Uj Kelet, 1940. június (23. évfolyam, 124-145. szám)

1940-06-28 / 143. szám

a PÉNTER, 1940. JÚNIUS 28. a Hogyan képzeli el Berlin román mezőgazdaság átszervezését Dr. Reineile német delegátus előadása Bucurestiben Bucureşti, június 27. A német mezőgazdasági minisztérium egyik vezetője, dr. Reischle tegnap este előadást tartott Bukarestben ״ Az európai népek gazdasági közössége“ cím alatt, amelyet Cornateanu professzor, a Nemzet Pártjának titkára vezetett be. ״ Az Angliából kiinduló ipari forradalom amely rövidesen az egész világon elterjdt, mélyen megrendítette a középkor társadalmi berendezkedéseit, felforgatva az európai és az óceánon túli mezőgazdaságot. A nagy városok kialakulása annyira felfokozta az élelmiszerfogyasztást, hogy az nem volt fedezhető sem a közelben fekvő gazdaságok, később pedig a nemzeti mezőgazdaság termékeivel sem. 1870 körül jelentkeztek eladóként az európai piacon az Európán kívüli földrészek, amelyeknek kiterjedt felületeit európai emigránsok és európai tőke a mezgőgazdaság szolgálatába állították. Megkezdődött az úgynevezett nemzetközi munkamegosztás. A délkeleteurópai gazdanépek szerencséjükre távolmaradtak ettől az alakulástól. Míg a megosztáson alapuló monokultúrák pusztulásra vannak ítélve, Európa délkerti részét ez a válság nem érintette. Midőn 1933 januárjában Adolf Hitler átvette az uralmat, a német mezőgazdaságot 13 milliárd márka tartozás terhelte. A német gazda helyzete annál is kétségbeejtőbbnek látszott, mert a világpiac nyomása alatt Németországot elárasztották külföldi mezőgazdasági termékekkel. Hat és félmillió ember munkanélkülisége jelentősen csökkentette az ország belső fogyasztó erejét. Darré birodalmi miniszter moratóriumot rendelt el 68 a mezőgazdaság nagy részét kivonta a tőkés ingatlanpiacról. Ugyanakkor kivonták a kereslet és kínálat szabad játékából is. A mezőgazdaság kielégítő, fix árakat kapott, mert a mezőgazdaságnak semmi sem ártalmasabb, mint az árak állandó hullámzása. A termelői ár indexét 77 százalékról 105-re emelték és ezen a színvonalon stabilizálták. Másrészről igyekezett a német kormány a fogyasztót is megvédeni. A kenyér ára 1932 óta változatlan Németországban. Nagy szerepet játszott a külföldről érkező gabona átvétele és irányítása. A német birodalmi gabonahivatal gondoskodik arról, hogy az országba csak annyi gabona érkezzék, amennyi a belső fogyasztás fedezéséhez és tartalék készletek gyűjtéséhez szükséges. Ez az irányítási rendszer biztosította az árak teljes autonómiáját és a német mezőgazdát megvédte a külföldi konkurrenciától. Ezzel adva voltak a lehetőségek a belső termelés felfokozásához. Bár a belső fogyasztás állandóan nőtt, Németországnak sikerült csaknem elérnie önellátási szükségleteinek színvonalát. A német mezőgazdaság az eddigi 65 százalék helyett a belső szükséglet 83 százalékát tudja kielégíteni. Az ezévi termés learatása után Németország 1941 őszéig el van látva a szükséges élelemmel. Ehhez hozzájárul a behozatal, amely — mint azt a délkeleteurópai országokban tudják — nem jelentéktelen. 