Uj Kelet, 1940. június (23. évfolyam, 124-145. szám)
1940-06-01 / 124. szám
Taxa posta I. Szerkesztőség plătită In num és kiadóhiva-Mo. 30523,1934 tal: Cluj, Str. ־ Baron L Pop 10. Telefon: 1860. Előfizetési árak: Havonta 110, negyedévre 820, félévre 600, egészévre 1200 lej. Külföldre: Havonta 2, negyedévre 6, félévre 12, egészévre 20 dollár. — Hirdetések díjszabás szerint. — Az ״ UJ KELET*‘ a transilvaniai és bánáti zsidóság egyetlen napilapja. Cikkeink utánnyomását csak a forrás megjelölésével engedjük meg. Szombat, junius 1. 1940—0700. Itar 24. XXIII. évfolyam, 124. szám. A KEKET ZSIDÓ NAPILAP Direetor־ Főszer- I A E- |A| kr»Ui:Dr. Mar• I /ml« O E“J Ion Ernő. Re- *——- ...... - doctor responsabil-Felelő« •r«rk• tő: Jámbor Ferenc. Adminis tart©» delegat si girant responsabil-fel•!•• igazgató: Schwartz Endre. Propriutar-tulajdonos: Fraternitas 8. A. B de Fdltura. Registrul publicaţiunilor periodice No. 43, Dom. 881). HA Tribunalul Cluj, Secţia 111. Ami a stílus mögött van A harctéri jelentések stílusát már a világháború idejéből ismerjük. Ez a stílus vetekszik a diplomáciai jegyzékek lényegét kerülő, a valóságot elvontsággá enyhítő szűkszavúságával, mely szinte teljsen igazolja Talleyrand ama cinikus megállapítását, hogy a szavak nemcsak a gondolatok kifejezésére, hanem gyakran elrejtésére* valók. A hadi jelentések stílusa mindenekelőtt arról nevezetes, hogy mindig nélkülözi a beismerést, a szókimondást és az érthetőséget s a legszörnyűbb dolgokat* olyan szelíd, légits, mondhatni: matrnn attikai képletességgel fejezi ki, ami az egyszerű emberi fül számára majdnem érthetetem. ״ Csapatainkat az előre elkészített vonalakba vontuk vissza“, ״ az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett“, ״ a harc a közeli napokban valószínüleg eléri csúcspontját“ — mind olyan kifejezés«!« ezek, melyek a háború iszonyatának elleplezésére szolgálnal« s melyek a haditényeket mechanikai-technikai tevékeny-ségként állítják be, mintha a tevékenység mögött nem is emberek, hanem csupán gépek állanának. A valóságban azonban e hideg és»legális stílus mögött borzalmas és vérző valóság vajúdik, mely a legjelentéktelenebb haditéty útját is halottak tömegeivel, hörgő sebesültek jajszavával tölti ki. Mégis, érthető ez a stílus. A katona, ha érző ember is, nem tekinthet érzelmi szempontokra: a háború borzalmas gépezetének működést» közben szivét nem engedheti át a részvétnek, a rettentő realitások szemléletébe nem kerülhet «, hanem csupán a célra összpontosíthatja akaratát. De más célja is van e hideg stílusnak: a lakosság idegeinek és bizalmának fékentartása, meely megrémülne, ha a jelentések a borzalom teljs nagyságát és naturalista valóságát tárjik elébe. Meg kell szoknunk e stílust és meg kll tanulnunk kiolvasni belőlük a valóságot. Ezek a szavak csak jelképek, szimbólumok, melyeket fel kell bontani, meg kell magyarázni, ha azt akarjuk, hogy értelmük lényege megvilágosodjék «előttünk s a stilus egysége és elvontsága mögül kihallhassuk egy világrengető tragédia hangjait. Az amerikai Uccdafil Az európai villámháborúról szőtt elképzelések, a gyors döntő sikerekbe vetett reménységek egyelőre meghiúsultaknak látszanak. Minden jel arra vall, hogy az angol és francia ellenállás fokozatos növekedésével hosszú, vagy lgalább is nem rövidesen bevégződő háború lehetőségével kell számolnunk, olyan előnem látható események beiktatódásával, melyek részben a diplomáciai testületek működésének irányától és hatályosságától, részbeen pedig olyan katonai tervek rivalizálásától függenek, melyekről nincs , és nem is lehet tudomásunk. A diplomáciai esélyek játékában valószínű- j Ig két világhatalom jövőbeni magatartása fogja meghatározni a döntő erőviszonyok kialakulását: az Oroszországé és az Egyesült Államoké. E két nagyhatalom közül a szovjet terveit mély homály fedi, amelyről semmiféle kombi- náció nem tudja fellebbenteni a titokzatosság fátylát. Annál élesebben rajzolódnak ki az Egyesült Államok várható állásfoglalásának és magatartásának körvonalai. Lindberget, Fordot és még néhány jelentős amerikai személyiséget leszámítva, akik a feltétlen be nem avatkozás hívei: az amerikai közvélemény többsége, élén Roosevelt elnökkel és az amerikai szellemi és társadalmi élet elitjével, a közvetett beavatkozás mellett látszanak állást foglalni, ami az «események várható, vagy