü harmadik része. Chortdont fogpaszta, Chiorodont fogadot, Chiorodont szájvízkivonat Katonatiszti ruhákat olcsón fest kakira Czink, Cluj ak Seambat 1927 j már 1 Athénben nagyssabám royalista összeesküvő , társaságot lephetek , 114 szövetkezettel rendelkezett a maffia (Kién, december 31. ,az Új Kelet tudósítójától.) A hatóságok kiterjedt royalista titkos társaságot lepleztek le. A titkos társaság címe: láthatatlanok. Vezéreik közismert royalista politikusok és olyan tisztek, akiket royalista értelmük miatt bocsátottak el a hadseregből. A társaság egyedül Athénben 114 szövetkezettel rendelkezett. A tagok titokban szövetkeztek. Egy ember, aki égési Párist bolonddá teszi Ssáxhu íz detektív hiába káros egy rejtélyes csirkefogot (Pária, december 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Pirié városának rendőrprefektusa három nap óta majdnem minden órában magához kéreti Silvaiu urat, egyházdassagból álló datektivcsoport főfelügyelőjét, hogy megkérdezze tőle, váljon ismeretlen csirkefogó, aki már több mint egy hete mindig újabb és újabb trükkel, a legrosszabb módon teszi bolonddá Piris legelőkelőbb közéleti férfiúit» bilincsek között van-e már? A válasz mindig egyformán hangzik: — Nem, prefektus úr.S«jao«, embereimnek fáradozásai teljesen hiábavalóik. Ez az ember, úgy látszik, ördöngös fiobó. Eddig a legkisebb nyomra sem tudtunk bukkanni. Még élénken emlékezetes ennek a misztikus ismeretlennek első dobája. Egy péntek délután az összes nagy párisi színházak férfi és női sztárjait Harriot nevében a miniszterelnökségi palotába rendelte, ahol — a telefonjelentés szerint — a miniszterelnök a gázsiemelés problémáját kívánta megbeszélni az egybehívottakkal. Nagy volt az egybegyűlt színészek meglepetése, amikor Harriot előszobájában kiderült, hogy az egész história közönséges blöff. Harriot és a színészek után a többi politikusok kerültek sorra. Két nappal ezelőtt éjfélkor Poinesré telefonja csilingelt. Sürgős ügyben a miniszterelnököt kérték telefonhoz. Amikor Poinearé ágyából Mogorva, a telefonhoz sietett, egy nyers férfihang közölte vele a párisi csillagvizsgáló pontos idejét. Ugyanez a hang zavarta meg telefonon keresztül Briand éjjeli nyugalmát is ássál a módfelett fontos közléssel, hogy a párisi obszervatórium órája pontosan 12 óra 13 percet mutat. Még ugyanezen az éjszakán az ismeretlen csirkefogó Moreaux rendőrprefektusa is felverte álmából. Még pet pontosan 2 óra 13 perckor, mert a különös ember ezúttal sem felejtette el bemondani a pontos időt. Van Dongan, a híres festő és Cunao sebészprofesszora voltak a következő áldozatok. A festő villája előtt minden reggel rengeteg lakáskereső házaspár sereglett össze. Mindnyájan látni szerették volna azt a háromszobás lakást, amelyet valósággal nevetséges árért kínáltak partiív re, vagy eladásra. Amikor Van Dongán meglepődve jelente ki, hogy villájában semmilyen kiadó l«ki»s sincs, a tarcáskérők Indignă edz8 mutatták meg hirdetését, amey egy an «V párisi n-pll-'p aznapi számában jelnt meg. Dándébon még sokkal súlyosabb lett a helyzet. Ekkor ugyanis valóságos népvándorlás indult mag a villához és egyesek, akik reményeikben ilyen cuful csalatkoztak, a szó szoros értelmében, meg akarták verni a festőt, aki őket a Mont Parnasse-ra kicsalogatta. Van Dongen végül is kénytelen volt a rendőrségre telefonálni, ahonnan öt rendőr érkezett ki automobilon, hogy a lakást keresők ostromával megmérkőzzön. Két nappal később új meglepetés érte a festőművészt. Egy küldötő virágcsokrot hozott a villába, amelyet a festő — aki egyébként évek óta házas ember — „menyasszonyának“ rendelt. Hogy a szegény festőművész mit kapott feleségétől, aki egyáltalában nem volt hajlandó hinni a rejtélyes gazfiodóban, azt könnyű elképzelni. Végül is ki kellett fizesse a bokrétát és feleségének adta, hogy a házi béke fel ne boruljon. Este jött aztán a dolog plonja. Újra megjelent egy küldönc, aki egy halom cukrászsüteményt hozott a „lakodalmas vendégeknek“. Még rosszabbul járt Caneo sebészprofesszor, aki egyike Pária legkeresettebb sebészorvosainak. Rendelőórája alatt megjelent a várószobájában egy Pompes de Fanèbres vállalat négy embere egy tragaccsal, hogy — amint ők mondták — a holttestet elszállítsák. Hogy mennyire megrémültek a várószoba betegei, akik az ablakon keresztül megpillantották a gyászkocsit, azt könnyű elképzelni. A professzor nyomban feljelentette a rendőrségen az ismeretlen csirkefogót, aki a temetésrendező vállalatot épen úgy telefonon alarmirozta, mint a színészeket és a politikusokat. Ssázhuaz detektív hiába üti bottal nyomát a rejtélyes csibésznek, akinek úgy látszik nincs más gondja, minthogy megzavarjon embereküt nyugalmukban.