Uj Kelet, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-01 / 25. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj-Kolozsvár, Sira- Taxa poștală !Utite in mun. ro. 224.713—929. la Baron L. Pop (v. Brassai-u.) 10. Telefon: 977. Előfizetési árak: havonta 119, negyedévre 320, félévre 699, egészévre 1299 lej. Kül* Sitire: Havonta 1, negyedévre 3, élévre 6, egészévre 19 dollár. Hirdetések díjszabás szerint Az ״ UJ [ÉLET“ az erdélyi és Bánsági adóság egyetlen napilapja. Cikeink utánnyomását csak a sormegjelölésével engedjük meg. Bementetlen leveleket nem fogadunk el Kéziratok megőrzését és via vállaljuk. Főszer Ernő: Felelős azér. Bukaresti szeri Ernő, Str. Sf. Corura 5 !cszaküldését nem fosztó dr Marton Ikesztő Jámbor készül: Hátszeg! !istantin Nr. 31. Szerda. 1933 februári. 5693. ti SIVATS 5. XII. Ül. 23 SZAK. ony dex cuzisták a parlamentben, a vasgázák az utcán erőszakoskodnak. Az előbbiek antipatikusabbak, az utóbit veszedelmesebbek. A három városban szimultán megmenett zavargások tanúskodnak arról, hx a Vasgárda közelegni látja az időt, idén magához ragadhatja a hatalmat, akarja borítani a jelenlegi rendet, ׳ y helyébe az ő rendjét ültesse majd. A Vasgárda eszközei a terror és az erő. kndexre kerültek politikusok és bütykös ןס buzogányokat forgatnak harciasan kire a terroristák. A nyomor fülledtoszférájában könnyen robban lángra azenvedély és az iránytűjét vesztett ifjéről, amely reménytelen holnapnak elébe, nem nehéz demagóg jelszavak, ostoba kalandokba beugratni, kormány mindenesetre legyen résen, mert az index és a buzogány nem szólják Románia konszolidációjának ügyét. elmerült Németország megszelidülve és szalonképessé párfőive bár, a volt festőlegény végre felaszkodott Németország kancellári széhogy puszta jelenlétével megzza azt legalázza — nem származásának alanyságával, — mert hiszen az alacsony imázás inkább hisz a kiváló férfi szára, aki az emberek tömegéből kiemelkli— de meggyalázza lelkületének és elemének alacsonyságával, mely csakis csakis a mai körülmények között tűnett fel a német tömegek előtt vezéri elemnek. A antik görög világ nagy gondolkodói szolgasorból kerültek ki; a keresztény íznézet megalapítója egy názáreti ló ácsnak volt a fia. 12 elhivatottság, a szellem emelkedette tehát korántsem függ a származás kelőségétől mely előkelőség rendszert nem is egyéb, mint jól sikerült erő-jk és jól sikerült, igen alantas termetű spekulációk konszolidált eredménye. H Hitlerben tehát korántsem az a hiba, a végzetesen arcpirító alacsonyrendűbizonyítéka, hogy a szobafestői áll- ig létráján mászott fel egy nagy bizom kancellári székéig, hanem az a bal, szellem, melyet egész lényével, egész teológiájával képvisel p rimitív ausztráliai és afrikai törzsek önös ismertetőjele, hogy törzsi elzárttagukban még a saját fajtájukhoz fozó csoportok ellen is irtó hadjáratot ének, mert értelmüket és szokásaik bár zártságát minden tőlük idegen kás zavarja és ingerli. ütler és hordája eme primitív törzsek [lmi és érzelmi nívóján áll. A leginterionálisabb, mert filozófiai beállítottם német világszellemmel szemben, Ily Goethét, Lessinget, Engelst, Kan- t Hegelt és Beethovent adta a világ ! — ő a faji elzárkózást, a törzsi házat, a vér dühét, az elszabadult ösztönt * tett, a visszatérést a teuton erdők fái * és a nemlétező dzsongelekbe, ahol?osan és eleget ostromlóan üvöltheti bájával együtt — a farkasok dalát ajján fog-e sikerülni neki és hordája- ! a civilizáció legmagasabb fokán álló Betországot egy pár évszázaddal visszasi? ja áll a törvény és annak a szocioló" felismerésnek igazsága, mely szerintmiféle törekvés és mozgalom nem gándtata el tartósan a haladás lendületét Hitler és ״ győzelme“ nem lehet tar• Még kevésbé hatékony erejű egy JR országban, melyben az ipari civilim elernyesztette a feudális és paraszti ״ olatvilág erejét, tehát a fasiszta ellen vivatom győzelmének és e győzelem jóságának lélektani előfeltételét ! ”1■Jer nem Musólini és Németország.Olaszország. Mussolini a nagy kút gondolkodó, koncepciózus vezér is , egy szervezetlen és elmaradott or. fbím tudta megragadni a hatalmat, in pillanatban, amikor számbavehető jelök nem zavarták munkáját. " r Ó. Programjának teljes feladásával kezdi meg Hitler a kormányzást A demokrácia és a Parlamentarismus ellensége letette az