1933 óta Németország mezőgazdasági behozatalát az óceánon túli országok helyett dél- és északkeleti Európából látja el. A megegyezések, amelyeket a most Bukarestben tartózkodó Moritz minisztériumi igazgató, a német hadiélelmezés felelős vezetője készít elő, arra mutatnak, hogy Darré miniszter hajlandó támogatni Romániát a rentábilis termelés bevezetésében. Németország az utóbbi években kereskedelmi politikájában, kivált a világpiacról és előnybe helyezi az európai földesgazdák által termelt gabonát, még ha ez drágább is, mint amit a tengeren túl rabszolgák termelnek. Az új Európa csak a gazdanépek sorsközösségének elvén épülhet fel. Európa ma mély gazdasági átalakuláson megy át. Ez az új rend így volna elnevezhető: az európai népek gazdasági életközössége. Csaknem az összes délkeleteurópai országoknak van mezőgazdasági feleslege. Ha a románok belterjes gazdálkodásra térnek át, Románia csaknem megkétszerezhetné élelmiszertermelését. Ez az általános életstandard fokozódását vonná maga után, megfelelő rendszeresség mellett. A termelés fokozása a mezőgazdaságban sokoldalúságot jelent. A sokoldalú termelés segítségével a mezőgazdaság könnyebben áll ellen a válságnak és kompenzálja a termelés kockázatait. A kérdés az, vájjon a délkeleteurópai mezőgazdasági lakosfelesleg számára legjobb megoldás-e az iparosítás és a városok szaporítása? Németország boldog volna, ha lakosságának struktúrája nem hajlott volna el annyira az iparosítás felé. A helyes megoldás inkább a földművelés fokozása és olyan iparágak létesítése, amelyek nagyobb nehézségek és tőkebefektetések nélkül fejlődhetnek a mezőgazdaság és az erdészet termékeinek feldolgozásából. Ifr. Reischle végül Darré német mezőgazdasági miniszter üdvözletét tolmácsolta a román mezőgazdáknak. ÚJ KELET New Yorkba költözött az amszterdami gyémántcsiszoló-ipar egy része Amerikában nagy az érdeklődés a brilliánsok iránt Németország előrenyomulása jelentős változásokat teremtett Németalföld egyik trardicionálisan ősi iparában, a gyémántcsiszolásban. Ismeretes, hogy a világ gyémántkereskedelmének központja Hollandia és Belgium volt, főleg Amszterdamban, ósdi házakban egész utcasorokon egyik gyémántcsiszoló műhely a másik mellett dolgozott azokkal a régi eszközökkel, ahogy évszázadok óta végezték begyakorolt mesteremberek, fiuk az apák után, a gyémántcsiszolás sok szakértelmet igénylő munkáját. E városokban mintegy másfél—kétmillió angol font értékű nyers gyémántot dolgoztak fel és ebből 8—10 millió font áru brilliánst és más ékszert exportáltak is. A világ 40.000 gyémántcsiszoló munkájának jóval több mint a fele Hollandiában és Belgiumban végezte munkáját. A gyémántcsiszoló cégek többnyire angol tőkével dolgoztak és a gyémántkereskedelelem irányítója az Angol Bank volt. Az európai világháború kitörésekor a gyé-ן mántcsiszolók egy része bezárta műhelyét. Részben azért, mert Dél-Afrikából egyre nehezebbé vált a nyersgyémánt behozatala, hiszen azt igen magas szállítási rizikót, a hajózás biztosítási díját nem tudta belekalkulálni számadásaiba a gyémántkereskedő. A kész brilliánsok jórészét Angliába, másik részét pedig az Egyesült Államokba, a gyémánt és brilliáns legnagyobb felvevők piacára szállították. A kereskedők egy része is Newyorkba helyezte át működését és ott megkísérelték azt is, hogy gyémántcsiszolókat ájítsanak fel. Ez a törekvés nem járt kellő sikerrel elsősorban a megfelelő szakmunkások hiánya miatt, másrészt pedig azért, mert a nyersanyagellátás körül továbbra is nehézségek mutatkoznak. Időnként gyémántárveréseket tartanak a cégek és Amerikában nagy az érdeklődés a brilliánsok iránt, amelyek egyre magasabb áron cserélnek gazdát, hiszen a pénzelhelyezés egyik legbiztosabb módjának ítélik meg az igazán értékes, nagy gyémántokat. Select Mozgó MAI KEZDETTEL AZ UTÓBBI ÉVEK LEGSZEBB AMERIKAI FILM REMEKE ÚJ FELDOLGOZÁS! Shanghai express