Uj Kelet, 1928. december (11. évfolyam, 261-284. szám)

1928-12-01 / 261. szám

KIADÓHIVATAL TELEFON: 9-0­ Str. Baron L Pop 10 SZERKESZTŐSÉG telefon 1-77 Éjjeli telefon (nyomda) 2­02 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre................1150 Lei Félévre............... Negyedévre . . . . ___ Egy Hóra ■ . . . ... nő IX évfolyam ❖ 261. * 1928 December 1 sz • 5689 Kiszlev 18 t­v-n 1 .... . ........ ■ . - * - -f wv unt Knnur ‘ ___________________________________ ZSIDi P BUlIKAIl Kilin W A tízéves Gyulafehérvár írta: Marton Erit Tíz esztendeje immár... Tíz évvel ez­előtt, ezen a ködös decemberi napon az erdélyi romá­nság százezrei összegyűltek Gyulafehérvár főterén és páratlan lendü­letű manifesztációk közepette kimondot­ták Erdély egyesülését a románság anya­országával, Romániával. Tragikus sors­­fordulsok napjaiban, forradalmi lázban fetrengő birodalmak romjai fölött szü­letett me© Európa keletén az új nagy­­hataloon, amely valóra váltotta min­den románok évszázados álmát, a Tiszától a Bnyeszteri­g­­terjedő román­­birodalmat! És tíz évvel ezelőtt, ezen a ködös de­cemberi napon alkotta meg az erdélyi román nép azoka­t a Masszifscus törvénye­ket ,amelyek azóta a­ gyulafehérvári pon­tok néven ismeretesek és amelyek mes­teri m­e­gny­ilatkozásai a demokráfia gon­dolatának és a né­pi szabadságjogoknak. Az erdélyi zsidóság nem vett részt­­ezen a tíz év előtti tg­yulafehérvári gyűlé­sen, sem az azt követő csatlakozási akciók­ban. Nem vett részt, mert a Wkocmjég — jóval a béketárgyalások előtt —­ úgy érezt­e, hogy az a­­hűség és lojalitás, a­melyet volt hatója, Magyarországgal szem­ben viseltetett, arra kötelezi, hoigy ne vágjon ölébe­­a eseményeknek és hig­gadtan, fegyelm­ezetten bevágja a nagy történelmi á­tai­a­kai kis teljes kifejtését Ak­kor talán akadtak olyanok az erdélyi ro­mánság körében, akik rossznévon vették az erdélyi zsidóságnak ezt a magatartá­sát, de számunkra az állampolgári hű­ség sokkal szentebb fogalom volt, sem­, hogy pillanatok­ szülte hangulati és op­portuni­tás­i szempontok befolyásolhattak volna ebben. Azóta Nagy romániai megalakulása köz­jogilag is befejezett történelmi ténnyé vált, amelyre a népek szélőszéke nyomta rá a jóváhagyó pecsétet. Az erdélyi zsi­dók pedig már régóta beilleszkedtek, az új állam keretei közé, mint annak lojá­lis és kötelességtudó polgárai. Politikai célkitűzéseinkben, és polgári érzelmeink­ben eggyé váltunk u mi hazánkkal, Romá­niával. És a mostani december elsején, A gyulafehérvári nemzetgyűlés tizedik évfordulóján a® erdélyi zsidóság immár őszinte szívvel és fentartás nélkül vesz részt a román nép ünnepén, amellyel érd­nek­­i mesze kiható történelmi esemény­nek áldozik. Együtt-ünnneplő hangulatunk annál melegebb és bensőségesebb ezen a de­cember elsején ,mert most olyan kor­mány áll az ország élén, amely igazi letéteményese azoknak a politikai elvek­nek és konkrét célkitűzéseknek, ame­lyeknek örök szimbóluma lesz Gyulafe­hérvár. Ugyanaz a­ népi akarat, amely tíz évvel ezelőtt Gyulafehérváron ki' ,n­orr .'oda az .'egyesülést, ugyanabban az aktusban kimondotta: azt is, hogy az egyesült Nagyrománia milyen princípiu­mok szerint kormányoztas­sák. Ugyan­arra a kőtáblára, amely az egyesülés igéjét tartalmazza, vannak felírva a de­mokratikus kormányzásnak, az osztály­igazságnak s népi szabadságjogoknak tör­vényei is. Széttépheteten egységet képez ez a két dolog, az új erkölcsi rend­ össze­függő logikai láncolatát, amelynek meg­szakítása tragikus árnyékokat vetne a jövő palettájára. Gyulaifehérvár mint eszmény csa­k­­akkor lehet teljes és har­­monikus, id­e mindkét gondolat egyenlő fátnyél sugárzik belőle. És Gyulafehér­vár ezek akkor lehet ünnepe, igaz, ben­sőséges