Uj Kelet, 1929. november (12. évfolyam, 242-263. szám)

1929-11-01 / 242. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal strada Baron L. Pop (Brassai-n.)10. 1 .Telefon 9­77. Ej­el telefőn (nyomda) 187- PLÓFIZETÉSi arak 1­50­­ feéekévre — — Negye[évre — . lg hónapra— x. évfolyam 1929 November 1 Péntek 5690 év Tiszt 28 L«! *■ '.Jttr Aföl 5 lei ZSIDÓ POLITIKAI NAPILAP Kolozsváron hirdetéseket ' » . St Rudolf Mossé S. A. Str. Rég. Saria Ho.36 Tel 4—13 és a Lloyd Express Str. Gels Io. 20. Telefon 14—55 hirdetési irodán vesznek fe ampány és ellen­kampány­ ­ is egészen két hét múlva egy feje lesz annak, hogy a régens­­a nemzeti parasztpártot hívta a ha­­n. Csaknem tizenegy hónap választ általános választásoktól, amelyeken aeti parasztpárt megsemmisítő győ­­aratott. És csodálatosképen ellen­tétökben máris kormányválságról sek és már alkusznak a kormány­ 3 bőrére. Averesen tábornok több­eltemetett és most poraiból feltá­­látszó pártja veri a legerősebben nzéki nagy dobot. Az elmúlt va­­lloma demonstrációt rendeztek az eu-párt hívei a fővárosban, amit bér 27-ikén úgynevezett hangos de­­■íciók fognak követni az ország centrumaiban. Averescu tábornok ry nevezi, hogy kormánybuktató és azt hiszi, hogy a kormányon be­­llítólagos disszharmóniák siettetni a nemzeti parasztpárt hatalmi vég­eptikai élet körforgásában nem tör­­­hát semmi fennakadás. Még nem régen a nemzet parasztpárt­ren­deket a demonstrációkat, amelyek idején valóban­­­ös megmozdulások öltötték maguk­at. A nemzeti pa­­krt most kormán­­yon van, míg az ki pártokon a sor ezúttal, hogy atositsák és politikai energiává transz­­ják azokat az elégedetlenségeket,­­ minden kormányzásnak, még a kisabbnak és legjobbnak is elkerül­­a velejárói. Had lássuk csak, mire oszkodik az ellenzéki tábornak ez i­s megmozdulása? 1928 december­e az általános választások alkalma­­nemzeti parasztpárti kormányra 2 208 ezer 518 szavazat esett, míg art Jorgával kvalizálva is csak alig 1 654 szavazathoz jutott. Várjon lezhető-e, hogy az elmúlt tizenegy alatt oly radikális változás ment végbe az ország közvéleményében hatalmas eltolódás keletkezett vol­taitok közötti erőviszonyokban, hogy ezek törekvéseinek és kívánságainak elseként léphet fel a milliós szava­l a hatalomra hozott nemzeti pártj­áyal szemben n­épszerűség amint egy politikus szer­­én megjegyezte „fölöttébb romlandó A tömegek és különösen a tárca­­osztályhelyzetüknek eléggé tudata­i a tömegek gyakran és szívesen­­ bálványaikat. A francia forrada­­ltéreinek tragédiája, hogy örökkon­damentumot szolgáltatott a tömeg­­t hisztérikus változásainak illetően. Ezek előrebocsátásával sem hisszük így egy év alatt annyira kimerültek a nemzeti parasztpárttal szembeni­­ erőforrásai, hogy Averescu tábor­siker reményével vehesse fel a fenz­­t a kormánnyal szemben. A nemzeti ipart ellendemostrációkkal fog vála­­erre a kampányra és nem lehet aziránt, hogy nagyobb tömegeket mozgatni a közigazgatás szervei segít- , mint a néppárti kortesek. Annál­­­­, mert a vojnicok megszervező­­nemzeti parasztpárt idejében gon­t arról, hogy a tömegek által párzott népszerűséget racionálisan övezze. S az fog tehát történni — hozzá­nk mindjárt, teljesen feleslegesen — a demostrációra mindig kapható , és amatőrök százai és ezrei fogják eh hetekben rekedté kiabálni maga­kormány mellett, vagy ellen. Feles­® Esősorban azért, mert a gazdasági , különösen a stabilizáció nem teljesen konszolidált volta a politikai, gaz­dasági rezsim stabilitását követeli és a külföld gazdasági és pénzvilágának expo­nensei egyáltalán nem rejtik véka alá idevonatkozó kívánságaikat. Averescu tábornok azonban nem elég­szik meg egy ellenzéki akció alkotmányos