Uj Kelet, 1935. május (18. évfolyam, 96-120. szám)

1935-05-01 / 96. szám

Taxa postalá piátite fai nam. fio. 2247U/929. Szerkesztőségi és kiadóhiva- I­tal: Cluj, Str.­ Baron L Pon­t 10■ Telefon: 9­77. F״״׳ havonta 110, négy évre 600, egészévre földre. Havonta 2, félévre 12, egészévre detések díjszabás sz KELET*4 az erdélyi a­róság egyetlen pol­ti Cikkeink utánnyomásé­rés megjelölésével éj leveleket nem fogadunk el. — Kéziratok megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk. Főszerkesztő dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bucureşti szerkesztő Hát­­szegi Ernő. Strada Matei Milo 6. Szerda, 1935. május 1. 5095. EV. I NISZAN 28. I XVIII. EVP. *6, SZAfr. i fegyverérzések 1-1 .Amikor nemzetközi munkásünnepe iktat­­ik május elsejét, ez a nap a haladás és a sz­abadulás szimbólumát, a munka szent­­égének megünneplését, a dolgozó ember re­­rítékének megbecsülését jelentette. Május elseje: annak a tömegnek ünnepe élt, amelyre egész emberi létünk, kultúránk , m­indenirányú teljesítményünk épült. Azé , tömegé, amely mint hatalmas massza terül­t alattunk és felettünk és megmozdulásai­­nk súlya végigkísérte a világtörténelmet. A béke ünnepe volt május 1. Mert ez a nagy tömeg, amely verejtéken 111 Ilkájából tartja el a föld valamennyi élő­­tt, a békét kívánja, a békét ünnepli. Tuda­­inak legmélyén még akkor is a békét akar-­­ és ünnepli, amikor a május elseje már egé­­ren más jelenségeknek a kifejezőjévé vált. Mert az idei május elsején, Moszkvától Irenen Berlinig, nem a békét, hanem a fegy­­ért fogják ünnepelni. Moszkvában, Berlinben, Párizsban, Ró­­mában, Londonban és Newyorkban, a tankok , ágyak ezrei fognak felvonulni a munkás, ért­­ékből megkeményedett aszfalton, hadi­­íjók fognak felvonulni a tengereken és kar- 111 repülőgépek a pusztulás melódiáit fog­­ik zúgni a levegőben, amelyet az Ember a több jövőért meghódított magának. Moszkvában vörös lobogó alatt masíroz­­ak a tankok, Berlinben kampóskeresztes oszlót hordanak a menet előtt és kampós­­kresztet rajzolnak a repülőgép farkára. És ugyanazok a munkástömegek, amelyek­­nap még a munka szentségét ünnepelték tegnapi május elsején: ma a fegyverkezés fában az egymás gyűlöletének himnuszát igják énekelni. Tragikus május elseje ez. Talán még nem élt a világtörténelemnek még egy ilyen agikus május elsejéje. Itt a nemzetközi munka ünnepe, amott ב ,nem zeti munka ünnepe. Itt az árjaság ünnepe, amott a háborús­édelem ünnepe. Vigasztaló nincs ebben semmi, de semmi,­ük megdöbbenni lehet felette. De bízni azért lehet. Bízni kell benne, egyszer csak eljön az idő, amikor má­­s­­ visszatér. A tankok átalakulnak traktorokká. A repülőgépekről lekerülnek a bombák és­­­ fegyverek. A hajókról az ágyuk. És május elseje újra a béke ünnepe lesz. Az a tömeg fogja ünnepelni, mely akkor a békét kívánta, amikor fővőfejű vezérel iborus mákon­nyal mérgezték meg a lelkét. díddUtte • •• Fleischhauer az erfurti származás, ezredes. Inden igyekezete, hogy híressé váljon. T ttvágyát azonban nem a hadszíntéren ke­­lte, sem a georgráfiai intézetben, sem új fjászati módszerek kiagyalása körül, Witchhauer úz irodalmi babérokra