Uj Kelet, 1949. augusztus (32. évfolyam, 294-319. szám)

1949-08-02 / 295. szám

295. szám Tel-Aviv, 1949 augusztus 2. kedd XXXII. évfolyam Főszerkesztő: Dr. MARTON ERNŐ A szerkesztésért és kiadásért felelős : SCHÖN DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: TEL - AVIV, Schlesinger u. 9 Telefon: 29­98 חרזמ שדח יוא) (טלק ןותע ימוי יתלב יתגלפמ הפשב תירגנוה הנש נ״ל ךרועה: ר״ד .א ןוטרמ יארחאה: דוד ןש תכרעמה הלהנההו : ,ביבא־לת בוחר רגניזלש 9 ni mu PÄRTONKIVÜLI MFI1AP Sháret külügyminiszter nyilatkozott a parlamentben az arab menekültek visszafogadásáról ha az arabok nem kötnek békét, Izraelt sem fogja kötni a menekültkérdésben tett javaslat . A Mapam a szíriai fegyverszünetért, a többi párt a menekültek kérdésében támadja a kormányt - Ma folytatják a külügyi vitát Hétfőn délelőtt lezajlott a Kneszetben a nagy érdeklődéssel várt külpolitikai vita, amelynek jelentőségét az is fokozta, hogy Shárez külügyminiszter annak bevezetésé­­ben nyilatkozatot olvasott fel az arab me­­nekültek visszafogadásáról. Minthogy az ülés elején Su­áret külügyminiszter még nem volt jelen, Sprinzak házelnök a lőfegyverekről szóló törvényt vette a napirendre, amelyet a Kneszet rövid vita után, második felolva­­sásban elfogadott. Mikunisz (kommunista) napirend előtti felszólalásában azt kérte hogy a Kneszet jövő ülésén tűzzenek ki tárgyalást azoknak a vádaknak ügyében, amelyeket Shárét kül­­ügyminiszter hangoztatott ellene. Bahir (Mapáj) javaslatára a kérdést az állandó bi­­zottság elé utalták. A külügyminiszter beszél Ezután Shárét külügyminiszter emelke­­­dett szólásra és a következőket mondotta: — A lausannei megbeszélések legújabb fejleménye, amellyel kapcsolatban közlése­­ket akarok tenni, az arab menekültek kérdé­­sét érinti. A parlament tagjai nagyon jól is­­merik a menekültek kérdésével kapcsolat­­ban a kormány álláspontját, melynek lénye­­ge: A főmegoldást nem a menekültek Izra­­elbe való visszatérésében kell keresni, ha­­nem más országokban való letelepítésük­­ben. Ebben az eredeti és alapvető állásfoglalás­­­ban semmilyen változás nem történt. Ugyanakkor a kormány több izben közölte, hogy az általános és minden részletre kiter­jedő békemegállapodás keretében hajlandó lesz a maga részéről is hozzájárulni a me­­nekültkérdés megoldásához azáltal, hogy bi­­zonyos számú menekültet visszafogad. Ezt a nyilatkozatot Izrael UNO fődelegátusa közölte az UNO politikai bizottságával 1949 május 5-én és a békéltető bizottság mellett működő lausannei zsidó delegáció vezetője május és június hónapok folyamán többízben hivatkozott erre. A külügyminiszter június 15-én elhangzott parlamenti beszédében ugyancsak megismételte ezt a nyilatkozatot. Ebben az állásfoglalásban sem történt sem­­miféle változás. Mi tette szükségessé az ajánlatot! — A lausannei konferencia újrakezdése kapcsán a kormány elhatározta, hogy állás­­pontjának megfelelően egy további lépést tesz előre. A kormány arra a konklúzióra ju­tott, amennyiben megteremtik ennek elő­­feltételeit és a szükséges talajt, készen kell lennie arra, hogy most már pontosabban meg­határozza mivel járta] hozzá a menekültek problémájának megoldásához. Mert ez a hoz­­zájárulás szerves részét képezi az arab né­­pek és Izrael közötti általános béke meg­­teremtésének és annak az átfogó tervnek, amely végleges formában fogja megoldani az arab menekültek kérdését.