váratlan fordulatai «־«héten esetleg a közvetlen beavatkozásra való készséget és elhatározást eredményezhetik. Legalább is az amerikai fegyverkezés száguldó üteme, a flotta készenlétben tartása és az amerikai propaganda-hadjárat légköre arra vall, hogy az amerikai beavatkozás esélye megnőtt és szinte napról-napra nő. Minél meszebbre tolódik ki a háború hete- Sedánnál állóháború folyik , északon tovább halad a szövetségesek visszavonulása Az USA vezérkari főnöke szerint a La Manche csatornánál támadó képesített erőiknek negyven százalékát veszítették el a németek PÁRIZS, május 31. (Rador). Francia hivatalos közlemény május 11-ről: Északon a hadműveletek változatlan hevességgel folynak. Az Alsne és a Meuse között heves tüzérségi harcok dúlnak. A Meuse és a Moselle között egy német támadási kísérletet visszavertünk. LONDON, május 31. (Rador). A Reuter távirati Iroda jelenti, hogy péntek reggel tovább haladt a szövetséges csapatoknak a part irányába való visszavonulása. Két hadosztály már meg is érkezett Dunkerque***. Sedannál lövészárok-háborúvá változott a küzdelem London, május 31. (Rador). A Reuter táv- Irati Iroda harctéren járt tudósítója meglátogatott egy francia gépesített hadosztályt és a kövekezőket jelenti az elmúlt 15 nap harcairól. A francia gépesített hadosztály feltartóztatta Sedántól délre a németek előnyomulását, míg két heti küzdelem után a harc valóságos lövészárok-háborúvá változott át. A hadosztály parancsnokló tábornoka a következőket jelentette ki a Reuter Uü£ajtója előtt: — Tizenöt napi harc után visszavertünk egy ellenséges gépesített hadosztályt és a németek nagyarányú támadásai ellenére fel- tartóztattunk két német hadosztályt. Megérkezésünk óta egyetlen talpalattnyi földet sem veszítettünk el. A harciszekerek csatája hasonlít — folytatta a tábornok — a tengeri és légi ütközetekhez. Tankjaink közelharcot folytatnak, oldaltámadásra törekszenek és néhány száz méternyi távolságból tüzelnek. Mindez percek alatt megy végbe. Egyetlen páncéloskocsi sem tud ellentállni néhány száz méterről érkező tüzelésnek. Egy fiatal kapitány elmondotta, hogy a nehéz harcikocsik a csapat többi részétől elszakítva, hogyan romboltak össze 12 német gyorsszekeret, alig negyedóra leforgása alatt. Marshall tábornok negyven százalékra becsüli az északi német gépesített egységek veszteségeit WASHINGTON, május 31. (Rador). Marshall tábornok, az Egyesült Államok vezérkari főnöke, kijelentette a képviseoaház egyik albizottsága előtt, hogy a La Manche-csatornánál végrehajtott támadásban résztvett német gépesített egységek veszteségeit 40 százalékra becsüli. A képviselőház köreiben Úgy vélik, hogy ilyen veszteség után a németek nem tudják többé fenntartani gépesített egységük fölényét. Lebrun elnök üzenete az északi hadsereg parancsnokához Párizs, május 31. (Rador). Lebrun köztársasági elnök a következő üzenetet intézte Blanchard tábornokhoz, az északi hadsereg parancsnokához. Ebben a pillanatban, midőn az ön parancsnoksága alatt álló francia csapatok az angol expedíciós csapattestekkel teljes egyetértésben folytatják az Ütközetet Flandriában, a haza hálás üdvözletét küldöm önnek. Minden francia mély csodálatának fog kifejezést adni katonáink férfias bátorsága és fáradhatatlan energiája fölött, valamint azért az új győzelemért, amelyet lobogónknak szereztek. Hogyan foglalták el a szövetséges csapatok Narvik városát ? Stockholm, május 31. (Rador.) Narvik harminc órai heves harc után a szövetségesek kezére jutott. A döntő ütközet kedden délután öt órakor kezdődött, midőn a szövetséges csapatok és az angol tüzérség biztosította a lengyel alpesi vadászokkal harcoló norvég csapatok előnyomulását. A lerombolt házak pincéiben több, mint háromezer norvég és német menekült tartózkodik, akik részt vettek a város védelmében és akiket meglepett a szövetséges csapatok rajtaütése. Az angol légihaderő bombázta Narvikot, mire több német bombavető repülőgép is megjelent a város fölött, de az angol vadászgépek üldözése elől vissza kellett vonulniuk, öt német repülőgépet leterítettek. A német csapatok heves ellenállást fejtettek ki, de ennek ellenére is csekély veszteséget szenvedtek a szövetségesek. Végül is a németek az állomás irányába menekültek míg egy részük a többiek visszavonulását fedezte. Ez a visszavonulás egész kedd éjszakáig tartott. Szerdán