Uj Kelet, 1927. február (10. évfolyam, 24-47. szám)

1927-02-01 / 24. szám

2 A zsidó történelem (Cluj-Kolozsvár, január 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Vasárnap este a neológ elemi is­­kola nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt tartotta meg Giszkalsy János harmadik és befejező előadását „A zsidó történelem filo­zófiája“ címén, a kolozsvári Akademith-Ba­­risszia Vili. kulturestélye keretében. Többek között a következőket mondotta: — Aki a zsidó történelem folyamát figye­lemmel kiséri, az ennek a történelemfolyamnak külső megnyilvánulásaiban valami olyan egé­szen különös rendszerességet, ritmus­szerűséget tapasztal, ami a gondolkodó agyat meghök­kenti és önkéntelenül is a tenger állandóan váltakozó dagályában és a pályában megnyilat­kozó ritmusára emlékezteti. Ez az egészen kü­lönös rendszeresség és ritmusszerűség még erő­sebben szembetűnik, ha a zsidó nép prehisz­­torikus történetét is belekapcsoljuk a zsidó történelem folyamába. Háromezerhétszáz évvel a keresztény idő­számítás előtt Palesztina semita ország volt. Történelmi tények bizonyítják, hogy sémita törzsek lakták. Ebben az időben azután az egyiptomi világhatalom elfoglalta az országot és véget vetett a sémita uralomnak. Ezer évvel később a sémiták visszafoglalták Palesztinát, még pedig bizonyos „ivri“ nevű sémiták, akik­nek talán egyik kései vezére a bibliai Abrakára Haivri volt. Újóbb ezer év múlva Egyiptom megint véget vetett az ivri uralomnak. A pa­­lesztinai ivrik messzi rokonai a híres telmarnai lelet leveleiben említett ohabirik hiába jönnek testvéreik segítségére: a határterületeket ugyan fel tudják szabadítani, de a tulajdonképen vett Palesztina egyiptomi uralom alá kerül, a Pa­lesztina­ ivrik kénytelenek elhagyni országukat és Jákob vezetése alatt Egyiptomba vonulni. Ami ezután következik, az már zsidó tör­ténelem. Kétszáztíz év múlik el Jákob Egyip­tomba vonulása óta és az ivrik Mózes nevű vezérük vezetése alatt kitörnek Egyiptomból és újra elfoglalják Palesztinát. Majdnem ezer évig birtokukban tartják az országot, míg 586 ban a keresztény időszámítás előtt, a babilóniai nagyhatalom megint véget vet a héberek Pa­lesztinai uralmának és Nebukadnézár Babilónia királya fogságba hurcolja az egész héber né­pet, akiket most már­ zsidó néven ismer a tör­ténelem- Nem egészen hetven évig tartó ba­bilóniai fogság után a zsidók ismét visszamen­nek régi országukba és pontosan 167 ben a ke­­resztény időszámítás előtt, a Makkabbeusok szabadságharcában kivívják állami függetlensé­güket, hogy a keresztény időszámítás 70 ik évében Titus elfoglalja Jeruzsálemet és a zsidó nép újra szétszóródik, de most már a világ minden tájára. Az utolsó szétszóratás kétezer esztendeje tart. — Hatezer esztendő történelmén száguldot­tunk végig — mondotta Goszkalay — s ezalatt a zsidó nép négyszer szóródott széjjel ősi föld­jéről és négyszer özönlött vissza valami ösztö­nös érzéstől hajtva, valami érthetetlen parancs­nak engedelmeskedve. Szétszóratás, a vissza­térés, a szétszóratás-visszatérés ár és apály lüktető ritmusa a zsidó történelem folyamában. Nem véletlen: titokzatos erők, gigászi akaratok működnek közre és az okot nem a külső kö­rülmények véletlenjében, hanem annak a nép­nek a belső adottságában kell keresni, amellyel ez a csodálatos jelenség állandóan megtörténik. Valamely nép lényege mindig azokban az alkotásokban járul meg előttünk, amelyekbe­n az illető nép kiéli magját, melyekben az illető nép géniusza mintegy megörökíteni kívánja magát. Róma lényege: phroty maximus, a csá­szárság, a hadsereg számára készített országutak, Vergilius Aeneasa. A milói Vénus szobra, az