Uj Kelet, 1927. június (10. évfolyam, 122-144. szám)

1927-06-01 / 121. (122.) szám

£*erkes ztőség, kiadó­hivatal is nyomda: Claj-Kolozsvár, St. Baron L, Pop (Brassai-utca) 10. Telefon: Szer­t, és kiadóhiv' 9­77 £*. N. Sz.---------­Egyes szám­ára pál> udvaron és vidéken 5 k Bukarestben is 5 lej £ 927 junius 1 Szerda XSIDO-!>OUTIKM‘NAmAr Cluj-Kolozsvár * X évfolyam ★ 121 szám ["" ELŐFIZETÉSI ÁRAK Romániában Egész évre------1150 Félévre—------------600 Negyedévre------320 Egy hónapra------110 + ' ' . Csehszlovákiában Egy hónapra Ck 40‘— Egyes szám--------3'-- 5687 Sziván 1 A romániai zsidókérdés a Népszö­vetségi Ligák berlini kongresszusán Az utóbbi hónapokban lezajlott nemzetközi konferenciák napirendjén, amelyeket Európa különböző fővárosaiban tartottak, egyre sűrűb­ben szerepel a nemzeti kisebbségek problémája és ezek között nem utolsó helyen a romániai zsidóság helyzete is. Mint már többször leszö­geztük, ez a kérdés úgyszólván állandó napi­rendi témája lett az internacionális politikai világnak, anélkül, hogy a romániai zsidóság részéről ebben az irányban akár hivatalosan, akár nemhivatalosan kezdeményező lépés tör­tént volna. Hiszen maga Colban Erich, a Nép­szövetség kisebbségi osztályának vezetője je­lentette ki a napokban a genfi nemzetközi diákkonferencián, hogy a Népszövetség a zsidó­kérdésben egyetlen panaszt sem kapott Romá­niából, amiből ő azt a következtetést vonja le, hogy nem igazak a romániai antiszemitizmus­­ról szóló hírek. Nem értünk egyet Corban Erich logikai okfejtésével, aki abból a tényből, hogy a romá­niai zsidók nem mennek panaszkodni a Nép­szövetséghez, azt a következtetést vonja le, hogy Romániában nincsen antiszemitizmus. A romániai zsidók nem azért nem mentek a kül­földre panaszkodni, mert a helyzetük olyan rózsás, hogy azzal tökéletesen meg vannak elégedve, hanem tisztán és kizárólag azért, mert az állam iránti lojalitásuk azt parancsolja nekik, hogy jogaikért és igazságukért itt az ország határán belül küzdjenek a törvényesség eszközeivel. A romániai zsidóságnak ez a következetes magatartása azonban nem gátolhatja meg az egyes külföldi zsidó és nem zsidó szervezeteket, hogy egy kirívó antiszemita atrocitás kapcsán időközönként szóvá ne tegyék különböző nem­zetközi fórumok előtt a romániai zsidókérdést, így a Népszövetségi Ligák Uniójának most folyó berlini kongresszusán több felszólalás is elhangzott a romániai zsidóság helyzetéről. A román Népszövetségi Liga részéről Pangrati professzor replikázott a felszólalásokra és igye­kezett megvédeni Románia jóhírnevét a külföld előtt. Hogy milyen mértékben felelt meg Pangrati ennek a hivatásának, egyéni elbírálás dolga. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy az a mód, ahogy a bukaresti egyetem rektora iga­zolni igyekezett a romániai antiszemitizmust, egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy Romá­nia tekintélyét növelje és az igazságosan érző külföldi közvéleményt megnyugtassa. Sőt éppen ellenkezőleg, Pangrati rektor egymásnak ellent­mondó érveivel, még jobban­ kiélezte az amúgy is izgatott atmoszférát. Ugyanakkor, amikor a panasztevő Diesengoff, volt tel-avivi polgár­mester elhárítani igyekezett az antiszemitizmus vádját a román nép egyeteme felöl és azt egy kicsiny agresszív csoport művének tüntette fel. Pangrati rektor és a román delegáció a