Uj Kelet, 1929. október (12. évfolyam, 223-242. szám)

1929-10-01 / 223. szám

On. Academia Romaßucure§ti liecyAWv*« — — 320 Lei Egy hónapra— — HO Lei X. évfolyam * 223 szám 1920 Október 1 Kedd 5689 év Elül 26 ZSIDÓ PENITIKAN­UPXUP Kolozsváron hirdetéseket je­lT­ Wh se Rudolf Moss. str. let. Barte­lk.K­T*L 4-11 és a1. Lloyd Express Str. Bellii*. M.l.TileKi 14­56 hirdetési irodák vesznek fel Uj éta Magyarországon A reakciós Magyarország diktat­óri­­spis vaspántokkal pléhelt kapuját egyre tagasabban döngetik a demokratikus követelések. Közel tíz év óta az volt a helyzet Magyarországon, hogy aki demokratikus átalakulást követelt, azt lehazaárulózták, vagy pedig nemzetgya­­átónak kiáltották In. Egy feudális­­arisztokrata reneszánsz virágzik tíz év óta ezen a megtépett földterületen, melynek dolgozó tömegei hihetetlen h­omort és szenvedést viseltek vállal­ón mindmáig. Viselik annak ellenére, hogy ennek a szegénységnek nem ki­­árólag a trianoni békeszerződés az oka, hanem főleg az a gazdaságpolitika, az­­ állami centralizmus, mely tisztes lát­atok mögé rejtett diktatúrájával egy jsded kaszt kezébe játszotta át mind­­zokat a lehetőségeket, melyek egy ki­­lac milliós nép életének megjavítására okának alkalmasak. A világháború előtt Magyarország •udális-arisztokrata kormányzata arra aló hivatkozással tagadta meg az ál­­aános és titkos választójogot a tömb­­ektől, hogy ez a nemzeti állam fel­­orulásához vezetne. A világháború és Drradalmak lezajlása után, amikor már Magyarország tiszta nemzeti állammá lakult át, nem lehetett többé ezzel a űszóval operálni. Az új jelszó tehát i lett, hogy az általános, titkos válasz­­i jogot azért nem lehet bevezetni, mert­­ a bolsevizmus esélyeit erősítené meg. Hogy ez a jelszó mennyire tartalmatlan­­­a elég egyetlen érvet felhozni, ne­­mzetesen azt, hogy a bolsevizmus és a d­emokrácia teljesen kizárják egymást; bolsevizmus kizárólag az erőszakra jut, ép úgy, mint az a leplezett és midesetre sem a fejlődés útjába eső iscizmus, mely ma Magyarországon i­s álparlamentarizmussal kendőzi ma­it. Tíz éven keresztül, míg Angliában a­onzervatív kormányzat, Franciaország­­an a szélső nacionalizmus, Németor­­ágban pedig szintén jobboldali irány­i­ volt uralmon, — ezt a demokrácia - lenességet, minden közhangulat ebe­sre is fenn lehetett tartani, mert be­lről szuronyokra épült, kívülről pedig jó reakciós külpolitikai irányzatra, mióta azonban úgy Németországban, int Angliában fél vagy teljes balol­­ali kormányzat vette át az államügyek ,a külpolitika irányítását, mióta Fran­­aországban is meggyöngült a poan­­irei ,,sacro egoismo” politikája.­ M­ióta Rothermere lord is felfüggesz­­tte feltétlen hódolatát egy antidemo­­ratikus Magyarországgal szemben, m­ióta a magyar antidemokratizmus is vesztette maga alól azt a szilárd tá­jt, amelyre mindezideig külpolitikai tkintetben is támaszkodhatott. Ma­­yarország természetes szövetségese, a focista Olaszország ma már szellemé­® és lényegében is elszigelten áll az irópai államok sorában s így erről s oldalról sem számíthat olyan fel­­ben, főleg pedig sikeres támogatásra, int a fascizmust támogató angol kon­­frvatív kormány idején. • ­Ez és csakis ez a körülmény, nem fdig Magyarország jellenlegi más­ik belátása, vagy a javulás útjára való rése magyarázza meg azt az egyre esködő mozgást, mely a magyaroz­­ági demokrácia köreiben észlelhető, magyarországi demokratikus közvé­­fmény hangjának és küzdelmének erő­­tiése nemcsak a belső elégedetlen­ségre, hanm elsősorban a külföldi erő­viszonyok demokratikus eltolódására tá­maszkodik. Ma már Rothermere lord is nyíltan hangoztatja, hogy