izgalmas eseményekben gazdag, művészien kidolgozott film, főszerepekben: Marlene Dietrich Clive Brook, Ana May Wong SZENZÁCIÓS CSELEKMÉNY! TÖKÉLETES JÁTÉK! N. C. román, U. F. A. német és FOX amerikai híradók a legújabb bel- és külföldi eseményekkel. AKTUÁLIS TÉMA! Műsoron kívül. Lehetséges-e a légi úton történő előzönlés? A polgári lakosság felfegyverzésének jelentősége A tengeri partraszállást ereje, a légit gyorsasága jellemzi. Nehéz bombavetők, lőszerszállító kocsik, lovak, gépkocsik, mind elférnek egy hajó belsejében. Ám a be- és kiszállítás jelentős időt igényelnek. A repülőgép ma még nem képes ilyen arányú szántásokra Az általa leszállított legénység mindössze néhány gépfegyvert és puskát vihet magával. A lőszer is korlátozott mennyiségben szállítható, de az egész legalább gyorsan történik. Bizonyos szempontból a repülőgép hatalmas előnnyel rendelkezik a hajókkal szemben. A repülőgép ott tud leszállni, ahol éppen akarni kell. Amidőn a páncélosok oltalma alatt a szövetségeseknek sikerült 20 ezer tonna anyagot kihajózni Gallipolinál, még mindig megmaradt a legfőbb gond: hogyan szállítják ezt az anyagot tovább rendeltetési helyére. Egy repülőgép semmilyen körülmények között nem szállíthatott volna ekkora mennyiséget, de viszont éppen Konstantinápoly külvárosában tehette volna le terhét. Ha a partraszáltás befejeződött, a repülőgép hozzáfoghat további feladatainak elvégzéséhez is. Amikor nem rendelkeznek a gyalogság szokásos trénjeivel az anyag szállításához, akkor a repülőgépeknek kell kísérniök az anyagszálltó járműveket. Jól megszervezet szállítási szogálat elkíséri a katonaságot az egész útszakaszon, egészen addig a városig, amely útjának tulajdonképpeni célja. A repülőgép ellen azt hozzák fel, hogy nem képes bebiztosítani, vagy csak elégtelenül biztosítja be a közlekedési utakat. Az utak szétrombolása hatalmas nehézségeket okoz, főleg akkor, hogyha távoli, elhagyatott vagy kevéssé termékeny vidéken történt a partraszállítás. Ugyanakkor azonban egyesek azt hiszik, hogy a katonaság kihajózása csak elhagyatott, vagy gyéren lakott vidékeken történhetik. Az események azonban bebizonyították, hogy ez a felfogás teljes egészében alaptalan. A norvégiai hadjárat meglepetést szerzett. A légi kihajózás már a kezdetben elkerülte a félig lakatlan területeket és főleg a partvidéken történt, ahol a közlekedési vonalak, a lakosság sűrűsége, a szomszéd országok leggazdagabb vidékeinek lakosságával és felszerelésével hasonlítható össze. Azokat a repülőgépeket, ágyúkat és gépfegyvereket, amelyeket arra szántak, hogy velük megakadályozzák az ellenség beözönlését, jól el kell rejteni. Ez olyan kérdés, amely a lengyelországi hadjárat előtt nem vetődött föl. Azelőtt senki sem gondolt arra, hogy egy repülőgép nemcsak egy másik repülőgéppel szállhat szembe, de — ahogyan ma nevezik — bukórepüléssel megtámadhat-ja az ágyukat és a többi Légelhárító fegyvereket. A légi utón történő elözönléssel szembeni ellenállás ereje attól függ, hogy milyen mértékben van felfegyverezve valamely ország lakossága. Egy katonai szakértő véleménye 3. OLDAL szerint ma sokkal kockázatosabb leszállni valamely koloniális ország bokrokban és sűrűségekben elrejtőzött száz vadja közé, mint valamely európai város kövés közepében. Ennek oka az, hogy a vadember, aki megelégszik egy primitív kunyhóval, szinte mindig birtokában van egy katonai fegyvernek, ami nem áll fenn a nagy városokban élő fehér emberek esetében. A nyolcszáz