Uj Kelet, 1929. augusztus (12. évfolyam, 171-197. szám)

1929-08-01 / 171. szám

SZERKESZTŐSÉG) TELfcFON 1-7 811*M telefon (nyomda) 1-02 KIADÓHIVATAL TP. fcJ-FON: 9-17 Kolozsváron hirdetéseket a Sir. leg. sírja le. 13. Tel. 4-11 és a LLOYD EXPRESS Sir. teli le. 20. Telelei 14-15 szám 1029 Augusztus 1 Csütörtök • 5089 év Tamuz 24 • hirdetési irodák vesznek fel A Mária-kormány első nyersmérlege Véget ért tehát a többszörösen meg­hosszabbított parlamenti szen­szió­s, a nemzeti paraszt­párt kormányzásának első törvényhozási időszaka. Nem lehet azt állítani, hogy a képviselők és szená­torok nem tettek eleget honatyái kötele­zettségüknek. Hét hónap alatt 230 tör­vényt szavazott meg az­ új parlament, ami ugyan nem jelent rekordot az utóbbi tíz esztendő törvényhozási krónikájában, de derék teljesítmény egy olyan parlament­­től, amely túlnyomó többségében noviciu­­sokból tevődött össze. Azt mondhatná valaki, hogy különösen az utóbbi napok lázas törvénygyártása többé-kevésbé nél­külözte a tisztít demokratizmus kritérii­­umait. Ez elvitathatatlan. De azt sem le­het állítani, hogy a képviselőház és a szenátus a törvényjavaslat zuhatag egy­szerű regiszterévé süllyedtek volna. Az ellenzéki felszólalások, az obstrukció, a mindenesetre kisszámú ellenzéknek ki­vonulása után sem hiányzottak. A maai­dátumról biancó aláírt lemondás nem bi­zonyult elég hatékonynak arra, hogy egyes képviselőket saját külön véleményük el­mondásában megakadályozzon és ez a szellem, amely már az Alevra tábornok elleni lendületes attakokban is kimutatta oroszlánkörmeit, a fogászati törvényja­vaslat és Cichosky tábornok javaslatának tárgyalásánál valósággal az obstrukció jellegét öltötte magára és csaknem két miniszter megbuktatásához vezetett. Nem is csoda. A nemzeti paraszt­párt sokal fiatalabb szervezet, a parlamentet alkotó elleniek túlságosan sokrétűek, sem­­minthogy képesek volnának az egységnek és vasfegyvermek arra a manifesztá­­ciójára, amelyhez a liberálisok szoktat­ták az országot. Igaz viszont, hogy tíz év óta az első szabadon választott par­lamentje a országnak. Az a törvényhozási program, amelyet a kormány a parlament elé terjesztett, valósággal forradalmi színezetű volt és éles határvonalat látszott vonni az el­múlt és az új rezsim közé. Az az ideoló­gia, amely a program alapján állott, szöges ellentétet képezett a liberálisok kormányzási koncepcióival, amelyek tíz éven keresztül dominálták az államélet minden megnyilvánulását. Áll ez elsősor­ban a gazdasági és pénzügyi törvényho­zásra. A program és a valóság között azonban a megszvazott törvényekből két­ségkívül kitűnik — alaposan lemérhető távolság van. Manja ilyenformán adott kifejezést ennek: Nem revolúció az, amit megvalósítottunk, hanem eleven evolúciót jelent. Hozzátehetjük­, lassú ritmusú, nem egyszer szakadozó evolúciót. Ki vonhatja kétségbe, hogy a kommer­­cializál­­si törvény, a bányatörvény, ame­lyek megfelelő szerepet juttatnak a kül­földi tőkének az ország kincseinek kiak­názásában, nem jelentenek határozott ha­ladást Bratianu Vintila „prin noi b­usine“ ürügyén folytatott raacional-liberaliíráló politikájával szemben. És mégis: a kül­földi kapitalisták állítják, hogy ez még mindig távol van attól, amit a nemzeti parasztpárt a „külföldi tőke egyenjogú­­sítása‘‘ címén hirdetett. Elvitathatatlan, hogy az­ új vámtarifa megszünteti azokat a lehetetlen behozatali illetékeket, ame­lyeknek védelme alatt életképtelen ipar­vállalatok gazdagodhattak meg — a fo­gyasztók széles tömegeinek bőrére. Am­i nem kevésbé