ünnepe az összes romániai né­peknek, ha a programnak nemcsak első, de második fele is az élet valóságává válik. Az elmúlt tíz esztendő al­att sokszor lobogtattuk meg magunk előtt, mint sá­rsunk éledő reménységét ezeket a gyu­lafehérvári pontokat és ó­haj, de sok­szor kellett keservesen csalódnunk. De sokszor csúfolták meg és tiporták lábbal az ország váltakozó kormányai ezeket a magas és általános boldogságra törekvő politikai elveket. Szinte úgy éreztük, hogy amilyen mértékben haladunk előre az időben, ugyanolyan mértékben me­gyünk visszafelé a demokrácia és né­pi szabadság útján, ugyanolyan mértékben távolodunk Gyulafehérvártól.­­De remé­nyünket­ nem adtuk fel egy pillanatra sem. Nem adtuk fel a reményt, mert tudtuk, hogy van egy párt ebben az or­szágban, amely a román, nép igazi töme­geit képviseli és ameyet mesterségesen zártak el a hatalomtól. Ez a párt nem szűnt meg sohasem hirdetni, hogy politi­kai programját a gyulafehérvári pontok képezik és ez a tudat töltött el bennünket újabb és újabb reménységgel s a csüg­­gedés és lelkesedés óráiban ez a tudat erősített bennünket. Megrendü­lhetetlenül bíztunk abban, hogy­ csak ideig-óráigs lehet elzárni a né­pákámtól szabad meg­nyilatkozásától s előbb-utóbb el i­ell jön­nie az időnek, amikor az a párt, amely erre a népakaratra támaszkodik, átvesd jogos önöket, az ország kormányát. És ime a tizedik évfordulón valóra vált ez a remény. A miniszterelnöki bársonyszéken ma a gyulafehérvári gon­­dolat és annak megtestesítője, Maniu Gyula ül. Lehet-e szebben ünnepelni ezt a napot, mint ezzel a puszta ténnyel? Az ország ünnepei és az ünneplők között vi­gyünk mi is. Az egész ország egyetlen nagy várakozás és ebbe a várakozásba feszül bele a mi figyelő tekintetünk is. Várunk. Nem mohón és nem türelmetle­­nül, de higgadtan, komolyan és férfiasan. Várjuk, hogy Gyulafehérvár, amelynek eddig csak egyik fele ment teljesedésbe, éppé, egésszé, teljessé váljék. Várjuk, hogy az a kéz, amely beírta a gyulafehér­vári kőtáblákat most áldóan az ország fölé fogja terjeszteni őket s a holt betűket f­z élet valóságává varázsolja. Milliók és milliók várnak- Hűséges szívek és él­­donatkész kezek várnak. Várják a nagy ígéret beteljesülését. A tizedik évfordulón megerősítjük hi­tünket, hogy nem volt hasztalan a re­ménykedés és nem lesz céltalan a vára­­­kozás. Hisszük, hogy a nemzeti paraszt­párt szentül meg fogja őrizni a gyula­fehérvári kőtáblákat és nem fogja ös­­szetörni azokat, mint ahogy egykor Mó­zes kőtáblái törtek össze az aranybolt­ előtt. ■ Minden lánynak megegyen Áldozatos ára Erec Jiszráél földjének Visszaváltására. Bratianu Vintila minden eszközzel meg akarja hiúsítani a kor­­mány kölcsöntárgyalásait A pénzügyminisztérium a kölcsönajánlatok összehasonlításán dolgozik (Bucuresti-Bukarest, november 30. ÁB 1 Új Kelet tudósítójától.) A kölcsön­tár­gyalások során az új kormány a nehéz­ségek egész sorával találta szemben ma­­­­gát és így érthető, hogy mindaz, amit ez a kormány a kölcsön megszerzéséért tett, egyelőre csak az előkészületek fázisai­hoz tartozott. Charles Rist a Basque de France alkormányzójának bukaresti lá­togatása — mint beavatott forrásból ér­tesülünk — tisztára informatív jellegű volt és épen ezért nem állott szoros kap­csolatban az előző kormány által meg­kezdett kölcsön tárgyalásokkal annál is inkább, mert az új kormány csak telje­sen módosított feltételek mellett hajlan­dó az angol-amerikai-francia bankcso­porttól a kölcsönt felvenni, de minden­esetre megfontolás tárgyává teszi más kölcsön, felvételének lehetőségét is. Ismét áttanulmányozzák a kölcsön egész komplexumát Ezzel magyarázható az is, hogy a Ban­­que de France kormányzójának eluta­zása után a tárgyalásokban