Uj Kelet, 1929. augusztus (12. évfolyam, 171-197. szám)
1929-08-01 / 171. szám
SZERKESZTŐSÉG) TELfcFON 1-7 811*M telefon (nyomda) 1-02 KIADÓHIVATAL TP. fcJ-FON: 9-17 Kolozsváron hirdetéseket a Sir. leg. sírja le. 13. Tel. 4-11 és a LLOYD EXPRESS Sir. teli le. 20. Telelei 14-15 szám 1029 Augusztus 1 Csütörtök • 5089 év Tamuz 24 • hirdetési irodák vesznek fel A Mária-kormány első nyersmérlege Véget ért tehát a többszörösen meghosszabbított parlamenti szensziós, a nemzeti parasztpárt kormányzásának első törvényhozási időszaka. Nem lehet azt állítani, hogy a képviselők és szenátorok nem tettek eleget honatyái kötelezettségüknek. Hét hónap alatt 230 törvényt szavazott meg az új parlament, ami ugyan nem jelent rekordot az utóbbi tíz esztendő törvényhozási krónikájában, de derék teljesítmény egy olyan parlamenttől, amely túlnyomó többségében noviciusokból tevődött össze. Azt mondhatná valaki, hogy különösen az utóbbi napok lázas törvénygyártása többé-kevésbé nélkülözte a tisztít demokratizmus kritériiumait. Ez elvitathatatlan. De azt sem lehet állítani, hogy a képviselőház és a szenátus a törvényjavaslat zuhatag egyszerű regiszterévé süllyedtek volna. Az ellenzéki felszólalások, az obstrukció, a mindenesetre kisszámú ellenzéknek kivonulása után sem hiányzottak. A maaidátumról biancó aláírt lemondás nem bizonyult elég hatékonynak arra, hogy egyes képviselőket saját külön véleményük elmondásában megakadályozzon és ez a szellem, amely már az Alevra tábornok elleni lendületes attakokban is kimutatta oroszlánkörmeit, a fogászati törvényjavaslat és Cichosky tábornok javaslatának tárgyalásánál valósággal az obstrukció jellegét öltötte magára és csaknem két miniszter megbuktatásához vezetett. Nem is csoda. A nemzeti parasztpárt sokal fiatalabb szervezet, a parlamentet alkotó elleniek túlságosan sokrétűek, semminthogy képesek volnának az egységnek és vasfegyvermek arra a manifesztációjára, amelyhez a liberálisok szoktatták az országot. Igaz viszont, hogy tíz év óta az első szabadon választott parlamentje a országnak. Az a törvényhozási program, amelyet a kormány a parlament elé terjesztett, valósággal forradalmi színezetű volt és éles határvonalat látszott vonni az elmúlt és az új rezsim közé. Az az ideológia, amely a program alapján állott, szöges ellentétet képezett a liberálisok kormányzási koncepcióival, amelyek tíz éven keresztül dominálták az államélet minden megnyilvánulását. Áll ez elsősorban a gazdasági és pénzügyi törvényhozásra. A program és a valóság között azonban a megszvazott törvényekből kétségkívül kitűnik — alaposan lemérhető távolság van. Manja ilyenformán adott kifejezést ennek: Nem revolúció az, amit megvalósítottunk, hanem eleven evolúciót jelent. Hozzátehetjük, lassú ritmusú, nem egyszer szakadozó evolúciót. Ki vonhatja kétségbe, hogy a kommercializálsi törvény, a bányatörvény, amelyek megfelelő szerepet juttatnak a külföldi tőkének az ország kincseinek kiaknázásában, nem jelentenek határozott haladást Bratianu Vintila „prin noi busine“ ürügyén folytatott raacional-liberaliíráló politikájával szemben. És mégis: a külföldi kapitalisták állítják, hogy ez még mindig távol van attól, amit a nemzeti parasztpárt a „külföldi tőke egyenjogúsítása‘‘ címén hirdetett. Elvitathatatlan, hogy az új vámtarifa megszünteti azokat a lehetetlen behozatali illetékeket, amelyeknek védelme alatt életképtelen iparvállalatok gazdagodhattak meg — a fogyasztók széles tömegeinek bőrére. Ami