Uj Kelet, 1928. március (11. évfolyam, 50-76. szám)
1928-03-01 / 50. szám
2 IRÓK EbJRtíJOR Profinska Karácsony Benő kétkötetes regénye Nem tartozik a könyv és iró érté- Keines megvilágításához, mégis meg kell említeni, hogy Karácsony Benő sohasem csinált magának reklámot, sohasem tolta fel magát ,»a legkiválóbb keresési nagyságok közé, — mégis most megjelent könyve, mely a „Pjotruska" címet viseli, értékben, mélységben az irómű részét külső teljességei tekintetében egyedülálló mű az erdélyi magyar nyelvű literaturában. Oroszos hangulati mélységek váltakoznak ebben a könyvben a francia naturalisták éles életábrázolásával, precíz, szinte kínosan precíz lélektani megfigyelések elegyülnek benne egy derűs, szelid, bő humorú, de inkább szatírára kész férfi romanticizmusával. A „Pjotruska" történetének színhelye egy erdélyi kisváros, csaknem flauberti figurákkal, akik ostobaságuk, korlátoltságuk, már a környezetből is adódó keserű rosszaságuk mérgét fröccsentik szét a mindennapok szőttesen, mely eleven színektől ragyog, a szerző szemén megbúvó fények sokaságát sugározza szét és olyan frappánsan rögzíti a „local couleur“ minden jellegzetességét, ami csak a klasszikus francia romanticizmus legjobbjainak és az orosz elbeszélők klasszikusainak sajátsága. Karácsony Benő regényének főhőse egy tipikus férfi-Bovaryné, egy, a kisváros homokzátonyára akadt, békétlen újságíró, (általában inkább a férfisors, mint a nő-problémák érdeklik a szerzőt; holmi Baltazár György nevű lázadó, aki az individualizmus felfokozott paroxizmusában kollektív igazságok, preszeviciuális igazságok nevében emeli fel szavát, csaknem mindig eredménytelenül — a kicsinyes és gonosz kisvárosi gőg, elnyomás és fönnhéjázás ellen. Baltazár György figuráján keresztül, mintha az író fojtott krizmusa szólalna meg annyira meggyőző, mélységben és szélességben annyira megvilágított az alakja. A főhős mellett ,„Pjotruska“, az elcsapott városi fogalmazó alakja emelkedik magasra a regény széles horizontjából. Erre az alakra pazarolja az író intuitív léleklátásának minden vonzalmát, humorának megható szelídségét Pjotruska több, mint regényalak, csaknem szimbólum, a masszív otrombaság és finomult szenzibilitás harcából megverten kitérő ember irodalmi reflexe: szili és káosz, lélek és izzó testiség keveréke, kissé andrejevleonidh figura, aki kikapcsolódott a környező világ realitásából s immár csak egyetlen realitás érdekli: a saját belső élményei és fixa ideái. Pjotruska figurájának szemléletessége kétségtelenül az író nagy szeretetének eredménye — többek között — de művészetének erőpróbája is, művészete, mely szokatlan érzékenységet mutat a természet külsőjelenségeivel szemben és egyben a belső ember konvulzív, szenvedélyektől űzött és gyakran ellenmondásokkal tarkított érzésvilágát mindig telibe találóan szólaltatja meg. Ami ezenfelül is kiválóvá, sőt kiemelkedővé teszi ezt a regényt, az gondolati bősége, határozott, bátor állásfoglalása azokkal a tragikus és vak erőkkel szemben, melyek a világháboborút felidézték. Karácsony Benő nem forradalmár, nem propagátor, de igazságérző ember, nem csak a jelenségek kötik le a maguk nyers jelentkezési formáikban, hanem az okok érdeklik , mert az okokat a butaság, korszellem is maradiság hínárjában találja meg, rangja gyakran cinikussá, gúnyossá változik át, legtöbbször azzal a céllal, hogy megrendültségét és meghajtottágát palástolja. _ _ ., ^_ 1 Melegszívű író, emellett ízlésesen szókimondó, stiláris felkészültségében és dialektikájában mindig európai, aki az erdélyi specifikumot nem eleve elhatározott ficamokkal és stilromanticizmussal érzékelteti, hanem a belső tartalomban, a geográfiai és társadalmi adottságok érdekes és színes rajzában adja. Epizódalakjai csaknem kivétel nélkül megérnének egy-egy regényt. Tipikus kisvárosi kéjence, a hipokrita Zizevszky alakja mintha egy Csehovregényből lépne ki, annyira megérzik rajta a szláv vadság és a kisvárosi aparodottság rossz illata. Veressy Hana, a szép színésznő kissé elrajzolt figurájában is sok olyan jellemzetes vonást találhat az olvasó, amelyekből emlékezete a magyar művészsors rejtett motívumaira