esküt a weimari alkotmányra. A külföld teljes nyugalommal fogadta Hitler kancellárrá való kinevezésének híveit. Egyelőre elmúlt e polgárháború kísérletének lehetőősége Az első minisztertanács elutasította a kommunista párt feloszlatásának tervét Berlin, január 31. A világ még fel sem ocsúdott Hitler kancellárrá való kinevezésének döbbenetéből s a táviró az új kancellárral és kormánnyal kapcsolatban máris olyan szenzációt röpít világgá, amely amilyen váratlannak látszik, épp olyan meglepő fordulatokban, gazdag és érdekes. Hitler kormányának első minisztertanácsa ugyanis a legszigorúbb alkotmányosság álláspontjára helyezkedett. Hitler, a diktátor és a weimari alkotmány megsemmisítésének elvi álláspontján álló nemzeti szocialista párt első belügyminisztere kategorikusan kijelentették, hogy a kormány nem gondol alkotmányreformra, nem alkalmaz semmiféle diktatórikus eszközöket a sajtóval szemben, a leghatározottabban szembefordul azzal a híreszteléssel, mely arról szólt, hogy a nemzetiszocialtsa rohamcsapatokat beolvasztják a rendőrségbe, illetve a hadseregbe, végül pedig Hitler kormányának első minisztertanácsa a kommunista párt feloszlatása ellen foglalt állást. E meglepő körülményekből természetszerűen következnek bizonyos magyarázatok. Valószínűnek látszik, hogy Hindenburg csak azzal a feltétellel adta át a hatalmat Hitlernek, hogy a diktátornak készülő náci vezér respektálni fogja az alkotmányt, amelyre különben már le is tette az esküt. Valószínű továbbá, hogy a kölni találkozón Papén és Hitler között már megtörtént a megállapodás a jelenlegi kormányrváltozás külső és belső mikéntjére vonatkozólag. Már maga az a körülmény, hogy Papén, Hindenburg bizalmi embere, mint alkancellár vesz részt az új kormányban, azt a feltevést igazolja, hogy Hindenburgék szisztematikusan készítették elő Hitlernek olyan feltételek között való kormány׳ra engedését, amely homlokegyenest ellentétben áll a nemzeti szocialista alapelvekkel és felettébb alkalmas arra, hogy׳ Hitler tekintélyét a tömegek előtt teljesen, lejárta, szü eségtelen azonban, hogy׳ Hitler meglepően szolid én elveivel egyáltalában harmóniában nem álló első kormányzati ténykedései annak a félelemnek is betudható, amelyet a nácivezér a polgárháború felidézésével és reánézve esetlegesen végzetes kimenetelével kapcsolatban érez. A kommunisták már napok óta teljes hadifelszereléssel várták Hitler kormányra kerülését és el voltak szánva arra, hogy egy nácidiktatúra inaugurálása esetén forradalmi elszántsággal lépnek fel. A szociáldemokraták is éles harcot ígértek be a diktatúra ellen s a vasárnap lezajlott vasfront-gyűlésen szintén forradalmi harccal és a munkásság egységfrontjának létrejötte kapcsán általános sztrájkkal fenyegették meg Hitleréket arra az esetre, ha diktatúrát kezdeményeznének. Hitler első kormányzati ténykedései tehát nemcsak Hindenburg és Papen taktikai meggondolásainak bélyegét viselik magukon, hanem a félelemnek jegyét is. Csupán két irányban nem tisztázódott még Hitler közeli magatartásának irányvonala: a centrum esetleges ellenállása esetére (mely esetre Hitler a házfeloszlatás eszközéhez nyúlna) és ami bennünket felettébb érdekel: a zsidókérdésben. (Folytatása a 8-ik oldalon.) De Hitler Németországában az ellenerők olyan hatalmasak, olyan szervezettek és olyan elszántak, hogy „ hitlerista ״ eszme“ csak rengeteg vér árán tudna kétes értékű győzelmet aratni, ha ugyan nem a végleges vereség tetőzné be dicstelen pályafutását. Hitler máris komikus figura benyomását kelti, látszólagos győzelme mellett is. A müncheni sörházból való kiindulása óta mindig a demokrácia ellen és a diktatúra mellett tépte a száját. Gyalázta a weimari alkotmányt és a parlamenterizmust. És ime — a demokrácia keserű paradoxonjaként — ő is a demokrácia és az alkotmány׳ eszközeivel szerezte meg a hatalmat s e pillanatban is azon fáradozik, hogy׳ a ״ fekete internacionálé“, a centrum párt kegyeit megnyerje koalíciója számára. Diktátori elveit tehát máris feladta, mint ahogyan készen áll bármikor arra is, hogy minden ״ elvet“ feladjon, ha ennek fejében a hatalom édes mákonyának bózdulatát élvezheti. Kancellári kinevezése a legválságosabb történelmi pillanatokat idézte fel nemcsak Németországban, hanem Európa, szerte. Franciaországban egy׳ baloldali