Új Magyar Szó, 2011. március (7. évfolyam, 41-63. szám)

2011-03-01 / 41. szám

4­ÚMSZ HÁTTÉR Kongresszusi kulisszák Feszültségoldó hatásuk volt az RMDSZ elmúlt hét végén, Nagyváradon tartott kongresszusán azoknak az apró bakik­nak, elszólásoknak, amelyek ilyenkor elő szoktak jönni, és amelyekre évek múltán is emlékeznek a résztvevők. A közvé­lekedés szerint a kiválóan megszervezett rendezvényt folyosói közjátékok és kiszivárgott kulisszatitkok is színesítették. ÚMSZ-összeállítás ► Már a himnuszok felcsen­­dülését tréfás megjegyzé­sek, epés kommentárok kö­vették a túlzsúfolt sajtószobá­ban. A magyar himnusznak egy olyan változatát játszot­ták be szalagról, amelyben volt énekhang is; a román himnuszt és az Örömódát csak zenekar játszotta. Végül­­ „műsoron kívül”­­ követke­zett a „ráadás”, a „székely férfikórus” előadása. A meg­hívott román politikusok, köztük Emil Boc miniszterel­nök rezzenéstelen arccal hall­gatták végig a Székely him­nuszt. A „Maroknyi széke­ly...”-t két évvel ezelőtt, a ko­lozsvári RMDSZ-kongresz­­szuson - akkor még Traian Băsescu államfő társaságá­ban - már megismerhette az „öklömnyi kormányfő”... A szónokok bakijai általá­nos derültséget váltottak ki a teremben. Hajdú Gábor, a Csíkszeredai RMDSZ-szer­­vezet elnöke például Markó Béla egyik gyermekverséből akart idézni beszéde elején, ám belesült a szavalásba. „Én vagyok a kötéltáncos” - kezd­te lendületesen a szónok, majd zavart csend követke­zett. „Én vagyok a kötéltán­cos” - mondta második neki­futásra is, de ismét elakadt az első sornál. Ekkor már Markó Béla is hangosan ne­vetett, ami vélhetően biz­­tatólag hatott a szónokra, mert harmadik nekifutásra si­került elszavalnia a verssza­kaszt. Hajdú becsületére le­gyen mondva, nem írott szö­veget olvasott fel, mint a fel­szólaló küldöttek többsége. Megmosolyogtató felszóla­lása volt Budai Richárdnak is. A bukaresti szervezet elnöke híres arról, hogy bármiről ké­pes pátosszal, komor arccal beszélni. Egy 2008-as kam­pányrendezvényen Budai így kezdte beszédét: „Az Atyaúr­isten...” A résztvevőkben egy pillanatra meg is fagyott a vér, hogy aztán a hatásszünetet követő folytatás („... legyen veletek”) után fellélegezze­nek. A fővárosi szervezet ve­zetője ezúttal az RMDSZ le­köszönő elnökét búcsúztatta a szónoki emelvényről. „Kö­szönjük Markó Bélának mindazt, amit a magyar nem­zetért tett” - mondta könnybe lábadt szemmel Budai, amit a sajtóteremben ülők nem bír­tak ki nevetés nélkül. Takács elérzékenyülése. A sajtósok fogadásokat kötöttek, hogy Takács el tudja-e mondani a Markót méltató beszédét pi­­tyergés nélkül. Az egyik meg­hívott megjegyezte: „Ez még belefér. Akkor lenne nagyobb baj, ha a saját búcsúztatásán érzékenyülne el.” A dohányosok előnyben voltak nem dohányzó kolle­gáikkal szemben, mert az éle­sebb fülűek a szakszervezeti palota lépcsőin „füstölgő” küldöttek beszélgetéseiből kulisszatitkokat tudhattak meg. Például azt, hogy Eck­­stein-Kovács Péter előre le­foglalta a termet és megren­delte a pezsgőt is a győzelmi ünneplésre, ám arra végül csak alig húsz szabadelvű ment el szombat este. A győztest, Kelemen Hunort nem ott, hanem a Moszkva nevű kocsmában ünnepelhet­ték: a zsúfolt nagyváradi mu­lató vendégei soha láttak any­­nyi minisztert, államtitkárt, szenátort egy lakáson. A szervezők rengeteg di­cséretet kaptak, Kovács Péter kongresszusi biztosról az ülést vezető Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester meg is jegyezte: aki olyan jól végzi a dolgát, mint Kovács a kongresszusszervezést, azt kockáztatja, hogy örökké azt fogja csinálni. Aligha örülne az ügyvezető alelnök, volt if­júsági vezető egy ilyen „örö­kös” megbízatásnak, hisz köztudomású, hogy főtitkári babérokra pályázik, és nem kongresszusi biztosként sze­retné megöregedni... Amit azért sokan szóvá tet­tek: a szombati „ebéd”. Az idézőjel kétszeresen is jogos, hisz egyrészt már délután 5 óra is elmúlt, mire bejelentet­ték az ebédszünetet - igaz, ad­digra már a küldöttek java el­fogyasztotta a kék színű „egy­­fejes pungába” csomagolt há­romféle szendvicset. És miért a második idézőjel? A szend­vicsek minősége a tej-kifli program keretében osztoga­tott iskolai tízóraiéval sem na­gyon ért fel. Egyébként az ebédszünetet az ülésvezető 45 percesről 15 percesre rövidí­tette, amikor kiderült: igazá­ból csak a prezídiumban ülők maradtak éhkoppon. Panasza lehetett az infrast­ruktúrára az Erdély TV hely­színről, élőben közvetítő stáb­jának is. Miközben zajlott az élő műsor, többször is áram­szünet szakította meg az adást. Remélhetőleg n­em un­ták meg a nézők a képernyő­re többször is kiírt üzenetet: „A hiba nem az Ön készülé­kében van.” Sovány vigasz... Új Magyar Szóból sohasem elég. Főleg, ha ingyen van... Mivel a legutóbbi SZKT-n ter­jesztési osztályunk felsült, hi­szen félóra alatt elkapkodták a marosvásárhelyi kultúrpalo­tába vitt száz darabot, ezúttal úgy gondoltuk, annyit vi­szünk ki Nagyváradra, hogy biztosan elég legyen. A 750 darabbal azonban ugyanúgy jártunk, mint a vásárhelyi százzal: az újságok alig egy óra leforgása alatt elkeltek, a friss sajtóra éhezőknek pedig be kellett érniük a regisztráci­ós asztalnál még a kongresz­­szuszárás után is halmokban álló Krónikával. Igaz, a kelen­dőséghez kellett az a két csi­nos hoszteszlány is, akiktől az érkező küldöttek átvehették az ÚMSZ lapszámait... ◄ Új Magyar Szóból sohasem elég... Percek alatt elfogyott a 750 darab kell egy kis áramszünet... Meghívott újságírók az ETV élő adásában Ünnepi RMDSZ-habostorta. Kinek jut majd a nagyobb szelet? Tájkép csata után. Az egyik jelölt, aki gyűrötten került ki a harcból www.maszol.ro , 2011. március 1., kedd Munkáltatópárti munkatörvénykönyv? A munkatörvénykönyv munkáltatói hatásköröket bővítő módosításai és kiegészítései érthető módon váltották ki a szakszervezetek ellenállását. Bogdán Tibor______________ A kormány befejezte a munkatörvénykönyv módosítására és kiegészítésé­re vonatkozó jogszabályter­vezetét, a dokumentumot pe­dig megküldte a parlament­nek, amely kijelöli majd kor­mányzati felelősségvállalás­sal történő elfogadásának időpontját. Az ellenzék ké­szül az ezzel kapcsolatos bi­zalmatlansági indítvány be­nyújtására. Próbaidő, kihelyezés A módosítások és kiegészí­tések a munkatörvénykönyv fontos kitételeit érintik, így az alkalmazott képességei­nek ellenőrzésére megszabott időtartamot. Ennek értelmé­ben a munkaköri készségek felmérésére a végrehajtó sze­mélyzet esetében legtöbb 45, a vezetői tisztségeket betöltő személyek számára pedig legfeljebb 120 naptári napot állapíthatnak meg az egyéni munkaszerződésben, a jelen­legi 30, illetve 90 helyett. Tö­rölték a kitételt, miszerint a munkáltató próbaidőre ma­ximum három személyt al­kalmazhat egymás után ugyanarra a tisztségre. Bővül a munkáltatói ha­táskör a kiegészítések nyo­mán azáltal, hogy a jövőben a munkaadó megszabhatja az egyéni