nem kevésbé igaz az is, hogy a redukciók távolról sem olyan mérvűek, amelyek radikális változást jelentenének az eddigi vámpolitikával szemben. Bölcs mérséklet, higgadt óvatosság? Vagy kompromisszum az adott realitásokkal? Nem vitatjuk. De kétségtelen, hogy ez a szellem érvényesült a törvényhozásnak abban az ágában is, amely az állam közigazgatási struktúrájának újjászervezését célozta. A csendőrség és rendőrség reorganizációjáról szóló törvényjavaslatokat kétségkívül haladó szellem, a modern civilizáció szempontjainak figyelembevétele inspirálták. Ide iktatandó a CFR autonómiájáról szóló törvény is, amelyet a kormánynak azaz őszinte óhaja teremtett meg, hogy ez a valóban felbomlás és a teljes dezorganizáció szélén álló közintézményt modern alapokra helyezze. A közigazgatási törvény epokális lépést jelentett volna, ha maradék nélkül megvalósítja a decentralizáció és a községi autonómia elvét. Az a bizonyos „de‘‘ kontrapunktírozza minden egyes törvénynél a mi viszonyaink között valóban forradalmi ideológiát, s amelyet a nemzeti parasztpárt ellenzéki programja képviselt. Külön fejezet, és gyászos fejezet számunkra a kultusztörvény módosítása, amelynek sem a kormányprogramhoz, sem a zsidóság érdekeihez köze nem volt Máig is misztérium, miért erőszakolta keresztül a kormány ezt a törvényt, amelynek a zsidó kisebbségre káros következményeivel tisztában voltak a hatalom urai. Általában, a kisebbségi politika terén a kormány talán a leginkább igyekezett a kontinuitást megőrizni. Anghelescu szelleme csorbitatlantól trónolt a közoktatásügyi minisztérium fölött és a hakkalaureátusi törvény jelentéktelen módosítását a legjobb akarattal sem le-het haladásnak tekinteni az előző rezsiimek sovinizmusával szemben. Egyetlen pontja volt a törvényhozásnak, amelyben a program szinte maradék nélkül érvényesült a kormány agrárpolitikájában. Az adóemelési törvények, amelyek ugyancsak ellentétben álltak az ellenzéki elképzelésekkel, féltékenyen ügyeltek a földművelők érdekeire, a szövetkezeti törvény és Mihalache agrártörvényei valamennyien erőteljes agrárpolitika kifejezései voltak. A nemzeti parasztpárt első etapja lezárat. Láthattuk: nem azt hozta az első szesszió, amit vártunk. A múlttal szemben azonban eloitathatlanul hatalmas lépést jelent. Nem szabad elfelejtenünk, hogy tíz esztendő óta ez volt az első eset, hogy a törvények a liberális párt hozzájárulása nélkül és annak érdekei rovására hozattak. Az emancipáció megtörtént. Hatalmas lépés, de csak egy lépés! Népszerűségi próbát rendez a kormány hat pótválasztáson Az ország hat kerületében üressé tesznek egy-egy mandátumot, hogy a kormány felmérhesse pártjának ereit (Bucuresti-Bukarest, július 31. Az Új Kelet tudósítójától). Feltétlen megbízható forrásbólszerzett értesülésünk szerint a kormány rendkívül érdekes kísérletre készül. Kilenchónapi kormányzás uián hitelt érdemlő módon akarja kitapogatni, hogy a kormány politikája milyen mélyen gyökerezik a közvéleményben, illetőleg hogy a kilenc hónapi kormányzás okozott-e számbeli eltolódást a kormány hívei között és ha igen, milyen irányban; igaz, hogy rövidesen az új közigazgatási törvény értelmében sor kerül a községi választásokra, amelyeknek során a kormánynak és az országnak is alkalma l lesz látni, hogy a kormányzás első etapja után hogyan oszlik meg a nagy tömegek hangulata. A miniszterelnök azon-sban még a községi választások előtt szeretne megbizható tükörképet kapni az erők megoszlásáról