igaz az is, hogy a redukciók távolról sem olyan mérvűek, ame­lyek radikális változást jelentenének az eddigi vámpolitikával szemben. Bölcs mérséklet, higgadt óvatosság? Vagy kompromisszum az adott realitá­sokkal? Nem vitatjuk. De kétségtelen, hogy ez a szellem érvényesült a törvény­hozásnak abban az ágában is, amely az állam közigazgatási struktúrájának új­jászervezését célozta. A csendőrség és rendőrség reorganizációjáról szóló tör­­vényjavaslatokat kétségkívül haladó szel­lem, a modern civilizáció szempontjai­nak figyelembevétele inspirálták. Ide ik­tatandó a CFR autonómiájáról szóló tör­vény is, amelyet a kormánynak az­­az őszinte óhaja teremtett meg, hogy ez­ a valóban felbomlás és a teljes dezorgani­záció szélén­ álló közintézményt modern alapokra helyezze. A közigazgatási tör­vény ep­okális lépést jelentett volna, ha maradék nélkül megvalósítja a decentra­lizáció és a községi autonómia elvét. Az­­ a bizonyos „de‘‘ kontrapunktírozza min­­­­den egyes törvénynél a mi viszonyaink­­ között valóban forradalmi ideológiát, s­ amelyet a nemzeti parasztpárt ellenzéki programja képviselt. Külön fejezet, és gyászos fejezet szá­munkra a kultusztörvény módosítása, amelynek sem a kormányprogramhoz, sem a zsidóság érdekeihez köze nem volt Máig is misztérium, miért erőszakol­ta keresztül a kormány ezt a törvényt, amelynek a zsidó kisebbségre káros kö­vetkezményei­vel tisztában voltak a hata­lom urai. Általában, a kisebbségi politi­ka terén a kormány talán a leginkább igyekezett a kontinuitást megőrizni. An­­ghelescu szelleme csorbitatlantól trónolt a közoktatásügyi minisztérium fölött és­­ a hakkalaureátusi törvény jelentéktelen­­ módosítását a legjobb akarattal sem le-­­­het haladásnak tekinteni az előző rezsi­­i­mek sovinizmusával szemben. Egyetlen pontja volt a törvényhozás­nak, amelyben a program szinte mara­dék nélkül érvényesült­ a kormány ag­rárpolitikájában. Az adóemelési törvé­nyek, amelyek ugyancsak el­lentétben áll­tak az ellenzéki elképzelésekkel, féltéke­nyen ügyeltek a földművelők érdekeire, a szövetkezeti törvény és Mihalache agrár­törvényei valamennyien erőteljes agrár­politika kifejezései voltak. A nemzeti parasztpárt első etapja le­zárat. Láthattuk: nem azt hozta az első szesszió, amit vártunk. A múlttal szem­ben azonban eloitathatlanul hatalmas lé­pést jelent. Nem szabad elfelejtenünk, hogy tíz esztendő óta ez volt az első eset, hogy a törvények a liberális pá­rt hozzá­járulása nélkül és an­nak érdekei rová­sára hozattak. Az emancipáció megtör­tént. Hatalmas lépés, de csak egy lépés! Népszerűségi próbát rendez a kormány hat pótválasztáson Az ország hat kerületében üressé tesznek egy-egy mandátumot, hogy a kormány felmérhesse pártjának ere­it (Bucuresti-Bukarest, július 31. Az Új Kelet tudósítójától). Feltétlen megbízható forrásból­­szerzett értesülésünk szerint a kormány rendkívül érdekes kísérletre ké­szül. Kilenchónapi kormányzás uián hi­telt érdemlő módon akarja kitapogatni, hogy a kormány politikája milyen mé­lyen gyökerezik a közvéleményben, ille­tőleg hogy a kilenc hónapi kormányzás okozott-e számbeli eltolódást a kormány hívei között és ha igen, milyen irányban; igaz, hogy rövidesen az új közigazga­tási törvény értelmében sor kerül a köz­ségi választásokra, amelyeknek során a kormánynak és az országnak is alkalma l lesz látni, hogy a kormányzás első etap­­ja után hogyan oszlik meg a nagy tö­megek hangulata. A miniszterelnök azon-­s­ban még a községi választások előtt sz­e­­­­retne m­egbizható tükörképet kapni az erők megoszlásáról