szünet kö­vetkezett be. Jan Lugosanu miniszterel­nökségi államtitkár is kénytelen volt pá­risi utazását elhalasztani, mert egy ese­mény, amelynek bekövetkezését a kor­mány várta nem történt meg. A közbeeső időt a kormány arra hasz­nálja fel, hogy a Risttől kapott újabb in­formációi alapján ismét áttanulmá­nyozza a kölcsönügy egész dossziéját. Mihai Popovici pénzügyminiszter elren­delte e célból az összes kölcsönre vonat­kozó dokumentumok és akták koordoná­­lását és rendszerezését, ho­­y a kormány­nak végül tiszta és világos képe legyen az eddigi tárgyalások stádiumáról, a megadott feltételekről és hogy összeha­sonlíthassa az új kormánynak felajánlt különböző kölcsönök feltételeit. Ezzel a munkával dr­ Stefan Stanescut a pénz­ügyminisztérium államtitkárát bízták meg, aki a munka első részét már el is készítette és be is mutatta a pénzügymi­niszternek. A kormány nem kért kölcsönt a Banca Nation adót­ól Ezektől függetlenül a kormány azokat a rendszabályokat tanulmányozza, ame­lyeket foganatosítania kell, hogy a lej stabil­ kurzusát fenntarthassa és eleget tehessen legsürgősebb fizetési kötelezett­ségeinek így elsősorban az állami tiszt­viselőkkel szemben. Ezzel kapcsolatosan , mint azt az Új Kelet is megírta, hite járt annak, hogy az állam a fizetések fe­dezésére kénytelen volt a Banca Natio­­nalahoz fordulni kölcsönért. A bukaresti újságírók tegnap este a Banca Naţionala kormányzójával folytatott megbeszélése után kérdést intéztek Mihai Popovici pénzügyminiszterhez arra vonatkozólag, mennyiien felel meg ez a hir a valóság­nak. Mihai Popovici a következőket vá­laszolta: — Ez a hir szemenszedett valótlanság. Egyetlen iránit sem kértem a Banca Na­­tionalatól. Ezzel szemben az állam ren­desen fizeti a Banca Nationalával szem­ben fennálló tartozásait. Bratianu Vintila katasztrófával " rémít " A Gurantul, mint azt már röviden je­lentettük tegnapi számában súlyos váda­kat emelt a liberális párt ellen. A lap szerint Bratianu Vintila, aki nem tudja elfelejteni, ho­gy­­ kölcsönt a nemzeti parasztpárt akciója miatt nem volt ké­pes megvalósítani s hogy emiatt lemon­­denni is kényszerült, széleskörű kampányt indított meg a kölcsön ellen. Batianu Vintila, akit Charle Rist érthető udva­­riasságba­n ugyancsak felkeresett —■ fel­­tűnően ideges modorban tárgyalt ti frm­­ci a bank alkormányzójával, aki előtt a legélesebb kirohanásokat intézte az új kormány el­lan Vintila kijelentette többek között azt is, hogy Románia elkerülhet­­etlen katasztrófa felé megy. Rist alkormányzót érthetően kínosan érintették Bratianu Vintila kirohanásán, annnál is inkább, mert miniszterelnök ko­­rábban Vintila olyan kijelentéseket tett he A a költségvetés egyensúlya megvan , hogy bármilyen mostohai sors várna Ro­mániára az ország jövője biztosítva van, Rist nem hallgatta el aggodalmait a rál­genstanács előtt sem. Innen azonban a „Cuvântul“ értesülése szerint azt a meg­győződést szerezte, hogy Bratianu Vin­­tilát az utóbbi időben telesen vetvakítot­­ták politikai s­znvedélyei és hogy ha Bratianu Vintila történetesen visszata­­lálvá kapni a hatalmat a 1­6 milliós költs­ségvetési deficit ismét eltűnne. A bukaresti lapok valamennyien elité­lik Bratianu Vintila szabottáló akcióját és felertősségre vonást emlegetnek. Bucuresti-Bukarest, november 30. A kereskedelmi és iparminiszter bizottsá­got küldött ki a spekulációs törvény mó­dosítására és törvényjavaslat előkészí­tésére a tisztességtelen kereskedelem ellen. A miniszter rámutat arra, hogy a jelenlegi spekulatörvény a termelők és kereskedők érdekeit sérti, anélkül, hogy a fakasztók jogigényeit kielégítené. A Carm­en-mozgóban mától kezdve kísérő mű­sor Egyedüli felvétel a bukaresti izgalmas napokról.

Next