bukkan. Majtényi, a Párisiért, dzsentribe ojtott européer felvázolásában is annyi megragadó, sőt imponáló eredetiséget fedezünk fel, annyi erőt, szint és melegséget, hogy nagyon sok „arrivált“ író palettáján még a főhős jellemzésére sem akad ennyi és ilyen bőséggel. Amellett korrajz is ez a regény. A háború előtti magyar világ lomhasága, erjedése, a háború borzalmainak vérrel és rothadással színezett epopeája és az összeomlás hangulatvilága pereg le az olvasó szemei előtt, a komponálás, írói öntudatosság és fölényes irnitudás eszközeinek mindig bölcs és mindig ökonomikus felhasználásával. Karácsony Benő kétségkívül nem a temperamentumos iróművészek közül való. Látása nyugodt, széles felületeket érintő s ezért előadásmódjában sohasem bukkanunk lázas szavalásu részekre. De ennek kárpótlásául annál több precizitást, az élményeknek mélységben és magasságban, a gondolatoknak és reflexióknak bőséges, kiegyensúlyozott harmóniában való feltálalását kapjuk, mindig a stílus arany tálcáján, higgadt szolidsággal, de sohasem megalkuvóan. Karácsonyi Benőt múzsája a széles, hömpölygő folyamú, úgynevezett nagy regények alkotására predesztinálja. Nem hibrid finomságok, csemegeszű kömlydeségek írója ez a vérbeli művész, hanem erős kézzel, egész szívvel komponált valóságoké, az élet nyersleves valóságában rejtőző romantikáé. Nem ad élesen elhatárolt világnézetet, mert maga az élet a világnézete, az élet igazolása a célja, minden keserűsége mellett is optiimiztikusan, a fejlődésbe s emberi jóság erejébe vetett hitel, ami kétségtelen bizonyítéka annak, hogy Karácsony Benő a hívők táborába tartozik. Könyvét, mely két kötetből áll, a „Szépmíves Céh“ adta ki, mely ezzel a sok vitatható értékű mű után valóban irodalmi hivatást teljesített. Kós Károly illusztrációi harmonikusan simulnak a regény tartalmához. Salamon László EJ KELET. Szatmáron a város belső területét is ki akarják sajátítani Izgalom egy újabb miniszteri rendelet miatt (Satmár-Szatmár február 29. Az Új Kelet tudósítóját!.) A szatmári prefektusra tegnap a belügyminiszteretek olyan rendelkezése érkezett, amely ismét újabb kisajátításoknak szolgál alapul. A földreform alapján véghezvitt kisajátításoknak — joggal hihette mindenki — most már vége szakad, hiszen éppen elég bajt, zavart és igazságtalanságot hozott a túlhajtott földigénybevétel a városok közvetlen közelében. Úgy látszik a kormány még nem elégelte meg ezeket a zavarokat és újabb kisajátításokkal akarja újból fölkavarni a városok nyugalmát. A belügyminiszter mostani rendelete atyailag gondoskodni kiván a szegény tisztviselőkről, de nem azon a természetes uton, hogy maga gondoskodik tisztviselői lakások építéséről, ha enni szabad prédává teszi most már a városi beltelkeket is, amelyeken nincsenek épületek. A minszteri leirat kifejti, hogy a miniszter helytelennek tartja, miszerint a városokban a házhelyigénylőknek a városok területén kívül jelölték ki a házhelyeket és ezzel a külterületen új városrészek létesítését teszik lehetővé akkor, amikor a városok belső részein is vannak beépítettett területek. A miniszter szerint az új városrészek létesítése szükségtelenül elnyújtja, elszélesíti a városokat, megnehezíti a városok világítását, az utcák tisztántartását, az uccaburkolást, a közrendészetet és vízvezeték valamint a csatornahálózat létesítését. — Ezt a helyzetet el kell kerülni —, írja a rendelet — és arra utasítja a prefektust, hogy a tisztviselői házhelyeknek ne a várostól távol eső részeket jelöljenek ki, hanem a belterületen levő beépítetlen telkeket vegyék erre a célra igénybe. A szatmári prefektúra a kapott rendelet alapján utasította úgy Szatmár város, mint Nagybánya tanácsát, továbbá a járási főszolgabírókat, hogy a miniszteri rendelet szellemében járjanak el és az új házhelyeket a városok beépítetlen belső területén osszák ki. A belügyminiszter rendelkezésével bizonyos, hogy az újabb zaklatások egész sora indul meg és a város belterületén lévő házhelyekért ott a tisztviselők részéről olyan képtelen versengés indul meg, amilyenre még nem volt példa. Szatmáron a kisajátítandó telkek közé elsősorban a püspöki kertet és a