konferen­cia egész folyamán azt igyekezett bizonyítani, hogy a romániai antiszemitizmus nemcsak ért­hető, de jogosult is, mert a romániai zsidóság a háború alatt illojálisan és hazafiatlanul visel­kedett. Ahelyett tehát, hogy elítélő szavakkal bélyegezte volna meg az antiszemita agitációt, amelyet a kormány — legalább eddigi nyilat­kozatai szerint — igyekszik féken tartani, a delegáció minden erejét arra koncentrálta, hogy bebizonyítsa, mennyire természetes és jogszerű állapot az, hogy Romániában antiszemitiz­mus van. Kötve hisszük, hogy a román delegációnak ez a magatartása hasznos szolgálatokat tett volna az ország ügyének, annál kevésbé, mert a román kormányok eleddig épen az ellenkező taktikát követték, mindannyiszor, ahányszor a külföldön a zsidó­kérdés szóba került. Pangrati rektor a másik hibát ott követte el, hogy ugyanakkor, amikor az antiszemitizmus jogos­ságát vitatta, egyben bizonyos zsidó részről el­hangzott nyilatkozatokkal azt is igyekezett be­bizonyítani, hogy mindentől eltekintve, Romá­niában nincs is antiszemitizmus, a zsidók telje­sen meg vannak elégedve helyzetükkel és az egész ügy bizonyos szovjetkörök ellenséges machinációja. Az érvelésnek ez a belső ellent­­mondása a konferencia valamennyi részt­ve­vője előtt­­ feltűnt. Pangrati rektor és a román delegáció állás­foglalása kétszeresen fájdalmas számunkra. Fáj­dalmas, mint zsidóknak, hogy egy nemzetközi fórum előtt olyan méltatlan vádakkal illettek bennünket, de fájdalmas, mint jó és lojális állampolgároknak is, mert tudjuk, hogy a ber­lini konferencián elhangzott román felszólalá­sok nem hogy enyhítették volna, de lényegesen súlyosbították a Romániával szemben fennálló előítéleteket és éles ellentmondásokban voltak a megértésnek és türelmességnek azzal a poli­tikájával, amelyet az összes román kormányok eddig a külföldön hirdettek. A halottak matematikája A bukaresti egyetem rektora szerint a­ csatolt erőietek kulturlvója még nem érte el az Okirályságét Berlin, május 31. A Népszövetségi Ligák berlini kongresszusán tegnap folytatták a ro­mániai zsidó-kérdésről megkezdett vitát.­A vita első részét, Diesengoff volt tel-avivi polgármes­ter és Pangrati egyetemi rektor felszólalásait közölte már az Új Kelet. Pangrati professzor beszédére, amelyben tudvalevőleg illojalitással vádolta meg Románia zsidó­­ lakosságát, dr. Margulics Emil, a csehszlovákiai Zsidó Nép­szövetségi Liga főtitkára válaszolt. Egy helytelen összehasonlítás Dr. Margulies mindenekelőtt állást foglalt ama érvelés ellen, amellyel Pangrati professzor a romániai antiszemita kilengéseket megvédeni és igazolni igyekezett. Ez a védelem a már na­gyon jól ismert vádakat sorakoztatta fel a zsi­dók ellen, hogy nem elég hazafiasok, hogy az ellenséggel fraternizáltak és hogy kevesen hal­tak meg a világháború folyamán és ezekkel a vádakkal igyekszik igazolni az antiszemitizmust. Ám azokban a statisztikai adatokban, amelye­ket a romániai népszövetségi liga memoran­duma közöl, sok adat nem állja meg a helyét. Miért hasonlítja össze a román liga a romániai zsidó hősi halottak számát a német-zsidó el­esettek számával, holott tudvalevő, hogy Ro­mánia más körülmények között és sokkal rö­­videbb ideig vett részt a háborúban, mint Németország. És miért nem említi ez a statisz­tika ama ezrekre menő román­ zsidó katonákat, akik eltűntek