kormány׳ néz farkasszemet a hitleri aspirációkkal, benn Németországban pedig a baloldali egységfront áll elszánt ugrásra készen. Az események iránya e pillanatban még beláthatatlan. A németországi zsidóság jövője és jelene e pillanatban még nem tisztázott. De pár napon belül az egész világ látni fogja, hogy׳ melyek azok az erők, melyek a németországi és vele egy׳ütt az európai hatalmi és szociális alakulások irányát, tartalmát és arculatát végérvényesen meghatározzák. Látni fogja, hogy׳ a hitlerizmus szenynyes árjában elmerült Németország valóban elmerül-e egy׳ szörnyű kaland infernumban, vagy׳ pedig a megrázkódtatás erejétől felocsúdva — megindul a tisztulás és az újjászületés útján. VILÁG TÜKREi energiáddá ש ! Az amerikai közvélemény egy új , gazdasági irányzat megalapítójával fog ן lalkozik a mostani válság alatt, a tudótmányos folyóirtok és a lapok hangosak Howard Scott nevétől és a köréje csoportosuló technokratáktól, akik azt hirdetik, hogy׳ a munkanélküliség és a kenyérgond problémáját nem a politikuiusok fogják megoldani, hanem kizárólag a gépészmérnökök hivatottak az irányításra. A technokraták előtt az ״ energia* állam“ eljövetelének az álma lebeg és azt mondják, hogy napi négy órával, heti négy munkanap mellett a mostani géptermeléssel a Egyesült Államokban mindenki boldogulhat. Howard Scott több neves közgazdász szül már 1920־ ban munkába állott a columbiai egyetem mérnöki osztályán, vizsgálatot folytatva abban az irány׳ ban, hogy mi a munkateljesítménye egy* embernek a fejlett géptechnika mellett? Abban az időben szivárogtak ki ennek a munkának a kezdetei, amikor Amerika még a tömegtermelésnek, a munkajegy׳ szerűsítő gépeknek a diadalát ünnepelte és amikor a gépészmérnökök folytonosan újabb találmányokon törték a fejüket. Ebben a ״ gépkorszak־ ban, mely 1928 ׳-ban érte el a csúcspontot, mindenki élvezte az óriási haladásnak a gyümölcsét és az emberek azt gondolták, hogy a gépek továbbra is meg fogják könnyíteni életüket, pedig akkor már jelentkezett a visszahatás, mely abból állott, hogy a lelket lassan kint megsemmisítették, a minőség helyett a mennyiség lett a fontos, a nyugodt termelés helyét átvette a ״ tempó“, a begyakorolt kéz gy׳őzött, az egyéniség fölött, a tömegek mindent megszerezni vágyódása kiirtotta az ízlést, a szépséget Amerikában ezt az irányzatot az élet elgépiesedésének hívták. A külföldiek, akik Amerikába kerültek és a dolgok mélyére néztek, már a virágzás napjaiban rádöbbentek arra, hogy mi szükség van a gépkocsik uni-ióira, a szükségletet meghaladó fürdő* kádakra, telefonokra, rádiókra, mozikra, a géperőre berendezett fogorvosi műhelyekre, a földalatti vasutak automata záróajtóira, valamint az embereket kiküszöbölő gépek tömegeire. Három hőszszú esztendő megpróbáltatásai alatt kiderült aztán, hogy a gépek lassan felfalták az embereket a túltermelés következtében gazdasági összeomlás, munkanélküliség, hajléktalanság támadt, tízmillió ember nem talál elhelyezkedést Még optimista jóslat szerint is, ha valami előre nem látott fordulat alapján beállana az 1928-ik évhez hasonló prosperitás, a géptechnika mai fejlettsége mellett, legfeljebb a keresetnélküliek felét lehetne munkába állítani, a mérnökök számításai szerint azonban a viszony ok rosszabodását véve alapul, bekövetkezhetik az, hogy tizennyolc hónap múlva az Egyesült Államokban már húszmillióra emelkedik a munkanélküliek száma. A technokraták tanításai alapján a tőke, az árrendszer, a pénz, mint forintlmi eszköz nem maradhat fenn. a munkamegtakarító eszközöknek a társadalomra gyakorolt hatása a részvények, kötvények, a takarékbetétek elértéktelenedésében nyilvánul meg az élet mérőjévé tehát a gépek által kifejtett etergiát kell megtenni. Anélkül, hogy elfogadnák a szocialista vagy a kommunista elméleteket, szükségesnek tartják a technokraták a gépeknek a közönség számára való birtokbavételét. A Columbiai egyetemen végzett számítások alapján Howard Scott megállapította, bogy az acélgyárakban alkalmazott munkások 1929-ben gépi erő segítségével kilencszer annyit termeltek, mint 1887-ben. A nyersvas előállításánál a munkás egy óra alatt most annyit produkál, mert ötven évvel ezelőtt 600 óra alatt. Jelenig kilencezerszer annyi villanykörtet׳.Illt elő a munkás gémmunkával, mint 1914-ben. Egy új cigarett