vágyik, ten a területen sem regénnyel, vagy órá­­ival, vagy szonettekkel akarja nevét hal­­latlanná tenni, Fleischhauer óbester úr a tudományos 44 irodalom körül szeretne vntéz­­olni, úgyhogy az egész világ szerezzen róla do mást. A berni bíróság, mint ismeretes, megint glalkozni fog az elcsépelt ״ Cion-bölcsek szőkönyvével44, ezzel a százszor leleplezett Klen hamisítvánnyal, amelynek terjesztését aden kulturáltamban beszüntették a zsidó­­jót rágalmazó állításai és lázító tenden­­ci miatt. Bern zsidó hitközsége külön bűn­­di eljárást is követelt a könyv szerzői és Mór ellen. Megindult a bünfenyítő eljárás, melynek során katolikus és református )lógusok bizonyították a ״ ma״ állításainak óhatatlanságát, logikátlanságát, gonosz­ohaságát. Host a ״ Clon bölcsei 44 kiadójának védője tromfot jelentett be: Fleischhauer ezredes­­t. Ez az űr ugyanis a napokban jelen­­te meg Leipzigban ״ Das Program der ernationalen Geheimregierung44 — A nem­­zközi titkos kormány programja•4 cimen könyvét és ennek alapján mint szakértő­­int hivatják Bernbe. Ez a könyv már beismeri, hogy a ״ doni­lesek44 fantáziának — és pedig beteg van- A nemzetvédelmi tanács megvitatta és elfogadta Románia felfegyverkezési tervezetét A volt miniszterelnökök hozzájárulásukat adták a tervezethez Megtörtént a Skoda-szerződés végleges aláírása Bucureşti, április 30. Szombaton, április 27-én a Nemzetvédelmi Tanács ülést tartott a király elnökletével. A szakminisztereken kívül résztvettek Iorga, Mironescu, dr. An­­ghelescu volt miniszterelnökök is, akik a Tatarescu által készített új szabályzat sze­­rint szintén tagjai ennek a tanácsnak, hogy biztosítsák az ország hadfelszerelési politikájának egységét és folyamatosságát. Maniu és Vaida kimentették magukat. Tatarescu és Anghelescu tábornok ismer­tették az új hadfelszerelési tervezetet, me­­lyet az összes illetékes és törvényes szer­­vek véleményének meghallgatásával készí­­­­tettek. Ez a program több évre szól és nemcsak tanulmányozási jellege van, ha­­nem kész, konkrét terv, amelynek megva­lósítása be van és lesz illesztve a költ-­ségvetési keretek közé. Az anyagi alapot részben a hadfelszerelési kölcsön szolgáltatja, részben pedig az új illetékek, amelyeknek jövedelme már az első havi inkasszó után a legoptimistább várakozásokat is felülmúlta. A vitában résztvevők egyhangú hozzá­­járulásukat adták a tervhez és ezzel a had­­felszerelési politika egysége és kontinuitá­­sa biztosítottnak látszik. A volt miniszterelnökök felszólalásai után Prezan marsall dicsérte Tatarescu tervezetét, amelyet a hősi erőfeszítések tervének mondott. Tatarescu miniszterelnök ugyanezen na­­pon a Skoda-cég képviselőivel aláírta a végleges szerződést, a par­lamentben megszavazott törvény alap­­ján. Az aláírás a nagyvezérkar irodájában tör­­tént. Románia részéről Tatarescu és Paul Anghelescu tábornok írták alá, míg a Sko­­da-cég nevében Fiala vezérigazgató. Előzőleg a Prágában tartózkodó Anto­­nescu pénzügyminiszter értesítette a kor­­mányt, hogy aláírta a Skoda-szerződéssel kapcsolatos átutalásról szóló transzfer­­egyezményt. A húsvéti ünnepek előnapján történt eseményeket a politikai