a háború alatt, vagyis elestek, csupán elhalálozásuk közelebbi körülményeit nem lehetett megállapítani. És miért nem em­líti a súlyosan rokkantakat és sebesülteket? Halottak matematikája De mire való ez az érvelés — folytatta dr. Margulies — mi célja van a halottak matem­a­­­ti­kájának. Még ha igazak is volnának ezek a szemrehányások­ ama alapelvek folytán, ame­­lyek mellett ez a gyülekezet éppen tegnap gróf Bernstorf utján hitvallomást tett, váljon meg­engedhető- e, hogy egy állam az­ embereknek valamely csoportját törvényen kívüli állapotba helyezze és a tömeg szenvedélyének kiszolgál­tassa? A civilizált államok büntető­joga még a bűnösöket is védelmében részesíti. — Egyetlen népet sem lehet a maga egye­temességében elitélni. Minden népben vannak csoportok, amelyek könnyen hívek és szívesen követnek hangzatos jelszavakat, akik könnyen csábíthatók általánosításokra és más csoportok iránti gyűlölködésre. Ez az egyik fajtája a na­cionalizmusnak. A szónok azonban ismeri a nacionalizmusnak másik fajtáját is, amely nem más népek lekicsinylésében és üldözésében, ha­nem saját népének felemelésében látja a maga igazi célját. Ha az ifjúságot, a diákságot abban a szellemben nevelik, amellyel a romániai liga itt argumentált, akkor érthető, ha ez az ifjú­ság feljogosítva érzi magát azokra a kilengé­sekre, amelyeket itt felpanaszoltunk. Tónu és Falik Példaképen említi meg, hogy Pangrati professzor tegnapi beszédében Totu diákról szólva, aki tudvalevőleg antiszemita motívu­mokból megölte a zsidó Falik diákot, azt mon­dotta, hogy ez csupán elszigetelt eset és nem lehet Totuval az egész román népet azonosítani. Szembe lehetne ugyan állítani, hogy a vezető intellektuelek százai siettek Tott védelmére és hogy a merénylő diákot valóságos nemzeti hős­ként ünnepelték a felmentés után. Pangrati rektor beszédének további során az antiszemi­tizmus igazolására egy zsidónak az esetét hozta fel, aki a keresztény vallásra sértő cikket irt. Amikor tehát Toturól van szó, akkor csupán egyéni cselekedet, de ha egy zsidó ír cikket, úgy azért az egész zsidó nép felelős. Hát csak­ugyan ez az igazság ? A véres sáv . A zsidó nép kétezer esztendőn át ván­dorolt a világban, mindig ugyanazon vádakkal illetve és ezt az utat egy véres sáv jelzi, ama érvek nyoma, amelyeket a népek megbékülé­­sére alakult romániai Népszövetségi Liga itt felsorakoztatott. A megértés és kiengesztelődés célja, amely felé valamennyien, akik itt egybe­­gyültü­nk, törekszünk, főfeltételként parancsolja nekünk, hogy mindenekelőtt a saját ottho­nunkban szigorú igazságossággal lépjünk fel a gyűlölet és ellenségeskedés elemei ellen és hogy féltékenyen ügyeljünk arra, nehogy az ucca szellemét ebbe a terembe átplántáljuk. Ehhez azonban szükséges az önkritika szelleme, az igazságos kritika saját népünkkel szemben is. Ehhez pedig mindenekelőtt bátorság kell. De épen ez az előfeltétele a munkának ebben a környezetben, amelyet a megértés gondolata hozott össze. Brutális és látens antiszemitizmus A szónok végül kijelenti, nem helyez súlyt rá, hogy az előterjesztett határozatot, vagy bár­milyen más határozatot ebben a kérdésben ma megszavazzanak. Megelégszik azzal, ha ez a kérdés a civilizált emberiség lelkiismeretének napirendjére kerül. Az a meggyőződése, hogy ez a gyülekezet valóban ezt a lelkiismeretet képviseli. .

Next