Odisszea, Sippho, néhány megmaradt szerelmes verse: Hellas. A zsidó nép : a biblia. Ez az egyetlen műve a szó felsőbbrendű értelmében is egyetlen,­­ amelyben a zsidó nép génius kiélte magát. És bár a biblia könyvei különböző korokból szár­maztak, különböző emberek alkotásai, az azok­ban foglalt etikai törvények egy és ugyanazon szellemet sugározzák ki: a mózesi tanok szelle­mét. És ha e törvények, tanok etikai lényegét kutatják, az első pillanatban szinte megdöbben­­tőnek tet­sző ellentmondásokra bukkanunk. Egy­részről a korlátokat nem ismerő, az egész em­beriséget, az egész természetet nagy világszere­tet, másrészről nemzeti partikularizmus és ex­kluzivitás. De ha ezeket a látszólag kiegyenlít­­hetetlen ellentéteket szemügyre vesszük, rájö­vünk, hogy az ellentétek tulajdonképen egy­másnak kiegészítői. Csak figyelemmel kell végigolvasni azokat a mózesi törvényeket, ame­lyek látszólag a nemzeti gyűlölettől vannak átitatva és rájövünk, hogy azok a kozmikus etika szeretetéből és féltéséből fakadó preventív intézkedések csupán. A kozmikus etikát féltik ezek a törvények és ezt a nemzeti géniuszt, amelyből ez a kozmikus etika kisarjadzott. Ezzel megadtuk a bibliai etika, a szintetikus zsidó etika lényegét, amelynek két teljesen egyenrangú összetevője egyrészről az univerzális tendenciákba csúcsosodó általános emberi, más­részről a szigorú exkluzivitásba visszavonuló speciális nemzeti lélek. Ez a két összetevő ál­landó harcban van egymással, hol egyik, hol a másik van túlsúlyban. Ha ennek a felismerésnek szemszögéből né­zük a zsidó történelem folyását, akkor ma­gyarázatot kapunk arra a csodálatos ritmikus lüktetésre, az újra és újra ismétlődő zsidó szét­­szóratás és visszatérés példátlan fenoménjére. Nemzeti exkluzivitás, pentripetális erő: az államalapítás magával hozza a nemzeti érzés túlsúlyát, ez a túlsúly felbillenti a mérleget és túlsúlyba kerül az általános emberi, a nemzeti korlátokat ismerni nem akaró univerzálitás. És viszont gyöngíti a nemzeti politika erejét, az első szélvihar elsöpri a népet és széjjelszórja a világ négy sarkába. A széjjelszóratásban újra gyülekeznek a nacionális erők, új életre kel a a szintetikus zsidó etika és újra megkezdődik a visszatérés, a zsidó államalakítás. Ez az, amit én az átfogó történelmi meglátásnak, a zsidó nép filozófiájának nevezek. . Ez a lényeg nyilat felentt meg a zsidó nép történelmének első három periódusában. A zsidó szintetikus etika negyedik megtestesítője: Herzl Tivadar. Az asszimiláció szétszóratására: nemzeti megújhodás, államalapítás, amelynek épen most vagyunk a kezdetén. A magasszárnyalású előadást, amelynek vé­gén a hallgatóság hosszantartó, meleg ünnep­lésben részesiette Gisascalay Jánost, eleven és változatos vita követte. Szombat este „Zsidók a modern világiroda­­lom­o­n“ cí­mmel Salamon László tartott nivóz, tartalmas előadást, amelyet lapunk holnap' * ÚJ BELIT Elhalasztják az esévi cionista világkongresszust ? (Bécs, január, 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A Zsidó Távirati Iroda jelenti Newyorkból, hogy megbízható forrásból nyert értesülések szerint az 1927 augusztusára, Prágába tervezett cionista világkongresszus időpontját valószínűleg elhalasztják. A kongresszus elhalasztását hír szerint az tenné szükségessé, hogy a Jewish Agency végleges megalakítása ősz előtt nem valósítható meg. Az a bizottság ugyanis, amelyet Weltmann Chaim és Louie Marshall, az amerikai cionista zsidóság vezetőjének megegyezése alapján Palesztinába delegáltak, az ország helyzetének és gazdasági lehetőségeinek tanulmányozására az őszi hónapok előtt aligha végezhet munkájával. Miután e bizottság jelentéstétele előtt a Jewish Agency nem alakulhat meg, Weizmann Chaim dr. pedig befejezett tényekkel akar a kongresszus elé járulni, szükségesnek látszott a kongresszus elhalasztása. A cionista világszervezet londoni főirodájában nem erősítették meg ezt a híradást. ­ Gramofont lem­esz ! il jól, olcsón LEPAGE-nál, Kolozsvár, vehet. 