­­ Ennek megefelően a kormány utasítot­­ta a lausannei zsidó delegációt, közölte a békéltető bizottsággal, hogy amennyiben az arab küldöttségek valóban hajlandók béketár­­gyalásokat kezdeni, az izraeli delegáció a maga részéről hajlandó előbb a menekültek kérdéséről tárgyalni és ennek folytatása­­ként — amennyiben ez a tárgyalás az álta­­lános béketárgyalások egy részét fogja ké­­pezni — meghatározni, mivel járul hozzá Izrael az arab menekültek újbóli letelepíté­­séhez. A világos és magától értetődő fel­tétele ennek hogy az izraeli hozzájárulás végrehajtása a bé­ke realizálásától függ és a menekült kér­­­ .dés­­talanos és végleges rendezésének ..egy részét fogja kpezni. Izrael nem felelős a menekült kérdésben — Izrael legújabb javaslata magában fog­­lalja azokat a menekülteket, akik már vissza­tértek Izraelbe és újból letelepedtek. Ezek­­nek száma 25 ezerre rúg. Úgyszintén magá­­ban foglalja ez a pontosan körülhatárolt ja­vaslat azokat a menekülteket is, akik idő­­közben fognak visszatérni a háború által elszakított családok újból való egyesítésé­­nek programján belül. — Utasítottuk küldöttségünket, hogy e közlés átadásával egyidejűleg hangsúlyozza Újból, hogy Izrael semmilyen formában nem érzi felelősnek magát a menekültek kérdé­­sében. E súlyos problémáért és szörnyű nyomorért a felelősséget Izrael azokra há­­rítja, akik megszegték az UNO határozatát és erőszak árán megpróbálták a hatrozat végrehajtását megakadályozni. Ezek az erők — A zsidó állam hozzájárulásának lérté­­két azonban nem szabhatják meg a problé­­ma általános méretei. Ezt a hozzájárulást csakis az állam teherbíróképessége hatá­­rozhatja meg, amelynek elbírálásánál egy­­részt állambiztonsági másrészt nemzetgaz­­dasági szempontokat vettünk figyelembe. Az eddig szerzett ke­zves tapasztalatok alap­­ján Izrael kormánya meggyőződött arról, hogy bármilyen csekély szám­ú menekült visz­szafogadása is veszélyeket rejt magában. Úgyszintén nagyon jól tudja a kormány, hogy az arab menekültek újból való letelepítése komoly gazdasági nehézségeket jelent szá­­mára. A kormány mégis úgy véli, hogy az ál­­lamnak vállalnia kell ezt a kockázatot és ne­­hézséget abban az esetben, ha hozzájárul.­A külügyminiszter szavai után Ben Eliezer (Chérut) külön vitát követelt a menkült­­probléma fölött. Ben Aharon (Mapám) pe­­dig azt kiáívta hogy a menekültek kérdésé­­ben a vitát kapcsolják egybe a szírai fegy­­verszünet fölötti vitával. Miután a Kneszet ilyen értelemben ha­­tározott, a vitához elsőnek Ben Aharon szólalt fel, aki szerint a Mapám mindig kon­­struktív megoldást követelt az arab mene­k­ültek kérdésében és a Mapám volt az, a­­mely visszariadt a menekültek visszafoga­­dásának gondolatától. A zsidó állam számára elsőrendű szükségesség, hogy a hálandó arab közvéleménnyel együttműködjék. A Mapám annak idején örömmel üdvözölte a gázai ten­­gerparti sáv átcsatolására vonatkozó javas­­latot is és nem szűnik meg hangoztatni, hogy Palesztina arab részeiben nálló arab államot állítsanak fel. ,,׳ Csak afölött kell mély sajnálatunkat kifejeznünk — mondotta Ben Aharon —, hogy a kormány nem a sa­­ját kezdeményezésére, hanem az Egyesült Államok nyomására tette meg ezt a nyilat­­kozatot és ilyen sajnálatos formában tette magáévá a Mapám népszerűtlen választási programját.” A szónok ezután a szíriai fegyverszüneti ,­egyezményt analizálta és azt állította, hogy ez a legkedvezőtlenebb szerződés, a­­melyet a zsidó állam eddig kötött. Főleg azt kifogásolta, hogy a semlegesített övezetben az UNO-megbízottnak teljhatalmú jogai vannak amelyeket a többi fegyverszü­­neti egyezmények nem biztosítottak az UNO­nak. A képviselő tiltakozott az ellen, hogy két zsidó falut, Érn-Gebet és Dárdárát, amelyek a háború alatt