világ és a sajtó nagy sikernek könyvelt­e, amelyek első­­sorban a Tatarescu-kormány helyzetét konszolidálják meg méginkább. A nemzetvédelmi tanács szombati ülé­­­­sén a miniszterelnök által elmondott expo­­zéjával kapcsolatban a Lupta írja, hogy a ן hadsereg felszerelésének programján sze­­rrepelnek a külföldön tett rendelések, mint a Skoda és Zbrojovska szerződések, vala­­mint az országban és pedig a Resitánál, légielhárító ágyuk szállítása ügyében tett rendelés. A nemzeti hadiipar ügye jelentős pontját képezte a tanács tárgyalásainak. Míg a nehéz hadianyagot külföldről szerzik be, addig a könnyű fegyvereket, gépfegyvere­ket és puskákat az országban akarják előállítani. * Megállapodtak tehát nemzeti hadiiparunk fejlesztésében. Ilyen értelemben muníció­­gyárat fognak létesíteni az országban és a régi hadianyagot átalakítják a Resitánál. A tüzérségen kívül a hadfelszerelési terv gondot fordít az aviatika fejlesztésére is. Másik pontja a tervezetnek a kiképzés,­­ aminek céljára muníciót fognak szolgáltat­­­­ni. A tervezet, amelynek megvalósítása­­ több évet vesz igénybe, egyezik katonai politikánkkal, úgyszintén Románia szövet­­ségeivel is. Miután tegnap Antonescu pénzügymi­­niszter befejezte tárgyalásait Prágában a Skoda-szerződéssel kapcsolatos transzfert illetőleg, ma Párizsba utazott. A pályaud­­varon Emandi román követ és a követség személyzete búcsúztatták. Olaszországban leszállásra kény­­szerítettek egy ném­et repülőgépet London, április 30. (Rador.) A Reuter­­ügynökség jelenti: Egy német repülőgépet, amely már többizben átrepült Sestocaler, az olasz aviatika egyik legfontosabb cent­­ruma felett, szombaton hat olasz katonai repülőgép leszállásra kényszerítette. Ezt a hírt, amelyet eddig titokban tartottak az olasz hatóságok, ma nyilvánosságra hoz­­ták. A német repülőgépben egy civil ruhá­­ba öltözött egyént találtak, akiről azonban azt hiszik, hogy katona. A gépen két fény­­képezőgépet is találtak. A pilótát letartóz­­tatták. táziának — a szülöttje. De — bobé! — ez még nem jelenti a zsidók ártatlanságát. 1889-ben igenis Odesszában Achad Haam titkos zsidó ligát alapított a nemzetközi ura­­lom megalapozása céljából — Herzl ellen. Amikor 1897-ben Bázelben nyilvánosan meg­­tartották az első cionista kongresszust, ugyanakkor titokban egy Dreyfus nevű zsidó villájában megtartották az Achad Haam-féle világuralmi konferenciát. Lényegileg, vagyis program tekintetében nincs különbség a Cloni bölcsek jegyzőkönyvei és Achad Haa­­mék határozatai között. Így fest Fleischhauer úr bölcsesége, amivel hírnevét akarja megalapozni. Ez az ő ״ tudo­­mánya“, ezzel akar tündökölni Bernben és elfelejti, hogy Svájc közel van ugyan Né­­metországhoz, de a két nép gondolkodását és érzésvilágát mérhetetlen szakadékok vá­­lasztják el. VILÁG TÜKRE Doktor Maimonidesz írta: Kaczér Illés Galénusznak tudománya testet gyógyít, Abu Amran test és lélek gyógyítója. Szédülőnek megszünteti ájulását, tévelygőnek tévút ellen ír receptet. Hogyha a hold hozzájönne páciensnek, holdtöltekor nem lenne az arca foltos s holdfogytakor nem rettegne sorvadástól. Alszaid ibn Szína Almulk ti­­zenkettedik századbeli