éves Portugália Azon az ajándékon, amelyet Alfons Henric de Portugália adott a St. Cruz de Coimbra kolostornak, a következő felírás olvasható: Alfons, a portugálok királya. Ez az első dokumentum Portugália történelmének azon korszakából, amely magán viseli a királyi aláírást. A portugál állam keletkezését az 1139־ ik esztendőre teszik. A királyság megalapításának 800 éves és függetlenségének Spanyolországgal szemben kivívott 300 éves évfordulója, amelyet az 1640-iki forradalom ért el, ez a két történelmi dátum, amelyeket most Portugáliában ünnepelnek. A 12. század előtti időkben nem lehet portugál történelemről beszélni. A mai Portugália a történelem első korszakaiban nem létezett mint politikai egység, hanem az Ibériai félsziget történelmének egyik részét alkotta. A harcias luisitánok, Virlathus vezetése alatt legyőzték a rómaiakat, akik a keresztény időszámítás előtt az ötödik században a Tajo és Doero között betörnek az országba. Luszitánia tartomány, amelyet az ottlakókról neveztek el, az északi partoktól dél felé, egészen Guadianáig terjedt, kelet felé pedig egészen a castilia fensikig. A későbbi portugál állam területe azonban jóval kisebb volt. Az ország földrajzi helyzetéből még nem lehet következtetni a középkorban megalakult portugál államra. Portugália nem kihangsúlyozott földrajzi egység, amely magával hozná a félsziget politikai elkülönülését. Fekvését az Atlanti óceán partján csak az éghajlat különbözteti meg. A portugáln spanyol határt nem természetes határ köti össze. Portugália megalakulásakor nyelvileg sem különbözött Spanyolországtól. A politikai határok éppen úgy, mint a különböző nyelv határai, csak később jöttek létre. A Herculanónak 1846—1853 közötti időben megírt História de Portugal című munkája, amely a középkori Portugália történelmének tudományos alapját képezi, többek között megemlíti, hogy: ״ Galícia egyik sarkában létrejött Portugália egy egészen modern nemzet. Portugália politikai kráció és egyben eredménye a középkori Spanyolországnak, amely meghódította az arabok és a berberek által 711-ben elfoglalt tartományokat. VI. Alfonz de Leon-Castilia, akit ״ egész Spanyolország császárának“ neveztek, az új országot a Duero torkolatánál levő Portucale kikötőről Portugáliának nevezett el és amely ország vejének, Burgundiai Henriknek uralkodása alatt magában foglalta aMinhótól Mondénéig terjedő területet. Henrik fia, Alfonz, aki harcias és kiváló államférfiú volt, ötvenéves uralkodása alatt sok hódítást hajtott végre. Legnagyobb győzelme Lisszabon megszerzése volt, 1147-ben. Midőn azonban Alfonz meghódította Badajost, Andalúziát 13 fenyegetve, looni II. Ferdinánd elébe ment, arra kényszerítve őt, hogy vonuljon vissza Guadamába. A spanyol-portugál határ ezután alakult ki. Ez a határ 800 évig változatlan volt, ami szinte páratlan a történelemben. I. Alfonz, a portugálok első királya lett, mint ahogy ő magát nevezte. A mórok elleni háborúkban és Leon Castilia uralmi vágya elleni harcban Portugália népe hatalmas egységbe kovácsolódott. Külön portugál kultúra fejlődött ki, amely a mór háborúk idején világjelentőségre tett szert. Az 1139. esztendő tehát nemcsak a független portugál állam megalakulásának, hanem a portugál nemzet születésének évfordulója is. Zürichi árfolyamok (június 27.): Márka 177.—, dollár 443 —, font 16.50, francia frank (hiányzik), olasz Ura 22.40, pengő 79.—, dinár 10.—, lej 3.—, svéd korona 106.25, argentin peso 94.75, yen 104.75.