Új Magyar Muzeum 9/1 (1859)

Irodalom és nyelv - Toldy Ferenc: A magyar akadémia eddig s ezután

4 TOLDY FERENC. olvasták, azok a bővebb kiereszkedést a dolog fontossága kedvéért nem fogják restelleni. S így álljon itt első részül a „Kelet Népe“ első kötetében megjelent cikk, mely a máso­dikban rövidebbeknek lennünk enged. ELSŐ CIKK, 18­5­5. Ez idén telt be huszonötödik éve a Magyar Tudományos­­ Akadémia tettleges felállásának, s mindeddig vajmi kevesen vannak kellőleg tájékozva egy tudományos akadémiának ál­talán , különösen pedig a magyarnak rendeltetése, teendői, eszközei és erői körül; vajmi kevés bír helyes mértékével annak, mit követelhessen s mit várhasson ilyen, s különösen ez intézettől; kevesen tudják, mit tett ez működései­g, s mint hatott létezése által? Tett-e a mennyit meglevő erőivel tehe­tett , s ha nem , miért nem ? Végre mit várhatni tőle, s mily feltételek mellett, jövendőben ? E kérdésekre felelni, a kellő­ tájékozás szempontjait tűzni ki, korszerűnek tartom most, midőn nem csak az inté­zet létezése, de annak helyes méltatása is szükségesebb mint valaha; s teszem elfogulatlanul, mert bár fél életem és pályám az akadémiával a legszorosb összeköttetésben van, s azt mint egy nagy eszme képviselőjét buzgón szeretem; de nálánál még buzgóbban ez eszmét, s az igazságot. I. Egy magyar akadémia gondolata körülbelül már száz esztendős. Az első óhajtások egy olyan elibe a magyar nyelv mívelését tűzték ki. Ez volt vezéreszméje Bessenyei György­nek is, ki előtt a (régi) francia akadémia lebegett; ennek nyo­maiba hágtak Révaival mind azok, kik a dolgot mozgatták, s azon egyletek, mik azt Magyarországban és Erdélyben meg­előzték. Sőt ez alakban jön az eszme országos részvét tár­gyává is, míg a sok írás és szó után gr. Széchenyi István a „Legyen“ szót kimondta. Ekkor is az 182­7-ki országgyűl

Next