s mintegy erőpróbát­­ akar tartani a községi választások kü­­l szélén. Ennek érdekében határozta el ma­­­gát a kormány arra a mindenképen öt­letes kísérletre, hogy hat pótválasztáson fogja lemérni a nemzeti párt erejét. A­­ párt titkársága utasítást kapott arra,­­­­hogy az ország hat régiójában egy-egy mandátum megürüléséről gondoskodjék. Erdélyben van üres madátum Hunyad­megyében, Munténiában is van, ahol a dambovitai mandátum üresedett meg Sandrulescu eddigi képviselőnek lemon­dásával, aki targovistei prefektus lett. A kormánynak az a célja, hogy egy-egy képviselőnek a lemondatásával a Bánát­ban, 01 témában, Beszarábiában és Bu­kovinában megürüljön egy-egy mandá­tum és így az ország hat kerületének területében egy-egy pótválasztáson adjon alkalmat a közvélemény megnyilatkozá­sának. Az ilyenformán döntő jelentőségű pótválasztásokat természetesen nagy ér­deklődés előzi meg. Miért bocsátotta el állásából az angol munkáskormány Egyiptom kormányzóját Lord Llyod az egyiptomi kiskirály semmibe sem vette Egyiptom függetlenségét és saját szakállára önkényuralmat vezetett be London, július 31. Az angol politikai életben— amint azt­ az Új Kellet jelen­tette— nagy port vert fel az egyiptomi kormányzó menesztése. Anglia életében nagyon ritka eset, hogy egy magasál­lá­sú tisztviselőt elbe lássanak egészen rövid uton, tisztára azért, mert egy má­sik kormány került uralomra. A­­szol­­gálati „gépezet“ Angliában rendszerint intakt és változatán marad, ok­intet nélkül arra, hogy ki ül a kormányon — ez alfája és ómegája a brit árom­­művészetnek. Azonban Henderson, Anglia új külügyminisztere, akinek eb­ben a minőségben Egyiptom is alá van rendelve, volt olyan bátor, hogy ettől a hagyományos történeti szokástól eltér­ően Hendemon, az egyszerű munkád Egyiptom kormányzóját, az angol gyar­matügyi közigazgatás egyik legmaga­sabb faktorát egyszerűen elbocsátottal, anélkül, hogy valami alkalmas kifogást keresett volna, vagy valami betegséget talált volna ki a számára. A parlamentben azután fel is olvas­ták Lord Lloyd bű­nlajstromát. Lord Lloyd miatt Angliának el kellett vesz­tenie a szimpátiát Egyiptomban, amely az utóbbi években megint súlyos krízi­sek színhelye lett. flotta-demonstrációk­ra és ultimátumra került a sor és mind­ez annak köszönhető, hogy, a kormány­zószékben olyan ember ült, mint lord Lloyd. Lord Lloyd volt az, aki mit­ sem törő­dött Egyiptomnak 1922-ben megadott függetlenségével. Lord Allemby mar­sall, aki elődje volt lord Lloydnak, elismerte Egyiptom királyát szuverén uralkodónak és visszavonta az angol protektorátust. Ezt a tényt lord Lloyd anélkül, hogy szándékát nyiltan kife­jezte volna, minden alkalommal vissza szerette volna csinálni. Az angol befo­lyást a függetlenségi proklamációnak négy úgynevezett rezervációja biztosít­ja. Ezek: A Szuezi kanális biztosítása az angol impérium javára. 2. Szudán angol fenhatóság alá tartozik. 3. Egyip­tomban az idegenek védelmét az ango­lok láthatják el és 4. egyiptomi kor­mánynak a külfölddel kötött szerződé­seit Anglia ellenőrzi. Ezek a rezervációk önmagukban vé­ve nem egyebek papírrongynál. Attól függ, hogy milyen szellemben magya­rázzák őket. Itt van mindjárt a Szu­ezi csatorna, amelyet biztosítani lehet azn­al, hogy Port Saidban egy angol tüzérségi naszád cirkál, vagy hogy a Szinaj félszigeten egy angol ezred ál­lomásozik, vagy hogy Kairóban egy hadtestet vezényelnek ki. A külföldie­ket meg lehet védeni, hogy egyszerűen esetről-esetre az angol konzulátushoz fordulnak, vagy úgy, hogy Egyiptom

Next