1 Redd, 1927 frhruir 1 Influenzánál, j­á­rv­á­ny­o­s megbetegedéseknél a Hyperol megvéd a szájüreg­es légutak fer­­tőzéses megbetegedései ellen, mint tabletták és szájvíztab­­letták kerülnek forgalomba A zsidók a világ pioni­­jai Palesztinában Irta Wedgewood ezredes, as angol birodalom volt minisstere A palesztinai zsidó kolóniák valósággal gondos­kodtak az európai experimentáló politikusokról. Ezek az európai politikusok abban a helyzetben vannak, hogy Palesztina területén a mezőgazdasági és szociális kísérletek minden formáját tanulmányoz­hatják: kísérleti laboratóriumok, faiskolák, nevelő­intézetek, csecsemőotthonok és a mezőgazdaságnak minden formája rendelkezésre áll. Régi formája individualisztikus birtokok és új kommunisztikus telepek és ezek közül mind­gyik egy-egy külön individualisztikus kísérleti és kiélési formát tár a kutató elé. Mindannyian csak egyben egyeznek meg, hogy mindegyik telep lakói a saját telepük­nek szisztémáját tartják a legjobbnak és leg­­ideálisabbnak és meg vannak győződve arról, hogy előbb, vagy utóbb a többi bit­acok és telepek is el fogják ismerni ezt a nyilvánvaló igazságot. Ha az ember az angliai mezőgazdákat tanul­mányozza és érintkezik velük, akkor ezek a mező­gazdák és földmívesek kifogyhatatlanok a panasz­kodásban emberek ellen, a természet ellen és a politikusok ellen. Sápadt emberek ezek, eltompult elküek és semmiesetre sem boldogok. De hát ,a dolog úgy van, hogy Angliában nincsenek is szabad parasztok. A mezőgazdaság itt annyit jelent, hogy valamely úrnak dolgozni. Ezzel szemben Palesztiná­ban szabad paraszti réteggel állunk szemben. Olyan zsidók, akik munkaadónak dolgoznak és az ilyen munkaviszonyban meg is maradnak, csak nagyon ritkán láthatók. Mindannyian saját birtokot, saját földet kívánnak. És akár Nahalalba megy az ember az individualista gazdálkodók közé, ahol minden­kinek meg­van a maga darab földje, a saját háza, saját szántói, szőllői, kertjei és fügefái, akár Da­­ganjiát látogatja meg az ember, ahol husz család egyetlen családi közösségben él, ahol az egyesek csodálatraméltó önzetlenséggel dolgoznak egymásért, — az emberek sehol sem panaszkodnak, a gye­rekek sehol sem koldulnak és még csak nem is félénkek. Olyan biztosak a­­ maguk jogában, hogy nem érzik szükségét annak, hogy ezt a jogot bizonyítgassák. Nagyon könnyen lehetséges, hogy a nagy bűnen nem fog tudni fenmaradni. Az ilyen önzetlenség olyan erény, amely már szinte túlnemen ahhoz, hogy a nemzeti ideálért való lelkesedés és a ki­vívott szabadság érzékében való felolvadás nélkül természetes úton maradhasson fenn. De bizonyos az, hogy a következő generációnak, azoknak a gyermekeknek, akik most nevelkednek fel a koucot­­o­, meg van az a kalmük, hogy olyan mentalitást szerezzenek maguknak, amely mentalitás annyira különbözik a világ bármely más táján élő mező­­gazdasági osztályok mentálltásától, hogy csak a felületesen néző ember állíthatja, hogy ezek a poncot minden hatás nélkül fognak eltűnni Pálosa­ink területéről. A palesztin» kolóniák legjobb reklámja az asszonyok és a gyermekek szellemi és­­«éti kiválósága. A kvaca nagy kommunisztikus szaladja talán természetellenes jelenség, de a jelen sl­apoban olyan előnyt jelent, amelyet minden látogató kénytelen elismerni.­ Minden túl pedig ezek a kvacák egy olyan problémát oldottak meg, amely

Next