kereteivel és polgárháborúval fenyege­­tőd­ik. Nos, ezt a fenyegetőzést senki sem fogja komolyan venni ebben az ország­ban, aki csak ismeri a pártok közötti erő­viszonyokat egyrészt és a román nép józanságát másrészt. Az efajta fenyege­tőzés csak arra lehet jó, hogy ideig-óráig témát adjon a sajtónak és azoknak, akik még gyönyörűséget tudnak találni a román politikai élet a komolyságot igen­ sokszor nélkülöző megnyilatkozásaiban. A­ nemzeti parasztpárti kormány nem ellenzéki akció és nem fenyegetések, de kizárólag­ saját hibái fogják megbuktatni. Nem az arab tömeg, hanem az arab intel­ligencia ellensége a zsidó újjáépítésnek Wedgwood ezredes nagy sajtóexpozéja a „hetedik dominion" liga működéséről­­" • London, október 31. Emlékezetes, hogy néhány hónappal ezelőtt a cionista moz­galom angol barátai Londonban ligát ala­kítottak Palesztinának egy hetedik britt dominionná való átalakítására. (Seventh Dominion League) A liga elnöke az Er­délyben is jól ismert Josiah Wedgwood ezredes, aki egyik legönzetlenebb és leg­lelkesebb barátja a cionista mozgalomnak. Wedgwood a napokban magához kérette az angol főváros sajtójának jelentősebb reprezentánsait és informálta őket a liga munkájának mostani állásáról. Wedgwood többek között a következő­ket mondotta: — Palesztina arab intelligenciája, akár mozlin, akár keresztény, az országba be­vándorolt zsidó intelligenciával szemben ellenségesen érez. Ám az arab intelligen­cia nem jelenti az arab népet és az arab nép nagyon jól tudja, hogy helyzete a zsidó bevándorlás révén jelentékenyen megjavul. Az arab és zsidó parasztság kö­zötti viszony mindig jó volt. A városok arab munkásai, valamint a falvak arab parasztjai csak hasznot húztak a zsidó bevándorlásból A történelemben szinte példátlan, hogy egy magasabb civilizáció fölött rendelkező elem kolonizáljon egy országot anélkül, hogy szolgává sülyessze az őslakosságot, vagy hogy elkergesse őket.­­ A palesztinai zavargások az angolok számára új startolást kell jelentsen. Na­gyon kívánatosnak tartom, hogy a britt közvélemény most már lássa, milyen es­hetőségek állanak előttünk, amikor egy velünk szemben barátságos népet segítünk ahhoz, hogy Palesztinát újjáépítse. Két­ségtelen, hogy a palesztinai közigazgatás kevésbé barátságos magatartása is hozzá­járul a zavargások kitöréséhez. — Nagyon szeretném — folytatta Weg­wood ezredes — ha a gya­rmatügyi hivatal nyilatkozatot tenne közzé, hogy ezentúl, együtt akar dolgozni a zsidókkal és hogy Palesztina közigazgatása be van állítva az ország népeivel való együtt­működésre, nem pedig arra, hogy egy­mástól elidegenítse ezeket a népeket. Kö­vetelésként kell felállítani, hogy minél több zsidó kerüljön a rendőrség kötelé­kébe, meg kell szervezni egy véderséget, olyant, amely ne lázadjon akkor, amikor komoly védelemről van szó, mint ahogy azt az arab rendőrség egy része az utóbbi zavargások alkalmával megtette. Rend­kívül fontos, hogy Palesztinában mi bé­kés lakosság fölött rendelkezünk és kü­lönösen fontos, hogy a zsidóság barátsá­gát Nagybritaniával szemben megtartsuk. Tiszta őrület, hogy Palesztina adminisz­trációja egyre a zsidók ellen dolgozik, úgy, hogy idővel szinte jelszóvá lett kö­zöttük az angoloktól való szabadulás. Amit ma cselekszünk, annak harminc év múlva fognak mutatkozni a hatásai. Nagyon szeretném, ha a hetedik brit dominion ligája megizmosodna és be­folyásolná Palesztina politikáját a Gyar­matügyi Hivatalnál. Rá kell bírnia ezt a hivatalt, hogy politikájában Palesztina újjáépítését kövesse éspedig abban az irányban, hogy ez az újjáépítés a zsidó nép otthonának megteremtésére vezessen. A Gyarmatü­gyi Hivatal meg lehet győ­ződve róla, hogy ez a