nincs olyan nyugati ember a világon, aki még hin­ne a magyar áldemokráciában, amely vállalná a közösséget azzal a rezsimmel, mely­ tíz év óta a dolgozó polgárság és munkásság szisztematikus pauperizálá­­sából, jogfosztásból és az állami, ille­tőleg nemzeti vagyonnak életképtelen, de annál antiszemitább tendenciájú vál­lalatok felsegélyezéséből nőtt puffadtra. A mi számláikra rendkívül biztató jelenség, hogy a magyar demokrácia, élén olyan kiváló közéleti férfiak vív­ják a küzdelmet a reakció bástyái el­len, mint Balthazár Dezső debreceni református püspök, aki tudvalevőleg mindig bátran szállott szembe a fajvédő terrorizmussal és egy olyan kiváló nyu­gati gondolkozású politikus, mint Nagy Emil. A magyar reakció bukása nem­csak az ottani dolgozó tömegek életé­nek megjavulását, a hivatalos antisze­mitizmusnak csökkenését fogja magával hozni, de a romániai reakció alól is kirúgja azt a kedvenc vesszőparipát, melyre mindig arra való hivatkozással ültek fel, hogy a magyar reakcióval szemben csak reakcióval lehet véde­kezni s a kisebbségi kérdést sem le­het becsületesen megoldani addig, amíg a reakciós Magyarországon tüzzel-vas­­sal szítják az irredentizmus tüzét. Mindezektől függetlenül is, a ma­gyarországi Bethlen rezsim bukása az európai haladás országútján nagy előre­lendülést jelentene és garanciája volna annak, hogy rövidesen Európa, nyu­gati részén likvidálni lehet a háború szörnyű örökségét, mely különbző dik­tatúrákban és elnyomatásokban zúdult ránk. Nyugtalan tengeren halad előre a Macdonaldot vivő békehajó Pompás előkészületeket tesz Newyork városa Macdonald fogadtatására Macdonald Optimista nyilatkozatot adott a Berengaria fedélzetén az „Excelsior munkatársának (London), szeptember 30. Macdonald szombaton Southamptonban a Berengaria fedélzetére szállott, hogy Amerikába vi­torlázzon. Ez a haj­óraszállás ezúttal tör­ténelmi jellentőségű: az angol- amerikai flottaleszerelés ügyét szolgálja s az álta­lános leszerelés nagy művének bevezetője. Érdekes, hogy a francia és az angol sajtó cikkeiben békehajónak nevezi a Berengá­­riát, amely tegnap délután rövid tartóz­kodásra befutott a cherbourgi kikötőbe. A Berengaria érkezésekor a kikötő összes hajói megszólaltatták szirénáikat és a gő­zös a hajók sorfala között jutott el a mó­lóig. Poniból számos amerikai utas érke­zett Cherbourgba s elfoglalta rég lefoglalt helyét a hajón. A Berengária kapitány a­z utasokkal mentési gyakorlatokat vé­­geztetett, melyet filmoperatőrök filmére­­ vettek fel. A film érdekes jelenete, amikor Macdonald és leánya, Ishtbell magukra csatolják a mentőövet. Az amerikai és angol újságírók megálla­pították a hajón a Cunard sajtóklubot, amely holnap villásreggelit ad az angol miniszterelnök tiszteletére. Ha minden jól megy... Cherbourgban MacDonald az Excelsior párisi lap munkatársának interjút adott. Kijelentette, hogy sokat vár északameri­kai útjától. Az északamerikai Egyesült Államoknak és Angliának ki kell lépnie abból a tétlenségből, melybe az 1927. évi genfi konferencia óta jutottak. A megbeszélések máris nagy eredményeket mutathatnak fel. Ha minden jól megy — mondotta az angol miniszterelnök —, a jövő év elejére összehívják az öt ten­geri hatalom leszerelési konferenciáját. Legújabb jelentések szerint a Beren­gária a kikötő elhagyása utáni időben és vasárnap, nyugtalan tengeren haladt elő­re. MacDonald kora reggel felkelt és sé­tát tett a fedélzeten. Leánya, Ishibell részt vett a tegnap esti bálon és táncolt is. A miniszterelnök tegnap is egész na­pon, át élénk rádió-összeköttetést tartott fenn a Downing Streettel, ahonnan ál­landóan érkeztek a