hősiesen védekez­­tek a szíriai támadások ellen, a kormány a semleges övezetbe hagyott átkapcsolni. Ja­­vasolta, hogy a Kneszet fejezze sajnálatát a fegyverszüneti egyezménynek ielen módon történt megkötése fölött. Ha nem lett volna fegyvernyugvás Meffidor (­Chérut) tiltakozott az ellen, hogy a külügyminiszter a szíriai egyezmény­­ről tett nyilatkozatában becsmérlően nyilat­­kozott a zsidó hadseregről. ,,A zsidó had­­sereg előrenyomulását és a háború diadal­­mas befejezését ugyanaz a külügyminiszter akadályozta meg, aki most nem átalja a zsidó hadsereg becsületét sérteni.’’ Ha a kormány nem engedelmeskedett volna az UNO fegyvernyugvásii parancsainak, a zsidó részint lázadás útján az ország területén .. belk­i másrészt külföldről való invázió ré­­­­vén igyekeztek csitájában elfojtani a zsidó államot és megakadályozni annak felállítá­­sát. Ugyanakkor, bármennyire nem tartozik fele­­lősséggel érte, Izrael állama nem lehet kö­­zömbös a körülötte lévő nyomorral és szen­­vedéssel szemben. A zsidó állam érdeke, hogy a probléma, megoldást nyerjen és humá­­nus kötelességének tartja, hogy a maga ré­­széről — erejéhez és tehetségéhez mérten — elősegítse a probléma megoldását. sának meghatározása ajtót nyit a béketár­­gyalások számára. Mert ez a megdönthetetlen feltétel. Ha nem sikerül elérni a békét, h­a az arab­­ államok nem vállalják magukra a mene­­kültek többségének elhelyezésével járó fe­lelősséget, ha nem sikerül végleges formá­ban megoldani a problémát. — Izrael mostani konkrét javaslata nem lesz kö­­telező. Ezt a hozzájárulást egy láncolat szemeként javasoljuk, önállóan ez a láncszem nem lé­­tezik, ez csak része az egésznek. — Ez az izraeli delegáció állásfoglalása Lausanneban és a delegáció hallani akarja most, mit szólnak ehh­ez az arab államok küldöttségei, államnak nem volnának megoldatlan külpoli­­tikai kérdései. A továbbiakban a menekült­­kérdést analizálta és tiltakozott az ellen, hogy az arab menekültek befogadásával ötö­­dik hadoszlopot engedjenek be az országba. ..Amikor Ben Gurion miniszterelnök kor­­mányprogramját ismertette — mondotta — nem ilyen módon képzeltük el az ország la­­kosságának megkétszerezését.’’ Szafir (Klál) az előtte szóló véleményé­­hez csatlakozott és kifogásolta, hogy a kül­ügyminiszter nem jelölte meg nyilatkozatá­­ban, hogy hány ezer arabot hajlandó a zsidó állam visszafogadni. Liebenstein (Mapáj) védelmébe vette a fegyverszüneti egyezményt és kijelentette, hogy az arab államokkal történt megállapo­­dások új korszakot nyitnak meg az­­ország fejlődésében. Dr. Nurok (vallásos front) üdvözölte a Szíriával kötött egyezményt, de tilta­­kozott az arab menekültek visszafogadá­­sa ellen. Analizálta az UNO 1947 novem­­­beri határozatát, amely már nem köte­­lezi a zsidó államot és így az arra való hivatkozással történő külföldi nyomás előtt nem szabad a zsidó államnak meg­­hátrálnia. Az alijta korlátozása és az arabok visszafogadása Mikunisz (kommunista) arról beszélt, hogy a zsidó állam fennállása óta az an­­gol-amerikai imperializmus állandó nyo­­mást igyekszik gyakorolni rá olyan en­­gedmények elérésére, amelyek az ő ka­­tonai érdekeiket szolgálják. Ennek a je­­gyében járult hozzá a kormány a szíriai fegyverszüneti egyezmény feltételeihez. Szerint­e a zsidó államnak vissza kell fo­­gadnia a békés szándékú arab menekül­­teket, de ezt a hajlandóságát az arabok­­kal közvetlenül kellett volna közölnie, nem pedig az amerikaiak nyomására. Ben-Eliezer (Chérut) tiltakozott az­­ellen, hogy az Egyesült Államok kormá­­nyának nyomására ötödik