Uj Kelet, 1927. január (10. évfolyam, 1-23. szám)

1927-01-01 / 1. szám

A leltározás ideje alatt az eddigi olcsó harisnyaárakat még mélyebbre szállította le „SIPOS", Cluj, Regele Ferdi­nand 1-2. it­­ 8. szám. ÍRÓK ÉS ÍRÁSOK - ^ - * *.★ Kírjat Széfét (K jatuzailemi héber egyetem Ga aJ3449 ' Nemzeti Könyvtár bibliognth­i revüj.) E­­ tudományos cikkeket közöl,f­őképen a zsidó bibliográfiára vonatkozókat. Ezen rész vagy 100 oldalra terjed és valamint a felsorolt művek, úgy a cikkek irói is a világ minden részéről rekrutálódnak. Jeléül annak, hogy mégis csak egy nép vagyunk és hogy a zsidó tudomány mindenütt uj termékeket hajt, ahol zsidók van­nak Sossoan D. (London) érdekes cikket közöl Szaadja egy pitjutjáról. Rinkind I. (Newyork) régi szaloniki­i könyvekről ir. Freischer Lipót (Temesvár/Km Báel)bibliográfiájával foglalko­zik. Sonne I. (Firenze) egy ő-régi maphzar­­typusról számol be. Schalom G. (Jeruzsálem) a Zsidó Nemzeti Könyvtár egyik nagyon érdekes kéziratát közli, kritikai megjegyzésekkel. Neuhausen S. (Batimor) a zsidó dekoráció művészetről ir. Eleket pedig számos kisebb megjegyzés követi, ami arról vall, hogy a Kirist Siefer a zsidó tudományos világban nagy nép­szerűségnek örvend és hogy a világ modern zsidó tudósait máris maga köré csoportosította. gu*»m»*t vw »vvv *▼▼▼▼▼▼ ttwvW« A folyóirat nagyon tetszét­ős ki­riitűen, méltó a hébez egyetemhez és a Zsidó Nemzeti Könyvtárhoz. Előfizetési ár: 10 shilling egy évre; címe: Kirjath Sap­her, Jeruzsálem, P. O. B. 36. Meah Shearim. Fiaiscitz Lipót Minden nemzetnek szellemi életében nagy szerepe van egy bibliográfiai revünek, emoiy beszámol mindama művekről, amelyeket az i­lető nemzet­ kitermel magából és elébünk tárja az irodalom napidizait. De kétszeres fon­­tossággal bír ily folyóirat nálunk Eíideságnál, amely széjjel vagyunk szórva a világ minden részében. Itt a bibliográfiai szemle úgyszólván összehozza a világ zsidó íróit és tudósait — akik esetleg sohasem hallottak egymásról .— bemutatja őket egymásnak és a négy zsidó kö­zönségnek, így szerzünk tudomást arról az óriási szellemi munkáról, amely a zsidó iroda­lom terén ez egész világon végbemegy. A „Kírist Siefar“ Jerusáiemben jelenik meg a héber egyetem égisze alatt, ezzel is je­lezve, hogy itt kell hogy legyen a zsidó iroda­lom pantrums. Ida fúrnak össza a zsidó tudo­mány összes szálai és innen indulnak ki, hogy a világ összes zsidó tudósait, s­étfő egy nemzet tudósaivá és íróivá fogják össze. Megemlíti azonban a zsidóságra vonatkozó ama műveket is, amelyek nemzsidó iztönöktől erednek, hogy így a zsidó tudomány haladásáról szóló beszá­molása teljes legyen. A folyóirat negyedévenként jelenik meg. Most fekszik előttünk a III. évf. 2—3. össze­tett száma, amely 160 oldalra terjed. Az első pár oldal beszámol a „Z­idó Nemzeti Könyvtár“ fejlődéséről. Innen tudjuk, hogy ab hó 7-én tették le a könyvtár új, hatalmasnak tervezett épületének alapkövét, amelynek építése jelenleg 190 munkást foglalkoztat. Megtudjuk, hogy a könyvtárosoknak nyáron Prágában megtartót internacionális világkongresszusán a jeruzsálemi Nemzeti Könyvtár vezetője elnökölt és Palesz­tina nevében a kongrátozást héber nyelven üd­vözölte, ahogy