Palesztinában élő arab lakosságot semmiképen sem károsít­hatja meg. A sajtóankéten sir Robert Hamilton, az alsóház egyik tagja szintén beszélt és annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a Liga dolgozzon az arabok és zsidók közötti jóviszony helyreállításán. Clementes kijelentette, hogy vagy gyorsan alakít kormányt vagy sehogyan Az új dezignált miniszterelnök és a baloldal felé orientálódik. Politikai körökben kedvezően fogadják Clementes tárgyalásait Páris, október 31. A francia kor­mányválság Clementes dezignálása foly­tán új etaphoz érkezett. Clementes de­­zignásának legérdekesebb fordulata az, hogy ő maga is a baloldal felé orien­tálódik és első megbeszélésein Caillaux is jelen volt. Téves tehát az a híradás, hogy Clementes egy új Poincare-kor­­mányt akar alakítani Poincare nélkül. Clementes a dezignálást Doumergne el­nök barátságára való tekintettel fo­gadta el. A francia kormányalaku­lásra vonat­­kozó újabb eseményekről a következő tudósítások számolnak be: Baloldali orientáció, Páris, október 31. Clementes szenátor a szenátus pénzügyi bizottságának el­nöke a kormányalakítási megbízás vé­tele után a lapok munkatársai előtt ki­jelentette, hogy harminc éves barátság fűzi őt Doum­ergue köztársasági elnök­höz s már csak ezért sem háríthatta el magától a megbízást. Hangoztatta, hogy mindent el fog követni, hogy fel­adatának eleget tehessen. Az a szándéka, hogy a demokrati­kus baloldal támogatásával ala­kítsa meg kormányát és a széleskörű replikánus kiengeresz­­telődés politikáját akarja megvalósítani. Arra a kérdésre, hogy hosszantartó tár­­gyalásokat kíván-e folytatni a kormány­alakítás kérdésében, Clementes azt vá­laszolta: vagy gyorsan alakítok kor­mányt, vagy sohasem. Az új dezignált miniszterelnök felkereste a szenátus és a kamara elnökeit, majd politikai veze­­­tő férfiakkal folytatott megbeszéléseket. Briandnak kell maradnia to­vábbra is külügyminiszter­nek. Páris, október 31. Clementes a késő esti órákban látogatást tett. Doumer­­gue köztársasági elnökkel, majd utána politikai barátait fogadta lakásán. A sajtó képviselőinek kijelentette, hogy bízik abban, hogy kormányát még ma estére sikerül megalakítania. A Petit Párisien rámutat arra, hogy a törvényhozó testületek összes pártjai­nak egyhangú állásfoglalása alapján Briandnak kell lennie az új kormány külügyminiszterének. A lap szerint Clementes magának a kereskedelmi tárcát tartja meg és Cheron, a lemondott Briand-kor­­mány pénzügyminisztere megmarad a helyén. A lap a radikálisoknak a belügyi és igazságügyi tárcát szánja. Az Echo de Paris szerint Tardieu is benne marad a kormányban!s, de a bel­ügyi tárca helyett valószínűleg vagy a hadügyi, vagy a tengerészeti tárcát vál­lalja. A lap szerint Loucheur megtartja a munkaügyi minisztériumot. Clementet most 65 éves, 1900-ban vá­lasztották először képviselővé. Főként pénzügyi és gazdasági kérdésekben spe­cializálta magát, többször volt minisz­ter, így Her­riot kormányában pénzügyi miniszter is. 1920-ban választották be a szenátusba. Caillaux és Daladier Clemen­­telnél. Paris, október 31. Clementel ma dél­előtt több politikus látogatását fogadta. Felkeresték Caillaux és Bienvenu Mar­tin szenátorok, akikkel hosszasabban tárgyalt. Délben Daladier jelent meg Clementelnél megbeszélésre. Politikai körökben kedvezően fogad­ják Clementes tárgyalásait. Valószínű, hogy baloldali orien­táció középpártiak is részt fognak venni a megalakítandó kormány­ban. Délelőtt a politikában nagy volt az élénkség. Az összes pártok értekezlete­ket tartottak, amelyen a helyzetet meg­vitatták. A baloldali pártokban és a középalakulásokban reményeket fűznek Clementes vállalkozása irányában.

Next