hadoszlopot engedjenek be az országba. Felolvasta Shárét egyik Ujizó beszédét, amelyben a külügyminiszter bejelentette, hogy a zsidó állam nem fogadja vissza a mene­­külteket. A kormány, amely korlátozza a zsidók a listáját, most kinyitja kapuit az arabok előtt. Grabowski (Mapáj) arra hívta fel a fi­­gyelmet, hogy az az engedmény, amit a zsidó állam a menekültkérdésben tesz, éppen külső biztonsági szempontjaiból bír nagy jelentőséggel. Veszedelmes precedens Bar-Jehuda (Mapam) után Báhir (Mapáj) beszélt, majd Bernstein (Kiál) volt ipari és kereskedelmi miniszter át­­fogó beszédben mély analízisét adta a menekültproblémának. A zsidó állam jó­­váhagyásakor tudomásul vettük 400 ezer arab jelenlétét az államban és tudtuk, hogy ez a probléma fennáll. Közben há­­ború volt, az arabok elmenekültek. Jól­­lehet, ez sem tökéletes érv ann­ak iga­­zolására, hogy az aratódat nem kell visz­szafogadni, de az ország közvéleményé­­nek nagy része mégis azt hiszi, hogy az egyetlen megoldása ennek a kérdésnek az­ arabok áttelepítési transzfere. Béke­­szerető arabokról beszélnek, pedig azok nem békeszeretetből, hanem csak azért jönnek vissza, hogy visszakapják vagyo­­nukat. Tagadhatatlan, hogy a zsidó ál­­lam hosszú idő óta Amerika nyomásának van kitéve és nézete szerint nem kellett volna ennek a nyomásnak éppen most behódolni, amikor ez a gesztus veszedel­­mes precedenst teremthet. A vita folytatását keddre halasztot­­ták, amikor Sháret külügyminiszteren kívül valószínűleg Ben-Gurion miniszter­elnök is felszólal. A politikai veszélyek és gazdasági nehézségek ellenére Megindul a vita Ára 28 mil Anglia és Amerika újabb jegyzéket intézett Romániához a békeszerződés megszegése ügyében A két nagyhatalom követeli a vitás ügyek esetére előírt vegyesbizottság megalakítását Bukarest (AFP).­­ A bukaresti an­­gol követség hétfőn délelőtt jegyzéket nyújtott át a román kormánynak, amely­ben — a békeszerződés 38-ik szakasza alapján, amely a két aláíró fél közötti vitákról szól, — az angol kormány közli, hogy véleménye szerint itt a legfőbb ideje annak a háromoldali bizottságnak a felállítására, amelyről a hivatkozó sza­­kasz intézkedik. A bizottság egyik tagját a román kormány, a másodikat az angol kormány jelölné ki, míg a harmadikat kölcsönös megegyezés alapján neveznék ki. Hír szerint az amerikai követség ha­­sonló szövegű jegyzéket nyújtott át a román kormánynak. A két jegyzéket megelőzően úgy az angol, mint az ame­­rikai kormány — mint ismeretes — áp­­rilis 2-án igen éleshangú jegyzéket inté­­zett már a román kormányhoz, amelyet a békeszerződés 3-ik szakaszának meg­­szegésével vádolt, de ezt a vádat a ro­mán kormány visszautasította. Az április 2-iki jegyzék a gyulafehérvári és iassi római katolikus püspökök felfüggesztése és a római katolikus egyház ellen foga­­natosított egyéb kormányintézkedések miatt került átnyújtásra. Bukarest (AFP): — Minisztertanácsi határozattal 15 római katolikus kongre­­gációt és egyházi rendet oszlattak fel Ro­mániában. A rendelet egyúttal a 15 fel­­oszlatott szervezethez tartozó összes in­­tézmények és alakulatok bármilyen to­­v­ábbi tevékenységét is megtiltja, úgy a nevelés, mint az egészségügyi tevékeny­­ség és a népjóléti ténykedések terén. A szerzeteseknek és apácáknak a rendelet megengedi, hogy folytassák zárdái életü­­ket, vagy ha túl öregek, vagy betegek be­­vonulhatnak valamelyik romániai állami aggmenházba. A külföldi illetőségű szer­zetesek és apácák hat napon belül kö­­telesek jelentkezni és megfelelő tartóz­­kodási egedélyt beszerezni.

Next