minden kiküldött a nemzete nyelvén tolmácsolta jókívánságait. Megtudjuk továbbá, hogy a­ könyvtárhoz állandóan érkez­nek könyvküldemé­nyek egyesektől, egyletektől, hitközségektől, egyetemektől és kormányoktól a világ minden sarkából. A szidney-i főrabbi közbejárása folytán — például — megkapta, a könyvtár Itwyn-nek, a híres Wagner-kutatónak, azon 260 kötetét, amely főv­épen senetudo■ mánnyal foglalkozik. Megtudjuk végre, hogy május-július hónapokban a könyvtárba 8927 új könyvet jegyeztek be 12.589 kötetben. Az összes könyvek száma szeptember 1-én 105 520 ra ment fel, 130 608 kötetben. A folyóirat második része teszi a tulajdon­­képeni bibliográfiát, amely a következő csopor­tokra oszlik 1. Palesztinai irodalmi termékek (legnagyobb része héber, néhány arab és angol.) 2. Újságok. 3. Folyóiratok. 4. Könyvisme. 5. Szentírás és exegézis. 6- Új tesztamentum. 7. Történelmi tudományok. 8. Ribbanikus tudo­mányok. 9. Filozófia. 10. Kabbala és phaszidiz­­mus. 11. Zsidó és jiddis filológia. 12. Zsidó vallástudomány. 13. Palesztinára vonatkozó művek. 14. Izrael a népekben, cionizmus. 15. Uj héber irodalom. 16. Uj jiddis irodalom. 17. Uj héber irodalom fordításokban. 18. Ifjúsági irodalom. 19 Pedagógia. 20. Tankönyvek. 21. Művészet. 22 Különfélék. Összesen 812 mű. Minden mű a maga címén van közölve, így a folyóirat tipográfiai szempontból is érdekes képet mutat, amennyiben a címek, héber, német, jiddis, angol, arab, lengyel, cirilbetűs orosz, francia és magyar nyelven váltakoznak, nagy tarkaságban. A művekre vonatkozó megjegyzé­sek azonban — természetes — héber nyelven vannak megírva. Nem kevésbé érdekes a revü harmadik része. Chortdont fogpaszta, Chiorodont foga­dot, Chiorodont szájvízkivonat Katonatiszti ruhákat olcsón fest kakira Czink, Cluj ak­ Seambat­ 1927 j má­r 1 Athénben nagyssabám royalista összeesküvő , társaságot lephetek , 114 szövetkezettel rendelkezett a maffia (Kién, december 31. ,az Új Kelet tudósítójától.) A hatóságok kiterjedt royalista titkos társaságot lepleztek le. A titkos társaság címe: láthatatlanok­. Vezéreik közismert royalista politikusok és olyan tisztek, akiket royalista értelmük miatt bocs­átottak el a hadseregből. A társaság egyedül Athénben 114 szövetkezettel rendelkezett. A tagok titokban szövetkeztek. Egy ember, aki égési Pár­ist bolonddá teszi Ssáxhu íz detektív hiába káros egy rejtély­es csirkefogot (Pária, december 31. Az Új Kelet tudósító­jától.) Pirié városának rendőrprefektusa három nap óta majdnem minden órában magához ké­reti Silvaiu urat, egy­­házdass­­agból álló da­­tektivcsoport főfelügyelőjét, hogy megkérdezze tőle, váljon ismeretlen csirkefogó, aki már tö­bb m­int egy hete mindig újabb és újabb trükkel, a legrosszabb módon teszi bolonddá Piris legelőkelőbb közéleti férfiúit» bilincsek között van-e már? A válasz mindig egyformán hangzik: — Nem, prefektus úr.S«jao«, embereimnek fáradozásai teljesen hiábavalóik. Ez az ember, úgy látszik, ördöngös fiobó. Eddig a legkisebb nyomra sem tudtunk bukkanni. Még élénken emlékezetes ennek a misztikus ismeretlennek első dobája. Egy péntek délután az összes nagy párisi színházak férfi és női sztárjait Harriot nevében a