teljesítménycélo­kat és meghatározhatja azok megvalósítási kritériumait. A törvényalkotó szerint mindez hozzájárul az alkal­mazott szakértelmének nö­vekedéséhez, tapasztalatai elmélyítéséhez. Változnak az alkalmazott kihelyezési körülményei is. A kihelyezést továbbra is leg­több 60 napos időszakra le­het elrendelni, ám míg a je­lenleg érvényes szabályozás ennek meghosszabbítását csupán egyetlen, legtöbb 60 napos újabb időszakra enge­délyezi, addig a jövőben a ki­helyezés kéthavonként meg­­újíthatóvá válik - igaz, kizá­rólag az alkalmazott bele­egyezésével. Kényszervakáció, kollektív elbocsátások Újabb munkáltatói jogkört jelent az, hogy a tevékenység gazdasági, műszaki, struktu­rális vagy egyéb hasonló okokból történő, 30 napot meghaladó beszüntetése ese­tén az ötnapos munkahét négynaposra korlátozható, arányos bércsökkentés kísé­retében. Az intézkedés a ki­váltó ok megszűntéig fenn­tartható. Ha pedig objektív okokból évi 15 napot meg nem haladó időtartamra szükségesnek mutatkozik a tevékenység csökkentése vagy megszakítása, a munka­adó erre az időszakra fizetés nélküli szabadságra küldheti alkalmazottjait, az egység szintjén reprezentatív szak­­szervezet előzetes tájékozta­tását követően. A kollektív elbocsátásoknál a fő szem­pont az alkalmazotti teljesí­tőképesség, a kitűzött felada­tok megvalósítási foka lesz a legfőbb kritérium, a szociális szempontokat pedig az azo­nos eredményt felmutatók rangsorolásánál veszik csu­pán figyelembe. Az új munkatörvény­könyvből kikerül a tiltás, mi­szerint a kollektív elbocsátást elrendelő munkáltató kilenc hónapon át nem töltheti be a megüresedett munkahelye­ket. A törvényalkotó szerint ugyanis az egyrészt korlátoz­za a vállalkozó fejlesztési el­képzeléseit, másrészt csök­kenti az elfoglalható munka­helyek számát. Emellett a meghatározott időszakra megkötött egyéni munka­­szerződések maximális idő­tartama egy év helyett a jövő­ben három esztendő lesz. Szakszervezeti ellenállás A munkatörvénykönyv munkáltatói hatásköröket bő­vítő módosításai és kiegészí­tései érthető módon váltották ki a szakszervezetek ellenállá­sát. Az érdekvédelmiek ugya­nis nem értenek egyet azzal, hogy a munkaadó szabja meg az egyéni teljesítménykritéri­umokat, úgy értékelve, hogy ez számos lehetőséget nyújt a munkáltatói visszaélésre. A szakszervezetek attól tarta­nak, hogy a munkaadó akár oly módon is kijelölheti e kri­tériumokat, hogy azoknak az alkalmazott ne tudjon megfe­lelni, és szakmai alkalmatlan­ság ürügyén könnyűszerrel elbocsátható legyen. Elutasít­ják azt a kitételt is, amely le­hetővé teszi a kihelyezés többszöri, két-két hónapos meghosszabbítását, mivel a kormány által javasolt formá­ban a munkaadó iyen esetek­ben nem kötelezhető az intéz­kedés által érintett alkalma­zottnak különjuttatást fizetni. Úgyszintén károsnak tart­ják a munkavállaló szem­pontjából a munkahét egyol­dalú lerövidítését és az ezzel együtt járó arányos bércsök­kentést, amivel szintén visz­­szaélhet a vállalkozó, kifo­gásolják a kollektív elbocsá­tásokat szabályozó rendelke­zést és elutasítják a megha­tározott időtartamra szóló munkaszerződés felső idő­határának három évre törté­nő felemelését, az ilyen típu­sú szerződések korlátlan számú meghosszabbításá­nak lehetőségét, hiszen a munkaadó könnyen általá­nosíthatja ezt a rendszert. Az érdekvédelmiek állás­pontjukat sorozatos sztrájk­akciókkal, tiltakozó meg­mozdulásokkal kívánják ér­vényesíteni. ◄

Next