zárda kertjét számítják és hivatalos helyen máris megindultak a kombinációk arra vonatkozólag, hogy kik kapnak ezeken a helyeken telkeket. A városi tanács minden lehetőt megkísérel, hogy elhárítsa a várostól a belügyminiszteri rendelet nyomán keletkező tusakodásokat. Szatmárnak minden birtokát elvették már a földreform alapján és nemcsak a városon körüli területeket foglalták le és sajátították ki, de a város vásárterét és egyetlen sporttelepét is elvették azon a címen, hogy házhelyeket kell adni a tisztviselőknek, de eddig ezeken a területeken egyetlenegy ház épült fe félig és az is bérház céljaira. A város közönsége érthető aggodalommal tárgyalja a miniszter rendeletét, amely újból felidézi a kisajátítások fekete árnyékát. Bútorápleszállításra határoztuk el magunkat, hogy üzemünk munkásait foglalkoztathassuk, ha tehát olcsó és jó bútort Bösendorfcr. Stingi, Wirt, ProductivgeRossensetraft és Hoffmann zongorát, gsfaninóf, akar vásárolni, ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és tekintse meg Székésy és Réti bútorgyár rthatafmas raktárait. Hitelképes egyéneknek kedvező fizetési feltételek Csütörtök, 1928 március 1 Mózes törvényei ez emberi civilizáció szem-,szögéből Ilyen ebben tartott előadást vasár-, nap este az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség cluji helyicsoportjai kultiresté.Ilyenek sorozatában Senachmalm Mór, az itt élő regáti zsidóság egyik nagyi műveltségű tagja. A szép számban egybegyűlt közön-* séget a vezetőség nevében dr. Szönyi Géza üdvözölte, aki egyben örömé,nek adott kifejezést afölött, hogy ez alkalommal regáti testvéreinket is nagyobb számban láthatjuk a megjelentek sorában. Reméli, hogy ez kezdete a kívánatos együttműködésnek. • Előadó nagy felkészültséggel és terzmészettudományi ismeretekkel felszerelve nyúlt hozzá azon kérdéshez, amelyek nemcsak a zsidó nép, de egész emberiség etnikájának lapjait alkotják, kiindulva az ősemberből vérgigvezet annak fokozatos fejlődésén, elénk állítja Mózest, a népnevelőt és törvényalkotót, aki céljául tűzte ki, hogy népének minden tagját olyanná formálja, mint amilyen céllal isten azt megalkotta, vagyis Isten képmásává. Nevelésében és törvényében arra törekedett, hogy testvéreibe a szeretet, a tisztelet, a könyörületesség, őszinteség, szerénység, de egyúttal az Önénzet erényeit csepegtesse bele. Érdekesen jellemzi az előadó azt a nagy munkát, amelyet Mózesnek az akkori zsidósággal végeznie kellett, hogy a rabszolgasorshoz hozzászokott tömegből egy egészségesen tagozott és a fenti erények felvételére alkalmas népet neveljen. A zsidóságban — mint mondta ~— a sok évszázados barbár bánásmód dacára, élt a szikra, a hitnek szikrája, amely alkalmassá tette, hogy kiválasztott nevelője egy etnikai,ilag magas fokon álló néppé alakítsa. Az előadás további során találó képet fest Mózesről, bemutatván élete utáját születésétől ama percig, amíg a népét rabszolgaságból kivezeti. Megismerjük Mózesnek kiváló emberi kvalitásait és szemünk előtt vonul el az a fejlődés, amelyen Mózes hajtása alatt az egyiptomi rabságból kivonult zsidó nép Mózes erős és bölcs vezetése mellett keresztülment. Az előadó szerint Mózes kitűnően értett a nép lelkének alakításához, mindenkor megtudta válogatni a nevelésnek azon eszközeit, amelyekkel a nehezen kezelhető zsidóságot a kitűzött cél felé vezetni lehet. Mózes tudta, bő tapasztalatai megtanították arra, hogy tanait és törvényeit csupán északokkal nem tudja népével elfogadtatni és hogy egész élete célját hamis eszközök alkalmazásával ne veszélyeztesse, a láthatatlan Isten hitére alapította nevelésének egész rendszerét. Ez az oka annak, hogy Mózes, ha népéhez beszélt, mindig úgy kezdte: „És szólt az Ur Alózeshez.“ Ezzel elérte azt, hogy népe tanításait és törvényeit Isten parancsolatainak tekintette és követte is azokat. Azonban a szolgai lélek nem halt meg teljesen e népben és az así ösztönök gyakran elhatalmasodtak a jótulajdonokon. Ezt látta Mózes és elhatározta, hogy népét mindaddig a pusztában fogja tartani, amíg egy új generáció, az ő szellemében felnőtt nemzedék nem ralja fel az előzőket. Ha alaposabban megvizsgáljuk Mó-