miniszterelnökségi palotába rendelte, ahol — a telefonjelentés szerint — a miniszterelnök a gázsiemelés prob­lémáját kívánta megbeszélni az egybehívottak­kal. Nagy volt az egybegyűlt színészek meg­lepetése, amikor Harriot előszobájában kide­rült, hogy az egész história közönséges blöff. Harriot és a színészek után a többi poli­tikusok kerültek sorra. Két nappal ezelőtt éj­félkor Poinesré telefonja csilingelt. Sürgős ügyben a miniszterelnököt kérték telefonhoz. Amikor Poinearé ágyából Mogorva, a tele­fonhoz sietett, egy nyers férfihang közölte vele a párisi csillagvizsgáló pontos idejét. Ugyanez a hang zavarta meg telefonon keresz­tül Briand éjjeli nyugalmát is ássál a módfe­lett fontos közléssel, hogy a párisi obszervató­rium órája pontosan 12 óra 13 percet mutat. Még ugyanezen az éjszakán az ismeretlen csir­kefogó Moreaux rendőrprefektusa is felverte álmából. Még p­e­t pontosan 2 óra 13 perc­kor, mert a különös ember ezúttal sem felej­tette el bemondani a pontos időt. Van Dongan, a híres festő és Cunao sebész­professzor­a voltak a következő áldozatok. A festő villája előtt minden reggel rengeteg la­­káskereső házaspár sereglett össze. Mindnyájan látni szerették volna azt a háromszobás lakást, amelyet valósággal nevetséges árért kínáltak partiív­ re, vagy eladásra. Amikor Van Dongán meglepődve jelent­­­e ki, hogy villájában sem­­milye­n kiadó l«ki»s sincs, a tarcáskérők Indig­nă edz8 mutatták meg hirdetését, ame­y egy an «V párisi n-pll-'p aznapi számában jel­nt meg. Dándébon még sokkal súlyosabb lett a helyzet. Ekkor ugyanis valóságos népvándorlás indult mag a villához és egyesek, akik remé­nyeikben ilyen c­uful csalatkoztak, a szó szoros értelmében, meg akarták verni a festőt, aki őket a Mont Parnasse-ra kicsalogatta. Van Dongen­ végül is kénytelen volt a rendőrségre telefo­nálni, ahonnan öt rendőr érkezett ki automo­bilon, hogy a lakást keresők ostromával meg­mérkőzzön. Két nappal később új meglepetés érte a festőművészt. Egy küldötő virágcsokrot hozott a villába, amelyet a festő — aki egyébként évek óta házas ember — „menyasszonyának“ rendelt. Hogy a szegény festőművész mit ka­pott feleségétől, aki egyáltalában nem volt haj­landó hinni a rejtélyes gazfiodóban, azt könnyű elképzelni. Végül is ki kellett fizesse a bokrétát és feleségének adta, hogy a házi béke fel ne boruljon. Este jött aztán a dolog plon­ja. Újra megjelent egy küldönc, aki egy halom cukrász­süteményt hozott a „lakodalmas vendégeknek“. Még rosszabbul járt Caneo sebészprofesszor, aki egyike Pária legkeresettebb sebészorvosai­nak. Rendelőórája alatt megjelent a várószobá­jában egy Pompes de Fanèbres vállalat négy embere egy tragaccsal, hogy — amint ők mond­ták — a holttestet elszállítsák. Hogy mennyire megrémültek a várószoba betegei, akik az abla­kon keresztül megpillantották a gyászkocsit, azt könnyű elképzelni. A professzor nyomban feljelentette a rendőrségen az ismeretlen csirke­fogót, aki a temetésrendező vállalatot épen úgy telefonon alarmirozta, mint a színészeket és a politikusokat. Ssázhuaz detektív hiába üti bottal nyomát a rejtélyes csibésznek, akinek úgy látszik nincs más gondja, minthogy megzavarjon embereküt nyugalmukban.

Next