s mintegy erőpróbát akar tartani a községi választások kül szélén. Ennek érdekében határozta el magát a kormány arra a mindenképen ötletes kísérletre, hogy hat pótválasztáson fogja lemérni a nemzeti párt erejét. A párt titkársága utasítást kapott arra,hogy az ország hat régiójában egy-egy mandátum megürüléséről gondoskodjék. Erdélyben van üres madátum Hunyadmegyében, Munténiában is van, ahol a dambovitai mandátum üresedett meg Sandrulescu eddigi képviselőnek lemondásával, aki targovistei prefektus lett. A kormánynak az a célja, hogy egy-egy képviselőnek a lemondatásával a Bánátban, 01 témában, Beszarábiában és Bukovinában megürüljön egy-egy mandátum és így az ország hat kerületének területében egy-egy pótválasztáson adjon alkalmat a közvélemény megnyilatkozásának. Az ilyenformán döntő jelentőségű pótválasztásokat természetesen nagy érdeklődés előzi meg. Miért bocsátotta el állásából az angol munkáskormány Egyiptom kormányzóját Lord Llyod az egyiptomi kiskirály semmibe sem vette Egyiptom függetlenségét és saját szakállára önkényuralmat vezetett be London, július 31. Az angol politikai életben— amint azt az Új Kellet jelentette— nagy port vert fel az egyiptomi kormányzó menesztése. Anglia életében nagyon ritka eset, hogy egy magasállású tisztviselőt elbe lássanak egészen rövid uton, tisztára azért, mert egy másik kormány került uralomra. Aszolgálati „gépezet“ Angliában rendszerint intakt és változatán marad, okintet nélkül arra, hogy ki ül a kormányon — ez alfája és ómegája a brit áromművészetnek. Azonban Henderson, Anglia új külügyminisztere, akinek ebben a minőségben Egyiptom is alá van rendelve, volt olyan bátor, hogy ettől a hagyományos történeti szokástól eltérően Hendemon, az egyszerű munkád Egyiptom kormányzóját, az angol gyarmatügyi közigazgatás egyik legmagasabb faktorát egyszerűen elbocsátottal, anélkül, hogy valami alkalmas kifogást keresett volna, vagy valami betegséget talált volna ki a számára. A parlamentben azután fel is olvasták Lord Lloyd bűnlajstromát. Lord Lloyd miatt Angliának el kellett vesztenie a szimpátiát Egyiptomban, amely az utóbbi években megint súlyos krízisek színhelye lett. flotta-demonstrációkra és ultimátumra került a sor és mindez annak köszönhető, hogy, a kormányzószékben olyan ember ült, mint lord Lloyd. Lord Lloyd volt az, aki mit sem törődött Egyiptomnak 1922-ben megadott függetlenségével. Lord Allemby marsall, aki elődje volt lord Lloydnak, elismerte Egyiptom királyát szuverén uralkodónak és visszavonta az angol protektorátust. Ezt a tényt lord Lloyd anélkül, hogy szándékát nyiltan kifejezte volna, minden alkalommal vissza szerette volna csinálni. Az angol befolyást a függetlenségi proklamációnak négy úgynevezett rezervációja biztosítja. Ezek: A Szuezi kanális biztosítása az angol impérium javára. 2. Szudán angol fenhatóság alá tartozik. 3. Egyiptomban az idegenek védelmét az angolok láthatják el és 4. egyiptomi kormánynak a külfölddel kötött szerződéseit Anglia ellenőrzi. Ezek a rezervációk önmagukban véve nem egyebek papírrongynál. Attól függ, hogy milyen szellemben magyarázzák őket. Itt van mindjárt a Szuezi csatorna, amelyet biztosítani lehet aznal, hogy Port Saidban egy angol tüzérségi naszád cirkál, vagy hogy a Szinaj félszigeten egy angol ezred állomásozik, vagy hogy Kairóban egy hadtestet vezényelnek ki. A külföldieket meg lehet védeni, hogy egyszerűen esetről-esetre az angol konzulátushoz fordulnak, vagy úgy, hogy Egyiptom