Új Magyar Muzeum 9/1 (1859)
Irodalom és nyelv - Toldy Ferenc: A magyar akadémia eddig s ezután
4 TOLDY FERENC. olvasták, azok a bővebb kiereszkedést a dolog fontossága kedvéért nem fogják restelleni. S így álljon itt első részül a „Kelet Népe“ első kötetében megjelent cikk, mely a másodikban rövidebbeknek lennünk enged. ELSŐ CIKK, 1855. Ez idén telt be huszonötödik éve a Magyar Tudományos Akadémia tettleges felállásának, s mindeddig vajmi kevesen vannak kellőleg tájékozva egy tudományos akadémiának általán , különösen pedig a magyarnak rendeltetése, teendői, eszközei és erői körül; vajmi kevés bír helyes mértékével annak, mit követelhessen s mit várhasson ilyen, s különösen ez intézettől; kevesen tudják, mit tett ez működéseig, s mint hatott létezése által? Tett-e a mennyit meglevő erőivel tehetett , s ha nem , miért nem ? Végre mit várhatni tőle, s mily feltételek mellett, jövendőben ? E kérdésekre felelni, a kellő tájékozás szempontjait tűzni ki, korszerűnek tartom most, midőn nem csak az intézet létezése, de annak helyes méltatása is szükségesebb mint valaha; s teszem elfogulatlanul, mert bár fél életem és pályám az akadémiával a legszorosb összeköttetésben van, s azt mint egy nagy eszme képviselőjét buzgón szeretem; de nálánál még buzgóbban ez eszmét, s az igazságot. I. Egy magyar akadémia gondolata körülbelül már száz esztendős. Az első óhajtások egy olyan elibe a magyar nyelv mívelését tűzték ki. Ez volt vezéreszméje Bessenyei Györgynek is, ki előtt a (régi) francia akadémia lebegett; ennek nyomaiba hágtak Révaival mind azok, kik a dolgot mozgatták, s azon egyletek, mik azt Magyarországban és Erdélyben megelőzték. Sőt ez alakban jön az eszme országos részvét tárgyává is, míg a sok írás és szó után gr. Széchenyi István a „Legyen“ szót kimondta. Ekkor is az 1827-ki országgyűl