arab költ­tő verse Maimonidesz doktorról. Abu Amran még élt, amikor hívői szí­­vében kibimbózott a legenda. A mestersé­­ge, amelyet űzött s a kor, amelyben mű­­ködött, kedvezett a legendának: orvos volt Kairóban a legádázabb keresztesháborúk századában. Költők daloltak róla, királyok versengtek érte, a tömeg kínozta, kizsák­­mányolta és istenítette. Csodálatos nézése volt, csodamagas homloka és csodamély szíve; a szava bibliásan lágy volt, mint a tejjel kevert méz. A beteget állandó ost­­rom alatt tartották a házát, elébeözönlöt­­tek az útra, amerről érkezni szokott s ami­­kor gyors kis egyiptomi lován közeledett, elébevonszolták magukat, vagy keresztbe ültek az ut porában s a nevén szólították: Abu Amran Muza! Voltak, akik a zsidó nevén kiáltottak hozzá: Móse ben Maimon! És voltak barbárok, akik doktornak mond­­ták: Doktor Maimonídesz! Ha kényesebb s nyűgösebb betegei voltak a szultáni pa­­lotában s tovább elmaradt, az asszonyok és a férfiak, a rokkantak, lázasak, sebbed­­tek, nyavalyatörősek, a vézna és fázós vé­­nek sírtak, nyöszörögtek s jajjal veszékel­­tek a türelmetlenségtől s hogy megbüntes­­sék a késlekedőt, nem mentek el tőle késő éjszakáig. Abu Amran Muza ibn Maimun fehér turbánt viselt, a humusza olyan volt, mint más emberfiáé; gesztenyebarna kör­­szakálla már őszült s az arcában kis rán­­cok bujkáltak, mint az öregedő pergamen­­ben; agyonkínzott, halálrafáradt embernek látszott néha, de a páciensei ezt nem lát­­ták. Abu Amran nem lehet fáradt, nem lehet beteg, nem halhat meg. Egy Abu Am­­ran?! A szemében , a homloka mögött az öröklét gondolatai lüktettek s a keze, ele­­fántcsontsárga keze ámulatosan tudott be­­tegséget kitapogatni, sebet, láthatót és láthatatlant kigyógyítani. Tudták, hogy nemcsak orvos, de író is, nemcsak író, de bölcs is, nemcsak bölcs, de törvénykodifi­­kátor s a túlvilági titkok nyomozója, de nekik csak egy volt fontos, hogy mágus, egy égből földre cseppent jó varázsló, aki a tudományt az élet-halál urának a kated­­rája előtt szedte magába. A halál elől fu­­tott el Kordovából, a vakbuzgó almohádok kardja és tüze elől, akkor tizenhárom éves volt, amikor a spanyol félszigetről elmene­­kült Fezbe, huszonhárom. A halál elől me­­nekült meg Marokkóban, ahol barátait és mestereit vérpadra küldte a türelmetlen fanatizmus, az után a Szentföld felé ellene ágaskodott a tenger, de szemének paran­­csoló szelídségével megszüntette a vizek háborságát. Hire terjedt és ki nem eskü­­dött rá, hogy igaz: a sötétszivű mór feje­­delem valahol Afrika északán kimondta rá a halálos ítéletet: megnyitotta Abu Am­­ran ereit és Abu Amran elvérzett. De Abu Amran már előre preparálta a vérét , a tanítványai ellopták a holttestét és az ál­­tala megadott utasítások alapján újraélesz­­tették. Ez az Abu Amran embernek lát­­szik, igazi, telisteli embernek, de mégsem közönséges ember. Reggeltől estig gyógyít, este tanít, éjjel ir, ki látta volna, mikor evett, pihent, vagy aludt? Abu Amran az­­ért él, hogy a többi ember ne haljon korai s méltatlan halált, jó annak, akit, ha már a démona betegséggel sújtott, Abu Amran közelébe terelt a sorsa. Abu Amran ránéz.

Next