jelentések. MacDo­nald fesztelenül társalog utas-ismerőseivel, de állandóan egy szőke fiatal­ember, a Scotland Yard egyik legügyesebb detektívje van nyo­mában, aki mindenkit szemmel tart, aki a mi­niszterelnök közelében tartózkodik. Politikamentes községi választásokat óhajt a Zsidó Választási Blokk Az Országos Zsidó Választási Blokk központi bizottságának ülése Cluj-Kolozsvár, szépL 30. (Az Új Kelet tudósítójától). Vasárnap délután öt órakor tartotta meg ülését az Orszá­gos Zsidó Választási központi bizottsá­ga, amelyen a vidéki választási bizott­ságok majdnem teljes számban kép­viseltették magukat. A gyűlést dr. F­i­­scher országgyűlési képviselő nyi­totta meg, aki rövid visszapillantást ve­tett a Zsidó Választási Blokk eddigi működésére, mely az adott viszonyok figyelembevételével eredményesnek mondható. Vázolta a Zsidó Parlamenti Klub tevékenységét, a választások óta eltelt periódusban és azokat a tárgyalá­­sokat, amelyeket a Parlamenti Klub a kormánnyal folytatott a zsidóság kü­­lönböző sérelmei és kívánságai ügyé­ben. Ezután dr. Fischer Tivadar or­szággyűlési képviselő foglalkozott beha­tóan a küszöbön álló községi választá­sok kérdésével és referátuma konklú­­ziójaképen javasolta, hogy az erdélyi zsidóság lehetőleg igyekezzék minde­nütt politikamentes és tisztára a helyi érdekeknek megfelelő községi tanácso­kat megválasztatni. A zsidóságnak számarány szerint való képviseletét a községi tanácsokban minden körül­­nyek között biztosítani kell és a Válasz­tási Blokk vezetősége idejekorán fogja majd a vidéki csoportokat a megfelelő utasításokkal ellátni. Dr. Fried Ábrahám (Mármarosszi­­get) javasolja, hogy­ a gyűlés már most hozzon konkrét határozatot. Schwartz Jakab, Hirsch Jakab (Nagy­bánya), dr. Kertész Jenő, dr. Deutsch Mór (Lu­gos) és dr. Halberg Gyula felszólalásai után dr. Fischer Tivadar reflektált az elhangzott beszédekre és hangsúlyozta, hogy elhamarkodott dolog volna, ha már most bármilyen irányban határoz­nának, ellenben szükséges, hogy a vi­déki csoportok megfelelően orientálód­janak és értesítsék a Központot az egyes városok választási kilátásairól. Dr. Marton Ernő közvetítő indítványt javasol és kéri a következő határozat elfogadását: Az Országos Zsidó Választási Blokk központi bizottsága utasítja a vidéki helyi bizottságokat, hogy ön­magukat haladéktalanul újjászervez­zék, írják össze a zsidó választók név­jegyzékét és már most jelöljenek ki választási kerületenként bizalmi férfia­kat, kik a választókkal a közvetlen érintkezést felveszik. A központi választási bizottság uta­sítja a vidéki csoportok vezetőit, hogy vegyék fel az informatív jellegű érint­kezést a választásoknál számbajövő­­ kisebbségi és többségi pártszerveze­tekkel, valamint az esetleg meglévő egyéb politikai csoportokkal annak megállapítására, meg van-e lehető­sége egy­ olyan politikamentes helyi választási koalíció létrehozásának, amelyben a zsidóság érdekei kellő érvényre jutnak és a számarányának megfelelő képviselet a községi tanács­ban biztosítható. A vidéki csoportvezetők október 20-ig kötelesek tárgyalásaik eredmé­nyét a központi választási bizottság­gal közölni. A központi választási bizottság leg­később nyolc nappal a választások kiírása után, újabb gyűlést tart, ame­lyen a Blokk végleges választási ma­gatartását megszabja és a csoporto­kat megfelelő utasításokkal látja el. Dr. Klein Miksa és Rados Móric felszólalásai után a gyűlés dr. Mar­ton Ernő határozati javaslatát válto­zatlanul és egyhangúlag elfogadja. Dr. Fischer József erélyes szervező munkára hívja fel a jelenlévőket, és ez­zel a gyűlés igen optimisztikus han­gulatban véget ért.

Next