délután az egész várost már megtisztították a németektől, akik a Strauses alagútba menekültek. Ez az alagút egyike a vasútvonal mentén sorakozó 14 alagútnak, amelyek a svéd vasbányák kiaknázására szolgálnak. Az angol hadihajók bombázták az alagutakat, amelyeket a németek megerősítettek. Valószínű, hogy a németek repülőgépeken csapaterősítéseket fognak küldeni a bajorok megsegítésére, akik narviki visszavonulásuk után a vasútvonal közelében tartózkodnak. jezésének időpontja, annál kérdésesebbé válik: hogyan fog reagálni az események menetére az Egyesült Államok közvéleménye, milyen gyorsan fog tetté érlelődni a ma már nem kétséges szándék és érzelmi beállítottság, ami az utóbbi napokban olyan félreérthetetlenül jellemezte az amerikai megnyílatkottásokat. Amerika jövőbeni magatartásának kérdőjele kétségkívül egyre bizonytalanabbul rajzolódik ki a kortársi történelem dübörgő és , hangos mondatainak végén. Természetesen sok függ a nyugati hadszíntér eseményeinek alakulásától, főleg pedig attól, hogy sikerül-e Angliát hadszíntérré tenni és hogy Olaszország ma még Ingadozó magatartása átcsap-e a tettek terére, vagy pedig megmarad mai szerepének vonalán? ! Mennyibe kerül a háború? A tűz, amely a múlt év szeptemberében négy állam határain ütötte fel fejét, most már teljes erővel, kíméletlen kegyetlenséggel tombol. A szűkszavú jelentések és a szenzációs hangú magyarázatok mögött nemcsak előnyomulások és meghátrálások, hanem elpusztított értékek, lerombolt épületek, letarált mezők képe is megjelenik az olvasónak. Ez az irtózatos küzdelem a fölbecsülhetetlen véráldozat mellett rendkívüli anyagi áldozatot követel meg minden hadviselőtől. Fokozza ezt az összeget azután az a kártétel is, amelyet az ellenség okoz a győzelemért vívott kíméletlen harcával. Az állandóan mozgó és mindig fokozódó tempójú háború idején az okozott károkat felbecsídni nem lehet, így legalább arról a csillagászati összegről akarnak képet nyújtani, amelyet a hadviselő államok pénzügyi szakértői a küzdelem tovább folytatásához megkövetelnek. A győzelem nemcsak a haditerv jóságától, hanem a pénzügyi fedezettől is függ. A pénz vért, félelmetes hadianyagot jelent. Ezért azok a költségvetések, amelynek valószínűségszámítás alapján a háború továbbviteléhez szükséges összegek előteremtéséről gondoskodnak, talán nagyobb felelősséggel és körültekintéssel készülnek, mint az állandóan mozgó, ellenfél sakkhútásaitól is függő stratégiai tervek. Pontos adatokat természetesen nem nyújthatunk a napi kiadásokról, csak arrt az összegről tudunk felvilágosítást adni, amelyek elköltéséről az eddigi háború során már beszámoltak, valamint ismertethetjük a költségvetésbe felvett ״ előirányzott“ hadikiadások összegét, így szakértői megállapítások szerint ez év márciusában Anglia ötmilliárd lett, Franciaország 29 és félmilliárd lejt és Németország a számítások szerint megközelítőleg 7 milliárd lejt költ naponként a háborúra. A többi hadviselőknek természetszerűleg még nem volt alkalmuk hadi költségvetést csinálni, bár minden valószínűség szerint a már elfogadott költségvetés melyet a francia és angol parlament letár־ gyalt, valamint a német előirányzat is a megváltozott háborús tempó miatt érvényét veszíti. Anglia ugyanis a folyó költségvetési évre 1500 milliárd lejt, Franciaország 600, Németország becslések szerint 900 milliárd lejt kívánt mozgósítani a háború folytatására. Annak ellenére, hogy már eredetileg is Anglia és Németország az így tervezett kiadásoknak csak mintegy harmadát, Francia סיszág pedig csak negyedét tudta volna bevételeiből fedezni, megállapítható, hogy a tényleges kiadások a háború mai hevessége mellett az előirányzott összeg többszörösét teszik majd ki. A második világháború az eddigi tapasztalatok szerint pénzügyi téren is szolgált már meglepetéssel. Az 1914-es pusztítást ugyanis oly államok kezdték meg, amelyek a kibocsátott papírpénzre megfelelő aranyfedezettel rendelkeztek, sőt, melyek a papírnak aranyra átváltását is ígérték. A mai háborús felek azonban már korábban letértek az aranyalapról, így a múlt tapasztalataiból kiindulva a közönség egy része azt hitte, hogy az aranyalappal, sőt fedezettel sem rendelkező papírpénz további szaporítása rendkívül drágaságot, a pénz teljes elértéktelenedését hozta magával. Nem így történt. Bár az árak 10—40 VILAQ TÜKRM